USA (Alfred Hitchcock, Universal), 119 perc, Technicolor, horror

Rendező: Alfred Hitchcock

A Filmről

1963-ra Alfred Hitchcock már túl volt azokon a filmeken, amelyeket legnagyobb szakmai sikereiként szoktunk elkönyvelni: túl volt az Észak-északnyugaton, a Psycho című korszakos remekművön, a Hátsó ablakon, vagy éppen a Szédülésen. A Madarak mindezek mellett is a rendező egyik legismertebb alkotása, bár tény nem a legjobb, de mégis a Psycho mellett talán ez az a másik film, amit a legtöbben felidéznek, ha szóba kerül a munkássága. 

Miután véletlen összetalálkoznak egy kisállat-kereskedésben, Melanie Daniels (Tippi Hedren) úgy dönt, meglepi Mitch Brennert (Rod Taylor) és meglátogatja családi házában, a Bodega Bay nevű tengerparti kisvárosban. Útközben megtámadja egy sirály és ez a jelenet mintegy előrevetíti a kisváros sorsát: Bodega Bay-t egyszerre ellepik a felbőszült madarak. A pusztításra látszólag nincs magyarázat, de senki sincs biztonságban. Az emberek nem tehetnek mást, mint bezárkóznak otthonaikba és kivárják a titokzatos és halálos támadás végét.

Bármilyen hihetetlennek is tűnik, a filmet a regény mellett (a film Daphne du Maurier 1952-es azonos című novelláján alapul) valós események is inspirálták: 1961-ben a kaliforniai Monterey-öböl partjainál  agresszívvé vált tengeri madarak tömegesen támadtak meg embereket látszólag minden ok nélkül. Kitartó tengerbiológusok azonban rájöttek, hogy a jelenségre igenis létezik magyarázat: a madarak alighanem egy olyan mérgező algafajból ettek, ami az idegrendszerüket súlyosan károsító savat termelt. Ez zavarodottságot és rohamokat okozott náluk, majd végül el is pusztultak a mérgező anyagoktól - előtte azonban hirtelen támadt agresszióval repültek neki az öbölben strandolóknak. 

Annak ellenére, hogy sokan ezzel a műfajjal azonosítják, Hitchcock valójában mindössze két horrort rendezett egész életében (a másik a Psycho volt) és ahogy az általa rendezett filmeknél az lenni szokott, a Madarakat sem az elvárásoknak megfelelően készítette el a mester. Minden bizonnyal ezúttal is élvezte, hogy félrevezetheti a nézőt: az első fél órában mindenki úgy érezheti, egy romantikus vígjátékot néz, az egyre szaporodó erőszakos jelenetek végül nem hagynak kétséget a film műfajával kapcsolatban. A jelzésértékű pillanatok egyre gyakoribbak lesznek, zseniális módon fokozva a nézőben a feszültséget, míg végül elérkezik a hátborzongató csúcspont. A film egyik legnagyobb erénye, hogy a rémisztő jelenetek közepette is sikerül hihetően ábrázolnia a szereplők nyugodtságát és gyanútlanságát.

A Madarak minden bizonnyal a brit rendező legtalányosabb filmje. Sokféle értelmezést tesz ugyanis lehetővé, azonban válaszokat egyáltalán nem ad rá. Ha szándékában is volt bármilyen konkrét értelmezést sugallnia, mintha direkt kínozni vagy bosszantani akarna minket azzal, hogy végül nem sok magyarázattal szolgál a rémségekre, Hitchcock inkább a borzalmakat és a horrorelemeket hangsúlyozza. A legkézenfekvőbb magyarázat talán mégis Hitchcock nőkhöz való viszonyán alapul, miszerint a nőknek megvan a helyük a társadalomban. Melanie azonban ennek szöges ellentéte: önálló, harcias, magabiztos és nem rá vadásznak a férfiak, hanem ő vadászik a férfiakra. Ez pedig a pocakos rendező értelmezésében természet ellen való viselkedés. A támadások is akkor kezdődnek, amikor Melanie szemet vet Mitchre és minél jobban nyomul a férfira, annál durvábbak lesznek a támadások. Amikor aztán a madarak megtámadják a nőt, aki ennek következtében teljesen megtörik, a támadások is megszűnnek. Míg Melanie a film elején egy határozott, magabiztos nő, aki önállóan áll a lábán, addig a film végén Mitchre és annak édesanyjára támaszkodva, rettegve hagyja el a házat. Hitchcock értelmezésében ezzel helyreállt a természet rendje. 

