USA (Columbia, Santana), 94 perc, ff, film noir

Rendező: Nicholas Ray

Producer: Robert Lord

Operatőr: Burnett Guffey

Forgatókönyv: Andrew P. Solt és Edmund H. North, Dorothy B. Hughes azonos című regénye alapján

Zene: George Antheil

Szereplők: Humphrey Bogart, Gloria Grahame, Frank Lovejoy, Carl Benton Reid, Art Smith, Jeff Donnell, Martha Stewart, Robert Warwick

A Filmről

A válságba jutott forgatókönyvírót, Dix Steele-t (Humphrey Bogart) egy regény adaptációjának megírására kérik fel, ő azonban egy ruhatáras lányt (Martha Stewart) kér meg, hogy menjen haza vele, és foglalja össze neki a lényeget, hogy munkához tudjon látni. Másnap reggel a lányt holtan találják, így Dix lesz az első számú gyanúsítottja a különösen kegyetlen gyilkosságnak. Szerencséjére közvetlen szomszédja, Laurel Gray (Gloria Grahame) látta távozni a lányt a lakásából, ezáltal alibit igazolhat neki. Kettejük között hamarosan szenvedélyes viszony alakul ki, melyre árnyékot vet Laurel rémülete, amikor felfedezi Dix erőszakos hajlamait és azon kezd el tűnődni, vajon nem követte-e el mégis a gyilkosságot.

A film több tekintetben is számot tarthat a mestermű minősítésre. Elsősorban, mint Nicholas Ray kultuszrendező legjobb munkája, másrészt páratlanul romantikus és balsors szülte noir dráma, végül pedig mint az a terep, ahol Humphrey Bogart és Gloria Grahame (aki a forgatás idején a rendező felesége volt) egyéni legjobbját nyújthatja. Miután évek során játszott romantikus kemény fickókat, Bogart itt jóval mélyebbre hatol saját szerepének személyiségébe, feltárva azt a neurotikus pontot, amely bizonytalanná tette Sam Spade (A máltai sólyom) és Rick Blaine (Casablanca) karakterét, és amely végletesen ijesztővé válik abban a jelenetben, ahol először kirobban belőle dühe.

A híres vacsorajelenetben, amiben Dixon rendőr barátja (Frank Lovejoy) önkéntelenül is fojtogatni kezdi feleségét, ahogy túlságosan beleéli magát a felvázolt szituációba, ördögi fény játszik Bogart arcán, és a hétköznapi férfi maszkja alól néhány pillanatra felrémlik a pszichopata, aki csak ürügyet keres felgyülemlett frusztrációjának gyilkos indulatokkal való levezetésére. Később a nézőknek és Laurelnek is van alkalma megismerni a Dixben lapuló vadállatot, amikor egy ártatlan, bájos tengerparti piknik néhány rosszul időzített szónak köszönhetően rémálomszerű, csaknem gyilkosságba torkolló száguldássá válik.

A film leginkább a két főszereplő, Dixon Steele és Laurel Gray személyiségéről, valamint a környezetük és a saját jellemük, pszichológiai gyengeségeik kettejük kapcsolatára gyakorolt hatásáról szól, de a főszereplők pszichológiai tanulmánya mellett nagyon erős Hollywood kritikát is tartalmaz, ami ebben az évben készült filmek népszerű témája volt (Sunset Boulevard, Mindent Éváról). Dixon Steele agresszivitása sem jelent problémát addig, amíg jönnek a sikerek. Mihelyst azonban alkotói válságba kerül, már a szimpatikus és lojális ügynöke (Art Smith) is jobban aggódik azért, hogy nem készül el időben a forgatókönyvvel, mint azért, hogy az író esetleg egy gyilkos. 

