USA (Georgetown Productions, Paramount), 95 perc, színes, horror

Rendező: Sean S. Cunningham

A Filmről

Az 1950-es évek végén a Kristály-tavi tábor rettenetes tragédia színhelye volt: egy kisfiú belefulladt a tóba és nem sokkal később két gyilkosság is történt a helyszínen. A nyári tábor az elkövetkező húsz éven keresztül elhagyatottan állt, de ekkor néhány tinédzser érkezik oda, hogy helyreállítsák és újból használatba vegyék. Mivel egyikőjük sem hajlandó figyelembe venni a helybéliek figyelmeztetéseit, hogy ne menjenek oda, hamarosan úgy kezdenek hullani, akárcsak a legyek. 

Figyelem az írás nyomokban spoilert tartalmazhat!

Amikor a Halloween (1978) ismét berobbantotta a köztudatba a horror (azon belül is a slasher) műfaját a főként fiatal lányokra vadászó, maszkos gyilkossal a főszerepben, a forgatókönyvíró Victor Miller és a rendező Sean S. Cunningham úgy döntött, meglovagolja az újonnan támadt népszerűségi hullámot. Bár Cunningham korábban producerként jegyezte az 1972-es (az Ingmar Bergman-féle Szűzforrás koppintásának is tekinthető) Az utolsó ház balra című, Wes Craven által rendezett, ma már szintén klasszikusnak számító horrorfilmet is, az utat inkább Carpenter filmje kövezte ki. Ezután viszonylag alacsony költségvetéssel elkészítették a Péntek 13-at, amely első pillanatra ugyan ócska utánzatnak tűnik - és bár ebben a feltevésben nem kevés igazság van, a folyamat eredményeként mégis elkészült a kor egyik legnagyobb sikerfilmje. Annyi bizonyos, ha a Halloween volt az a film, ami kinyitotta a kaput a slasher újjászületése előtt, akkor a Péntek 13. volt az, ami szélesre tárta azt.

Cunningham eredeti elképzelése is az volt, hogy jó megjelenésű, fiatal és ismeretlen színészeket választ a táborozó fiatalok eljátszására. Noha a költségvetés igen alacsony volt, a rendező megpróbált egy nagy nevet, az Oscar-díjas Estelle Parsons-t megnyerni Mrs. Voorhees szerepére. A kitűnő karakterszínésznő azonban nem kívánt szerepelni a produkcióban. Cunningham ekkor az 1950-es években ismertté vált, de azóta kissé elfeledett másodvonalbeli színésznőt, Betsy Palmert kereste meg. A híresen szókimondó színésznő méla undorral olvasta végig a forgatókönyvet, melyet az olcsó horror és a meztelenkedés ócska keverékének tartott. Anyagi okokból azonban mégis aláírta a szerződést, mivel állítólag sürgősen szüksége volt egy új kocsira. Mindösszesen 10 napot dolgozott a filmben, 1000 dollár volt a napi gázsija.  A szereplőgárdából egyedül Kevin Bacon futott be jelentős karriert Hollywoodban, ő viszont a későbbiekben nem volt hajlandó a filmről nyilatkozni.

Ahogyan tizenhat évvel később a Sikolyban (1996) Wes Craven rámutat arra, hogy vannak bizonyos szabályok, amelyeket mindenkinek be kell tartania, ha túl akar élni egy horrorfilmet, a Péntek 13-nak legalább olyan meghatározó szerepe volt ezen szabályoknak a lefektetésében, mint az összes többi, akkoriban készült, hasonló stílusú filmnek. A gyilkosságok elkövetésének különlegesen brutális bemutatása miatt a néző maga is az áldozatok közül az egyiknek érezheti magát és ezt az érzést még azzal is megfejeli a film, hogy az alkotók a közönséget a szubjektív kamerakezelés használatával a gyilkos bőrébe helyezik. Nem beszélve arról a tényről, hogy Miller egy olyan sorozatgyilkost talált ki, akit a gyermeke iránti szeretet motivál a brutális gyilkosságok elkövetésére. Nem véletlen, hogy egyáltalán nem tetszett neki, hogy a későbbi folytatásokban Jason lett a gyilkos, aki viszont így a horrorfilmek történetének egyik legismertebb mészárosává válhatott Michael Myers és Freddy Krueger mellett.

