USA (Zanuck/Brown, Universal), 124 perc,Technicolor, thriller/kaland

A Filmről

Amity Island békés kis település az óceánparton, ahol gyakorlatilag soha sem történik semmi említésre méltó. Egészen addig, míg meg nem találják egy fürdőzés közben eltűnt lány maradványait, akit a vizsgálatok szerint egy cápa falt fel. A nagy fehér cápa azonban nem éri be ennyivel és sorra kezdi szedni az áldozatait. Hiába a helyi rendőrfőnök, Brody (Roy Scheider) figyelmeztetés, a polgármester (Murray Hamilton) nem akarja lezárni a partot, mert az ártana turizmusnak, ezzel azonban csak még több bajt okoz. Brody végül Quint, a profi cápavadász (Robert Shaw) és Hooper, a tengerbiológus (Richard Dreyfuss) segítségével elindulnak a nagy fehér cápa nyomába.

We’re gonna need a bigger boat - Ehhez egy nagyobb hajó kéne.

Amikor Steven Spielberg 27 éves korában belevágott A cápa elkészítésébe, már sokan az egyik legnagyobb reménységként tekintettek rá. Már megvolt a kellő tapasztalata is, hiszen ekkorra már elkészített egy elismert tévéfilmet (Párbaj - Duel, 1971), számos televíziós sorozat előkészítésében vállalt szerepet és előrukkolt egy egész estés filmmel is (Sugarlandi hajtóvadászat - The Sugarland Express, 1974). Ennek ellenére még a leginkább harcedzett rendezők idegeit kikészítette volna egy több millió dolláros költségvetésű film levezénylése - ráadásul A cápa esetében az egymással rivalizáló sztárokkal, a kiszámíthatatlan időjárással és egy gigantikus cápamodellel is meg kellett birkóznia, nem beszélve arról, hogy a forgatás az eredetileg tervezett 52 napról a folyamatosan fellépő komplikációk miatt 155 napra duzzadt. A filmet eredetileg 1974 karácsonyán akarták a mozikban bemutatni, de egészen 1975 nyaráig csúszott a bemutató dátuma az elhúzódó forgatások miatt.

Bár elsőre furcsának tűnhet, de a film megtörtént esemény alapján került megírásra, egy 1916-os eset kapcsán. 1916 júliusában egy cápa felúszott a New Jersey közelében található Matawan nevű város édesvízi folyójába és több emberrel is végzett, míg sikerült elkapni. Peter Benchley később bevallotta, hogy ha többet tudott volna a cápák valódi viselkedéséről, soha nem írta volna meg a film alapjául szolgáló könyvet (A fehér cápa címen nálunk is kiadták). Richard D. Zanuck és David Brown producerek pedig, saját bevallásuk szerint, ha még egyszer elolvassák Benchley ponyvaregényét, biztosan nem veszik meg a megfilmesítési jogokat, mert halvány fogalmuk sem volt arról, hogyan lehet a képernyőn létrehozni egy 8 méter hosszú, gigantikus óriáscápát. Nem beszélve arról, hogy először nem nagyjátékfilmben, hanem sorozatban gondolkodtak. Az volt a koncepció, hogy minden epizódnak lenne egy-egy híres vendégszereplője, és az adott részben ők válnának a nagy fehér cápa áldozatává.

