USA (20th Century Fox), 88 perc, ff, film noir

Rendező: Otto Preminger

A Filmről

Amikor a híres és gyönyörű reklám szakembert, Laura Hunt-ot (Gene Tierney) holtan találják a lakásában, Mark McPherson detektívet (Dana Andrews) bízzák meg a nyomozással. Ő rögtön belevág a nyomozásba, melynek során kikérdezi a fő gyanúsítottakat, akik egyben Laura barátai is. Ott van köztük a sznob és arrogáns újságíró, Waldo Lydecker (Clifton Webb), akit Laura annyira megigézett, hogy elindította a nő karrierjét és sztárt csinált belőle. Kettejük furcsa kapcsolata a nő részéről egyértelműen baráti alapú, míg a férfi részéről inkább csak egy rögeszme, amitől képtelen megszabadulni. Birtokolni akarja és teljesen kontrollálni a nőt, akinek segít ruhákat választani, megváltoztatja a frizuráját is, és bemutatja a megfelelő embereknek is a felső körökben. Szinte minden idejüket együtt töltik, és amikor más férfiak is a képbe kerülnek, akkor bosszú hadjáratra indul ellenük az újságjában.

A másik gyanúsított a lány udvarlója, a playboy Shelby Carpenter (Vincent Price) és Laura barátnője, a jéghideg társasági hölgy, Anne Treadwell (Judith Anderson), aki valójában Shelbybe szerelmes. Miközben a nyomozó a lány múltját kutatja és leveleit, naplóját olvassa, elképzeli a nőt, felépít magában róla egy képet, amihez segítségére van egy, a nőről készült festmény is a falon. A nyomozás előrehaladtával beleszeret a meggyilkolt nőbe, akinek szinte a megszállottja lesz. Aztán az egyik éjszaka valami olyan bizarr dolog történik, ami arra kényszeríti, hogy újragondolja az egész ügyet: miközben Laura lakásában üldögél a nő festménye előtt, elszundikál, majd arra ébred, hogy valaki bejön a lakásba, aki nem más, mint Laura.

A Laura a noir műfajának egyik legelismertebb, de mindenképpen a legelegánsabb darabja lett annak ellenére is, hogy alapvetően nem a hagyományos stílusjegyekre épül. Otto Preminger filmje izgalmasan keveri a stílusokat: a noirt, a lélektani thrillert, a melodrámát és a bűnügyi történetet. Eltérően a noirok többségétől, nem sötét és lepusztult helyeken játszódik a társadalom perifériáján mozgó karakterekkel, hanem jól öltözött, gazdag, a nagyvilági életet habzsoló szereplőkkel találkozunk. A film két fő összetevője a romantika és a rejtély, amelyeket a rendező némi helyzet komikummal és szellemes dialógussal fűszerezett, ugyanakkor szokatlan fordulatai ellenére sem válik nevetségessé, miközben nem is veszi magát túl komolyan. A film alapjául szolgáló Vera Caspary által írt eredeti regény izgalmas szerkezetű volt, ahol az öt legfontosabb szereplő egymás után meséli el ugyanazt a történetet a saját szemszögéből, melynek során egyre többet tudunk meg az eseményekről. 

A film sikeréhez a zenéje és fényképezése is nagyban hozzájárult. Az együttműködés annyira gyümölcsözőnek bizonyult, hogy a rendező az operatőr Joseph LaShelle-vel - aki ezért a filmért egyébként Oscar-díjat nyert -, és a zeneszerző, David Raksinnal is számos közös filmet készített a későbbiekben. A film a klasszikus noir műfajának egy több szempontból is különleges, ugyanakkor mégis nagyon stílusos és szellemes darabja, amelyben nagyon nagy szerepe volt a szokatlan, de mégis remek forgatókönyvnek, a fényképezésnek, a zenének, a színészeknek és nem utolsósorban Otto Preminger rendezőnek. 

Érdekességek

- A film rendezője eredetileg Rouben Mamoulian volt, de Otto Preminger producer elégedetlen volt a munkájával, így végül a stúdió beleegyezésével kirúgta. Ezután maga állt a kamera mögé, kiselejtezte az összes jelenetet és mindet újravette.

