USA (Orion Pictures), 102 perc, színes, sci-f-akció

A Filmről

A nem is olyan távoli jövőben Detroit a bűnözés melegágyává válik. Az OCP (Omni Consumer Products) beindítja a Robotrendőr programot, amely egy radikális, új igazságszolgáltatási koncepció keretében az elhunyt rendőrtisztből, Alex Murphyből (Peter Weller) mesterséges szuper-rendőrt csinál. A Robotzsaru programozása szerint szolgálja a törvényt és védi az ártatlanokat, de hamarosan elkezd emlékezni előző életére és arra, hogyan halt meg. Nyomozása során szembesül a város legnagyobb bűnszervezetével, aminek a feje az OCP igazgatóhelyettese, Dick Jones (Ronny Cox). Az ő irányításával vezeti Clarence Boddicker (Kurtwood Smith) és a bandája a detroiti alvilágot, akik többek között Murphy halálát is okozták. Úgy dönt szembeszáll velük, a harcban pedig mindössze egykori társára, Anne Lewisra (Nancy Allen) számíthat.

A Robotzsaru ötlete akkor ugrott elő Edward Neumeier forgatókönyvíró fejéből, amikor a Szárnyas fejvadász forgatásán dolgozott, ő azonban megfordította a dolgot és megírta a sztoriját, amelyben egy zsaru, aki gépnek tűnik, emberi bűnözőket hajkurászik. Ez a sztori azonban akkor még egyik nagy hollywoodi stúdiónak sem kellett. Szerencsére Neumeier összehaverkodott a videoklipek világából érkező Michael Minerrel, akinek szintén volt egy filmötlete. Ebben egy meggyilkolt zsaru tudatát ültetik át egy kiborgrendőr testébe. A két író a lehető legjobb döntést meghozva összegyúrta a két forgatókönyvet egy filmmé, és mivel a Terminátor 1984 végén nem várt siker lett, az Orion stúdió meglátta a piaci rést a kiborgos sci-fikben, és zöld utat adott a Robotzsarunak. A kész forgatókönyvet azonban nagyjából minden nagy hollywoodi rendező elutasította, mígnem a holland Paul Verhoevent találták meg, aki szintén eldobta elsőre, mondván, hogy csak egy buta akciófilm. Majd a felesége is elolvasta a forgatókönyvet és meggyőzte férjét, hogy vágjon bele, mert a szkript tele van szatirikus és allegorikus elemekkel.

Paul Verhoeven hollywoodi debütálása hű korképet ad az akkori rendszerről, szinte mindent célba vesz vele, ami az akkori Reagan-éra éveiben célpontul szolgálhatott: a nagyvállalatok előretörését, a cinikus média hatalmát és a már szinte a fasizmus határát súroló rendfenntartó erőket. A holland származású rendező külső, objektív szemlélőként tekint Amerikára és olyan kegyetlen, kíméletlen vizuális stílussal közli mondanivalóját, ami alapján nem csoda, hogy a Robotzsarut sokan végletesen erőszakos filmnek tartják. A rendező a keserű szatíra helyett gyakran a kőkemény szókimondást részesíti előnyben éppúgy, mint későbbi filmjeiben, legyen szó Az emlékmásról (Total Recall, 1990) vagy épp a Csillagközi invázióról (Starship Troopers, 1997).

A Robotzsaru páncélzatát Rob Bottin és csapata tervezte. a film látványáért felelős gárda nem volt elégedett a kezdeti verzióval, ezért folyamatosan változtatásokat kértek. Végül azonban egyik sem volt működőképes, így visszatértek Bottin eredeti elgondolásához. Ez sem volt azonban minden zökkenőtől mentes, a megfelelő design kialakítása miatt három hetet késtek a forgatással és a csapatnak 8 és fél órájába telt, mire Peter Wellert beleszuszakolták a robotjelmezbe. A színész pedig csak a jelmez legelső felvétele alatt jött rá, hogy hiábavalóak a korábbi mozgáspróbái, így egészen addig újra leálltak a forgatással, amíg a színész hozzászokott a jelmezben való nehézkes mozgáshoz. Emiatt sokat is panaszkodott, hogy az alkotók felajánlották Lance Henriksennek a robot szerepét, de ő visszautasította az ajánlatot.

A Robotzsaru éppen annyira a kor gyermeke, mit a bűnözők, akiket fáradhatatlanul üldöz, vagy a gonosz nagyvállalat, amely megteremtette. Ugyanakkor a filmet nem szabad egyszerű kommersz filmként leírni, mert annál jóval többet tartogat. Ezt mi sem bizonyítja jobban annál, hogy a mozipénztáraknál csak az Államokban 53,4 milliót dollárt kaszált, majd két további folytatás, több televíziós sorozat, videojáték és képregény is készült belőle és természetesen egy remake (Robotzsaru, 2014) sem maradhatott ki a sorból.

Érdekességek

- Arnold Schwarzenegger is esélyes volt a főszerepre, ám az alkotók elkezdtek aggódni, hogy férne bele a jelmezbe. Ezután Michael Ironside neve is felmerült, ám őt meg túl kicsinek találták.

- Paul Verhoeven igazáből Rutger Hauert szerette volna megnyerni a főszerepre, vele azonban alaposan összeveszett a Hús és vér (Flesh + Blood, 1985) forgatásán és Hauer nem volt békülős kedvében, így került a képbe Peter Weller.

