USA (New Line Cinema, Media Home Entertainment, Smart Egg), 91 perc, színes, horror

Rendező: Wes Craven

A Filmről

A középiskolás Nancyt (Heather Langenkamp) nagyon eleven, bizarr rémálmok gyötrik, amelyekben egy fenyegető és gonosz alak - akinek ujjai helyén pengék vannak, az arca pedig rettenetesen eltorzult - meg akarja ölni. Amikor egyre többen halnak rejtélyes halált és Nancy rájön, hogy a barátainak is hasonló álmaik vannak, hamarosan napvilágra kerül az eltitkolt múlt és megtudjuk, hogy az álmukban megjelenő fickó nem más, mint a gyermekgyilkos Freddy Krueger (Robert Englund), akit a felbőszült szülők elevenen elégettek, miután kiszabadult a börtönből. Ő pedig évekkel később a gonosz megtestesüléseként visszatért a sírból, hogy bosszút álljon az őt legyilkoló szülők gyermekein.

John Carpenter 1978-as Halloweenje új fejezetet nyitott a slasher horrorok történetében, ezután ugyanis hirtelen mindenki olcsó kaszabolós filmeket akart forgatni, ahol a néma gyilkos sorra öldösi a csinos tinilányokat meg a jóképű srácokat. Wes Craven egyetemi tanárként dolgozott, majd első két filmje után (Az utolsó ház balra, 1972; A sziklák szeme, 1977) váltott át alacsony költségvetésű horrorfilmek készítésére, Tobe Hooper és George A. Romero nyomdokain járva. Miután filmjei nem érték el az első két filmje színvonalát, kitalált egy olyan gyilkost, aki áldozatai álmában jelenik meg és ott végez velük. Már 1981-ben elhatározta, hogy forgat egy hasonló történetet, de a rémálmoktól gyötrődő fiatalokat levadászó gyerekgyilkos történetére egyik nagy stúdió sem harapott rá. Végül a New Line-nál lelt otthonra a tervezet, a független cég ekkoriban csak forgalmazóként jeleskedett, nem igazán gyártott saját filmeket.

Szinte hihetetlen, de a film valójában megtörtént eseményeken alapul. Wes Craven az álomgyilkos sztori megalkotásához akkor kapott ihletet, amikor talált egy cikket a Los Angeles Timesban, amely egy kambodzsai családról szólt, akik a tömeges népirtás elől menekülve Amerikába jöttek. Minden rendben volt egészen addig, amíg a család kisfia nem kezdett el rettegni az alvástól, mert úgy érezte, hogy ha alszik, valami üldözőbe veszi, és megöli. Napokig kényszerítette magát, hogy ébren maradjon, és végül egy rémálom közepette meghalt. Emellett volt még három másik történet  is, amelyek Laoszból bevándorolt kambodzsaiak megmagyarázhatatlan haláláról szóltak. Egyik cikk sem hozta összefüggésbe a haláleseteket, pedig mind kísértetiesen hasonlítottak egymásra. Az esetet végül „megmagyarázhatatlan éjszakai hirtelen halál szindrómának” (Sudden Unexplained Nocturnal Death Syndrome, SUNDS) nevezték el. A betegség a 20 és 30 év közötti, a hmong népcsoporthoz tartozó fiatal férfiakat érintette, akiket Laoszban üldöztek, miután a CIA beszervezte őket, és beleegyeztek, hogy a vietnami háborúban az észak-vietnamiak ellen harcoljanak.

A Rémálom az Elm utcában a Péntek 13 mellett az 1980-as évek egyik legismertebb slasher-horrorjává vált.  Akárcsak számos rendezőtársa, Wes Craven is azt élvezi, hogy előbb megteremti az amerikai kertváros szinte szeplőtelen tökéletességét, a biztonságban felnövő tinédzserek illúzióját, majd reménytelenül védtelenné teszi a szereplőket, ahogy áldozatul esnek a kisváros mélyen elrejtett titkának. Craven filmjében kreatívan ötvözte a horrort a humorral, a rémregény toposzokat a kaszabolós filmek konvencióival, a különleges effekteket a társadalmi mondanivalóval. A film jeleneteit különleges effektusok és tonnányi művér (egészen pontosan 1900 liternyi) teszik látványossá, a rémisztő zene és a fordulatos cselekményvezetés pedig csak növeli az izgalmakat.

One, two, Freddy's coming for you;
Three, four, better lock your door;
Five, six, grab your crucifix;
Seven, eight, gonna stay up late;
Nine, ten, never sleep again!

A Rémálom az Elm utcában kevesebb, mint 2 millió dollárból, mindössze 32 nap alatt készült, gyakorlatilag teljesen ismeretlen vagy B-kategóriás szereplőkkel (itt debütált az akkor mindössze 21 éves Johnny Depp), majd már a nyitóhétvégén visszahozta a teljes költségvetését. A film eredetileg happy enddel végződött volna, aminek a végén minden halott feltámad. A producerek azonban átíratták Wes Cravennel az utolsó jelenetet, hogy a Péntek 13-hoz és a Halloweenhez hasonlóan itt is jöhessen majd a folytatás, és egy egész franchise-t lehessen felépíteni a mindig visszatérő Freddyvel. 

