USA (Amblin, Universal), 116 perc, színes, sci-fi

Rendező: Robert Zemeckis

 A Filmről

Brown doki (Christopher Lloyd) ifjú rajongója és barátja, Marty McFly (Michael J. Fox) segítségével akarja kipróbálni forradalmi találmányát, a sportautóba szerelt időgépet, csakhogy a kísérlethez terroristáktól kellett plutóniumot lopnia, akik visszakövetelik a jussukat. A kísérlet félresikerül, a dokit lelövik, tanítványa pedig 1955-be menekül, ahol a múltbéli dokival kell valamilyen megoldást találnia a visszautazásra, és nem mellékesen el kell érnie, hogy édesapja (Crispin Glover) és édesanyja (Lea Thompson) egymásba szeressen, hogy ő a jövőben egyáltalán megszülethessen.

A film alapötlete onnan ered, hogy a forgatókönyvíró és producer, Bob Gale megtalálta az apja évkönyvét a padláson, és látta, hogy az elég tuskó lehetett volt akkoriban. Eltűnődött rajta, hogy milyen lett volna, ha együtt jártak volna iskolába és barátok lettek volna. Gale írt még pár ötletet ezek mellé, és felkereste a sztorivázlattal az egyik filmes barátját, Robert Zemeckist, aki végül 1980-ban belement, hogy filmre vigyék az időutazást. Gale és Zemeckis azonban elég sokáig házalt a hollywoodi producereknél, mire a Universal stúdió áldását adta a terveikre. A Columbia Pictures eredetileg visszautasította a filmet, mondván, aranyos ötlet, de nem elég felnőttes, és azt javasolták az íróknak, próbálkozzanak inkább a Disney-nél. Nekik viszont az azóta is vitákat szülő vérfertőzéses vonal nem tetszett Marty, és anyja között, szóval a projekt – támogató stúdió híján – elhalni látszott. A nagyobb stúdiók összesen több mint negyvenszer utasították vissza a forgatókönyvet, mondván, az időutazós filmek soha nem hoztak a konyhára. Mivel már minden veszni látszott, Zemeckis kényszerből elvállalta A smaragd románca megrendezését, ami jókora siker volt, és ezek után a páros már meg merte kockáztatni, hogy a Vissza a jövőbe Steven Spielberg stúdiójával készüljön, a Universal égisze alatt.

A Vissza a jövőbe filmeket elsősorban más időutazásos mozik tükrében kell nézni. A november 5-i dátummal Zemeckisék is kalapot emeltek Az időgép című klasszikus mozi előtt, és bár számos időutazásos mozit láthattunk azóta, egyik sem közelítette meg a témát tudományosan annyira komplex módon, mint a Vissza a jövőbe. Bár ma már úgy tűnik, a sztorit kifejezetten háromrészesre tervezték, a furcsa befejezés ellenére az alkotóknak fogalmuk sem volt, hogyan kéne folytatniuk a történetet. A Universal történetének legsikeresebb tesztvetítései miatt döntöttek a folytatások mellett, és a későbbi divatot megelőzve nemcsak a költséghatékonyság miatt forgatták együtt a második és harmadik részt, hanem azért is, mert Michael J. Fox akkortájt már közel harminc éves volt, és kétséges volt, meddig lesz még hiteles tizenhét évesként.

A kiváló alapötletre épülő, nagyszerű forgatókönyvvel megtámogatott időutazós kaland népszerűsége azóta is töretlen. A Vissza a jövőben egyik legnagyobb erényének a műfajok kiegyensúlyozott keverését szokás kiemelni, a sci-fi, az akció, a vígjáték és a romantika tökéletes elegyéből olyan film született, amit minden korosztály élvezettel néz. Emellett természetesen az sem kérdéses, hogy Robert Zemeckis rendezőként és forgatókönyvíróként is remekelt, Alan Silvesti csodás zenét írt hozzá, Huey Lewis The Power of Love-ja pedig a filmtörténet egyik legemlékezetesebb nyitányát adta nekünk, és egy olyan remek színészi gárda jött össze, akikre örökre emlékezünk. Bár Michael J. Foxnak nem ez volt az első filmje, de egyértelműen ez hozta meg neki az áttörést és emelte a legnagyobb közé. Christopher Lloyd már kevésbé volt szerencsés, bár mindmáig sokat foglalkoztatott színész, sosem tudta megismételni a trilógia sikerét – talán pont amiatt, mert teljesen összeforrt Doki szerepével.