Spielberg már a film ötletének első pillanatától fogva a hitelesség végett élő cápákban, élethű modellekben és a nyílt óceánban gondolkodott. Hiába ajánlgatta a stúdió, hallani sem akart miniatűr makettekről és filmgyári medencékről. A filmhez összesen három teljesen megegyező, de különböző funkciókat betöltő mechanikus cápát terveztek. Az egyikük a jobb oldaláról volt nyitott, a másik balról, míg a harmadik testét teljes egészében borítás fedte. Egy ilyen cápa ára hozzávetőlegesen 150 ezer dollár volt. Mivel a műcápákat csak szárazon volt idejük tesztelni, az első éles bevetésen rögtön elsüllyedt és búvároknak kellett felhozniuk a felszínre. Részben ennek is köszönhető az a sok beállítás, melyet a rendező a cápa szemszögéből vett fel, mivel így tudta csak megoldani, hogy addig is haladjanak a filmmel, amíg a javításokat elvégzik. A víz alatti ketreces jelenetet élő cápákkal forgatták, a felvételeket a ragadozók által kedvelt és sűrűn látogatott ausztrál partoknál vették fel.Mivel akkora cápa nem állt rendelkezésre, mint amilyen a filmben látható, egy speciális trükkhöz folyamodtak. Richard Dreyfuss helyett egy törpét öltöztettek búvárruhába, de a cápák a csalogatás ellenére sem akartak a ketrecre támadni. Végül az egyik véletlenül beleakadt a rácsba, ahonnan őrült módjára próbált kiszabadulni, így ezt a jelenetet fel is használták a filmben.

Spielberg zseniálisan és tudatosan alkalmazta a régebbi horrorok és thrillerek filmnyelvének hatásmechanizmusát. Minden egyes jelenete precízen kiszámított, íve mérnöki pontossággal megtervezett. Mindemellett jó érzékkel hagyta ki vagy írta át az eredeti regény felesleges mozzanatait, így kimaradt Brody házasságának a válsága vagy a helyi vezetés maffiával való kapcsolata és a fókuszt a címszereplőre helyezte, miközben még egy kis buddy moviet is kihozott a történetből. A rendező a feszültségfokozás kapcsán rengeteget tanult mesterétől, Alfred Hitchcocktól. Egy rendkívül hatásos, folyamatos feszültséget keltő megoldás, hogy a néző a film végéig szinte alig láthatja a címszereplő ragadozót, ezáltal sokkal fenyegetőbbnek tűnik az egész. Az ismeretlentől való félelmünkre apellál, miközben fokozatosan növeli a feszültséget. Ez a nézők ismeretlentől való félelmére történő hangsúly áthelyezés alapvetően változtatta fenyegetőbbé az összképet, s legalább ennyit, ha nem többet tett hozzá John Williams mindössze két akkordra épülő zenei témája is ahhoz, hogy zsigeri félelem járja át a nézőközönséget. Egyszerű, ámde nagyszerű megoldásával tökéletesen ráérzett a lényegre, s olyannyira bevált az ötlete, hogy kevesebb hangjeggyel aratott világsikert, mint ahány rangos díjat bezsebelt vele: A cápa filmzenéje az Oscar-díj mellett Grammy-, BAFTA- és Golden Globe-díjban egyaránt részesült.

A cápa egyik legnagyobb erénye, hogy a felsorolt problémák egyike sem érezhető rajta. A modern kori filmművészet csodálatos és mesteri iskolapéldája és egyike annak a maroknyi alkotásnak, melyről tiszta szívvel kijelenthetjük, hogy minden ízében tökéletes. John Williams emlékezetes zenéje, a kiváló vágás, a fantasztikus operatőri munka, a tökéletes szereposztás és a színészi alakítások egytől egyig hozzájárultak ahhoz, hogy utcahosszal lekörözze a korabeli filmeket. A kiterjedt marketingkampány pedig már jóval a bemutató előtt közbeszéd tárgyává tették a filmet. Nem beszélve arról, hogy az addig bevett gyakorlatoktól eltérően egyszerre mutatták be több ezer moziban, így a bevétel nagy részét nem hosszútávon szedte össze a film, hanem mindjárt a nyitóhéten. Amikor végre megjelent, hosszú sorok kígyóztak a mozipénztárak előtt, hogy megnézhessék a filmet, majd elmondhassák barátaiknak, hogy aztán újra megnézhessék.