Hitchcock mintegy úttörő módon használja a maszkolás technikáját, amely néhány műmadárral és számos igazival kombinálva minden támadást gyötrelmes élménnyé tesz. A mintegy 370 trükkfelvételt tartalmazó film forgatását a rendkívül bonyolult technikai követelmények miatt három éven keresztül készítették elő, melynek során a filmben számos újítást vezettek be mind a különleges effektusok, mind a hang területén. A Madarak egyetlen Oscar-jelölését is éppen a legjobb speciális effektek kategóriájában kapta. A feszültséget pedig csak növeli az újszerű elektronikus zene (Bernard Herrmann munkája), melynek során a különös hangok fenyegetően olvadnak össze a madarak rikácsolásával és szárnyuk csattogásával.

A Madarak egyike Alfred Hitchcock legnagyobb közönségsikereinek, még annak ellenére is, hogy sem karakterizálása, sem pszichologizálása nem mondható összetettnek. A szereplők motivációinak, a film témájának egyszerűsége, azok öregedésének gyorsasága és mértéke miatt már korántsem éri el igazi és maradandó klasszikusainak színvonalát. Mindazonáltal már csak ellentmondásossága miatt is érdemes megnézni, főleg Hitchcock rajongóknak kötelező. 

Érdekességek

- Forgatás közben Hitchcock az idegösszeomlás szélére kergette Tippi Hedren színésznőt, aki nem bírta a rendező egyre intenzívebb és szadistább munkamódszerét. Mindezek mellett a film forgatása közben szexuálisan is zaklatta, majd a folyamatos visszautasítások miatt mindig bosszút is állt a rendező a színésznőn és tönkretette a színésznő ígéretes karrierjét.

-  Egy jelenetben a színésznő arcát tényleg megsebesítette a karmaival az egyik ijedten verdeső madár, ami miatt pár napra kórházba is került. Ennek apropóján a rendező egy kis ajándékkal kedveskedett Tippi Hedren lányának, az akkor 6 éves Melanie Griffith-nek: egy édesanyjáról mintázott játékbabával, mely egy koporsóban fekszik.

- A filmben látott madarak többsége valódi volt, mintegy 3200 idomított madarat szerepeltettek a filmben. A sirályokat a San Franciscó-i szeméttelepen fogták be, és állítólag csak akkor maradtak nyugton, ha az idomárjuk whiskyben áztatott gabonát adott nekik eleségnek.

- Mindemellett természetesen mechanikusan mozgatott madarak is voltak a filmben. Hitchcock a számítások szerint nem kevesebb mint 200.000 dollárt költött el a műmadarainak elkészítésére.

- Tippi Hedren végig ugyanazt a zöld kosztümöt hordja a történet elejétől kezdve egészen a végéig. Valójában ez hat különböző ruhadarab, amit személyre szabottan neki tervezett Edith Head.

- Eredetileg több alternatív befejezése is volt a filmnek, és ezeket Hitchcock mind le is forgatta. Az egyik ilyen zárójelenet végén a San Francisco-i Golden Gate-hidat teljesen beborították volna a megvadult madárcsapatok.

- A film londoni premierjén jelen volt 2 flamingó, 50 vörös kardinális pinty és seregély, valamint 6 pingvin is.

- Hitchcock valósággal a frászt hozta az angol nézőkre a londoni bemutató után. Amikor ugyanis a közönség elhagyta a premier után az Odeon mozit, a fákon elrejtett hangszórókból rikácsoló és csapkodó madarak hangja fogadta őket, és mivel még mindenki erősen a film hatása alatt volt, igencsak megijedtek.

Vélemény

Ez a pillanat is elérkezett a blog életében: ez volt az utolsó Hitchcock-film a listán, így szomorúan konstatáltam, hogy nem fogok többet találkozni egyik kedvenc rendezőm alkotásaival. A szomorúságomat csak az tetézi még jobban, hogy pont az egyik általam legkevésbé kedvelt filmjével kell tőle könnyes búcsút vennem. Azért szerencsére annyira nem tragikus a helyzet, mindenesetre a Madarak korábban sem tartozott a kedvenceim közé és ezután sem fog. De ahogy a mondás tartja: Ízlések és pofonok.

