USA (Compass, Falcon), 91 perc, Technicolor, horror

Rendező: John Carpenter

A Filmről

Több, mint egy évtizeddel azután, hogy hatéves korában Halloween éjszakáján meggyilkolta saját nővérét, Michael Myers megszökik az elmegyógyintézetből és visszatér Haddonfieldbe, hogy folytassa a gyilkolást. Az álarcot viselő pszichopata késsel és puszta kézzel a szexuális tapasztalatokat gyűjtő tinédzserek között, azonban a szűzies Laurie Strode (Jamie Lee Curtis) személyében emberére akad. Myers nyomában ott jár a pszichológus Dr. Loomis (Donald Pleasence) is, aki egykor kezelte őt, de most már csak megállítani akarja, bármi áron.  

Irwin Yablans producernek annyira bejött John Carpenter előző filmje, A 13-as rendőrörs ostroma (Assault on Precinct 13, 1976), hogy megkereste a rendezőt, csináljon filmet egy bébiszitterekre specializálódott sorozatgyilkosról (The Babysitter Murders címmel). Pénzügyi okokból azt találta ki, hogy a történet játszódjon egy napon, egy helyen, méghozzá Halloweenkor - Carpenter és állandó alkotótársa, Debra Hill pedig 10 nap alatt megírták a forgatókönyvet. Carpenter mindig híres volt többek közt arról is, hogy minél szűkebb volt a költségvetés, annál jobb filmet tudott összehozni belőle. Jelen esetben mindössze 325 000 dollárra volt szüksége, hogy egy olyan filmet készítsen, amit manapság már széles körben a műfaj egyik legjobbjának tartanak, nem beszélve arról a tényről, hogy megteremtette a slasher horrorok alműfaját, amely napjainkig már legalább annyiszor kelt életre, mint e benne gyilkoló pszichopaták. Ugyan korábban már megmutatta magát néhány slasher, így az 1974-ben debütált Fekete karácsony (Black Christmas) és A texasi láncfűrészes mészárlás, ám a Halloween kasszarobbantása kellett ahhoz, hogy elinduljon a nagy slasherhullám. 

Alfred Hitchcock óta nem volt még rendező, aki annyira jól értené a horror által kiélhető, bennünk rejtőző kukkolót, mint John Carpenter. A párhuzam egyáltalán nem erőltetett, Carpenter ugyanis több ponton is kinyilvánítja a mester iránti tiszteletét a szereplők nevétől - Sam Loomis neve a Psychoból, míg Tom Doyle-é a Hátsó ablakból származik - egészen Jamie Lee Curtis szerepeltetéséig, aki a Psycho híres zuhanyjelenetének áldozatát játszó Janet Leigh lánya (és nem mellesleg Tony Curtis az apja). Továbbá ott van a filmzene, amit maga Carpenter komponált mindössze három nap leforgása alatt, amelyhez a legfőbb inspirációt Hitchcock házi zeneszerzője, Bernard Hermann jelentette, kiváltképp pedig a Psycho-hoz készített muzsikája nyújtotta.

A feszültségre még rá is erősítenek azzal, hogy a gyilkosságok helyszíneként csendes kertvárosi környezetet választanak, melyről azt gondolnánk, hogy ott mindenki biztonságban van. A lopakodó kamera, a szereplők nézőpontjából felvett pásztázó snittek szétrombolják a csendes kisváros békés nyugalmának képzetét. A Carpenter által teremtett világban a rettegés tisztén esztétikai kategória, ahová követői sosem tudtak felérni. A Halloween szubjektivitása annyira hatásos, hogy utána óvatosabban közelítünk majd az utcasarkokhoz és gyanakodva vizsgálgatjuk embertársainkat, illetve mindent alaposan átvizsgálunk a sötét végzettől rettegve. Carpenter célja az volt, hogy valami olyasmit csináljon, ami azt a hatást kelti, mintha a való életben lennénk, folyamatosan izgalomba tartva a nézőt, aki a gyilkos nézőpontjával azonosulva vonódik a cselekménybe. Ennek érdekében az 1978-ban még ritkaságnak számító steadicamhez hasonló kameramozgató-rendszert dolgozott ki, hogy a néző minél zökkenőmentesebben tudjon azonosulni a kamera szemszögével. 

A Halloween végül több, mint 60 millió dollárt hozott a konyhára (a 325 ezer dolláros büdzsével összemérve minden idők egyik legjövedelmezőbb filmje lett), és Carpenter legtöbb rendezésével ellentétben ezt már bemutatásakor keblére ölelték mind a nézők, mind pedig a szakmabeliek. A műfaj rajongóit egy új ikonnal ajándékozta meg Michael Myers személyében, beindította a 80-as évek slasher dömpingjét, majd az anyagi sikeren felbuzdulva rengeteg folytatás is készült hozzá, melyek többnyire csak arra voltak jók, hogy mindig kicsivel rosszabb fényben tüntessék fel a szériát. Michael Myers ma már kissé lassúnak számító tempóban, de egy pillanatra sem megállva lépked előre Haddonfield utcáin, egyesen előre a filmtörténelembe és a rémálmainkba egyaránt.

