2021. feb 25.

57. Mindent Éváról (All About Eve) (1950)

írta: mindennapra1film
57. Mindent Éváról (All About Eve) (1950)

800px-all_about_eve_1950_poster_retouch.jpgUSA (20th Century Fox), 138 perc, ff, dráma

Rendező: Joseph L. Mankiewicz

Producer: Darryl F. Zanuck

Operatőr: Milton R. Krasner

Forgatókönyv: Joseph L. Mankiewicz, Mary Orr elbeszélése alapján

Zene: Alfred Newman

Szereplők: Bette Davis, Anne Baxter, George Sanders, Celeste Holm, Gary Merrill, Hugh Marlowe, Thelma Ritter, Marilyn Monroe, Gregory Ratoff, Barbara Bates, Walter Hampden

 

A Filmről

A Mindent Éváról egy 14 Oscar-jelölésig jutó film (melyből végül hatot meg is nyert), ami a maga korában rekordnak számított és mind a mai napig nem tudtak túlszárnyalni, csak utolérni (Titanic, 1997 és Kaliforniai álom, 2016). Mindemellett máig az egyetlen film, amiért 4 színésznő is jelölést kapott: Bette Davis és Anne Baxter a legjobb színésznő kategóriájában, míg Celeste Holm és Thelma Ritter a legjobb női mellékszereplő kategóriájában szerzett jelölést. A film végül a legjobb film, a legjobb eredeti forgatókönyv, a legjobb rendezés és a legjobb férfi mellékszereplő (George Sanders) díját is begyűjtötte.

all-about-eve_ctaycq_1.jpg

A film egy díjkiosztó gálával indít, ahol épp a feltörekvő, fiatal színésznő, Eve Harrington (Anne Baxter) veszi át a legjobb színésznőnek járó díjat. Ezután flashbackek és különféle narrációk segítségével megismerjük történetünk főszereplőit. Az isteni Bette Davis magával ragadóan alakítja a pályája vége felé járó Margo Channinget, aki képtelen megbirkózni az öregedés gondolatával. Mikor feltűnik a színen a kezdő színésznő, aki a művésznő egyik legnagyobb rajongójának mondja magát, Margo úgy érzi, neki kell őt felkarolnia. Ahogy azonban lassan kibontakozik a film cselekménye, úgy kerülnek fokozatosan felszínre Eve hátsó szándékai és ezáltal a néző is rádöbben, hogy a fiatal színésznő mindent azért csinál, hogy a saját karrierjét segítse elő. Becsapja Margo legjobb barátnőjét (Celeste Holm), rászedi körmönfont, de hűséges kritikusát, Addison DeWitt-et (George Sanders) és még a vőlegényét, Billt (Gary Merrill) is megpróbálja elcsábítani. Ahogyan az egyikőjük (Eve) felemelkedik, azzal párhuzamosan süpped egyre mélyebbre a másik (Margo). A kétségbeesett színésznő lassan elveszíti párját, barátait, karrierjét, és ami talán a legfontosabb: önmagát.

A Mindent Éváról (A film hazánkban Lábuk előtt hever a világ címen is futott) egy különös, helyenként meghökkentő megoldásokkal operáló és önreflexív elemeket sem nélkülöző darab, és azon kevés filmek egyike, amely már az elkészülte után röviddel klasszikussá vált. A becsvágy és a féltékenység drámájának fókuszában egy karrierje csúcsán túljutott, idősödő színpadi színésznő, valamint egy dicsőségre áhítozó, és céljai elérésében semmitől sem visszariadó színésznőaspiráns áll. Jól látszik, hogy Joseph L. Mankiewicz a színház világából érkezett, ami mind filmjének témájában, hangütésében, illetve vizuális felépítésében egyaránt letapogatható, ezáltal főként a frappáns dialógusokra és a mérnöki pontossággal felépített szerkezetre összpontosít. 

mv5bota2owzmzgitztm3yy00yjiwltk3ntgtythkyjayzmy4zwjlxkeyxkfqcgdeqxvymdc2ntezmw_v1.jpg

