USA (Warner Bros.), 101 perc, ff, film noir

Rendező: John Huston

Producer: Hal B. Wallis

Operatőr: Arthur Edeson

Forgatókönyv: John Huston, Dashiel Hammett regénye alapján

Zene: Adolph Deutsch

Szereplők: Humphrey Bogart, Mary Astor, Gladys George, Peter Lorre, Sydney Greenstreet, Barton MacLane, Lee Patrick, Elisha Cook Jr., Ward Bond

A Filmről

1941-ig már két filmváltozat is készült Dashiel Hammett nagysikerű regényéből (1931 és1935), de egyik sem aratott akkora sikert, mint John Huston 1941-es filmje. A filmet azóta mindenki a film noir mérföldkövének tekinti, és a film noir fejlődési íve is A máltai sólyomtól Orson Welles A gonosz érintése (Touch of Evil, 1958) című művéig húzható meg. A műfaj/stílusirányzat filmjeinek hangulata általában borongós, baljóslatú, amit az éles árnyékok és a hozzá tartozó, szinte állandóan hallható háttérzene is felerősít. A filmeket bonyolult, csavaros cselekmény, a bűn és eső áztatta nagyváros éjszakai utcái és a szűk terek jellemzik, a film noir világában a kamera csak ritkán mozdul ki a nagyvárosból. A filmek szinte kivétel nélkül fekete-fehér nyersanyagra készültek, így bennük a fény-árnyék hatásoknak, illetve a világításnak rendkívüli dramaturgiai szerepük van. A stílus másik legfontosabb történetvezetési eszköze a belső monológok, flashbackek használata (jelenlegi filmünkben ezek még nem jelennek meg). Gyakori történetszál egy bűnügyi eset nyomozása, a szereplők sötét titkainak felszínre kerülése és fontos szereplő lehet a (magán)nyomozó, a végzet asszonya, illetve számos esetben egy pszichopata gyilkos.

Figyelem, a történetleírás nyomokban spoilert tartalmazhat!

Sam Spade (Humphrey Bogart) San Francisco-i magándetektívet egy napon egy feltűnően csinos nő, Mrs.Wonderly (Mary Astor) azzal bízza meg, hogy keresse meg a húgát, akit egy Thursby nevű erőszakos alak csábított el. A hölgy kérésére Spade társa, Archer személyesen veszi kézbe az ügyet, másnap azonban váratlanul Archert és Thursbyt is meggyilkolják. Spade miközben társa halálának körülményei után nyomoz, akaratán kívül belekeveredik egy rejtélybe, melyben felbukkannak a műkincstolvaj gengszterek, és Mrs. Wonderly történetéről is kiderül, hogy hazugság, a nő pedig egy bűnszövetkezetnek a tagja, aki a zsákmányt magának szeretné megtartani. Amint lépésről lépésre közelebb kerül a megfejtéshez, sorra tűnnek fel a furcsábbnál furcsább személyek - köztük Joel Cairo (Peter Lorre) és egy Gutman (Sidney Greenstreet) nevű kétes alak -  akiket egy közös cél hajt: megszerezni az aranyból készült szobrot, a máltai sólymot.

SPOILER kezdete 

A film csúcspontjaként végül kiderül, hogy a madár valójában hamisítvány, majd egy filmtörténetileg is jelentős zárójelenet során a detektív megvallja, hogy annak ellenére, hogy szereti a gyilkos nőt, mégis hagyja, hogy börtönbe kerüljön.

SPOILER vége

Remélem, nem hurkolnak kötelet arra a gyönyörű kis nyakadra. Talán megúszod életfogytiglannal. Ha jól viselkedsz, húsz év múlva szabadulsz. Én várni foglak...

Humphrey Bogart alakítása Sam Spade-ként meghatározta a egész későbbi karrierjét és a nevéhez fűződő legendás figurát: személyében megszületett a jéghideg, kemény és cinikus fickó, amely a későbbiek során olyan klasszikusokban biztosított szerepet a színésznek, mint a Casablanca (1942), A hosszú álom (The Big Sleep, 1946) vagy az Afrika királynője (African Queen, 1951). A film a rendező, John Huston számára is fontos állomás volt, mivel ebben a filmben debütált rendezőként és rögtön hangos sikert aratott. Ezt megelőzően "csak" olyan filmek forgatókönyvét tette le az asztalra, mint a Jezebel (1938) vagy a Magas-Sierra (1941), aztán mindannyiunk szerencséjére végül úgy döntött, hogy rendezésre adja a fejét. Az elsőfilmes rendező már a forgatókönyv megírásának is nagy figyelmet szentelt, minden egyes jelenethez külön instrukciókat fűzött, hogy a forgatás gördülékenyen és profi módon menjen. Alfred Hitchcokhoz hasonlóan Huston is azt az elvet vallotta, hogy filmezés egy ütemterv alapján haladjon és, hogy minden módszeresen meg legyen tervezve annak érdekében, hogy ne lépjék át a költségvetést.