A filmet öt BAFTA-díjra, három Golden Globe-díjra, és szintén három Oscar-díjra jelölték, köztük a legjobb filmzene és forgatókönyv kategóriában. A legjobb hangeffektusokért járó Oscar-díjat meg is kapta. Az  Entertainment Weekly minden idők 28. legjobb filmnek választotta, az Empire magazin hasonló listáján a 23. helyen szerepel, az amerikai írók társasága pedig minden idők 11. legjobb forgatókönyvének választotta Gale és  Zemeckis munkáját. Az egyik legnagyobb elismerést mégis az USA akkori elnökétől kapta film, amikor Ronald Reagan híres beszédét ezzel a mondattal zárta: „ahogy a Vissza a jövőbe című filmben is mondják, ahová megyünk, ott semmi szükség utakra!”

A Vissza a jövőbe 1985-ben csak Amerikában közel kétszázmillió dollárt hozott (világszerte pedig további 170 milliót), amivel az év legnagyobb sikere lett. Ennek a nagy sikernek köszönhetően nem csoda, hogy a folytatásokba is belefogtak, valamint animációs sorozat és videojáték is készült a film nyomán. A második részt 1989-ben mutatták be, amely a jövőben játszódik, egészen pontosan 2015-ben, a harmadik rész pedig rá egy évre, 1990-ben debütált, melynek cselekménye a vadnyugaton játszódik 1885-ben. A trilógia erős hatást gyakorolt a popkultúrára is, amit nemcsak a McFly nevű zenekar jelöl, hanem olyan apróságok is, mint Michael Jackson Black or White című számának híres klipje, a Simpson család, a Family Guy vagy a South Park sorozatok egy-egy epizódja, vagy akár az olyan sorozatok erős utalásai is, mint a Lost, a Hősök, a Smallville vagy épp a Doctor Who. Nem kérdés, hogy Robert Zemeckis és Bob Gale filmje letarolta a ’80-as évek végét, és azóta szedi az újabb és újabb rajongóit generációkon keresztül.

Érdekességek

- Sid Sheinberg, a Universal főnöke a film 1985-ös forgatásán elégedetlen volt a címmel, mivel a filmben sci-fi létére alig volt valami futurisztikus, hiszen a szereplők a múltba utaztak vissza, és furcsa találmányok is csak a nyitójelenetben szerepeltek. Ezért teljesen komolyan azt javasolta egy Zemeckisnek küldött üzenetben, hogy kereszteljék át Spaceman From Plutóra a filmet. Steven Spielberg aznban küldött neki egy válaszlevelet, amiben kifejtette, mennyire jót röhögtek a viccén, és igazán köszöni, hogy veszi a fáradtságot, hogy a munkálatokat vidámabbá tegye.

- Doki Einstein nevű kutyája eredetileg egy csimpánz lett volna. Sid Sheinberg azonban kiszámolta, hogy 1985 előtt egyetlen majmos film sem kaszált akkorát, amennyi pénzzel ő elégedett lett volna, ezért végül a jól bevált kutyás klisénél maradtak.  A filmekben a Doki kutyája így egy katalán pásztorkutya lett - helyesebben kettő, mivel az első részben egy Tiger nevű eb alakította őt, a két folytatásban viszont már egy másik, Freddie nevű.