A film nemcsak a későbbiekben Hollywood legsikeresebb rendezőjévé és ikonjává váló Steven Spielberg karrierjét alapozta meg, hanem más szempontból is egy komoly mérföldkőnek számít Hollywood történetében. A cápa lett az első mozifilm, amely a filmtörténet során átlépte a 100 millió dolláros álomhatárt, és egészen a Csillagok háborúja (1977) bemutatásáig ez számított minden idők legjövedelmezőbb alkotásának –  ezzel pedig megszületett a nyári blockbuster jelensége, ami megágyazott a mai moziélményeknek. A hatalmas sikernek köszönhetően még további három direkt folytatás készült a filmhez (egyre gyengébb eredményekkel), azóta pedig gyakorlatilag elleptek minket a nagyobbnál nagyobb mutáns óriáscápák.

Érdekességek

- A producerek eredetileg nem Steven Spielberget kérték fel rendezőnek, hanem Dick Richardsot, de őt azonnal menesztették, amikor kiderült, hogy nem tudja, mi a különbség a cápák és a bálnák között.

-  Peter Benchley eredetileg azt szerette volna, hogy a főszerepeket Robert Redford, Paul Newman és Steve McQuenn játsszák el.

- Hooper szerepére Richard Dreyfuss előtt felmerült Jeff Bridges, Jon Voight, Kevin Kline és Dustin Hoffman neve is.

- A Roy Scheider által alakított Brody megformálására esélyes volt Gene Hackman is, a legkomolyabban azonban Charlton Hestont vették számításba. A színész ellen szólt viszont, hogy egyrészt túl híres volt, ezért a producerek szerint elvonta volna a figyelmet a filmről, másrészt már az olyan korábbi munkáiban, mint az Airport ’75 vagy a Földrengés, ő játszotta a nagy megmentőt, így a nézőknek el lett volna árulva az alkotás vége. Heston emiatt állítólag annyira megsértődött Spielbergre, amiért végül nem őt választotta, hogy folyton becsmérelte őt nyilvánosan, és megfogadta, hogy sosem fog vele dolgozni.

- Quint, a cápavadász szerepére Robert Shaw előtt Robert Mitchum, Oliver Reed és Sterling Hayden mellett – annak ellenére, hogy nagy névnek számított – Lee Marvint is felkérték, de ő nem vállalta.

- Spielberg felajánlotta Brody szerepét Robert Duvall-nak, de ő elutasította azt, mert szívesebben játszotta volna Quint szerepét, ebbe viszont a rendező nem egyezett bele.

- Eredetileg Zsigmond Vilmos fényképezte volna a filmet, de a magyar származású operatőr nemet mondott a felkérésre, mert ostobaságnak tartotta a film ötletét.

- Az egyik forgatókönyvíró, Carl Gottlieb színészként is szerepelt a filmben (ő volt az Amity-i Hírmondó főszerkesztője), de Spielberg a forgatás alatt annyit változtatott a történeten, hogy Gottliebnek sokszor egyetlen éjszaka alatt ellett lerövidítenie a jeleneteket, másnap reggelre pedig szétosztani és betanítani az új párbeszédeket a színészeknek.

- A Mrs. Kintert alakító Lee Fierro nem volt profi színész, csak egy helyi lakos, aki bekerült a filmbe. Emiatt nem tudta színlelni, hogy pofon vág valakit, így a Brodynak adott pofon igazi volt. Roy Scheider elmondása szerint 17-szer vették újra a jelenetet.

- Robert Shaw alapjáraton kifogástalan modorú úriember hírében állt, de amikor ivott, pokoli természetűvé vált. Függősége a híres USS Indianapolis-os monológját is elrontotta (amit egyébiránt ő írt a karakteréhez), a másnapos Shaw-val rögzített próbálkozások közül ugyanis egyetlen egyet sem tudtak használni. A bűnbánó sztár azonban késő éjjel felhívta Spielberget, hogy hadd próbálja meg még egyszer – és másnap elsőre megcsinálta a teljes monológot.

- Robert Shaw és Richard Dreyfuss ki nem állhatták egymást, szinte végig veszekedték a forgatást – elsősorban azért, mert az idősebb Shaw folyamatosan szívatta a még kezdőnek számító, fiatal Dreyfusst. Ez minden bizonnyal nagyon kellemetlen lehetett az utóbbi színésznek, de a filmnek nagyon jót tett, mivel valódi feszültséget adott az általuk játszott figurák között szintén fennálló ellenséges viszonyhoz.