Mary Astor első látásra ugyan korosnak tűnhet a femme fatale szerepéhez, de természetellenes mesterkéltsége a feszes kosztümökben és frizurákban furcsa módon jól illik ahhoz a nőhöz, akiben mindig lapul egy hazugság. Sydney Greenstreet kövér és beszédes Kaspar Gutmanje és Peter Lorre szomorú és nyafka Joel Cairója pedig egyaránt halhatatlan mozialakokká váltak. A film stílusa elárulja, hogy a készítőknek egyértelműen a siker lebegett a szeme előtt. Bár a történet feszes és az akciók is hatásosak, valójában a szereplők jelentik az elsődleges vonzerőt: különleges érzés a szemtanújának lenni, ahogy a színészek élettel töltik meg azokat. Az erőszak ugyan egyértelműen jelen van a filmben, azonban szinte soha nem jelenik meg a vásznon, inkább a figurák beszédéből és hangjából kicsendülő erő és brutalitás formájában hat.

A film noir alappillérei már itt is jelen vannak: az erős fény-árnyék kontrasztok, a dőlt kameraszögek, a kitágított terek és egyéb vizuális megoldások, melyet a remek operatőrnek, Arthur Edesonnak köszönhetünk. A film még visszafogottan alkalmazza a stílusra oly jellemző szimbolikus árnyékokat - csak akkor tűnnek fel, amikor a film végén a liftajtó börtönrácsszerű sávokat vet a kettős játékot űző hősnő arcára - és szinte teljes egészében személytelen hotelszobákban és irodákban játszódik. A máltai sólyom egy stílusirányzat indító műve, amely páratlan egyediséggel és magabiztossággal használja azokat az elemeket, amelyeket látva ma már nincs, akinek nem a film noir jut eszébe róla.

Érdekességek

- John Huston a Warner Bros. által megvett könyvek katalógusai közül választotta ki a regényt, és annyira bízott az erejében, hogy a forgatókönyv nem több, mint Hammett dialógusainak átirata.

- Kezdetben nem Humphrey Bogartnak szánták a főszerepet. Hal B. Wallis producer George Ratftot javasolta Spade szerepére, de ő azzal az indokkal utasította vissza a felkérést, hogy nem akart egy tapasztalatlan rendezővel dolgozni. A végzet asszonya, Brigid O'Shaughnessy karaktere pedig eredetileg Geraldine Fitzgeraldnak volt fenntartva, de ő egy színházi szerepre hivatkozva visszautasította az ajánlatot.

- Három szobor még mindig létezik és a mostani értékük darabonként több, mint 1 millió dollár, amivel a legértékesebb filmes kelléké váltak az idők során. A forgatás alatt egyébként két sólyom szobrot használtak fel, mert az elsőt Humphrey Bogart véletlenül leejtette, és így összetört. Az azóta összeragasztott példány a Warner Bros. stúdió múzeumában van kiállítva.

- John Huston utasítására Mary Astor számos alkalommal körbeszaladt a díszletben a jelenetei felvétele előtt, hogy minél hitelesebben alakíthassa az ideges nőt, amikor szükséges volt.

- A forgatás annyira simán haladt, hogy a stábnak egymásra is volt ideje. Huston elvitte Humphrey Bogartot, Mary Astort, Peter Lorre-t és a többieket a Lakeside Golf Clubba, ahol munka fáradalmait pihenték ki az úszómedencével, vacsorákkal, italokkal és éjfélig tartó beszélgetésekkel bármiről, kivéve a filmet.

- Hustont figyelmeztették, hogy tartózkodjon a túlzott alkoholfogyasztás ábrázolásától, de ő úgy védekezett, hogy Spade alapból olyan típusú férfi, aki napi fél liter tömény szeszt megiszik, ezért úgy ábrázolni, mint aki teljesen tartózkodik az alkoholtól, a karakter meghamisítását jelentené. Ezzel összefüggésben a Warner stúdió azt is kérte, hogy a dohányzást szorítsák a minimálisra. Ezt Bogart kikérte magának, és a stúdiónak ellenszegülve, ahol csak lehetett, rágyújtott.

