USA (Badlands, Pressman-Williams), 93 perc, színes, dráma/road movie

A Filmről

Kit, a  mérhetetlen szabadságvágytól hajtott jóképű fiú (Martin Sheen) kukásként dolgozik egy kisvárosban. Egy nap meglátja Hollyt (Sissy Spacek) az utcán, összeismerkednek, de a lány figyelmezteti, hogy apja nem örülne neki, ha egy olyan fiúval látná, aki semmire sem vitte. Titokban mégis találkozgatni kezdenek, majd egymásba szeretnek. Amikor kalandvágy és egy új élet reményében úgy döntenek, hogy útnak indulnak, a lány apja (Warren Oates) meg akarja akadályozni őket, Kit ezért lelövi. A természetben találnak új otthonra, ahol igazi fészket építenek maguknak. Egy napon azonban rájuk találnak, Kit pedig menekülésük során több embert is megöl, útjuk során pedig egyre csak nő az áldozatok száma. Holly kezdetben romantikus kalandnak véli a szituációt, hamarosan azonban megunja a bujkálást és feladja magát.

Terrence Malick bemutatkozása az amerikai film egyik jelentős eseményének számított 1973-ban, a teljes ismeretlenségből érkezett, korábban filozófiával foglalkozó fiatal direktor debütáló munkája egyes – némi túlzásra hajlamos – kritikusokat Orson Welles pályakezdésére emlékeztette. Malick valódi művész volt, akit teljesen hidegen hagytak az amerikai filmipar konvenciói és üzleti érdekei. A hetvenes években mindössze két filmet készített, majd visszavonult a reflektorból mintegy húsz évre, hogy aztán visszatérve megrendezze sokat vitatott II. világháborús filmjét, Az őrület határán-t (The Thin Red Line, 1998). A Sivár vidék egy egy értelmetlenül erőszakos kalandról szóló, felkavaró tanulmány. Keletkezésének idejétől elszakadva időtlen értékre tett szert, sőt egyre fontosabbá válik egy olyan távolról sem ártalmatlan korban, amelyet a mindenáron híressé válni akarás jellemez.

Mivel egyetlen nagyobb stúdióval sem tudott megegyezni, Malick kisebb, egymástól független befektetők segítségével oldotta meg a film finanszírozását. A büdzsé így a 350 ezer dollárt sem érte el. Mint a rendező minden filmje, a Sivár vidék is hatalmas szenvedés árán készült el, hiába rakta bele saját pénzét is. Az eredetileg öt hónaposra tervezett forgatás még a tizedik hónapban is tartott, amikor sorban mindenki összeveszett a rendezővel, többen otthagyták az egész produkciót, és azt terjesztették, hogy a rendező megőrült. A film első verziójának megnézése után Malick a kukába dobta a filmet, lecserélte a vágóját, majd hónapokra újra vágószobába vonult. Végül azonban minden szenvedés és bele fektetett energia megtérült, akik pedig végig kitartottak mellette, azok mindegyikére hosszú és tartalmas karrier várt.

A Bonnie és Clyde történethez egy fiatal bűnözőpáros megdöbbentő esete szolgált alapul. 1958 elején néhány napig egy 19 éves fiú és 14 éves barátnője tartotta rettegésben Nebraska és Wyoming államokat. Charles Starkweather és Caril Ann Fugate öldöklő ámokfutása szorosan kapcsolódott a kor illúzióit vesztett ifjúságának lázadásához – és 11 ember életét követelte. A film eredetiségét a markáns képi világ, az invenciózus zenehasználat, a színészi játék minimalizmusa, valamint a banális, mégis mély értelmű dialógusok jelentik. A történet a korszak azon bűnfilmjeivel mutat tematikus hasonlóságot, melyek a peremvidék nyomorúságából kitörni szándékozó, merész vágyaktól vezérelt, ám eleve bukásra ítéltetett (anti)hősök köré szerveződtek. Számottevő különbség viszont, hogy a Sivár vidék főtengelyében nem az egyén és a civilizáció konfliktusa helyezkedik el, Malick alkotásának főhőseit ugyanis nem a haszonszerzés motiválja, sokkal inkább az unalom űzi őket az ismeretlenbe. 

Egyetlen játékfilmesnél sem jut akkora szerephez az amerikai táj, mint nála. Malick egy természetfilmes érzékenységével ragadja meg a világot, mintegy filmfilozófiájának része, hogy a (természeti és épített) tájat az emberekkel egyenrangú szereplőként kezeli. A film markáns és egyedi vizuális világának fókuszában elsősorban az egyszerre lenyűgöző és félelmetes, festői, ugyanakkor kietlen táj áll, s ez a természetfilmes megközelítés a menekülő gyilkos szerelmespárral egyenrangú főszereplővé emeli a környezetet. A filmben végig erőteljesek a kontrasztok: az amerikai középnyugat tájai a lepusztult házakkal, unalmas életekkel és hasztalan álmokkal éles ellentétben állnak a csillogó és vibráló zenei anyaggal és a számos halálra tett utalással.

A Sivár vidék akkor még szinte két teljesen ismeretlen színésze egyaránt nagyot alakít Kit és Holly szerepében. A harmincas éve elején járó, de jóval fiatalabbnak kinéző Martin Sheen kirobbanóan játssza a céltalan és elidegenedett középnyugati minden erkölcstől mentes férfit, aki mindenáron ki szeretne törni a céltalanságból. Az ekkor 24 éves Sissy Spacek  - akiről simán elhisszük, hogy még csak 15 - szintén hatásos az üres fejű, szeplős képű, hamvas bakfis szerepében, aki kétséget sem hagy afelől, hogy mindössze azért veti alá magát egy szociopata akaratának, mert nincs jobb dolga.

