Best of 2020
Véget ért a 2020-as év és ilyenkor mindenki próbál egy összegzést tartani, és úgy gondoltam, hogy jelen blog sem maradhat ki ebből. Mikor az év elején elkezdtem, bevallom őszintén, nem gondoltam volna, hogy 2020 végére még mindig működni fog a blogom, hiszen számos tényező miatt abbahagyhattam volna. Kitartásom, a filmek iránti szeretetem, illetőleg a barátaim, családom, és ismerőseim visszajelzései alapján azonban lelkesedésem egyre csak nőtt és most már úgy érzem, lesz erőm végigcsinálni. (Na jó, bevallom az is segített egy kicsit az önbizalmam fényezésén, hogy az egy év alatt 12 blogbejegyzésem lett címlapos)
A kezdetek, mint mindenkinek, nekem is kicsit nyögvenyelősnek bizonyultak, ami a blogbejegyzések gyakoriságán is megmutatkozott. Természetesen nem a filmek megnézése okozta a nehézséget, hanem az, hogyan öntsem gondolataimat és véleményemet végleges formába. Aztán az idő előrehaladtával és a pozitív visszajelzéseknek köszönhetően ez is egyre jobban ment és az év utolsó negyedében már volt, hogy heti 2-3 poszt is elkészült. Természetesen minden esetben törekedtem a minőségre, de bizonyára így is születtek rosszabb és jobb, illetőleg rövidebb és hosszabb bejegyzések az adott film okozta élmény vagy éppen a saját hangulatom függvényében.
A blog az 1924-es Gyilkos arany című filmmel kezdődött (illetve ha a filmek időrendjeit nézzük, akkor valójában az 1920-as Dr. Caligarival) és jelenleg túl vagyok 48 amerikai filmen, melynek végén 1946-ig jutottam el a filmfolyamban. Ha ehhez hozzávesszük az európai és magyar filmeket, az idei termés 73 film (és 3 összefoglaló blogbejegyzés Drakula, Robin Hood, Wyatt Earp mozis kalandjairól és egy bejegyzés Charlie Chaplin emlékére).
És végül nem maradhat ki az éves visszatekintésből az egész filmes kalandnak a lényege, miszerint mely filmek is voltak számomra a legkedvesebbek, mik azok a filmek, amik valamiért nyomot hagytak bennem.
10. Modern idők (Modern Times, 1936)
A Modern időkben tűnik fel utoljára Charlie Chaplin csavargó figurája, amely világhírűvé és népszerűvé tette. A filmjével bebizonyította, hogy örök értékű mondanivalókat közvetít az ember túléléséről a 20. század ipari, gazdasági és társadalmi viszonyai között.
A film ugyan már több, mint 80 évvel ezelőtt készült, engem még most is képes megnevettetni és másfél órára kikapcsolni. Igaz, hogy azóta láttunk már annyiféle vígjátékot, mint égen a csillag, az ingerküszöbünk pedig jelentősen átalakult, de a Csavargó figurája az ő jellegzetes mozgásával és a hozzátartozó kellékekkel még mindig jóleső nosztalgiával tölti el a nézők szívét. Mint Chaplin mindegyik filmjében, itt sem csupán öncélú bohóckodást látunk, hanem jól működő gegek sorozatát, amelyek előreviszik ezt az édes-szomorkás történetet.
9. Forgószél (Notorious, 1946)
A Notorious a filmtörténet egyik legizgalmasabb szerelmes kémtörténete, Hitchcock egyik legnépszerűbb filmje, melynek munkálatait már a háború alatt elkezdte. A film ugyanakkor Grant és Bergman pazar szerelmi története is, mely a mozi történetének addigi leghosszabb, premier plánban mutatott csókjával is dicsekedhet.
A Forgószél egy remekül sikerült Hitchcock-alkotás minőségi szereposztással, melyben nemcsak a rendező stílusának kedvelői, hanem a romantikusabb vonalat kedvelők is megtalálhatják a számításaikat. A suspense nagymestere továbbra is remekül adagolja a feszültséget és egy kellően csavaros történetet hozott össze két remek színésszel, akik között csak úgy izzik a levegő.
8. Valakit megöltek (Laura, 1944)
A Laura a film noir műfajának egyik legelismertebb, de mindenképpen a legelegánsabb darabja lett annak ellenére is, hogy alapvetően nem a hagyományos stílusjegyekre épül. Otto Preminger filmje izgalmasan keveri a stílusokat: a black noirt, a lélektani thrillert, a melodrámát és a bűnügyi történetet. Eltérően a noirok többségétől, nem sötét és lepusztult helyeken játszódik a társadalom perifériáján mozgó karakterekkel, hanem jól öltözött, gazdag, a nagyvilági életet habzsoló szereplőkkel találkozunk.
A film két fő összetevője a romantika és a rejtély, amelyeket a rendező némi helyzet komikummal és szellemes dialógussal fűszerezett, ugyanakkor szokatlan fordulatai ellenére sem válik nevetségessé, miközben nem is veszi magát túl komolyan.
A Casablanca kétségtelenül a hollywoodi klasszikusok egyik legkedveltebb darabja és minden idők egyik legnagyobb közönségkedvence, minden benne van, amire a nézőnek szüksége lehet. A multikulturális stáb, a számos forgatókönyvíró, a kiváló mellékszereplők, a forgatás kaotikussága és az utolsó percig eldöntetlen befejezés egy olyan konstellációt hozott létre, mely a három Oscar-díj mellett (legjobb film, legjobb rendezés, legjobb adaptált forgatókönyv) máig hatásos klasszikust alkotott.