- A Laurát ábrázoló festmény valójában egy fotó, melyet olajfestékkel kidekorálva próbáltak "olajfestmény szerű" állapotba hozni. Először valódi festményt próbáltak használni, de a rendező azt szerette volna, ha a festmény tökéletesen hasonlít Laurára. A festmény egyébként a későbbiekben az 1951-es A Riviérán és az 1954-es Women's World című filmekben is felbukkan.

- Rosalind Russellnak felajánlották Laura szerepét, de ő túl kis szerepnek ítélte meg és ezért nem vállalta el.

- Amikor Hedy Lamarrt megkérdezték, hogy miért utasította vissza a Laura szerepét, azt válaszolta, hogy "Nekem a forgatókönyvet küldték el, nem a zenei albumot".

- A film híres betétdalának, amit David Raksin írt, Judy volt az eredeti címe, Judy Garland iránti tiszteletből. 

Vélemény

Adva van egy portré, ami körül az egész történet bonyolódik. Továbbá adott hozzá egy NŐ, akiért minden férfi odavan, és aki még halála után is képes magába bolondítani a halála körülményeit vizsgáló detektívet. Az már első ránézésre látszik, hogy a forgatókönyv és karakterek is számos furcsasággal rendelkeznek, amelyek miatt azonban mégsem válik hiteltelenné a film, sőt ezek az összetevők inkább egyedivé teszik a filmet. Kedvelem a csavaros történeteket, ezért ez a film is tetszett. Na jó, arra azért lehetett számítani, hogy Laura valójában mégsem halt meg, de szerencsére azután sem ült le a történet miután kiderült, hogy a lány mégsem halott. Be kell valljam, vártam még egy csavart a történet végén, hogy ez az egész valójában egy álom, de nem bánom, hogy végül nem így ért véget. (Halkan jegyzem meg, hogy egyes pletykák szerint az eredeti rendező rendező, Rouben Mamoulian gondolkodott egy ilyen befejezésen).

A  megnyerő modorú Shelby szerepét alakító Vincent Price (a horrorfilmek későbbi koronázatlan királya), a Laurát játszó, kétségtelenül gyönyörű Gene Tierney és már a lány emlékébe is belebolonduló detektív szerepében feltűnő Dana Andrews is egyaránt jó választás volt a szerepre, azonban mindegyikőjük csak asszisztál Webb iskolajátékához.

Clifton Webb teljesen megérdemelten kapott Oscar jelölést alakításáért. Briliánsan alakítja az egoista Lydeckert, a cinikus, kifinomult, de roppant tüskés újságírót, aki intellektuális képességeit terméketlenül arra pazarolja, hogy cikkeiben mindig azt az embert állítsa pellengérre, aki éppen leköti Laura figyelmét. Lydecker Laura iránti megszállott szerelme és féltékenysége ellenére is megrögzött agglegény, egyértelmű homoszexuális jelleggel. A Laura ugyan a noir irányzattól idegen befejezés (happy end) miatt és a sokkoló meglepetés (a halottnak hitt lány „feltámadása”) miatt inkább a thriller műfajába sorolható, azért a film noir jellegzetes eszközeivel is előszeretettel él. Adva van egy kemény, cinikus, vérbeli noir detektív, aki beleszeret a végzet asszonyába, ami a klasszikus noir filmek alapeleme és ha hozzávesszük, hogy a filmben gyakoriak a flashbackek és a belső monológok, ezek alapján már kétségtelenül egy vérbeli film noirral van dolgunk.

Végül muszáj megemlítenem, hogy nem kedvelem, ha idétlen magyar címeket adnak a filmeknek. Jelen esetben ráadásul semmi értelmét nem is láttam, hiszen a Laura sokkal jobb cím, mint a Valakit megöltek, mellyel már tulajdonképpen utalunk is arra, hogy miről is fog szólni a történet és a film legfontosabb csavarját lövik le a félresikerült címadással.

Ítélet: 10/8