USA (RKO, Vanguard), 101 perc, ff, kémfilm

Rendező: Alfred Hitchcock

A Filmről

Alfred Hitchcock 1944 nyarán, a háború kellős közepette döntötte el, hogy szentel egy filmet a nácizmusnak, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve összekapcsolta azt a korszak legfélelmetesebb tudományos és katonai felfedezésével, fegyverével, az atombombával. Noha David O. Selznick producer is beszállt az 1945-ös Bűvöletet (Spellbound) készítő sikercsapatba Ingrid Bergman és a forgatókönyvíró Ben Hecht mellé, felügyelte a romantikus kémtörténet előkészületeit, végül azonban átengedte a gyártást Hitchcocknak. A film végül állítólag azért lett végül ekkora siker, mert nem volt ott Selznick, hogy tönkretegye.

A II. világháború vége felé Alicia Huberman (Ingrid Bergman) apját kémkedés és árulás gyanújával elítélik. A megbélyegzett és magára maradt lányt T.R. Devlin, a sármos amerikai kém (Cary Grant) ráveszi, hogy dolgozzon az amerikai hírszerzésnek és férkőzzön be egy Brazíliába menekült náci csoportba. Mivel Alicia és Devlin közben egymásba szeretnek, a lány elszánja magát, hogy a végletekig vigye küldetését és feleségül megy a nála sokkal idősebb Alexander Sebastianhoz (Claude Rains). Sebastian luxusvillájában Aliciát gyűlölettel fogadja a hatalmat valójában birtokló személy, Sebastian kegyetlen anyja (Leopoldine Konstantin). Sebastian egy idő után azonban rájön, hogy felesége kettős játékot játszik, és anyja vezérletével úgy döntenek, hogy megölik a nőt, aminek érdekében elkezdik kisebb adagokban mérgezni Aliciát.

A Notorious a filmtörténet egyik legizgalmasabb szerelmes kémtörténete, Hitchcock egyik legnépszerűbb filmje, melynek munkálatait már a háború alatt elkezdte. A film ugyanakkor Grant és Bergman pazar szerelmi története is, mely a mozi történetének addigi leghosszabb, premier plánban mutatott csókjával is dicsekedhet. Ingrid Bergman a zavarodott gyermektől a meghasonlott kényszerkémen át a szerelmes asszonyig szinte minden létező arcát megmutathatta a filmben. Cary Grant és Claude Rains picit sablonosabb szerepre kárhoztatva ugyan, de szintén kihozzák a maximumot a karaktereikből. A forgatókönyvet Hitchcock egyik kedvenc forgatókönyvírója, Ben Hecht írta, akit nagyon érdekelt a pszichológia, ebből kifolyólag fontos szerepet töltenek be a filmben a pszichésen problémás karakterek: Alicia nem tudja igazán szeretni Devlint, mert nem bízik meg benne; Devlinnek meg kell tanulnia kimutatnia érzelmeit, míg Sebastiannak anyja domináns szerepe okozza a problémát.

Hitchcock ebben a filmjében is előszeretettel alkalmazta a "MacGuffint”, ami jelen esetben az urán volt. (az a dolog, aminek megszerzéséért mindenki tevékenykedik, ugyanakkor végül nem kap nagy szerepet a filmben). Egy estélyen a fogyatkozó pezsgő klasszikus suspense fogásával Hitchcock megvalósítja a legelegánsabb találmányát, az urániummal megtöltött borosüvegeket, melyből bombát készülnek gyártani a nácik. A borospincében zajló kémkedés végkifejlete a leleplezés hátborzongató pillanata, amikor Sebastiannal elhitetik, hogy az újdonsült felesége nem kém, szimplán csak hűtlenséget követ el. A Forgószél feszült drámája folyamatosan arra kényszeríti a nézőt, hogy felváltva izguljon a három főszereplőért, hiszen a végjátékban még Sebastiannak is kijut egyfajta bizarr hősiesség.

Ted Tetzlaff operatőri munkája mesteri módon tárja elénk nemcsak az apróbb rezdüléseket vagy a sokat mondó arckifejezéseket, hanem magukat a helyszíneket is, fenségesen fényképezett fekete-fehér képein legjobb formájukban tündökölnek a sztárok. Az ő keze munkáját dicséri a film leghíresebb és valóban remekül sikerült jelenete is: a ráközelítés, melynek során a báltermet távolról mutatva egyre inkább közelít Alicia felé, ám végül nem az ő arcán köt ki a kép, ahogy várnánk, hanem az ökölbe szorított kezén, melyben a pincekulcsot őrzi.

Alfred Hitchcock két Oscar-díjra jelölt (legjobb forgatókönyv és legjobb férfi mellékszereplő - Claude Rains) kémthrillerét a romantika és cselszövés párosa működteti, amit a korszak legfelkapottabb színészei vittek sikerre, melyben nem csak az emberi természet, hanem a szerelem sötétebbik oldalát is megláthatjuk.