A nem mindennapi filmzene elkészítésére Harry Manfredini dzsesszmuzsikust szerződtették, aki egyszerű zenét képzelt el, természetes hangok felhasználásával. Az egyik jelenetben Mrs. Voorhees Jason hangját utánozza: „Kill her, Mommy, kill her!”, amiből Manfredini kiemelte a két kulcsszót (kill, mommy), és ezek felhasználásával alkotta meg a hátborzongató zenei motívumot, melyben egy suttogó hang visszhangozza: ki, ki, ki, ma, ma, ma. (Egyesek viszont a „chi chi chi ha ha ha” hangsort vélték felismerni ezekben a részekben.) A suttogó hang egyébként Manfredini hangja volt szintetizátorokkal és természetes hanghatásokkal kombinálva.

A korabeli kritikusok a filmtörténet egyik legaljaként tekintettek a slasher műfajára, jelen filmre pedig azért is volt okuk haragudni, mert mindehhez egy nagy stúdió, a Paramount "alacsonyodott" odáig, hogy ilyen B-kategóriásnak számító filmet forgalmazzon számtalan film vásznon Amerika-szerte. Az Államokban annak idején egyszerre 1100 filmszínházban mutatták be, és már az első hétvégén 5,8 millió dollár bevételt hozott, amivel leszorította a bevételi toplista éléről A Birodalom visszavág-ot. A Péntek 13 alapvetően kedvezőtlen kritikai megítélése a premier óta eltelt évtizedek alatt nemigen változott, a rajongók körében viszont máig igen népszerű. A hatalmas sikerre való tekintettel a stúdió rögtön le akart húzni egy újabb bőrt a sikeres formuláról, így már a következő évben elkészült a Péntek 13: II. része, majd egy évre rá a következő rész (Péntek 13. - III. rész: Véres kirándulás), ami csupán amiatt válhatott emlékezetessé, hogy itt viselte először emblematikus hokimaszkját Jason Vorhees.

Végül a mai napig összesen 12 folytatás és/vagy remake készült, amelyek létjogosultságának megkérdőjelezhetőségét maguk az alkotók is érezték időről időre, a Péntek 13. - IV. rész: Az utolsó fejezet alkalmával például rögtön beígérték a széria lezárását, amit persze az újabb kasszasikert látva nem sikerült betartaniuk. Így készülhetett el többek között a Jason X (2001), amikor a címszereplő az űrben jár, vagy éppen a Freddy vs. Jason (2003), amikor a Rémálom az Elm utcában főgonoszával eresztették össze, de megfordult Manhattanben és egyenesen a pokolban is. 

Érdekességek

- Az 1982-es 3. részben Richard Brooker alakította a machétás gyilkost, akit túl költséges lett volna elmaszkírozni, helyette egy olcsóbb és egyszerűbb megoldást találtak ki, elrejtik valamivel az arcát. Szerencsére az egyik stábtagnál éppen volt egy hokimaszk, és mikor ezt feladták a színészre, annyira megtetszett a rendezőnek, hogy ezután már így jelenítették meg Jasont a későbbi filmekben is.

- Az eredeti forgatókönyvben nem szerepelt az a jelenet, amikor a cselekmény végén Jason váratlanul megjelenik. Ez az ötlet a maszkmester Tom Savinitől származott, akit Brian De Palma híres horrorja, a Carrie befejezése inspirált.

- A film rendezője kezdetben a saját fiát szerette volna szerepeltetni a produkcióban Jason szerepében, de mivel a felesége nem támogatta az ötletet, elállt ettől a gondolattól.

- Alice Hardy szerepére eredetileg Sally Fieldet szemelték ki, aki különböző okok miatt végül mégsem szerepelt a filmben.

