Nagy-Britannia, Olaszország (Casey, Eldorado), 110 perc, Technicolor, misztikus horror

Rendező: Nicolas Roeg

A Filmről

A restaurátorként dolgozó John Baxter (Donald Sutherland) és felesége, Laura (Julie Christie) kislányuk tragikus halálesete után Velencébe utaznak, hogy férje egy régi templomon dolgozzon és együtt megpróbálják feldolgozni a veszteségüket. Egy nap Laura összetalálkozik egy titokzatos testvérpárral, melynek egyik tagja, a vak Heather (Hilary Mason) azt állítja magáról, hogy képes az elhunyt lányával kommunikálni és egy küszöbön álló veszélyre is figyelmezteti őket. John azonban nem veszi komolyan a figyelmeztetést, hiába igyekszik a felesége is meggyőzni őt arról. Hamarosan azonban a kezdetben szkeptikus John is hinni kezd neki, amikor néhány pillanatig a lányát látja átszaladni az utcán ugyanabban a piros esőkabátban, amiben meghalt.

Daphne du Maurier regényei igazán jó suspense horror alapnak számítanak, és hozzáértő rendezéssel igazi klasszikusokká válhatnak, ahogy az történt A Manderley-ház asszonya és a Madarak esetében is. Nicolas Roeg Ne nézz vissza! című filmjéhez is az írónő művét vette alapanyagul, és bizony egy igazán nyomasztó, hátborzongató filmet tett le az asztalra. Egy titkokkal bőven felszerelt, szövevényes és nehezen kibogozható mesét kapunk, melynek a dolgok közepébe vágó expozíciója rögtön megadja az alaptónusát. Annak ellenére, hogy a cselekmény számos Hitchcock filmet is megidéz, a film inkább Dario Argento korai munkáival hozható párhuzamba. A végeredmény jól példázza a brit rendező jellegzetes, nem lineáris történetvezetési stílusát, amelyben az időhurkok és a váratlan keresztvágások arra szolgálnak, hogy a lelki zavarodottság és rettegés amúgy is tapintható atmoszféráját még tovább fokozzák. A házaspár gyermekük halála miatt érzett fájdalma nagyon nyugtalanító, egymás iránti szerelmük pedig mély, ám szomorúsággal átitatott. A legmegdöbbentőbb azonban a rettegés, amelyet a végkifejletben kell átélniük. Nem túlzás azt állítani, kevés olyan jelenet van a filmtörténetben, ami olyan hatásosan borzongatná meg a nézőket, mint a film felejthetetlen befejezése. 

Nem a film zárása azonban a Ne nézz vissza! leghíresebb jelenete, a pálmát ugyanis John és Laura hosszas szeretkezése viszi el. Azt beszélték, hogy attól sikerült ilyen hitelesen, mert a munkakapcsolaton kívül is volt valami Julie Christie és Donald Sutherland között. A film egyik producere állította, hogy a felvétel során a két színész nem csak megjátszotta a szenvedélyt, amire válaszul mindketten sajtófőnökükön keresztül igyekeztek cáfolni az állítást, ám Warren Beatty-t (Julie Christie akkori élettársát) nem volt olyan könnyű megnyugtatni. Beatty nemcsak azt követelte, hogy megnézhesse az eredeti felvételt, de ő maga akarta megvágni is a jelenetet, amibe természetesen sem a rendező, sem a film vágója, Graeme Clifford nem egyezett bele. Nicolas Roeg nem annyira Beatty haragja vagy a jelenet körül kerengő pletykák miatt aggódott, sokkal inkább a cenzorok ollójától tartva döntött amellett, hogy az aktus képeit az azt követő öltözködés képei szabdalják, meg-megszakítva annak folytonosságát, így garantálva, hogy semmi olyan nem látható, ami a korabeli szabályok ellen vét. Az amerikai cenzorok még ennek ellenére is kurtítottak pár kockányit a jeleneten, a brit cenzorok viszont figyelembe vették a jelenetnek az elbeszélésben betöltött funkcióját, valamint az egész film művészi kvalitását, és jóval engedékenyebbnek mutatkoztak tengerentúli társaiknál, bár a filmet így is a legmagasabb korhatár-besorolással engedték csak a mozikba.

A Ne nézz vissza! leginkább egy lázálomhoz hasonlítható, hiszen a történetnek szerves részét képezi amit hősei,  - elsősorban az apa - látni vélnek vagy vízionálnak, melyek közül van, ami egy baljóslatú esemény előérzete.  Akkor még nem beszéltünk a Velence utcáit járó sorozatgyilkosról, akiről a rendőrök az angol férfire gyanakodnak, és arról, hogy időnként holttesteket húznak ki a csatornákból. Nicolas Roeg munkája számos gyönyörű részletet tartogat, melyben fontos szerepet játszik Anthony Richmond operatőr. A Velence sötét sikátorain imbolyogva végighaladó kamera kiválóan tükrözi azt, ahogy Roeg végigvezet minket a pszichológiai mélységeket boncoló történeten - a néző a legeslegutolsó pillanatig sem tudhatja mi leselkedik rá a következő sarok mögött. 