A Mindent Éváról valódi hullámvasutazás az 1950-es évek amerikai színházának csillogó világán keresztül, melyben a showbiznisszel kapcsolatos megjegyzések és a cinikus, mégis ellenállhatatlan színházi világgal kapcsolatos, kulisszák mögötti elemzések miatt a film megtekintése ma is nagy élvezetet nyújt. Mankiewicz sikeresen alkotta meg a színházi világ hangulatát, olyan csípős nyelvű és emlékezetes alakokkal népesítve be, akik segítenek abban, hogy mi is a rivaldafényben érezhessük magunkat. A film pikantériáját csak erősíti, hogy az ötvenes évek Hollywoodjában lezajlott generációváltás fontos dokumentuma. Nem csak azért, mert a stúdiórendszer örök renitense, a kiváló Bette Davis karrierjének egyik utolsó jelentős szerepe, hanem azért is, mert a filmben feltűnik egy fiatal, szőke cicababa, hogy kialkudjon egy nyúlfarknyi szerepet a színházi producertől.  A színésznőt Marilyn Monroe-nak hívják, aki röpke néhány éven belül felforgatja majd az egész hollywoodi álomgyárat.

Miután Joseph L. Mankiewicz már 1949-ben is megkapta az Oscart (A Letter to Three Wives), mostani győzelmében pedig a tehetségének végső igazolását látták Herman fivérével szemben, aki a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriájában nyerte el a szobrot az Aranypolgárért (1941). A Mindent Éváról egy kitűnő korrajz a színházak világáról, melyet a nagyszerű színészi teljesítmények, az átélhető sorsok, valamint a kreatív forgatókönyv emel magasan az átlag fölé.

Érdekességek

- Bette Davis szerepét először Claudette Colbert kapta meg, aki azonban hátsérülést szenvedett a forgatáson és hiába várták, hogy rendbe jöjjön ez nem következett be, így át kellett adnia a szerepet. A szerep ezután Ingrid Bergmannál landolt, aki ekkor már Roberto Rosselinivel élt és dolgozott Olaszországban, és nem vállalta a szerepet. 

- Bette Davis nem volt egyszerű ember, aminek ezúttal Celeste Holm itta meg a levét. A pletykák szerint a forgatás első napján volt valami szóváltásuk, aztán soha többet nem szóltak egymáshoz a közös jeleneteken kívül.

- Bette Davis és Gary Merrill ezen a forgatáson szeretett egymásba, majd a forgatás után össze is házasodtak, leány gyermeküknek pedig a Margot nevet adták.

bette_davis_and_gary_merrill_in_all_about_eve.jpg

- A magyar származású Gábor Zsazsa rendszeresen ellátogatott a forgatás helyszínére, mert féltékeny volt Marylin Monroe-ra, akinek a férjével George Sandersszel voltak közös jelenetei.

- 33 évvel a film után Anne Baxter a való életben is Bette Davis nyomdokaiba lépett, ugyanis ő helyettesítette a Hotel (1983) című sorozatban, miután a színésznő megbetegedett. Bette Davis ezután már soha nem szerepelt többet a sorozatban.

- A legenda szerint a filmakadémia díját azután kezdték Oscarnak nevezni, miután Bette Davis egyszer alaposabban szemügyre vette a figurát és közölte, hogy annak hátsó része első férjére, a zenekarvezető Harmon Oscar Nelsonra emlékezteti.

- Margo Channing koktélruhája a díszlettervező Edith Head kreálmánya volt, aki kicsit kétségbeesett, amikor az adott forgatási napon szembesült azzal, hogy nem passzolt a színésznő vállára. Bette Davis mindenesetre megoldotta a problémát: lehúzta a ruhát a válláról a felkarjára, hogy úgy tűnjön, mintha eleve így tervezték volna a ruhakölteményt.

- Az 1970-es években előbb egy Broadway musical, majd egy televíziós sorozat (Applause, 1973) is készült a film alapján. Utóbbiban Lauren Bacall játszotta Margo Channing szerepét, majd miután ott hagyta a műsort, Anne Baxter vette át a szerepét.

Vélemény

Bevallom őszintén, kisebb fenntartásokkal közeledtem a film felé, mert sok esetben a Filmakadémia által díjakkal és jelölésekkel elhalmozott filmek nem igazán szokták beváltani a hozzájuk fűzött reményeket vagy úgy is mondhatnám, hogy nem igazán szokták bizonyítani, hogy jogos az elismerés. Szerencsére mostani filmünk teljes mértékben megcáfolta ezt a sztereotípiát, mert egy igencsak kiváló filmmel van dolgunk.