- A forgatás helyszíne a New Jersey-i Blairstown volt, illetve a közeli Cedar-tó. A stábnak kapóra jött, hogy a fürdőház helyszínét leszámítva nem kellett díszleteket építeni, mivel minden készen a rendelkezésükre állt. Takarékossági okokból a munkatársak egy része nem Blairstownban lakott, hanem a forgatási helyszínként szolgáló faházakban.

- A kígyós jelenethez valódi kígyót használtak, bár az állatvédők megnyugtatására Savini később azt állította, hogy a hüllő megölését már egy műkígyóval vették fel.

- Amikor Jack meghal, torkából bugyborékolva tör elő a vér. Az eredeti elképzelés szerint a vér csupán szivárgott volna, ám a trükk valamiért nem működött, ezért Savini belefújt a „vér”-t tartalmazó kis csőbe, és így akaratlanul létrehozta a bugyborékolást, amit végül felhasználtak a végső vágás során.

- Állítólag az első hetekben maga Savini is több moziba is beült az utolsó néhány percre, hogy személyesen lássa a közönség reakcióját Jason nem várt megjelenésére.

- A francia moziváltozatban ismeretlen okokból Jason nevét Jackie-nek fordították. Szerencsére a tévedést a második rész bemutatásakor már korrigálták.

- A filmet a hatalmas közönségsiker ellenére két kategóriában is jelölték az Arany Málna díjára. A legrosszabb film kategóriájában és Betsy Palmert a legrosszabb női mellékszereplő díjára.

Vélemény

Kissé rendhagyó módon most nem feltétlen magával a filmmel fogok foglalkozni, hanem egyfajta rövid összefoglalást nyújtok a teljes franchise égisze alatt elkészült filmekről, illetve a slasher filmek műfajáról. Magáról a filmről csak tényleg csupán néhány gondolatot osztanék meg, aminek a sorozat vérbeli rajongói viszont nem biztos, hogy örülni fognak. A Péntek 13 összes darabja (amiből én most csak az első három részt néztem meg), akárcsak a slasher műfaj legtöbbje, faék egyszerűségű, mindemellett finoman szólva sem tartozik a kedvenceim közé. Ha egymás mellé helyezném a zsáner eddig megtekintett darabjait, a középmezőnyben lenne megtalálható. A texasi láncfűrészes mészárlás számomra egy igazi értelmetlen és igénytelen baromság, a Halloween (természetesen az első része) egy viszonylag élvezhető darab, míg a Péntek 13 egy igencsak középszerű film, ahol a mészárláson kívül gyakorlatilag semmi nem történik.

Persze tisztában vagyok vele, hogy a kaszabolós horrorfilmek műfajának legnagyobb problémája, hogy ha valaha is láttál egy ilyen típusú filmet, akkor gyakorlatilag láttad az összeset, ugyanis mindegyik egy kaptafára készül. Adott egy fiatalokból álló csapat, akik kempingezni vagy kirándulni indulnak a természet lágy ölére, csakhogy úti céljuk valamilyen oknál fogva egy elátkozott hely, amit általában valamilyen súlyos trauma ért a múltban és a fiatalok gyakorlatilag végigbulizzák az egész filmet, amíg le nem mészárolják őket egyenként, kivéve a szűzlányt (pontosabban final girl-t), aki mindent túlél. Nem véletlen az sem, hogy fiatal, feltörekvő rendezőpalánták előszeretettel választanak első filmjüknek egy slasher filmet, mert szinte lehetetlen elrontani és a fentebb is említett faék egyszerűsége miatt sok feladat nincs is vele.