Mi teszi felejthetetlenné teszi a Casablancát? Egyrészt Kertész Mihály nem mindennapi rendezése, ahogy a történetszálat mozgatja, mindezekkel megsértve a forgatókönyvírás számos íratlan szabályát. Másodsorban Humphrey Bogart mindent elsöprő játéka a fehér szmokingot vagy éppen ballonkabátot hordó cinikus Rick szerepében, melyhez kitűnően párosul Ingrid Bergman magával ragadó szépsége, melynek következményeképpen máig ők a hollywoodi filmtörténelem egyik (ha nem a) leghíresebb szerelmespárja.
6. A máltai sólyom (The Maltese Falcon, 1941)
Egy film, ami elindította a klasszikus Hollywood legendás figurájának, Humphrey Bogartnak a karrierjét, és megteremtette a film noir stílusát, azt az egy egyedi zsánert, amiben a törvény és a bűn között ingadozó antihősök vívják küzdelmeiket a romlott nagyváros sötét sikátoraiban.
5. M - Egy város keresi a gyilkost (M, 1931)
Az M - Egy város keresi a gyilkost nemcsak a német, hanem az egyetemes filmtörténet kiemelkedő és megkerülhetetlen darabja. Nem egyszerű bűnügyi film, hanem a ’30-as évek pontos, árnyalt lenyomata társadalomkritikai felhanggal.
Az M számos olyan hagyományt teremtett, amelyet a sorozatgyilkos-filmek azóta is előszeretettel alkalmaznak, nem véletlen tekinthető a film noirok, krimik, drámák és thrillerek egyik alappillérének. Mind történetvezetés, mind mondanivaló szempontjából, de legfőképpen a filmben megjelenő morális kérdések felvetések miatt is
4. Kettős kárigény (Double Indemnity, 1944)
A Kettős kárigény a film noir műfajának egyik legjellegzetesebb és egyben legnagyszerűbb képviselője, egy méltatlanul elfeledett filmstílus és egy letünt kor örökre szóló lenyomata, ami - akárcsak a legromlottabb végzet asszonya - a kezdettől fogva magához láncol és egészen az utolsó pillanatig nem ereszt. Billy Wilder precíz rendezése tökéletesen kombinálja a romantikát a cinizmussal, illetve a feszültséget a humorral, amivel a noir stílus nagyon eredeti megközelítését adja. Mind a mai napig a filmtörténelem legfontosabb és legnagyobb hatású film noirja.
A film dialógusai is kiválóan sikerültek, kellően cinikusak és szellemesek. Mind a MacMurray és Stanwyck, mind a MacMurray és Robinson közötti párbeszédek a noirok legjobbjai közé tartoznak és számtalan klasszikussá vált mondat hangzik el a filmben.
3. A diktátor (The Great Dictator, 1940)
A film pontos lenyomata a háborús korszaknak, továbbá egy náciellenes propagandafilmnek vagy éppen háborúellenes kiáltványnak is tekinthető, de önálló művészi értékkel is bír. Egy rémisztő valóság találó karikatúrája, melynek alapüzenete időtlen. Chaplin egy kisszerű, gyermekies tulajdonságokkal rendelkező hatalommániás emberként ábrázolja a diktátort, aki ugyan próbálja leplezni a kisebbségi komplexusait, de minden gesztusa elárulja. Chaplin Hitlerre vonatkozó látlelete már 1940-ben is megdöbbentően pontos volt.
A diktátor egy kihagyhatatlan klasszikus, ami kora ellenére még mindig friss tud maradni és ami miatt a film a mai napig kimagaslik a legtöbb vígjáték közül, hogy nem csak nevettetni és szórakoztatni akar, hanem az egész világra vonatkozó üzenettel is rendelkezik.
2. A gyilkosok (The Killers, 1946)
Noha A gyilkosok nagy tiszteletnek örvend a műfaj szerelmeseinek körében, általában mégsem szokták a noir emblematikus filmjei közé sorolni. A gyilkosok a film noir műfajának egyik kevésbé ismert, ám annál elismertebb darabja, a műfaj egyik legjobb rendezőjének legjobb noirja. Az erőteljesen kontrasztos képek, a zseniális fény-árnyék játék, a tekervényes történet és a nagyszerű színészek mind hozzájárulnak, hogy a film egy feszültséggel teli klasszikus noirrá váljon.
Robert Siodmak mindent tudott a német expresszionizmusról, és az arra épülő film noirról, így minden fontos stílusjegye megtalálható a filmben, a kontrasztos árnyékokat és megvilágítási technikát tartalmazó fényképezéstől kezdve a femme fatale és antihős karaktereken át a klasszikus flashback technikáig.
1. Aranypolgár (Citizen Kane, 1941)
Az Aranypolgárt mind a mai napig minden idők legjobb filmalkotásának tartják és a fénye az elmúlt mintegy nyolc évtized alatt sem kopott meg. Az elismerés teljesen jogos, különösen, ha belegondolunk, hogy Orson Welles mindössze 25 éves volt, amikor társszerzőként, főszereplőként és rendezőként is részt vállalt az Aranypolgár elkészítésében. Alkotása a rendhagyó formabontásaival, az idősíkok szabad kezelésével, expresszionista képeivel, montázsaival, árnyképeivel, az "áldokumentum-felvételek" és a játékfilmes elemek kombinációjával egyaránt szenzációt keltett.
Bátran kijelenthetjük, hogy egyszeri és megismételhetetlen filmélmény, mely az első perctől rabul ejt, és az utolsóig nem ereszt.
Legvégül pedig mindenkinek filmekben gazdag új esztendőt kívánok és tartsatok velem 2021-ben is filmes kalandozásom során.