Érdekességek

-  Mivel a filmet alacsony költségvetéssel forgatták, ezért Michael Myers maszkján is spórolni kellett. Végül egy kétdolláros (egészen pontosan 1,98 $) Star Trek maszkot szereztek be (konkrétan Kirk kapitányét), amit lefújtak egy fehér spray-vel, a haját barnára festették, a szemeit kitágították és megszületett Michael Myers ikonikus, érzelemmentes arca.

- Hat különböző ember játszotta el Michael Myerst a Halloweenben. Nick Castle játszotta a legtöbbet, ám ő csak az egyik volt a hat közül, mellette Tommy Lee Wallace látványtervező, Debra Hill társíró, James Winburn kaszkadőr, Will Sandin gyerekszínész és Tony Moran színész játszották el a rémet. Castle egyébiránt John Carpenter osztálytársa volt és a későbbiekben ő rendezte a Dennis, a komisz (Dennis the Menace, 1993) című filmet.

- Sam Loomis szerepét először Peter Cushing-nak és Christopher Lee-nek ajánlotta fel Carpenter, de mindketten visszautasították. Donald Pleasence pedig csak azért ment el a találkozóra, mert a lánya imádta a rendező előző filmjét, A 13-as rendőrőrs ostromát, és ő győzte meg a színészt.

- A filmet 1978 tavaszán forgatták, így Tommy Lee Wallace látványtervezőnek valahogy őszi faleveleket kellett reprodukálnia, amit három nagy szemeteszsák felhasználásával tett meg: barnára festette azokat, így végig a zsákok, illetve zsákdarabok imitálták az őszi leveleket a cselekmény során.

- Az egyik jelenetben Laurie és Tommy egy ötvenes években készült emblematikus sci-fit néznek, ami nem más, mint Howard Hawks A lény - egy másik világból (1951) című klasszikusa, nem mellesleg John Carpenter kedvenc filmje, amelynek irodalmi alapanyagából készült az 1982-es A dolog (The Thing), amit szintén Carpenter rendezett.

- John Carpenter mindössze három nap alatt készítette el a film zenei anyagát, azonban ehhez kellett neki egy nagy löket: egy elégedetlenkedő stúdióvezető, aki nem tartotta elég félelmetesnek. Carpenter így az édesapjától, a zeneprofesszor Howard Ralph Carpentertől tanult módszerrel, zongorával kísérletezte ki a hátborzongató dallamokat, amelyek nagyban hozzájárulnak a horrorhatáshoz. 

- A rendező, John Carpenter cameozik a filmben, igaz, csak a hangját hallhatjuk, hisz egy telefonbeszélgetés során szólal meg.

Vélemény

Jó néhány olyan slasher-horrort találunk a filmtörténelemben, amelynek az első rész sikerén felbuzdulva már-már megszámolhatatlan folytatása, előtörténete vagy átirata született az évek folyamán. Gondoljunk csak A texasi láncfűrészes mészárlásra, a Péntek 13.-ra, a Rémálom az Elm utcában-sorozatra, a Sikoly-filmekre. Ezeknek a közös jellemzője, hogy nem csak, hogy megközelíteni nem tudták az első rész színvonalát, de legtöbbje szinte már egyenesen kínosnak számított. A Halloween is remekül beleillik ebbe a sorba, mind a (egy-egy kivételtől eltekintve) fokozatosan romló minőség és a folytatások és feldolgozások mennyisége miatt is. A hatalmas sikernek örvendő első rész után még 13 (!) további rész is készült, ami bizony nem kevés. Hogy mi szükség volt rá, abba most nem mennék bele, egyetlen rész kivételével egyiket sem láttam, de látatlanban is megmondom, hogy egyik sem érhet fel a legelső rész színvonalával.

Mindez igaz még akkor is, ha a Halloween nem tartozik sem a kedvenc filmjeim, sem a legjobb filmek közé, a műfajának viszont egyértelműen az egyik legjobbja. John Carpenter filmjének legnagyobb erénye, hogy a legtöbb mostanában készült kaszabolós, kibelezős horrorfilmekkel ellentétben jóval kevesebbet mutat, a feszültség azonban messze felülmúlja vérben tocsogó társait. Sokaknak pont emiatt lesz unalmasabb, de nekem sokkal többet jelent az atmoszféra, a lassú (vagy nevezzük retrónak) építkezés, a nyugtalanító hangulat és Carpenter bármikor felismerhető, minimalista szólamai, mint a céltalan, vérben tocsogó erőszak-maraton. 

Mindemellett a Halloween-nak van egy jó kis háttérüzenete is. John Carpenter és alkotótársai a 70-es és 80-as évek szabadelvűségének jegyében kellemesen odaszúrtak a korszak fiatal generációjának, akiket kizárólag a szex és a buli érdekelt. Ugyanez a pofon pedig majd visszaköszön az azóta szinte már kihalni is képtelen tinihorrorokban. Én ugyan egyáltalán nem kedvelem, de egyértelműen pedig kijelenthetjük, hogy Michael Myers nyugtalanító egyszerűsége és megjelenése kitörölhetetlenül nyomot hagyott a mozgóképes történelmen és nélküle aligha létezne Freddy Krueger, Jason Voorhees, Chucky vagy épp Ghostface a Sikolyból. 

https://videa.hu/videok/film-animacio/halloween-a-remulet-ejszakaja-1978.-91-perc-amerikai-horror-TThlV68aBaQLqNn1

Ítélet: 10/7,5