Ugyan a velenceiek nem fogadták túl jól a filmet, különösen a város elöljárói, akik attól tartottak, hogy a film elriasztja a turistákat, ezzel szemben a Ne nézz vissza! a mai napig nemcsak Roeg, de az egész brit filmtörténet egyik ikonikus darabjává vált. A Brit Filmintézet minden idők 100 legjobb filmjét listázó összesítésében az előkelő nyolcadik helyet szerezte meg, és szinte nincs olyan, a brit film ezen időszakát tárgyaló tanulmány, amely ne fordítana kiemelt figyelmet ennek az eredetileg szerény költségvetéssel készített, misztikus elemekkel tarkított thriller/horrornak.

Érdekességek

- Julie Christie és Donald Sutherland a forgatáson találkoztak először és első közös jelenetük rögtön az ágyjelenet volt.

- Annak a jelenetnek a forgatása, amelyben John majdnem a halálba zuhan a San Nicolò templom mozaikjának restaurálása közben, nem ment zökkenőmentesen, és Donald Sutherland életveszélyes helyzetbe is került. A jelenet során az állványzat egy része összeomlott, amíg John egy kötélen lógott, de a kaszkadőr nem volt hajlandó végrehajtani a mutatványt, mert a biztosítása nem volt rendben, így végül Sutherland csinálta meg helyette,

- A film promóciójának részeként 1973-ban a Vogue brit kiadása számára Alfa Castaldi készített Julie Christie-ről egy fotósorozatot a Szent Márk téren.

- Donald Sutherland annyira élvezte a brit rendezővel való közös munkát, hogy Roegre keresztelte a fiát, és azt is vállalta, hogy tériszonya ellenére ő maga szerepeljen a Ne nézz vissza! legveszélyesebb jelenetében, mivel azt az olasz kaszkadőre a nem megfelelő biztosításra hivatkozva nem vállalta.

- Daphne du Maurier maga írt levelet Nicolas Roegnek a bemutató után, hogy gratuláljon a filmhez. 

- A Longhi felügyelőt játszó Renato Scarpa egy árva mukkot sem beszélt angolul, így csupán felolvasta a sorokat anélkül, hogy tudta volna a jelentésüket.

- A vízbefulladásos jelenet forgatása is különösen problémás volt, ugyanis a Christine-t játszó Sharon Williams hisztérikusan kiakadt, amikor elmerült a tóban, annak ellenére, hogy a próbák az uszodában jól mentek. A szomszédos földön egy gazda önként jelentkezett a lányával, aki ügyes úszó volt, de nem volt hajlandó alámerülni, amikor a forgatásra került a sor. Végül a jelenetet egy víztartályban vették fel három lány segítségével. 

Vélemény

Megint egy újabb film, amit már valamiért nagyon vártam, aztán végül kisebb csalódás lett a végeredmény. Mondom ezt annak ellenére, hogy volt a filmben egy csavar is, ami nálam mindig emel bármelyik film színvonalán (most mondjuk pont nem), de összességében mégis inkább egy kihagyott ziccerként marad meg a film emlékeimben. Véleményem szerint ugyanis Nicolas Roeg rendező nagyon sokat szeretett volna markolni, de végül keveset fogott. A Ne nézz vissza! ugyanis egyszerre szeretne lenni párkapcsolati dráma, gyászfilm, pszichológia thriller, gótikus horror, misztikus film és Alfred Hitchcock nyomain haladva suspense is. Mindez pedig együtt már túlzottan nagy falatnak bizonyult. Lehet ha más kezébe került volna a regény vagy a forgatókönyv jobban van megírva, akkor sokkal jobb lett volna a végeredmény, de ezt már sosem tudjuk meg.

Amire egyáltalán nem lehet panasz, az a film alaphangulata, amit a turistaszezon utáni kihalt, ködös Velence biztosítja, ahol szinte alig látunk embereket, a szállodák már bezártak, a színek fakók. Mindettől olyan misztikus hangulat lengi be az egész várost, mintha nem egészen evilági lenne. Minderre csak még inkább ráerősítenek a templomok és a különféle vallási szimbólumok. Ebből az ódon hangulatú színvilágból tűnik ki a piros szín, a kislány kabátja révén (hogy innen merítette e Steven Spielberg ezt a képi megoldást a Schindler listájában, az egy jó kérdés). Amit még ki tudok emelni, az a két főszereplő játéka: Donald Sutherland visszafogottan, de mégis érzékletesen hozza ki a legtöbbet a szerepből, Julie Christie pedig kiváló partnernek bizonyul (nem véletlen sikerült olyan érzékien az a bizonyos szexjelent) mindehhez.

Mégis mi okozhatta azt, hogy nekem nem igazán nyerte el a tetszésemet a film? Talán az, hogy az egész film alatt azt éreztem, hogy nem igazán tudja eldönteni a rendező, hogy mit is akar valójában. Mondom ezt annak ellenére is, hogy a film végére a legtöbb dolog összeállt, de az odavezető út nem volt éppen tökéletesen felépítve. Nicolas Roeg az egész film alatt a szürrealitás és a valóság határával játszadozik, egyáltalán nem egyértelmű, hogy éppen melyik oldalon járunk. Valószínűleg ez a néhol szürreális világ mondatja velem azt, hogy nem az én filmem volt. Direkt nem szeretném elspoilerezni a film végét, de ha vannak furcsa befejezések, akkor a Ne nézz vissza! jó eséllyel pályázik egy különdíjra. Mindezek ellenére mindenképp javaslom a film megtekintését, aztán a végén ki-ki döntse el, hogy megérte-e rászánni az időt vagy sem.

https://videa.hu/videok/film-animacio/ne-nezz-vissza-1973-V21Gl6L6ipAJPsSI

Ítélet: 10/7