- Kurtwood Smith abban a hitben volt, hogy egy egészen más karakter szerepét kapja meg, végül ő játszotta a film főgonoszát, mivel a szemüveges színész emlékeztette Verhoevent Heinrich Himmlerre.

- A Robotzsaru jelmez volt a forgatás legdrágább kelléke, a producerek 500 ezer és egymillió dollár közé lőtték be az árát.

- A páncélzatban Peter Weller nem fért be a rendőrautóba, ezért a filmben főként azt látni, hogy épp beszáll vagy már kiszállt a járműből. Azokat a jeleneteket, ahol ténylegesen a kocsiban kellett ülnie, csak úgy tudták felvenni, hogy csak felül viselte a jelmezt, egyébként alsónadrágban volt.

- Az öltözék annyira meleg és nehéz volt, hogy Weller napi 1,5 kg-ot fogyott benne, mire beleszereltek egy légkondicionáló rendszert.

- Az Enforcement Droid (ED) 209 hangjába belecsempészték egy jaguár morgását és egy malac visítását is.

- Paul Verhoeven is cameozik a filmben, ő az a férfi a diszkóban, aki vadul gesztikulál, miután Leon megpróbálja ágyékon rúgni a Robotzsarut.

- A hírhedt "olvadó ember" jelenetet, amelyben Paul McCrane karaktere szó szerint elolvad egy kiadós savfürdő után, először ki akarták vágatni. A tesztvetítéseken azonban ez a jelenet kapta a legpozitívabb reakciókat, így végül vágás nélkül benne hagyták a filmben.

- A kaliforniai Sacramentoban egy alkalommal egy férfi egy sötét moziterembe menekült a rendőrök elől, ám annyira belefeledkezett az épp vetített Robotzsaruba, hogy közben a rendőrök elzártak minden kijáratot, a lámpa felkapcsolásakor pedig őrizetbe vették a fickót.

Vélemény

A Robotzsaruról akár a Gyermekkorunk kedvencei elnevezésű rovatomban is írhattam volna, ugyanis jobb alanyt el sem lehetne képzelni Paul Verhoeven filmjénél. Bizonyára sokan vannak rajtam kívül mások is a mostani negyvenes korosztályból, akik zsenge gyermekkorukban találkoztak először a filmmel és akkor a legtöbben, főként a fiúk azt is gondolták, hogy a Robotzsarunál nincs jobb film az univerzumban. Hiszen mekkora menő már, hogy egy robotpáncélba bújtatott zsaru sorra üti, vágja és lövi a gonosztevőket. Mivel jómagam mintegy harmincöt évvel ezelőtt láttam először (és emlékeim szerint utoljára) a filmet, és a filmről nagyjából az a kép élt bennem, hogy az egyik legismertebb, ugyanakkor nem épp kiemelkedő példánya a nyolcvanas évek nagy amerikai akciófilmes korszakának. Épp ezért már a listán való szerepeltetése is erősen megkérdőjelezhető, ugyanakkor számos helyen szoktak elismeréssel írni a filmről, így végül úgy döntöttem, hogy felülök a kritikáknak és én is nekiveselkedem, meglátjuk mi sül ki belőle. A végeredmény pedig végül pontosan azt hozta, amit előzetesen vártam.

Természetesen nem várhatjuk el azt egy filmtől, hogy ugyanazt az élményt nyújtsa nyolcévesen, mint negyven felett (na jó, azért vannak kivételek), azonban a Robotzsaru egy kiváló példa arra, hogy mennyire másként gondolkodik egy gyermek, egy tinédzser vagy egy felnőtt. Gyermekként tényleg nem látunk mást a filmből, mint a menőséget, kicsit érettebb fejjel már azért jobban belelátunk a film mondanivalójába is, de még mindig inkább az akciójelenetekre, a látványra és a történetre helyeződik a hangsúly. Felnőtt fejjel pedig már megpróbálunk jobban a történet mögé nézni, mit is akartak valójában Verhoeven és alkotótársai átadni nekünk. Valójában ez az egyetlen olyan dolog, ami megmenti a filmet a teljes kudarctól, ugyanis anélkül annyira tipikus B-kategóriás filmről van szó, hogy csak na. A film ugyanis tele van erőltetett jelenetekkel, a Boddicker által vezetett gonosztevők kínosan gyengék, nem beszélve az ED 209-es robotról, ami totális mellélövés. Az egyetlen mentsvárat az jelenti, hogy a filmben felvázolt jövőkép (sajnos) valós helyzetet fest le mostani világunkról, ahol a média, a high-tech nagyvállalatok és a bürokratikus rendszer irányít minket, mi pedig teljes gázzal hajtunk bele a végzetünkbe. 

Nem sok olyan film van, amit ne néztem volna meg legalább egyszer gyermekkorom óta, de valahogy a Robotzsaru esetében sosem éreztem semmiféle késztetést arra, hogy újranézzem. Ebben talán az is közrejátszhatott, hogy semmiféle Robotzsaru témájú játékkal, képregénnyel vagy bármilyen termékkel nem rendelkeztem. Most, hogy ennyi idő elteltével újra elővettem, arra jutottam, hogy semmit nem veszítettem azzal, hogy bármiről is lemaradtam volna. Tudom, hogy a filmnek van egy kisebb-nagyobb rajongótábora, én azonban eddig sem tartoztam és ezután sem tartozom közéjük.

https://videa.hu/videok/film-animacio/robotzsaru-eredeti-szinkron-akcio-sci-fi-vephQBLRZVnBzt8T

Ítélet: 10/6,5