- Az első áldozat, Chrissie arcán teljesen valódi félelem rajzolódik ki, ugyanis nem voltak próbafelvételek és a karaktert alakító Susan Backliniet meglepetésként érte, amikor a lábára erősített drótkötelek elrántották a vízben. A fuldoklásának hangját a filmesek úgy vették fel, hogy a hangstúdióban a színésznőnek felfelé kellett fordítania a fejét, elé raktak egy mikrofont, és fölülről vizet locsoltak a szegény nő szájába.

- Amity Islandet egy Martha's Vineyard nevezetű kisváros helyettesítette, amit azért választottak, mert a partjától tizenkét kilométerre is homokos volt a talaj a víz alatt és a tenger sehol sem volt tíz méternél mélyebb. 

- Steven Spielberg szerint a műkar, amit abban a jelenetben használtak, amelyben felfedezik az első áldozat, Chrissie maradványait a parton, nagyon természetellenesnek tűnt, ezért inkább beástak a homokba egy női stábtagot, és az ő kilógó karja került be a filmbe.

- A vízen közlekedő vitorlások és a hajók valósággal megőrjítették a stábot, mihelyst feltűnt egy hajó a horizonton, minimum egy órára fel kellett függeszteni a forgatást. 

- A helyi halászok nem tudtak megfelelő nagyságú cápát elejteni a forgatás helyszínén ahhoz a jelenethez, amiben a város a cápa elfogását ünnepli, ezért a producerek magángépen hozattak egy frissen fogott tigriscápát Floridából.

- Miután megkezdődtek a film munkálatai John Williams zeneszerzőre hárult a feladat, hogy elkészítse a film zenei témáját, amely nem igazán nyűgözte le Spielberget, sőt még nevetett is a csupán E és F hangokból álló aláfestés hallatán. Mivel Williams volt a karmester az 1976-os Oscar-gálán, így a zenekari helyéről kellett felrohannia átvenni a díjat, amit a film zenéjéért nyert.

-  Magyarországon csak napra pontosan 10 évvel az amerikai bemutató után, 1985 június 20-án mutatták be a mozik a filmet.

- Steven Spielberg a mechanikus cápát az ügyvédje, Bruce Ramer után nevezte el Bruce-nak. 2003-ban a Némó nyomában (Finding Nemo) alkotói azzal tisztelegtek a klasszikus film előtt, hogy a mese negatív hősét, a nagy fehér cápát Bruce-ra keresztelték.

Vélemény

Mindenkinek megvan az a horrorfilmje, amit életében először látott, és valószínűleg azóta is nagy hatást gyakorol rá. Elvégre az volt az első alkalom, amikor az ijesztgetés filmes verziójával találkozott, így sokkal jobban hatott rá, mint a többi, azóta megnézett alkotás. Az nagyon valószínű, hogy már nem rémül meg tőle annyira, de az biztos, hogy minden alkalommal felidéződik benne, hogy milyen érzéseket váltott ki belőle első alkalommal az adott mű. Igaz ez akkor is, ha magát A cápát jómagam nem is tartom igazán horrorfilmnek, sokkal inkább kalandfilmnek (vagy thrillernek), de az első találkozásom a filmmel mind a mai napig az emlékeimben él.

