USA (20th Century Fox, Brooksfilm), 96 perc, színes, sci-fi/horror

A Filmről

Seth Brundle (Jeff Goldblum) különc tudós, aki az anyagok teleportálásával kapcsolatban folytat kísérleteket. Szerelme, Veronica (Geena Davis) legnagyobb rémületére az egyik este saját magán próbálja ki a szerkezetet, azonban hiba csúszik a kísérletbe, így génállománya összekeveredik egy házilégyével. Először maga sem veszi észre a dolgot, csakhogy teste folyamatos változásokon megy keresztül, melynek során kezdetben még csak különösen erős szőrszálak jelentkeznek a hátán és kiélesednek érzékei és testi képességei. Ám ahogy a genetikai mutáció felgyorsul, beindul a két egymástól gyökeresen különböző faj küzdelme a genetikai dominanciáért.

Annak idején, 1958-ban a nézők megőrültek a Kurt Neumann által készített horrorfilmért, A légyért, amiből így nemcsak azonnal klasszikus lett, de két folytatást is megért. Habár a légyfejű ember látványa már 30 évvel korábban is inkább röhejesnek hatott, az alaptéma kellőképp izgalmas volt ahhoz, hogy újra feldolgozzák a sztorit Hollywoodban. Így amikor 1986-ban egy David Cronenberg nevezetű zseni szintén feldolgozta George Langelaan novelláját, amin a film alapult, egy csapásra megváltozott minden. Azóta már senki sem nevezné a 1958-as verziót klasszikusnak, sőt a legtöbben nem is tudnak a létezéséről. Charles Edward Pogue 1980-ban állt elő azzal az ötlettel, hogy átalakítja az 1958-as filmet. A Foxnak tetszett az ötlet és felkérték, hogy írja meg a forgatókönyvet. Kezdetben az eredeti történethez hasonlóan itt is azonnal átalakult volna Brundle karaktere, ám később (helyesen!) úgy gondolta, hogy nagyobb hatást lehetne elérni azzal, ha fokozatosan mutatná be a tudós átalakulását. Végül a David Cronenberg módosította szinte a teljes forgatókönyvet, amely így kapta meg az eredeti formáját.

Pedig magát David Cronenberget nem volt egyszerű megszerezni a produkcióhoz, mert akkor épp Philip K. Dick sci-fi klasszikusának adaptációján, a Total Recallon (1990) dolgozott, tehát foglalt volt. Így kénytelenek voltak mást felkérni első körben és találtak is egy lelkes fiatal brit alkotót, Robert Bierman személyében. Egy borzalmas családi tragédia azonban mindent felülírt, ugyanis Bierman kislánya meghalt afrikai vakációjuk során, ami lelkileg teljesen összetörte az alkotót, így még a gyártás-előkészítési fázisban, 3 hónapos türelmi idő után közölte, hogy egyszerűen képtelen ezzel az érzelmileg megterhelő és sötét filmmel foglalkozni. Szerencséjükre Cronenberg kreatív konfliktusokba került, és otthagyta a Total Recallt, amelyet végül Paul Verhoeven rendezett meg. 

David Cronenberg kigyomlált mindent a sztoriból, ami még az 1958-as változatra emlékeztetett, és tudományos múltjának köszönhetően tudománytalannak tartott. Ráerősített Seth, Veronica és Stathis (John Getz) szerelmi háromszögére és kifejezetten a betegség motívumát domborította ki, mivel az ő értelmezésében Seth testtorzulása a halálos betegségek lefolyásának allegóriája. Ezért is volt fontos számára, hogy a néző a lehető legnagyobb mértékben azonosuljon a hőssel, ezáltal áldozatként és ne szörnyetegként tekintsen rá, hiszen egy halálos beteget is emberként sajnálunk. Így az eredeti verzióval ellentétben Seth a gyomorforgató és szívszorító utolsó jelentig képes beszélni, valamint nem egy óriásléggyé, hanem bizarr ember-légy hibriddé mutálódik.

Bármilyen hihetetlennek is tűnik, de A légy sokkal könnyebben befogadható, mint David Cronenberg korábbi munkái, ami egyúttal magyarázatot ad arra is, miért aratott akkora sikert a maga idejében. A rendező már korábbi filmjeiben is arról képzelgett, hogyan változtathatja meg a tudomány fejlődése az emberi viselkedést. A légy is ezt viszi szó szerint a végletekig, és bár a film a legszigorúbb értelemben horror, Cronenberg mégis úgy játszik vele, mintha valami beteges szerelmi történet lenne. A légy félelmetességének az alapja a felpörgetett gyomorforgatás, amit Seth transzformációja gyakorol a nézőre. A film legnagyobb bravúrja pedig az, hogy ebből a kellően bizarr és gusztustalan alaptételből kiindulva képes egy emberi, teljesen átélhető sztorit kihozni.