A film komor témáját felvillanyozóvá teszik Nicholas Ray sötét vizuális megjelenítései és már-már szürreális költészete. Dorothy B. Hughes regényét (a film eredeti munkacíme Az álarc mögött volt) izgalmas formában dolgozták fel: a legnagyobb különbség a könyv és film között, hogy a filmben Dix Steele csupán erőszakos, akit emberöléssel vádolnak, addig a könyvben sorozatgyilkos és erőszaktevő, aki egy dührohama során agyonveri Laurelt. A rendező döntött úgy, hogy megváltoztatja a karaktert, mert sokkal érdekesebbnek tartotta, hogy filmet csináljon a bennünk lévő erőszakról, mintsem fimet forgatni egy sorozatgyilkosról vagy egy pszichopatáról.

Érdekességek

- Lauren Bacall és Ginger Rogers is szóba kerültek Laurel Gray szerepére. Előbbit a férje, Humphrey Bogart szerette volna a filmben látni, viszont a Warner Bros. nem akarta elengedni a színésznőt. Ginger Rogers a producerek választása lett volna, azonban a rendező, Nicholas Ray végül meggyőzte őket, hogy az ő felesége, Gloria Grahame lesz a legjobb választás a szerepre.

- A film forgatásának idején Gloria Grahame elhidegült férjétől, majd egy alkalommal a saját, első házasságából született, tizenhárom éves kamasz fiával találta ágyban a színésznőt. Különválásukat a forgatás során mindvégig titkolták, a rendező a munka befejezéséig a film érdekeire hivatkozva a stúdióban aludt. Grahame évekkel később egykori mostohafia, Anthony Ray felesége lett, majd 14 évig voltak házasok.

- Dix és Laurel apartmanja, a rendező Nicholas Ray első hollywoodi rezidenciájának a pontos mása.

Vélemény

Humphrey Bogart ebben a filmjében is egy olyan szerepet játszik, ami alapvetően ugyanahhoz a vonalhoz tartozik, mint azok a karakterek, amiket a legtöbb noir-ban ráosztottak, a magabiztos, durva, cinikus férfi, aki lehengerlően sikeres a nőknél. Az elmondások alapján valójában ez a karakter állt legközelebb Bogart valós személyiségéhez. Ebben a filmjében hozhatta ki valójában a legtöbbet magából, hiszen meg kellett mutatnia a cinikus és lehengerlő karakterét is, de bele kellett vinnie valamit a Sierra Madre kincsében már megismert erőszakos és kétségbeesett karakteréből. Meg kell, hogy mondjam, az összhatás remekül sikerült, véleményem szerint Humphrey Bogart legjobb alakításai közé tartozik Dixon Steele karaktere.

Szerencsére Gloria Grahame is remek a bizonytalan Laurel szerepében, aki a férfi iránt érzett gyengéd érzelmek miatt eltökélten hiszi, hogy egy igazi úriembert fogott ki, és nem látja meg a sötét oldalát. Azonban minél több példát lát Dix agresszivitására, annál inkább válik egyre bizonytalanabbá és növekszik benne a férfi iránti bizalmatlansága és férfitól való félelme.

A gyilkosság senkit ne tévesszen meg, a krimiszál másodlagos, mert a film nagy részében a gyilkosság és a nyomozás szinte háttérbe szorul, de ez nem feltétlen tesz rosszat a filmnek. A Magányos helyen valójában egy szerelmi dráma, melyben Laurel és Dixon kapcsolata, illetve a férfi erőszakos hajlama kerül a figyelem középpontjába. A film erősségei közé tartozik a remekül megírt dialógusok, miáltal igencsak élvezetes és csipkelődő beszólásoknak lehetünk fültanúi, melyben főként a két főszereplő jár az élen.

Én személy szerint örülök annak, hogy a film befejezésére vonatkozóan az alkotók eltértek a regénytől, így nem csupán egy szimpla gyilkossági történet kerekedett a sztoriból, aminek a végén kiderül az igazság. Jelen esetben a nyitott lezárás miatt minden nézőben megmarad a bizonytalanság, miszerint lényegtelen is, hogy elkövette-e a bűntényt vagy nem, a lényeg abban rejlik, hogy a jelleme alapján akár el is követhette.

Ítélet: 10/7,5