Hogy miért is tartom a Mester egyik legkevésbé sikerült filmjének? Ugyan a korábbi filmjeihez hasonlóan, az elvárható feszültség megvolt, az alaptörténet maga azonban nem volt túl izgalmas, engem nem is igazán tudtak lázba hozni a bizonyos időközönként emberekre támadó szárnyasok. A mai szemmel nézve már igencsak elavult trükkök pedig teljesen illúziórombolóak voltak. A filmet nézvén rögtön lehet látni, hogy mikor használnak nem igazi madarakat (legtöbbször ez a helyzet), és mikor nem. Még annak ellenére is ezt mondom, hogy tisztában vagyok a film korával és nem vártam itt óriási CGI varázslatot. Ironikus módon az Oscar-jelölés ellenére is ez lett a film leggyengébb része. 

A film másik gyenge pontja a színészválasztás. Korábbi filmjeiben ezekkel sosem volt gond, most viszont úgy érzem, kissé mellélőtt. A férfi főszerepet alakító Rod Taylor például kifejezetten gyenge alakítást nyújtott, de Tippi Hedren esetében sem éreztem különösebben azt az átható erőt, amit a korábbi női színészek esetében. A színésznő egyébként jelenleg 92 éves és mindenképp érdemes még róla megemlíteni, hogy a lánya Melanie Griffith, egyik unokája pedig Dakota Johnson. Az egyetlen kivételt a Mitch anyját játszó Jessica Tandy jelentette, aki viszont kifejezetten tetszett.

Szerencsére az összkép azért nem annyira tragikus és mindez egyértelműen magának Alfred Hitchcocknak és az ő zsenialitásának köszönhető, hogy még ebből is kihozta a maximumot. Az egyik legnagyobb megoldás, hogy szinte minimalista módon abszolválja azt a nem kis feladatot, hogy sikerüljön feszültséget kelteni a nézőben. Ehhez mindössze csak a tengerparti kisváros mindennapi környezetének egyes elemeit (a villanyvezetékeket, a játszóteret, a kerítéseket ahol összegyűlnek a támadásra kész madarak) használja fel. A feszültség másik része pedig abból a thrillerekben/horrorokban manapság már általánosan használt eszközből fakad, hogy nem tudjuk, hogy a támadás(ok) mikor következnek be. Ahogyan az eredeti novella esetén sem, úgy a film kapcsán sem derül ki, hogy pontosan, mi okozhatta a változást, egyik pillanatról a másikra fordulnak az ember ellen a madarak. Mivel nem tudják, mi okozta a változást és az agresszív viselkedést, így teljes tanácstalanság és kiszolgáltatottság uralkodik el az emberekben. Egy olyan dologtól kell hirtelen félniük, amivel eddig teljes összhangban éltek együtt és senki nem tudja, mit tegyen ebben a helyzetben és a pánik egyszerűen átveszi a hatalmat az irányítás felett. A befejezés pedig a rendezőhöz méltóan bravúros lett egy olyan záróképpel, amely legalább annyira döbbenetes és hidegrázós, mint amikor Norman Bates villantotta ránk ártalmatlan mosolyát a Psycho záró képsoraiban.

Sir Alfred Hitchcock azon kevés rendezők egyike, akinek arcképe meglehetősen híres, és akinek neve a "hitchcocki" jelző révén beépült a köznyelvbe. Azonban jóval több, mint egy korszakos filmrendező - a 20. század meghatározó, modern művésze, akinek jelentősége messze túlmutat a filmművészet határain. Évtizedeken át tartó, sikert sikerre halmozó pályafutása során több, mint ötven nagyjátékfilmet készített, melyeknek jelentős része a filmtörténelem máig megkerülhetetlen darabja. Ráadásul azon kevés rendezők egyike, akik már a némafilm korszakban megkezdték munkásságukat, és ezek után is sikeresek tudtak maradni. Röviden összefoglalva egy korszakos zseni, egy legenda és a filmművészet nagymestere egy személyben.

Zárásképpen, immáron utoljára pedig álljon itt a jól megszokott Hitchcock cameo, aki már rögtön a film elején (02:18-nál) feltűnik a filmben, amint két kiskutyájával sétál ki a kisállatkereskedésből.

https://videa.hu/videok/film-animacio/hitchcock-madarak-1963-teljes-film-alfred-jessica-tandy-okZZBmTV5QcUYI5V

Ítélet: 10/7