- Az időgép eredetileg egy hűtőszekrény lett volna, és egy atomrobbanás ereje kellett volna az időutazáshoz. A rendező azonban félt, hogy a film megnézése után a gyerekek majd bemásznak a fridzsiderekbe, időutazás céljából. Végül azért választották a DeLoreant időgépnek, mert a készítők úgy gondolták, hogy a múltban biztosan könnyen nézték volna űrhajónak a felhajtható ajtaja miatt. A trilógiához összesen hét DeLoreant használtak el, és a Mr. Fusion reaktor az autó hátulján egy egyszerű Krups kávéfőző.

- A hűtőszekrényes nukleáris robbanásos jelenet annyira tetszett George Lucasnak és Steven Spielbergnek, hogy eltették későbbre és végül Az Indiana Jones és a kristálykoponya királyságához használták fel.

- A DeLorean lehetett volna Ford Mustang is, ha a Universal érdekei érvényesülnek, de Bob Gale ezt sem hagyta. A film tervezési fázisában a stúdió termékelhelyezésért felelős osztálya kapott egy ajánlatot a Fordtól, hogy akkori áron 75 000 dollárt fizetnének, ha Mustang szerepel a filmben. Egy már nem létező márka autóját használni jogilag azonban kicsit egyszerűbb, és valljuk be, keresve sem találhattak volna futurisztikusabbat. A DeLorean Motor Corporation 1982-ben csődbe ment, a vezért drogügyletbe és ezzel a vesztébe kergették. A film megjelenése után John DeLorean köszönőlevelet küldött Bob Gale-nek, hogy az ő autóját használta, lényegében kultuszt épített köré.

- Bár kezdettől fogva Michael J. Fox volt a kiszemelt Marty McFly szerepére, a Családi kötelékek (Family Ties) című tévésorozata miatt nemet kellett mondania, és Eric Stoltz kapta meg a szerepet. Négyhétnyi forgatás után azonban elváltak útjaik, mert a producerként tevékenykedő Spielbergnek nem igazán  tetszett Stoltz alakítása. A megoldás végül az lett, hogy Michael J. Fox a film és a sorozat között ingázott, napi 5 óra alvással. Az Eric Stoltz-cal felvett jeleneteket viszont ki kellett dobni és újraforgatni az új főhőssel - ez 3 milliós plusz költséget jelentett.

- John Lithgow, Dudley Moore és Jeff Goldblum egyaránt szóba került Doctor Brown szerepére, amit végül Christopher Lloyd kapott meg. Állítása szerint karakterét két valós személyből rakta össze, egyikük Albert Einstein, a másik pedig Leopold Stokowski karmester. 

- Crispin Glover a forgatás során egy időre elvesztette a hangját, így voltak jelenetek, mikor csak tátogott, a beszédet pedig később vették fel.

- Biff szerepére a kezdetekben Tim Robbins neve is felmerült, végül Thomas F. Wilson csak azért játszhatta el, mert Billy Zane és J.J. Cohen fizikuma nem bizonyult kellőképpen félelmetesnek a Martyt eredetileg játszó Eric Stoltz mellett. 

- Claudia Wells csak az első részben alakította Marty barátnőjét, mert utána az édesanyja megbetegedett, ezért a színésznő nem tudta elvállalni a II. és III. részekben Jennifer karakterét, így azokban a részekben már Elisabeth Shue alakította.

- Crispin Glover folytatásért irreálisan nagy gázsit kért, amit nem fizettek ki neki, ezért nem is szerepel a második és harmadik részben.Dublőrrel és már leforgatott jelenetekkel helyettesítették a folytatásban. Jeffrey Weissman, az elmaszkírozott színész sem élvezte túlzottan a helyzetet, a forgatás alatt nehezen akarták megtanulni a nevét, Lea Thompson például csak úgy emlegette, hogy "a Crispint játszó srác".

- A film főcímdalát is szerző Huey Lewisnak annyira tetszett a film, hogy akart benne szerepelni, ő állítja le Marty-t a színpadon azzal, hogy túl hangosak.