Érdekességek

- Az USA titkos atombomba gyártása miatt meg nem erősített információk szerint az FBI három hónapon át megfigyelés alatt tartotta a rendezőt. Ennek kapcsán Alfred Hitchcock és Ben Hecht fogatókönyvíró konzultált a Nobel-díjas Robert Millikan-al, hogyan kell atombombát készíteni, de nem volt hajlandó válaszolni, azonban azt elismerte, hogy fontos alkotórésze az urán.

- Az erkélyen játszódó csókjelenet nagyrészt improvizáció, hiszen Alfred Hitchcock csak annyit mondott Cary Grantnek és Ingrid Bergmannak, hogy csak beszélgessenek úgy, ahogy a szerelmesek szoktak. A cenzúra miatt a csók nem tarthatott tovább 3 másodpercnél, ezért a rendező talált egy kreatív megoldást, több csókra osztotta a jelenetet.

- A film elkészülte után Cary Grant "elrakta emlékbe" a híres UNICA kulcsot, amelyet 10 év múlva ő adott oda Ingrid Bergmannak, majd nála is mintegy 10 évig volt. Nagyjából 20 év múlva végül egy Hitchcocknak szóló életmű-díj átadón Bergman elővette a kulcsot és megmutatta a közönségnek.

- David O. Selznick eredetileg Joseph Cottent szerette volna a főszerepre, Sebastian szerepére pedig az angol rendező szerette volna inkább Clifton Webb-et, így végül mindketten engedtek a másiknak.

- Leopoldine Konstantin játszotta Claude Rains anyját a filmben, aki a valóságban csak 4 évvel volt idősebb a színésznél.

- Így elsőre talán hihetetlennek tűnik, de a Mission: Impossible 2. a film egy modern feldolgozása, mintegy főhajtás a film előtt. Az urániumot lecserélték ugyan halálos vírusra, de a történet magja, illetve számos jelenet és dialógus is a Forgószélből származik.

- 2006-ban az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Filmmegőrzési Bizottsága beválasztotta a filmet a Nemzeti Filmarchívumba, mint "kulturális, történelmi és esztétikai szempontból jelentős művet".

Vélemény

Mikor elindítottam a blogot, egy jó barátom rögtön rákérdezett, hogy szerepel e a kedvenc Hitchcock-filmje a listán és mikor következik. Természetesen nem maradhatott le a listáról, és megállapítható, hogy ez már az ötödik Hitchcock film a filmdömpingben, és még messze nincs vége, hiszen az általam jobban kedvelt filmjei még csak most következnek a sorban. Jelen filmünket most láttam először és bátran kijelenthetem, hogy nálam bekerült a legjobb Hitchcock-filmek közé. A híres ráközelítéses jelenetet pedig már a film nézése közben is kiszúrtam és felírtam magamnak, hogy igen tetszetős megoldás volt.

A siker egyik záloga minden kétséget kizáróan az volt, hogy az alkotóknak (nem kevés pénzükbe került) sikerült összehozni a korszak két legnagyobb női és férfi színészét. A két főszereplő között meglepően jól működött a kémia, olyannyira, hogy a két színészóriás a forgatás alatt összebarátkozott és életre szóló barátságot kötöttek. Ugyan a rendező többi filmjéhez képest sokkal erőteljesebb volt a filmben a romantikus vonal, mint maga a kém-vonal, de szerencsére ez egyáltalán nem rontott semmit  a film színvonalán. Kifejezetten öröm volt nézni a két színész évődését és mintegy örömjátékát, amihez kitűnő partnerre találtak a szintén kiváló Claude Rains személyében. Cary Grantet kifejezetten jó volt egy komolyabb szerepben látni, habár véleményem szerint az ő legjobb szerepei (alakításai) inkább idősebb korához köthetők.

Sajnos a vetített hátterek engem most a szokásosnál jobban zavartak, mert a korabeli filmeknél jóval több volt benne és szerintem voltak olyan jelenetek is, amelyet meg tudtak volna oldani anélkül is. Persze ez nem komoly kritika a filmmel szemben, inkább csak apró zavaró tényező. Amit viszont továbbra sem értek, hogy milyen okból lett a film magyar címe a Forgószél (aki tudja a választ, az kommentben bátran megírhatja).

És végül az elmaradhatatlan Hitchcock cameo, amit mindegyik filmjénél megemlítek: rendezőnk a fogadáson tűnik fel és fogyaszt el egy pohár pezsgőt (kb.1:04-nél, nekem most sajnos nem sikerült kiszúrni).

Mindent összevetve a Forgószél egy remekül sikerült Hitchcock-alkotás minőségi szereposztással, melyben nemcsak a rendező stílusának kedvelői, hanem a romantikusabb vonalat kedvelők is megtalálhatják a számításaikat. A suspense nagymestere továbbra is remekül adagolja a feszültséget és egy kellően csavaros történetet hozott össze két remek színésszel, akik között csak úgy izzik a levegő.

Ítélet: 10/8