USA (Warner Bros.), 126 perc, ff, kaland

Rendező: John Huston

Producer: Henry Blanke

Operatőr: Ted D. McCord

Forgatókönyv: John Huston, B. Traven azonos című regénye alapján

Zene: Max Steiner

Szereplők: Humphrey Bogart, Walter Huston, Tim Holt, Bruce Bennett, Barton MacLane, Alfonso Bedoya

A Filmről

A Sierra Madre kincse korának talán legkevésbé nyilvánvaló filmsikere volt, mely hangulatában már bőven felidézte Sergio Leone későbbi spagettiwesternjeit, és még azelőtt leszámolt a westernmítosszal, hogy az igazán épülni kezdett volna az 1950-es években. John Huston egy kalandfilmbe oltott neo-westernt készített, egy olykor kifejezetten nyugtalanító hangulatú, érezhetően borús végkifejletbe tartó darabot, mely nélkülözött mindenféle romantikus felhangot.

Három teljesen össze nem illő vándormadár egyesíti erőit Mexikóban, hogy felkutassák és megtalálják az aranyat. Miután egy csaló meglopja Dobbst (Humphrey Bogart) és Curtint (Tim Holt), szövetségre lépnek Howarddal (a rendező apja, Walter Huston), az öreg aranyásóval, aki elárulja neki, hogy a Durango közeli dombok telis-tele vannak arannyal. Bár együtt indulnak a kincs felkutatására, az egyre növekvő mennyiségű arany láttán a kapzsiság és a paranoia hamarosan felülkerekedik rajtuk. Hőseink éjjelente nem hunyják le szemüket, kényszeresen ellenőrzik rejtekhelyeiket és kapzsisággal gyanúsítják egymást. A három kalandor között csak akkor áll helyre időlegesen a bizalom, amikor kénytelenek összefogni a külső erők ellen, legyen az egy hívatlan vendég, Cody (Bruce Bennett) vagy a helyi banditák támadása.

A rendező ezúttal a titokzatos író, B. Traven egyik regényét választotta és változtatta arannyá, mivel ezúttal is érzékenyen és kellő alázattal nyúlt az eredeti műhöz, nagyrészt megőrizve a szűkszavú dialógusokat és a fanyar látásmódot. A filmben John Huston karrierje egyik legellentmondásosabb szerepét osztotta Humphrey Bogartra. Az általa játszott karakter, Fred C. Dobbs a paranoid és haszonleső ember mintapéldánya, aki  - bár életét két alkalommal is megmenti a két társa - egyre jobban belesüllyed a kapzsiság táplálta őrületbe. Ezzel szemben az öreg aranyásó és a naivan lelkes ifjonc az ellenségeskedés és az arany csábítása ellenére is ragaszkodik elveihez. A három különböző személyiségű szereplő eltérő személyiségükből fakadóan különbözőképpen reagál az arany és a gazdagság gondolatára. Az öreg és bölcs Howard már semmi másra nem vágyik, mint nyugalomra, Curtin egy farmba és gyümölcsösbe fektetné a pénzét, amivel azonban nem csak a saját vagyonát növelné tovább, hanem más embereknek is munkát adna, tehát ő a társadalom hasznos tagja szeretne lenni. Fentiekkel ellentétben Dobbs a pénzét nőkre, szexre, jó kajákra, italra és elegáns ruhákra szeretné költeni.

John Huston a II. világháborús propagandafilmek készítése közben megtanulta és megszerette a valódi, külső helyszínek használatát, ezért (a stúdió akadékoskodásának ellenére) meggyőzte a Warner főnökeit, hogy engedjék tíz hétig Mexikóban forgatni. A rendező nagy bátorságról tett tanúbizonyságot, mert az első filmek közé tartozott, aminek egy részét a történet helyszínén kívül, Mexikóban forgatták, ami jelentősen megnövelte a költségeket. Nem kétséges azonban, hogy a kalandorokból álló trió lassú széteséséhez fantasztikus háttérként szolgálnak a napfénytől fehéren csillogó kopár hegyoldalak.

A rendező eltökéltsége, hogy a maga szája íze szerint forgathassa le A Sierra Madre kincsét, végül a stúdiónak is jól jövedelmezett és nemcsak hogy hatalmas kasszasikert hozott, hanem Oscar-díjak formájában is megmutatkozott. John Huston megkapta a legjobb rendezőnek és a legjobb forgatókönyvírónak járó aranyszobrot, míg édesapja elnyerte a legjobb férfi mellékszereplőért járó díjat. Ez volt az első és - mind máig - utolsó eset, hogy apa és fia egyazon évben nyerte el a filmakadémia díját. Ennek kapcsán hangzott el Humphrey Bogart híres mondása, miszerint: "Egy Huston is már elég rossz, de kettő már gyilkosság". 

A Sierra Madre kincse a kiváló színészeknek, a kitűnő rendezésnek és a remek forgatókönyvnek köszönhetően hatalmas sikert aratott. Nem véletlen, hogy számos későbbi alkotó számára jelentett inspirációt. Többek között Steven Spielberg is Dobbs karakteréhez nyúlt vissza, amikor megalkotta Indiana Jones alakját, illetve Paul Thomas Anderson is sokat merített a filmből, amikor elkészítette a Vérző olaj (There Will Be Blood, 2007) című alkotását. A legnagyobb hatással azonban minden kétséget kizáróan Sam Peckinpahre volt, aki ezen film hatására készítette el a Vad banda (Wild Bunch, 1969) című western klasszikusát és a Hozzátok el nekem Alfredo Garcia fejét (1974), ahol még az egyik karakter is a film miatt kapta a Fred C. Dobbs nevet.