Amikor a filmet bemutatták, Freddy Krueger egyetlen pillanat alatt a horrorműfaj egyik legismertebb alakja lett, aki a gúnyos nevetése, a beteg szóviccei és a halálos tréfái miatt kedvelték meg a horrorrajongók. A piros-zöld csíkos pulóvert és gyűrött kalapot viselő, sebhelyekkel tarkított fickó még napjainkban is képes a frászt hozni az emberre. Míg Jason Voorheest és Michael Myerst eljátszhatta szinte akárki, Freddy Krueger azonban nem lett volna ugyanaz Robert Englund nélkül. Freddy Krueger a későbbiekben még hat részen keresztül mászott be áldozatai álmába, hogy azután kegyetlen módon lemészárolja őket. 2010-ben egy remake is készült a filmből, amelyet eredetileg többrészesre terveztek, de már a második rész sem készült el, mert annyira negatív kritikákat kapott a produkció. 2003-ban végül mégis újra elővették a karaktert és egy crossover keretében összeengedték Jason Voorhees-sel (Freddy vs. Jason, 2003).

Érdekességek

- Wes Craven a gyerekkori rémálmaiból gyúrta össze Freddyt. A rendezőnek annak idején volt egy Fred Krueger nevű osztálytársa aki folyton szekálta a suliban – később úgy állt rajta bosszút, hogy az Az utolsó ház balra (ott Krug-nak hívják) és a Rémálom az Elm utcában gonosztevőjét is róla nevezte el.

- Nancy szerepének elnyerésével Jennifer Grey, Demi Moore és Courtney Cox is próbálkozott mielőtt azt Heather Langenkamp megkapta volna.

- Johnny Depp eredetileg a castingra is csak azért ment el, hogy elkísérje a cimboráját, Jackie Earl Haley-t és tartsa benne a lelket, amikor az egyik főszereplő tinédzser, Glen szerepéért harcol a meghallgatáson. Sokáig egyébként úgy volt, hogy Charlie Sheen lesz Glen, de túl sok pénzt kért volna el a szerepért, így inkább másvalakit keresek a helyére.

- Eredetileg David Warnert, az Ómen és a Tron színészét nézték ki Freddy Krueger szerepére, de ő végül időbeosztási problémák miatt nem tudta vállalni a feladatot. Aztán szóba került Kane Hodder is, aki néhány későbbi Péntek 13 filmben formálta meg Jasont. Végül Robert Englund volt az, aki megértette a karaktert és bevállalta, hogy egy gyerek- és tinigyilkost formál meg. Az ügynökének egyik barátja azt javasolta a színésznek, hogy játsszon úgy, mint egy patkány vagy menyét, mert a meghallgatás idején még az volt a koncepció, hogy Freddy nemcsak öli, hanem molesztálja is a gyerekeket.  A színész megfogadta a tanácsot, sőt hamuval festette ki a szemhéját és hátranyalta a haját.

- Robert Englund folyton elvágta a pengekesztyűvel a kezét, így azt néhány jelenetben nem is ő, hanem a speciális effektekért felelős Charles Belardinelli viselte, mert csak ő tudta sérülés nélkül felvenni. A rém álarcát minden egyes forgatási napon 3 órás procedúra volt felhelyezni a színészre a sminkszobában, és este Englund legszívesebben letépte volna magáról, annyira idegesítette.

- Freddy ikonikus piros és zöld pulóverére azért volt szükség, mert Craven olvasott egy Scientific American cikket, amely szerint a piros és a zöld együtt a legnehezebben látható színkombináció az emberi szem számára.

- A filmben szereplő összes kazánházi felvételt a Los Angeles-i Lincoln Heights-i börtön pincéjében forgatták, amelyet nem sokkal a forgatás befejezése után a magas azbeszttartalom miatt lebontottak.

- A filmben végig látható szikrázó kesztyű-effektust úgy érték el, hogy a kesztyűt egy autó akkumulátorára erősítették. A híres kaparó hangot pedig úgy hozták létre, hogy egy steak-késsel karcolták meg egy fémszék alját.

Vélemény

Biztos vagyok benne, hogy a Rémálom az Elm utcában filmek rajongói valószínűleg hasonlóan szép álmokat fognak nekem kívánni, mint a filmbéli fiataloknak miután végigolvassák a kritikámat, de egész egyszerűen nem tudok mást mondani erre a filmre, mint stílszerűen csak azt, hogy álmaimban ne jöjjön többet elő. Na nem azért, mert annyira paráztam volna tőle, hanem egész egyszerűen csak azért, mert végtelenül rossz. Annak viszont nagyon örülök, hogy (egyetlen későbbi filmet leszámítva) ez volt a legutolsó kaszabolós horrorfilm a listámon. Régebben sem szerettem a műfajt és most jó néhány klasszikusnak számító darab után sem jött meg hozzá a kedvem, sőt még inkább csak azt erősítette meg bennem, hogy részemről ez a filmes műfaj akár örökre meg is szűnhetne.

Számomra a film annyira nézhetetlen volt, hogy a Péntek 13-al vagy akár a Halloween-nal ellentétben most egyetlen további részre sem szerettem volna szánni egyetlen másodpercet sem, pedig folytatásból és feldolgozásból itt sincs hiány. Bele sem merek abba gondolni, milyenek lehetnek a további részek, ha már a legelső is kiverte nálam a biztosítékot. Csak azért nem ez volt a legrosszabb gyilkolászós horror, mert a Texasi láncfűrészest még ennek sem sikerült alulmúlnia, de a verseny szoros volt. Nem tudok és valójában nem is akarok kiemelni semmit, hogy miért gondolom így, legyen elég annyi, szeretném minél hamarabb elfelejteni ezt az egész rossz rémálmot.

Ítélet: 10/3,5