Cronenberg sosem kerülte a zsigeri hatáskeltést és ahogyan hősünk teste folyamatosan átalakul, egyre szaporodnak a mind különösebb effektusok. A film visszataszító protézisei szinte átveszik a főszerepet, hányingerkeltő effektusai pedig nemcsak sokkolóak, hanem valami perverz módon még humorosak is. Bármilyen gusztustalannak is hangzik az átalakulás folyamata, Cronenberg és a tehetséges szereplőgárda meg tudja tölteni érzelemmel. Jeff Goldblum kiválasztása a briliáns elmével rendelkező, de gyakorlatilag halálraítélt tudós szerepére kiváló döntésnek bizonyult. Goldblum mintegy vígjátéki szerepként kezeli a tudós karakterét, de ez a döntés ahelyett, hogy tönkretenné a filmet, egy egyedi, a műfajban addig nem látott hangvételt ad neki. Elképesztően könnyű megkedvelni Seth-et, mielőtt a film végére kíméletlen állattá változik, így a film végére karakterének fizikai és morális bukása még nagyobb erővel üt. A sajátos modorosságok és hanglejtések szakértőjének tartott színész ebben a filmben nagyon érzékeny kapcsolatot alakít ki Geena Davisszel, ami abból is fakadhat, hogy ekkor a való életben is egy párt alkottak. 

A légy mintegy 9 millió dollárból készült, és 60 milliót bevételt termelt világszerte, így egészen az Állj mellém! (Stand By Me) premierjéig, augusztus végéig uralta a toplistát az USA-ban. David Cronenberg műve nemcsak kasszát robbantott, hanem a kritikusok is imádták, kiváltképp speciális effektusai és Jeff Goldblum játéka miatt. A speciális effektekért és a maszkokért Chris Walas megérdemelten meg is kapta az Oscar-díját. Egy ilyen sikerfilmet nyilvánvalóan folytatni kellett, de ettől Cronenberg elzárkózott, úgyhogy maga Chris Walas vállalta a direktori feladatot, ő rendezte meg A légy 2-t (1989), ami már Martin Brundle-lel, Seth fiával foglalkozik. Elkészült viszont A légy operaváltozata, amelyet Howard Shore, a zseniális filmzene szerzője David Cronenberggel közösen valósított meg, és 2008-ban adták elő a párizsi Théâtre du Châtelet-ben. 

Érdekességek

- Seth Brundle szerepére rengeteg színész volt esélyes, többek között Michael Keaton, Mel Gibson, James Woods, Richard Dreyfuss, Willem Dafoe és John Travolta.

- David Cronenberg kifejezetten a Terminátorban nyújtott alakításának köszönhetően Linda Hamiltont nézte ki a női főszerepre, ám vele az volt a gond, hogy elborzadt, amikor elolvasta a forgatókönyvet.

- Jeff Goldblumot a legnagyobb méretű maszkok idején öt órán keresztül sminkelték. A karaktere összesen nyolc fázisban látható a filmben, ebből hatot ő alakított, az utolsó két "szörnyfázisnál" pedig technikusok által mozgatott bábokat használtak.

- Mel Brooks nem akarta, hogy kiderüljön, ő a film producere, mert úgy gondolta, az emberek nem vennék elég komolyan filmet. Mikor mégis kiderült, úgy döntött, kihozza belőle a legtöbbet, ezért a premieren fejre tehető, műanyag légyantennákat osztogatott.

- David Cronenberg is megjelenik a filmben egy rövidke szerepben egy orvosként, mivel mikor először találkozott Martin Scorsese-vel, a híres rendező azt mondta neki, úgy néz ki, mint egy Beverly Hills-i plasztikai sebész.

- A teleportáló készülék külsejét David Cronenberg veterán Ducati 450 Desmo típusú motorjának a hengerháza adta.

- A légy korrozív hányását mézből, tojásból és tejből állították elő, a végső transzformációnál szétfolyó emberi szemek pedig valójában zselével és bőrdarabokkal megtöltött, kontaktlencsével ellátott gumióvszerek voltak, és a belső, animatronikus műfejhez erősített horgászzsinórok szakították ki azokat.

- Szintén zselatinnal töltötték meg a John Getz színész valódi kezére applikált művégtagot, majd nagy hőt sugárzó színpadi lámpákkal és hajszárító segítségével érték el, hogy úgy olvadjon meg, mintha a tej-méz-tojás kombinációból összeállított hányás hatására maródna le a hús róla. 