Na de térjünk is rá a bevezetőben említett további filmekre, amiből csupán azért néztem meg az első három részt, hogy én is szembesülhessek az azóta már legendává vált hokimaszkos pszichopatával, aki a harmadik részben öltötte fel ikonikus maszkját. A filmek színvonala folyamatosan csökkent, pedig már az első rész sem tette túl magasra azt a bizonyos lécet. A második rész gyakorlatilag semmiben nem különbözik az elsőtől, leszámítva, hogy itt már tényleg Jason követi el a gyilkosságokat. A harmadik epizód nálam már a nézhetetlenség határait súrolja és borzasztóan kínos az egész. A tinédzserek mellett felvonultat egy habókos vidéki házaspárt, néhány füvező hippit és egy motoros bandát is, de bevetnek egy kis múltbéli traumát és egy önértékelési problémákkal küzdő nyomorult srácot is, aki abban leli örömét, hogy a többieket ijesztgeti. Az összes rész csordultig van sztereotipikus karakterekkel, magát hátborzongatónak beállítani kívánó, de egyszerűen csak rossz háttérzenékkel, nevetségesen vágott szexjelenetekkel és röhejesen kivitelezett haláltusákkal. Nem beszélve a darabolós filmek kötelező kliséjéről, amikor már azt hinnéd, hogy végre megszabadultunk a gyilkostól, akkor természetesen kiderül, hogy a korábbi hasba szúrás vagy lelövés természetesen meg sem kottyant neki.

Mint említettem, az elmeállapotom megkímélése érdekében a harmadik rész után megálltam, pedig további 8 rész és egy feldolgozás is készült a sorozathoz. Ezeknek a tartalmát nagyon röviden összefoglalom, de azt nem ajánlom senkinek, hogy akár egyet is megnézzen belőle, kivéve ha tényleg nagy rajongó vagy éppen mazochista típus. A negyedik rész (Az utolsó fejezet) eredetileg lezárásnak készült, de sajnos végül nem fejezték be a történetet, pedig Jasont feldarabolták egy bozótvágó késsel, így térhetett vissza az ötödik epizódban (Újrakezdés), ahol az őt kinyíró gyereket cseszteti, aki egy elmegyógyintézetben rehabilitálódik. A VI. részre (Jason él) már végképp nincs magyarázat, hogy mi szükség volt rá, de hogy érdekesebbé tegyék a sztorit, itt még emberfeletti erővel is megáldották azt a hokimaszkos gyilkost, aki már eddig sem akart olyan könnyen meghalni. Ha azt hinnénk, hogy már nem lehet fokozni, akkor nagyot tévedünk, mert a következő részre (Friss vér) az ekkorra már-már halhatatlan Jason egy természetfeletti képességekkel rendelkező ellenfelet kap egy lány személyében. 

Én már ilyenkor rég megelégeltem volna a sorozatot, de a producereknek még ez sem volt elég és újabb adagnyi bőr lehúzás következett és a beszédes alcímmel ellátott Borzalom New Yorkban, ami a film színvonaláról is mindent elárul. Na de ekkor következett az, amire senki nem számított és megszületett a totális hülyeség mintapéldánya (Jason pokolra jut). Jasont felrobbantják, majd a maradványait egy hullaházba szállítják, ahol a még sértetlen szíve megigézi a halottkémet és átveszi a teste felett az irányítást és újra pusztításba kezd. Ha itt még nem vesztettem el az összes olvasót, akkor már tartsatok ki, mert nincs sok hátra és következzen a Jason X. Természetesen az alapkoncepció megmaradt, csak a helyszín változott, így kerülhetett át kedvenc sorozatgyilkosunk az űrbe egy félig ember-félig terminátor jellegű kreálmány formájában. Végül pedig nem maradt más hátra, mint az, hogy eresszük össze Jasont a korszak másik horrorfilmes legendájával, Freddy Kruegerrel és nézzük meg mire mennek egymással (Freddy vs Jason). Ha valaki mindenezek után akár egyet is szeretne megnézni a teljes sorozatból, annak erőt és kitartást kívánok hozzá. Ha viszont hallgat rám, akkor megelégszik egyetlen résszel és megnézi a legelső epizódot.

https://videa.hu/videok/film-animacio/pentek-13-friday.the.13th-film-animacio-EMfobb5CxdMhNDlT

Ítélet: 10/5