A film egyik legnagyobb erőssége a színészi játék, George Sanders, Bette Davis, Anne Baxter, Celeste Holm és Thelma Ritter egyaránt Oscar-díjra lett jelölve, de közülük végül csak George Sanders nyert a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. Úgy gondolom nem kérdés, hogy Bette Davis egyszerűen zseniális volt Margo szerepében, meg merem kockáztatni, hogy a lista eddigi filmjei közül a legjobb női alakítást nyújtotta. Persze, nem volt nehéz dolga, mondhatják sokan, hiszen gyakorlatilag saját magát kellett csupán alakítania, ez azonban semmit nem von le érdemeiből. Egyetlen dolgot nem értek, mit kellett volna még hozzátennie a szerephez, hogy végül ő nyerje el az Oscar-díjat, melyet végül nem ő kapott meg. George Sanders és Thelma Ritter valóban kitűnően alakították szerepüket, és Celeste Holm játékára sem lehetett panaszunk, utóbbinak inkább az általa eljátszott karakterben lehet keresni a hibát, véleményem szerint nem igazán lett kidolgozva.

all-about-eve_11f32b.jpg

Ezzel szemben Anne Baxter teljesítménye egyáltalán nem nyűgözött le, játéka a szerepéhez hasonlóan egy feltörekvő színésznőjéhez hasonlított. Mindezek fényében egyáltalán nem meglepő, hogy a való életben gyakorlatilag ugyanazt kellett tennie, mint filmbéli karakterének. Anne Baxter nem kis nyomást gyakorolt az Akadémiára, hogy végül őt is jelöljék a legjobb női főszereplő kategóriában (hogy miket ígért és tett meg, arról nem szól a fáma, de el tudjuk képzelni), ezzel azonban nemcsak a saját esélyeit rontotta, hanem Bette Davis győzelmét is ellehetetlenítette, mert a szavazatok ezáltal megoszlottak a film két női főszereplője között. Judy Holliday pedig köszönte szépen a lehetőséget és bezsebelte az Oscart a Born Yesterday című filmben nyújtott alakításáért.

all_about_eve_bess_flowers_a_l.jpg

És ha már női szereplők, természetesen ne felejtkezzünk el Marilyn Monroe-ról sem, aki az Aszfaltdzsungel után ismét feltűnt egy apró szerepben, ugyanazt a naiv szőke bombázót alakítva, mint a másik filmben. Valljuk be, sajnálatosan rövidre nyúlt karrierjét is alapjában véve ez a karakter határozta meg, szinte az összes filmjében ugyanezt a szerepet alakította.

A film másik nagy erőssége a remekül megírt párbeszédekben, illetve az abban lévő szellemességben rejlik, amihez a színészek is nagyban hozzájárultak. Ezen összetevők együttesen adják a film legnagyobb erősségét és azt, hogy egyetlen pillanatra sem válik unalmassá a film, holott már az elejétől fogva sejteni lehet, hogy Eve bizony egyáltalán nem az a kedves és jóravaló kislány, mint akinek mutatja magát. Bár a filmet nem sorolnánk a film noirok közé, mégis nagyon sok, a stílusra jellemző eszközzel operál. Ilyenek például a flashbackek, a szereplők általi narrációk, és tulajdonképpen Eve karaktere is ide sorolható, mint a végzet asszonya, aki minden egyes cselekedetével manipulálja környezetét, mozgatja a szálakat és ezzel együtt minden szereplő sorsát befolyásolja.

A Mindent Éváról egy végtelenül pesszimista alkotás a színjátszás világáról, illetve az öregedés témájáról, továbbá egy nagyszerű lélekrajz a női nemről. Kiválóan megmutatja az idősödő színésznők helyzetét, akiknek egyre nehezebb megmaradniuk a szakmában, mert a pénzéhes producerek mindig az újat, a fiatalabbat keresik a helyükre. Az elkerülhetetlen sors azonban mindenkit utolér, ugyanis mindig lesz majd valaki, aki nála is fiatalabb és/vagy szebb, ezáltal a helyébe lép.

Ítélet: 10/9

Szólj hozzá

siker színház karrier klasszikus flashback narráció Hollywood Oscar Marylin Monroe Bette Davis Thelma Ritter Broadway Joseph L. Mankiewicz George Sanders