A Sivár vidék a hetvenes évek amerikai filmművészetének egyik kiemelkedő alkotása, amit ha Terrence Malick papírra vet, ma éppolyan kötelező olvasmány lenne az amerikai gimnáziumokban, mint A nagy Gatsby, a Ne bántsátok a feketerigót! vagy épp a Zabhegyező. Malick filmje olyan későbbi filmeknek is sikerrel taposta ki az utat, mint a Tiszta románc (True Romance, 1993) és a Született gyilkosok (Natural Born Killers, 1994)

Érdekességek

- A rendező Terrence Malick is feltűnik egy kisebb szerepben, mert a szerepre eredetileg kiszemelt színész végül nem jött el. Martin Sheen fiai - Charlie Sheen és Emilio Estevez - pedig szintén feltűnnek egy rövid időre két srácként, akik egy lámpaoszlop alatt ülnek Holly háza előtt.

- Terrence Malick utálta a nyilvános szereplést, ezért soha nem adott egyetlen interjút sem. A stáb tagjait többször megfenyegették az újságírók, hogy adják meg a rendező elérhetőségét, mert kötelessége interjút adni a sajtónak, ők azonban ellenálltak a fenyegetésnek.

- Sissy Spacek és Jack Fisk, a film látványtervezője, a Sivár vidék forgatásán szerettek egymásba.

Vélemény

James Deané volt minden idők egyik legrövidebb és legtündöklőbb pályafutása, mindössze öt év jutott a pályán a korának legnagyobb szexszimbólumának tartott színésznek. Mindössze 24 éves volt, amikor 1955. szeptember 30-án halálos autóbalesetet szenvedett. Mégis ő lett minden idők egyik legnagyobb filmsztárja még úgy is, hogy nélküle egyik film se lett volna több megbízható középszernél. Huncut mosolya, szomorú szeme, jellegzetes szájtartása, egész meg nem értett és végzetet árasztó karizmája milliók szívét törte össze kétszer egymás után: egyszer, amikor az ember beleszeretett a moziban, és egyszer, amikor a halálhíréről értesült. A listán egy filmjével szerepel, de most egy film erejéig újra megidézzük kicsit a szellemét, ugyanis Terrence Malick alkotása amellett, hogy Bonnie és Clyde történetének a továbbgondolása, kis mértékben főhajtás az egykori hollywoodi legenda iránt.

Martin Sheen ugyanis egy az egyben hozza James Dean karakterét, Malick pedig több jellemző beállításban is idéz a filmjeiből. Mindeközben a rendező nyíltan utal a Bonnie és Clyde motívumaira és az amerikai lázadó beatnemzedék mítoszára, amit leginkább Martin Sheen kiváló játéka és az általa játszott figura némely gesztusa, mozdulata által testesít meg. A film azonban ennél jóval több és szerencsére sokkal többet is nyújt, mint a végtelenül egyszerű és az általam nem is igazán kedvelt Bonnie és Clyde. Mindezt annak az ismeretében is merem írni, hogy tisztában vagyok vele, hogy maga az alaptörténet nem túlzottan bonyolult, Terrence Malick zsenialitásának köszönhetően azonban mégis egy remekmű bontakozik ki egy egyszerű, gyilkosságokkal átszőtt road movie-ból.

Nem kétséges, hogy Terrence Malick igencsak kedveli a természetet, annak békés magányosságát, és utánozhatatlan, civilizációtól veszélyeztetett szépségét, így előszeretettel mutatja be filmjeiben is. Már legelső művében is ez történik. Miközben hőseink egyik helyről a másikra menekülnek, Malick módszeresen beleépíti az igencsak találó címmel megáldott Sivár vidék pusztaságáról készített mesteri felvételeket, hogy ezáltal is  érzékeltesse az ember bűnös mivoltát, amiért behatol a természet háborítatlan szívébe. Nem mellesleg pedig beszéljünk még a két főszereplőről is, akik szintén hozzájárulnak ahhoz, hogy egy pazar végeredmény szülessen. Martin Sheen és Sissy Spacek párosa annak ellenére is tökéletesen működik, hogy valójában semmi extrát nem mutatnak (na jó, Martin Sheen azért tényleg nem rossz), de jelen esetben ezzel szerintem semmilyen probléma nincs. Hogy mégis kicsit kötekedjek, hirtelenjében csak annyit tudnék a film ellen felhozni, hogy nem igazán értem mit láttak Sissy Spacekben, mert sok mindent el lehet mondani róla, de szépnek még a legjobb jóindulattal sem merném őt nevezni. Na de minden ízlés kérdése, maradjunk annyiban, hogy nem az esetem a színésznő.

Kijelenthető, hogy Terrence Malicknek nem tett jót, hogy a 2000-es évektől kezdve szakított azon szokásával, hogy igencsak ritkán készít filmet. 2005-ig ugyanis mindössze három filmet készített, melyek minősége igen magas mércét ütött meg (bár a Mennyei napokat még nem láttam). Azóta viszont 6 filmet készített, és amiket már láttam, azok már nagyon elmentek egy (szerintem rossz) irányba, számomra már egészen az élvezhetetlen kategóriáig. Jobb lett volna, ha megmarad a kevesebb néha több elvénél és akkor lehet, hogy ugyan kisebb számú, de talán magasabb színvonalú filmeket kaphattunk volna. Szerencsére a Sivár vidék legelső filmjeként még bőven a remekművei közé sorolható, így aki nem látta, az semmiképp se hagyja ki.

https://ok.ru/video/440918084336

Ítélet: 10/9