Bram Stoker regényét az elmúlt évszázadban rengetegen próbálták vászonra vinni, hogy elmesélhessék Drakula tragikus történetét. Ezen alkotások közül vannak filmtörténeti jelentőségűek (Nosferatu, 1922; Drakula, 1931), melyek rendkívül nagy hatással voltak nem csak a vámpírfilmekre, hanem magára a horrorr műfajára is. Vannak jól sikerültek (Horror of Dracula, 1958; Nosferatu: Az éjszaka fantomja, 1979; Bram Stoker's Dracula, 1992) és vannak természetesen kevésbé sikeres alkotások (Dracula, 1979; Dracula 2000, 2000).

A közhiedelemmel ellentétben a világ első Drakula-filmjét nem amerikaiak, még csak nem is németek, hanem mi, magyarok készítettük. A Drakula halála 1921-ben készült, egy évvel megelőzve Murnau klasszikusát. Bécsben már 1921 februárjában bemutatták Lajthay Károly némafilmjét, míg a magyar közönségnek 1923-ig kellett rá várnia. Mai viszonylagos ismeretlenségnek oka, hogy az utolsó kópiájának nyoma veszett a II. világháború alatt. 

1. Nosferatu (1922) Rendező: Friedrich Wilhelm Murnau

Az alkotást gyakran emlegetik a német expresszionizmus egyik mintapéldájaként. A különleges fény-árnyék játékok, a gróf sátáni alakja örökre beleivódnak az ember emlékezetébe, a vámpír árnyékának életre kelése pedig minden későbbi műben megjelenik. A vámpír (Nosferatu) itt nem egy kifinomult öregember, sem egy letűnt kor megkeseredett hőse, mint a legtöbb adaptációban, hanem egy betegség (pestis), ami megállíthatatlanul terjed szét a világban. A vámpír fantomszerű megjelenése a bennünk élő gonoszt testesíti meg. Ezt a kórt tiszta szívvel, igaz szerelemmel lehet legyőzni, ahogy azt Ellen teszi a végjátékban, mely így, majdnem 100 év elteltével az egyik leghíresebb lezárása a történetnek.

2. Drakula (1931) Rendező: Todd Browning

Murnau kultikus művével egyedül Tod Browning rendezése versenyezhet, a főszerepben a magyar Lugosi Bélával. Ebben a műben Dracula gróf nem egy szörnyeteg, hanem egy kifinomult nemes, aki áldozatait elcsábítja és becserkészi. A gróf a sármját használva csavarja el hölgy áldozatainak a fejét, mindemellett képes kulturáltan, arisztokrata módjára viselkedik, miközben lelke mélyén egy szörnyeteg lappang. A műben nem Harker, hanem Reinfield utazik el hozzá a messzi Erdélybe, hogy őt szolgává téve vele érkezhessen a gróf Angliába, ahol felveheti a harcot Van Helsinggel, az emberrel, aki mindenkinél többet tud a vámpírokról. Drakula itt mutatja meg először, hogy különféle állatok alakját is fel tudja venni, de itt jelennek meg először a vámpírfeleségek is. Ebben a klasszikusban hangzanak el először azok a híres mondatok, mint az „én soha nem iszom bort” vagy „az éjszaka gyermekei”, melyek azóta majd minden Dracula adaptáció elengedhetetlen kellékei.

3. Drakula /Horror of Dracula/ (1958) Rendező: Terence Fisher

A brit Hammer stúdió az 50-es évek végén kezdte el újragondolni és bemutatni a klasszikus rémségek történetét, ráadásul ezekkel a filmekkel mutatkozott be a következő fél évszázad két meghatározó színésze, Peter Cushing és Christopher Lee. Egyik első közös filmjük az 1958-ban készült Horror of Dracula volt, melyben utóbbi alakította a grófot annyira meggyőzően, hogy a következő évtizedben egy teljes filmszériát szenteltek a színésznek. A mű csak nagyvonalakban követi Stoker eredeti regényét, sokkal inkább a gróf és Van Helsing párharcára helyezi a hangsúlyt, kettejük között már nem csak elmeharc, hanem a fizikai kontaktus is megjelenik.  Ez volt az első olyan alkotás, melyben a gróf nem a sármjával, hanem testi erejével győzi le áldozatait, ráadásul maga a szexualitás is megjelenik a műben. Fontos változtatás a történetben, hogy Jonathan Harker itt nem ingatlanos, hanem valódi vámpírvadász és azzal a céllal megy Erdélybe is. Ez volt az első vámpírfilm, melyet színesben forgattak, így vér is vöröslik a filmvásznon, még hátborzongatóbb hangulatot kölcsönözve az alkotásnak. A Horror of Dracula egy igazi gótikus horror, amely a következő évtizedre meghatározta a vámpírfilmek műfaját.

4. Drakula (1979) Rendező: John Badham

 1979-ben a Universal stúdió John Badham rendezésével elkészítette a regény újabb értelmezését. A korábbi változatokhoz képest az egyik legszembetűnőbb különbség az, hogy ebben a regényben egy percig sem látjuk Erdély távoli vidékét, az egész cselekmény Angliában játszódik. A másik újdonság Lucy és Mina karaktereinek felcserélése volt, ebben a változatban Lucynek hívják Seward doktor lányát, és Mina az, aki először vámpírrá változik. Ez az első olyan film, melyben igazán érezhetjük Dracula romantikus énjét. A gróf (Frank Langella) ezúttal ismét sármjával csábítja el áldozatait, melyhez kivételes, természetfeletti erő is párosul. Ebben az alkotásban egy olyan grófot ismerhetünk meg, aki tényleg a természet felett áll, különleges képességei vannak, melyek szemben a korábbi művekkel nem csak abban nyilvánul meg, hogy képes denevérré vagy farkassá változni. A Drakula-filmek közül ez a változat talán leginkább egy romantikus szerelmi történetként fogható fel és maga a főszereplő is ebben a feldolgozásban jelenik meg a leginkább emberi, sajnálatra méltó karakter formájában.