- A filmben Jacobi kapitány szerepében feltűnő Oscar-díjas Walter Huston a rendező apja, aki a szobrocskát tulajdonképpen a fiának köszönheti. John Huston A Sierra Madre kincse (The Treasure of the Sierra Madre, 1948) című filmben osztotta az egyik szerepet az apjára.

- Az utolsó jelenetet Humphrey Bogarttal és Mary Astorral három napig forgatták.

- Amikor Ingrid Bergman megkapta Ilsa szerepét a Casablanca című filmben, előtte többször is megnézte a filmet, hogy kiismerje Humphrey Bogart színészi technikáját.

- A filmet 1989-ben Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Filmmegőrzési Bizottsága beválasztotta a Nemzeti Filmarchívumba.

Vélemény

Ku...ból lesz a legjobb feleség, szokták mondani, ami jelen esetünkben úgy értelmezhető, hogy forgatókönyvíróból lesz a legjobb rendező. Adott hozzá egy film, ami elindította a klasszikus Hollywood legendás figurájának, Humphrey Bogartnak a karrierjét, és megteremtette a film noir stílusát, azt az egy egyedi zsánert, amiben a törvény és a bűn között ingadozó antihősök vívják küzdelmeiket a romlott nagyváros sötét sikátoraiban. Nem mellesleg pedig a fent említett rendező, John Huston rögtön az első rendezésével beírta magát a filmtörténelembe.

Szégyen, nem szégyen, de be kell valljam, hogy a film noir stílusirányzat klasszikus filmjei eddig kimaradtak az életemből, de ilyen kezdet után igencsak felvillanyozódtam. Mivel a listán még sok film noir áll még előttem, így bizakodó vagyok, mert ha ilyenek lesznek, mint jelen filmünk, akkor számos filmélménnyel fogok gazdagodni. A történetetben ne keressünk logikát, az egészet voltaképpen a titokzatos madár mozgatja mintegy hitchcock-i "McGuffin"-ként. Az eredetét évszázados rejtély övezi, emlékéhez vér tapad, s főhőseink akár ölni is képesek volnának érte. Szerencsére csavarokban így sem szűkölködünk, a párbeszédek cinikus és kemény dumái pedig felettébb elnyerték a tetszésemet. Jót tesz továbbá a filmnek, hogy nemcsak a fő karakterek lettek kidolgozva, hanem a mellékszereplők is, akik nélkül nem működne ilyen jól a film. Szerencsére nem pusztán biodíszletként funkcionálnak a színészek, hanem valóban fontos szerepet játszik mindenki a viharsebesen változó események sodrában és valójában egyik karakterre sem húzható rá egyértelműen, hogy jó vagy a rossz, hiszen mindegyikőjüknek megvan a maga keresztje.

Sam Spade detektív cinikus és csaknem erőszakos, ám mégis lehengerlő karaktere tökéletesen illik Humphrey Bogart jelleméhez, tipikus esete annak, amikor a szerep és színész tökéletes harmóniája valósult meg. Ezzel szemben Mary Astor engem nem igazán győzött meg a femme fatale szerepében, úgy gondolom könnyen találhattak volna a hollywood-i színésznők között valakit, aki hitelesebb lett volna a végzet asszonyának szerepében. Az M (1931) során a gyerekgyilkosként meggyőző alakítást nyújtó Peter Lorre viszont most is zseniális, az egyik legérdekesebb karakter az övé, és ehhez a színészi játéka nagyban hozzájárult. Úgy tudott vicces és gyáva lenni, hogy közben nem tette nevetségessé sem a karakterét, sem a filmet. A másik telitalálat a Kasper Gutman szerepében a szó szoros értelmében nagyot (mintegy 150 kg-t nyomott a színész) alakító Sidney Greentstreet, akinek egyébként - némileg meglepő módon - A máltai sólyom volt az első filmszerepe 62 évesen. Játékát Oscar-jelöléssel jutalmazták, de a szobrot végül nem nyerte el. 

Bátran kijelenthető, hogy nyolcvan év távlatából sem kopott meg a film, és a mai napig el tudja varázsolni mindazt, aki rászánja az életéből a játékidőt. A film során egyetlen pillanatra sem csökken a feszültség, minden egyes képkockája ajándék a filmek szerelmeseinek, mestermű a javából, így aki még nem látta, az mindenképp pótolja.

Ítélet: 10/9