- A  filmet 2007-ben a Kongresszusi Könyvtár Filmmegőrzési bizottsága besorolta az „amerikai nemzeti filmregiszter”-be „mint kulturális, történelmi vagy esztétikai értéke miatt örök időkre megőrzésre érdemes alkotást”. 

Vélemény

Biztosan mindenkinek vannak nagy kedvencei, emlékezetes filmélményei. Számomra az egyik ilyen a Vissza a jövőbe trilógia, abból is főként a első két epizód. Sőt, számomra Marty McFly és a Doki kalandjai annyira egyet jelentenek a tökéletes filmélménnyel, hogy aki azt meri állítani, hogy a Vissza a jövőbe nem tetszik neki, az egyenesen istenkáromlás, de annyi biztos, hogy az illető egész egyszerűen nem normális. Szerencsére végre a kislányomat is sikerült végre rávenni, hogy nézze meg velem a filmet, ha már egyszer épp aktualitása is volt és egyáltalán nem meglepő módon a ő tetszését is elnyerte. 

Robert Zemeckis filmje nem csupán a nyolcvanas évek egyik legmeghatározóbb alkotása, hanem minden idők egyik legjobb filmje. Az alaptörténet egyszerűen zseniális, ráadásul az időutazást is sikerült rendkívül kreatív módon bemutatni. Ugyan melyik kissrác (vagy akár kislány) ne akart volna magának egy DeLoreant miután megnézte a filmet. A színészválasztás (azt a fránya Crispin Glovert leszámítva, de bánja a fene) egyszerűen tökéletes. Nem tudnánk senki mást elképzelni Marty McFlyként, mint Michael J. Foxot és szinte biztos, hogy Christopher Lloydról is mindenkinek rögtön Doki ugrik be legelőször, még akkor is, ha esetleg más filmben látja. És akkor még nem beszéltünk a remekül megírt dialógusokról és Alan Silvestri szintén emlékezetes filmzenéjéről. Ugyan a trilógia második részéről most külön nem fogok írni, de annyi bizonyos, hogy kevés olyan folytatás van a filmtörténetben, ami túlszárnyalja az elsőt, vagy legalábbis eléri ugyanazt a szintet. A Vissza a jövőbe sorozat titka is talán abban rejlik, hogy soha nem készült belőle semmilyen remake, és folytatást sem csináltak hozzá soha. Egy állítólag létező szerződés szerint pedig amíg Robert Zemeckis és Bob Gale forgatókönyvíró életben van, mindezek szóba sem jöhetnek. Halleluja!!

Sokan és sokszor szokták a film kapcsán felhozni a magyar szinkront, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy a film ekkora sikert arasson. A magyar szinkron zseniális, egyszerűen tökéletesen eltalálták benne mindenkinek a hangját. Sajnos azonban ez a film is áldozatául esett az újraszinkronizálási láznak és az eredeti 1987-ben készült szinkront 2002-ben lecserélték. Bár a főszereplőket újra az eredeti színészek szinkronizálták, vagyis Rudolf Péter és Rajhona Ádám hangján szólal meg Marty és a Doki, de minden más megváltozott, és sajnos ők is megöregedek kissé, így aki teheti, az mindenképp az eredeti szinkronnal nézze meg a filmet (lásd a poszt végén). A Vissza a jövőbe az a film, amit életében már mindenki látott legalább egyszer (aki esetleg mégsem, az nagyon gyorsan pótolja) és nehéz lenne olyan embert találni, akinek ne tetszett volna. Ha van film, amire tényleg illik a jelző, hogy egy időtlen klasszikus, az a Vissza a jövőbe. Nekem szinte nincs olyan év, hogy ne venném elő, mert tudom, hogy huszadjára vagy századjára is ugyanazt az élmény fogja nyújtani minden egyes alkalommal, mint amit legelőször. A Vissza a jövőbe élt, él és örökké élni fog.

https://videa.hu/videok/film-animacio/vissza-a-jovobe-1.eredeti-szink.1985.-film-animacio-XcYq8rbsK5GL24E2

Ítélet: 10/10