Érdekességek

- A híres anekdota szerint, amikor a produkciót irányító Jack Warner megnézte a filmet, csak ennyit mondott: "Ez az egyik legjobb alkotás azóta, hogy a film megszólalt."

- A Warner a film készítésének kezdeti fázisában még egy teljesen különböző szereplőgárdában gondolkodott, azonban közbeszólt a II. világháború. Eredetileg George Raft, Edward G. Robinson és John Garfield játszotta volna a kalandorokat, míg Cody szerepére Ronald Reagan volt az első jelölt.

- Az eredeti regény írója, Traven meglehetősen visszahúzódó életet élt, így egy barátját, Hal Croves-t küldte maga helyett tanácsadóként a forgatásra. Sokan azonban azt hitték, hogy a barátja maga Traven, amivel nem is biztos, hogy tévedten, mert állítólag többször is elszólta magát.

- John Huston rendező feltűnik egy cameo erejéig a filmben, ő alakítja azt az amerikai úriembert, akitől Dobbs a film elején háromszor is pénzt kér.

- A filmben elhangzó "Badges? We ain't got no badges! We don't need no badges! I don't have to show you any stinking badges!" (Magyarul: Jelvények? Nincsenek jelvényeink. Nincs szükségünk semmilyen jelvényre! Nem kell felmutatnom neked semmilyen büdös jelvényt!) idézet jelenleg a 36. helyen áll az Amerikai Fim Intézet legjobb filmes idézeteket tartalmazó százas listáján.

- A filmben számos olyan jelenet volt, amikor Walter Hustonnak spanyolul kellett beszélnie, holott nem tudott spanyolul. Ezért John Huston felbérelt egy mexikóit, aki felmondta a szöveget, melyet az idősebb Huston olyan jól megjegyzett, hogy mindenki azt gondolta, hogy anyanyelvi szinten beszéli a nyelvet.

- Mindhárom főszereplő parókát viselt egyes jelenetekben, Bogart pedig az egész film alatt. A színész hirtelen kezdődő hajhullását a túlzott alkoholfogyasztás és B vitamin hiánya okozta, ezért a film forgatása alatt B12 injekciókat kapott, ami végül segített a probléma megszüntetésében. 

- A filmet 1990-ben Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Filmmegőrzési Bizottsága beválasztotta a Nemzeti Filmarchívumba.

Vélemény

Kezdjük azzal, hogy miután volt alkalmam számos filmben megtekinteni, igencsak megkedveltem Humphrey Bogartot, de eddig szinte az összes filmjében ugyanazt a sármos és cinikus férfit alakította, amiben sokan megismerték. Ezek után felüdülés volt egy másfajta szerepben látni őt, és egyáltalán nem okozott csalódást. Bogart igen komoly átalakuláson ment keresztül, hogy eljátssza a paranoiába lassan beleőrülő Dobbs szerepét. Szinte jelenetről jelenetre látni, ahogy egyre inkább a hatalmába keríti az aranyláz, mígnem szinte teljesen magával rántja az őrület.

Volt azonban a filmben még valaki, aki szerintem még nála is jobb alakítást nyújtott, el is nyerte érte a méltó jutalmát egy Oscar-díj formájában. A film rendezője gyakorlatilag a saját apjára, Walter Hustonra írta a szerepet, aki ki is hozta belőle a maximumot, játékának minden egyes percét öröm volt nézni. A film sikere a remek rendezés és a kitűnő forgatókönyve ellenére is leginkább a három főszereplő színészi játékán alapul. És akkor ne feledkezzünk meg a harmadik főszereplőnkről sem. Tim Holt karrierje nagyobbik részében western filmekben szerepelt, ám szinte biztos, hogy ez a film lett pályafutásának legfontosabb filmje és szerepe. Habár Huston és Bogart árnyékában marad, ez szerencsére nem jelenti azt, hogy szégyenkeznie kellene alakítása miatt.

Ha a film műfaját nézzük, akkor leginkább a kalandfilmekhez soroljuk, azonban sok esetben olyan érzésem volt, mintha egy westernt néznék (méghozzá a legjobb fajtából), amihez erőteljesen hozzájárult a mexikói hegyvidéki környezet, de akár thrillerként (vagy akár drámaként) is tekinthetünk rá, hiszen az arany okozta paranoia igencsak különös dolgokat tesz az emberrel. A film központi témája a kapzsiság és annak személyiségromboló hatása, de legfőképpen egy remek karakter tanulmány, megkockáztatom az egyik legjobb a hollywoodi filmek között. A film központjában a karakterek, illetve azok egymás közötti kapcsolatai és változásai állnak, azáltal a cselekmény (az arany utáni hajsza) egyáltalán nem válik öncélúvá. Sokkal inkább lesz az alkotó eszköze, hogy olyan jellemtanulmánnyal szolgáljon, amely megdöbbentő élességgel hozza felszínre az idősebb (és bölcsebb) aranyásó és a mindenkivel bizalmatlan Dobbs között fennálló erkölcsi ellentétet, továbbá bemutassa a két fél között őrlődő Curtin kényszerű döntéshelyzetét. 

Azért is okozhatott maradandó élményt a film bennem, mert az alkotók nem akartak belesimulni a szokásos hollywoodi sablonokba, ezáltal egy olyan befejezést kanyarítottak a filmnek, amire szerintem nem sokan számítottak. A Sierra Madre kincse azon klasszikusok közé tartozik, amelyek még ennyi év távlatából sem veszítettek semmit erejükből. Garantálom, hogy a film végig fenn fogja tartani mindenki érdeklődését, mert szórakoztató és izgalmas, nem beszélve a nagyszerű színészi alakításokról.

Ítélet: 10/9