Természetesen sokadik megtekintés után már nem képes ugyanazt a hatást elérni, mint gyermekkoromban, azonban a félelemkeltés még ennyi év után is bőven működik. Mindezt pedig úgy éri el, hogy valójában a film első felében egyetlen pillanatra sem látjuk a rettegés tárgyát, de pont ettől válik olyan félelmetessé az egész. Számomra sokkal nagyobb érdem az, hogy ahelyett, hogy leszakadó testrészekkel vagy a kiömlő vér látványával sokkolta volna a nézőket, inkább azt a megoldást választotta, hogy a cápatámadás által kiváltott tömeghisztériát helyezte a középpontba, ami sokkal zsigeribb félelmet vált ki mind a mai napig az emberből - még a megnövekedett ingerküszöb ellenére is - mint a szétfröccsenő vér vagy kifordult belek látványa. Steven Spielberg nem véletlenül vált az egyik legnagyobb hollywoodi rendezővé, ugyanis olyan kivételes érzékkel képes megteremteni az adott filmre jellemző hangulatot, mint nagyon kevesen. Emellett az is vitathatatlan, hogy Spielberg korunk legnagyobb történetmesélője, ezzel a megállapítással aligha tudna bárki is vitába szállni a rendező későbbi munkásságát ismervén. Bizonyára mindenki tudna felsorolni egyet-kettőt a kedvencei közül, természetesen én sem vagyok ez alól kivétel. 

Számos olyan dolgot meg tudnék említeni, ami miatt egy rendkívüli alkotással van dolgunk. A már fentebb említett mesteri módon megoldott feszültségkeltés mellett a színészi játékra sem lehet egyetlen rossz szavunk sem, akik  nem mellesleg emlékezetes párbeszédekkel és egy ikonikus mondattal is megörvendeztettek minket. Talán kevesen tudják, de a mára már legendássá vált mondat, miszerint „Ehhez egy nagyobb hajó kéne.” - például Roy Scheider improvizációja volt. És akkor még nem beszéltem a címszereplőről, magáról a nagy fehérről. Mára már nem kérdés, hogy számítógépes technikával, mesterséges intelligencia segítségével, CGI technológiával oldanak meg minden egyes ilyen felvételt. 1975-ben azonban ez még egyáltalán nem volt így és az a technikai bravúr, hogy úgy sikerült prezentálni a gyilkos cápát, hogy ez egyetlen pillanatig sem látszik a képernyőn, na az az igazi bravúr. Nem beszélve arról, hogy Bruce sokkal félelmetesebb, mint napjaink számítógépes technikával megalkotott szörnyetegei.  Természetesen én sem tudok egyetlen szó nélkül elmenni a film zenéje mellett, hiszen A cápa félelemfaktorának egy részét is ez adja. John Williams remekül megkomponált műve pedig ugyanolyan borzongató, mint amikor először hallottuk.

A cápa szerencsére nem öregszik és még ma is olyan hatást tud kiváltani a nézőkben, amire azóta egy cápás film se volt képes, beleértve az egyre romló minőségű (egyébiránt teljesen felesleges) folytatásokat, a még egész szórakoztató A zátonyt (The Shallows, 2016) vagy az olyan vérbeli trash movie-kat, mint a Sharknado, a Megashark vs Giant Octopus és társaik. Hála istennek nem akarja bődületes baromságokkal (áruházban falatozó cápák, repülő cápák, kétfejű cápák) emelni a tétet, inkább megelégszik azzal, hogy összeereszti a cápát és rá vadászó embereket. Mindezek alapján egyáltalán nem meglepő, hogy A cápát tartják jelenleg a 2. legjobb thrillernek (a Psycho után), az 56. legjobb amerikai filmnek, aminek zenéje a 6. helyen áll a legjobb filmzenék között, és még a tulajdonképpeni főszereplő, Bruce, a cápa is felkerült az AFI egyik listájára, mint a 6. legjobb gonosz karakter. A cápa nem véletlenül vált az idők folyamán megkerülhetetlen alkotássá és legendás kultfilmmé. Tökéletes rendezés, tökéletes színészi játék, tökéletes zene és tökéletes félelemkeltés. Ha létezik olyasvalaki, aki valami különös oknál fogva eddig még nem látta volna, az azonnal üljön le, és nézze meg, aki pedig már látta, az is tegyen így bizonyos időközönként, hiszen sosem lehet megunni.

https://videa.hu/videok/film-animacio/a-capa-teljes-film1080p-jaws-richard-dreyfuss-ssOFPTsVc8kw2fbD

Ítélet: 10/10