5. Nosferatu, az éjszaka fantomja (1979) Rendező: Werner Herzog

1979-ben készült egy másik alkotás is, melyben Werner Herzog dolgozta fel Murnau klasszikusát Klaus Kinski főszereplésével. Míg az eredeti műben Drakula gróf félelmetes szörny, addig itt egy egyszerű, magányos emberi lény, aki csak szeretetre vágyik. A Nosferatu: Az éjszaka fantomja kétségtelenül a filmtörténet egyik legjobban sikerült újragondolása, bár sokkal inkább szerzői művészfilm vagy tisztelgés a nagy előd emlékének, mint vérbeli horror. Amíg a klasszikus egy igazi művészi horrorfilm, Herzog filmje jól felépített dráma is. Sokkal többet tudunk meg a vámpírról, a magányosságáról, vagy arról, hogy időnként mennyire undorodik saját magától vagy mennyire belefáradt már az öröklétbe. A szeretet elvesztése a dráma mozgatórugója, a vámpír is azért szenved, mert senki sem szereti. Szerelmes lesz Lucybe, de ő visszautasítja és megalázza, ezáltal bosszút áll az egész világon. Nosferatu nem boldog attól, hogy ilyen szörnyeteg, mégsem tesz ellene semmit, beletörődik a sorsába, ezért sokkal erősebb nála Lucy, aki végül saját döntése alapján vet véget mindkettejük szenvedésének. 

6. Bram Stoker's Dracula (1992) Rendező: Francis Ford Coppola

Francis Ford Coppola minden idők egyik legemlékezetesebb Dracula filmjét vitte vászonra. Már maga a színészi gárda is a korszak legnagyszerűbb színészeiből tevődött össze, és egy olyan művet hoztak tető alá, amely megpróbálta a legjobban visszaadni a regény cselekményét. A gróf (Gary Oldman) egy természetfeletti erővel rendelkező szuperhős, aki ezernyi arcot képes felvenni és akinek senki sem tud ellenállni. Ez a vámpír azonban egy tragikus hős, szerelmét évszázadokkal ezelőtt elvesztett megkeseredett ember, akibe új életet lehel felesége reinkarnációjának felbukkanása Londonban. Az egész filmet átszövi ez a fájdalom és szenvedély, melyet Dracula Mina (Winona Ryder) iránt érez, melyet a fiatal hölgy ösztönösen viszonoz. Ősi ellenfele, az Anthony Hopkins által alakított Van Helsing azonban felveszi vele a harcot, hogy egy heves érzelmektől dúló harcban legyőzze a vérszívó grófot. Coppola művének minden pillanatában érződik a szenvedély, a keserűség és elszántság, melyet a gróf érez, így egy igazán érzelemdús és gigantikus eposzt tárul a szemünk elé. Dracula természetfeletti ereje kissé álomszerűvé változtatja az egész művet, a szereplőket bármikor manipulálni tudja, pont úgy, mint az álmainkban, mikor semmit sem tudunk uralni. Gary Oldman játékával a nagy előd, Lugosi Béla emlékének is tiszteleg, sajátos akcentusa és hanghordozása azonban a szinkronizált verzióban nem jön át, így megtekintése mindenképp eredeti nyelven ajánlott. Összességében az 1992-es adaptáció nem csak, hogy az egyik legnagyszerűbb film lett, mely a vérszívó történetét a szemünk elé tárja, hanem a mozgókép történelem egyik legnagyobb és legemlékezetesebb alkotása, amely egyébként az én személyes kedvencem az összes Drakula-film közül.

7. Dracula 2000 (2000) Rendező: Patrick Lussier

A film cselekménye már nagyon eltávolodik az eredeti regénytől, modernizálja azt  és csak a prológban jelenik meg az eredeti történet. A filmben Drakula (Gerard Butler) feltámadt hamvaiból és a modern világban, New Orleansban kutatja az ő véréből származó Mary Hellert, aki valójában nem más, mint Van Helsing lánya. A történet szerint Van Helsing rejtette el a vámpír annak testét és meghosszabbította saját életét Drakula vérének segítségével, melyet magába fecskendez. Drakula a három új menyasszonya segítségével megöli Van Helsinget, Simon és Mary elmenekülnek, de Drakula hamarosan rájuk talál és magával viszi a nőt, majd miközben harapásával vámpírrá teszi, felfedi neki valós énjét. Eszerint ő nem más, mint Júdás, aki elárulta Jézust. Miután felakasztotta magát, a túlvilág nem fogadta be, így kétezer éve elátkozottként, vámpírként éli az életét. Mary végül rájön, hogy Draculát csak ugyanúgy lehet megölni, mint Júdást, így a történet végén kötéllel a nyaka körül végzi. Ezáltal a másvilág befogadja lelkét és a hajnali nap első sugaraiban teste hamuvá ég.

A fentiek mellett készült Drakuláról paródia (Drakula halott és élvezi (1995) R: Mel Brooks), balett  (Drakula: Lapok egy szűz naplójából (2002) R: Guy Maddin), blaxploitation film (Blacula (1972) R: William Crain) vagy a szokásos előtörténet (Az ismeretlen Drakula (2014) R: Gary Shore). Ezek sikeressége változó, de mindegyik megtalálta a maga célközönségét.