- A filmben szereplő galléros pávián a stábtagok visszaemlékezése szerint igazi megszelídíthetetlen vadállat volt, ráadásul valami miatt rászállt Gillian Richardsonra, a sztori kontinuitási hibáit kiküszöbölő script supervisorra, mivel az nem sokkal volt magasabb az állattól. Többször is megvadult a telepodok villanási effektusától és a műfüsttől, úgyhogy megrongálta a díszletet, még maga a rendező is félt tőle. Csak egy valakit tudott tisztelni, Jeff Goldblum-ot, aki az 1,93 méteres magasságával és izomzatával "óriásmajom" benyomását keltette a pávián számára.

- Készült egy jelenetsor a filmhez, ahol először Brundle a vele történt folyamatot tanulmányozva a géppel összeolvaszt egy macskát és egy páviánt. Az így létrejött kétfejű lény aztán rátámad a férfire, amiért az egy vascsővel agyonveri. Ezután Brundle kijut a háztetőre, majd a mellkasából kinő egy csáp, amit a férfi kitép magából. Ezek a jelenetek azonban annyira sokkolóak voltak, hogy ki kellett őket hagyni a végleges filmből.

Vélemény

Amikor az 1986-os évhez érkeztem a filmes kalandozás során, akkor vettem észre, hogy valamiért A légy nem szerepel a listámon, nem beszélve David Cronenbergről, aki egyetlen filmjével sem szerepel a listán. Ez pedig nem maradhatott így, ezt a hiányosságot pótolnom kellett, ráadásul nem is tévedhettem volna nagyobbat, ha Cronenberg bizarr és gusztustalan remeke kimarad a legjobbak közül. Ugyanis az egy pillanatig sem kérdéses, hogy itt a helye, A légy ugyanis a ’80-as évek egyik legjobb horrorfilmje, és egyben ékes példája annak, amikor a testnedvektől csöpögő, elborzasztó képkockák nem célként, hanem eszközként képesek funkcionálni.

Pedig minden egyes összetevője arra predesztinálná, hogy A légy egy tipikus B-kategóriás horror legyen, aminek a szándékos elborzasztáson és a gyomorforgató jelenetek bemutatásán kívül semmi más célja nincs, de nem is tévedhetnénk nagyobbat, ha ezek alapján ítélnénk meg a filmet. Jómagam is azzal a gondolattal ültem le elé, hogy másfél órányi förtelmet majd valahogy kibírok, aztán meg jól lehúzom a kritikámban a filmet. Ha nem David Cronenbergről lenne szó, akkor feltehetően ezt kaptam volna, de mivel róla van szó, így a végeredmény egy minden szempontból felejthetetlen remekmű lett, melynek ott a helye A dolog és az Alien mellett. Alapvetően nem szeretem a test horrorokat (kivételt jelent az előbb említett A dolog), ahol gusztustalanabbnál gusztustalanabb dolgok jönnek ki a testünkből agy épp alakulnak át valami szörnyűvé, ez azonban telitalálat volt.

A légy legnagyobb erőssége abban rejlik, hogy képes egyensúlyt tartani a horrorelemek és a drámai események között. Amellett, hogy képes azt elérni nálunk, nézőknél, hogy a film végére már szinte szurkoljunk azért, hogy szerencsétlen hősünk valamilyen formában megváltást nyerjen, nem feledkezik meg arról sem, hogy elsősorban mégis egy horrorfilmről beszélünk, ráadásul abból sem az olcsó ijesztgetős fajta, hanem egy végtelenül intelligens. A film másik zsenialitása abban rejlik, hogy még napjainkban is képes a frászt (vagy legalábbis az undort) hozni az emberre és véleményem szerint a legtöbb mai fiatal is ugyanúgy tudja élvezni a filmet, mintha egy képregényfilmet nézne, ahol a hős átalakul valamilyen földöntúli képességgel bíró egyeddé.

Végül nem mehetek el egy szó nélkül Jeff Goldblum teljesítménye mellett, aki élete legnagyobb alakítását nyújtja a tudós és a teljes átalakuláson áteső Brundle légy szerepében. Nem lehetett könnyű dolga a szerepbe "beleélni" magát, főként, amikor már alig maradt valamiféle emberi vonása. A film vége pedig egy olyan lezárást kínál, ami azért nem megszokott a horrorfilmek körében. Nem csupán arról van szó, hogy nincs boldog befejezés, hanem gyakorlatilag rögtön megjelenik a stáblista, hogy szinte pofán vágjon minket a brutális lezárás és még időnk se legyen azt feldolgozni. David Cronenberg és a főként a vizuális effektekért felelős munkatársai egy nem mindennapi filmet tettek le az asztalra, mely mintegy 40 év távlatából is képes ugyanazt a hatást kiváltani, amit annak idején is szeretett volna kiváltani.

https://videa.hu/videok/film-animacio/a-legy-1986-k87rzcFz56A2z91q

Ítélet: 10/9