USA (MGM), 136 perc, Technicolor, thriller/kémfilm

Rendező: Alfred Hitchcock

A Filmről

Alfred Hitchcock karrierje csúcsán készítette el akciójelenetekben és komikumban bővelkedő kém-thrillerét, mely páratlan módon épít a véletlenekre, és kéjesen csavar egyet a kémfilmek bejáratott sémáin. Egy reklámcég vezetőjét, Roger O. Thornhillt (Cary Grant), a Philip Vandamm (James Mason) által vezetett ellenséges kémek egy csoportja tévedésből egy George Kaplan nevű kormányügynöknek hiszi, meggyanúsítja egy ENSZ-diplomata meggyilkolásával és végigüldözi az Egyesült Államokon keresztül. Thornhillnek nem csak a kémek, de a rendőrség elől is menekülnie kell, miközben próbálja kideríteni, hogy mibe is keveredett. Ebben segítségére lesz a szépséges Eve Kendall (Eva Marie Saint), akiről nem tudja, hogy valójában kinek a pártján is áll.

Az Észak-északnyugat Hitchcock egyik legkedveltebb klasszikusa, melyben a suspense mestere a mindig hűvös Cary Grantet arra kényszeríti, hogy a menekülő szerepét játssza egy titokzatos macska-egér játékban. A feszültségkeltés nagymestere úgy csavar egyet a már 1959-ben is bejáratott formulán, hogy hőse valójában nem kém és nem is gyilkos, hanem a tévedések áldozata, akit kétszer is összetévesztenek valakivel: egy nem létező titkos ügynökkel, majd az ENSZ-nagykövet merénylőjével. Mindezek mellett semmit sem tudunk meg arról, mi a tétje Vandamm és a kormányügynökök vetélkedésének, illetőleg az állítólagos államtitkokról ezúttal sem tudunk meg semmit, hiszen az üldözés szempontjából ez valójában érdektelen, a McGuffin újabb ékes példáját szolgáltatva ezzel.

Az Észak-északnyugat az angol rendező egyik utolsó igazán nagyszabású és nem mellesleg kiválóan sikerült kémfilmje egy hamisan megvádolt főhőssel a főszerepben. Tekinthetjük akár a 39 lépcsőfok amerikanizált verziójának is, hozzátéve hogy elődfilmjéhez mérten jóval grandiózusabb húzásnak bizonyul annál.  A film sikeréhez nagymértékben hozzájárult a főszerepet játszó Cary Grant, akinek sármos és komikus alakítása nélkül a film sem ért volna el ekkora sikert. Nem véletlenül ajánlották fel a színésznek a pár évvel később kezdődő James Bond filmek főszerepét, hiszen az Észak-északnyugat nagyon sok elemében és jellegében hasonlít a híres sorozatra.

Az Észak-Északnyugat egyszerre elegyíti a kém-thrillert a vígjátékkal és a romantikus filmmel, miközben nincs híján a pszichologizáló szimbolikának és mélyebb társadalmi mondanivalónak sem. A film humorát elsősorban Thornhill biztosítja, a vele történt meghökkentő és túlzott jókedvre okot nem adó eseményeket kommentáló fanyar megjegyzéseiben jelentkezik, de az anya figurája, valamint az amerikai kémelhárítás ábrázolása sem mentes némi gonoszkodástól. Cary Grant és Eva Marie Saint kettőse verhetetlen, Kim Novak jeges szőkeségével szemben Saint a sebezhető hősnők közé tartozik, aki erotikus kisugárzását és femme fatale-szerű báját tekintve messze felülmúlja előbbiét.

Ernest Lehman egyik legjobb forgatókönyvéből dolgozva, Hitchcock megalkotta a mozi történetének két talán leghíresebb akció-jelenetét: amikor főhősünket egy kétfedelű repülőgép üldözi egy nyílt mezőn keresztül, valamint az a kevésbé nyugtalanító, ám annál hatásosabb rész, melyben Cary Grant és Eva Marie Saint a Rushmore-hegy amerikai elnököket ábrázoló, monumentális szobrain keresztül kénytelen menekülni. Előbbi talán minden idők egyik legkultikusabb képsora, csak a Psycho zuhanyzós jelenetéhez, vagy a Szédülés templomtoronybeli végkifejletéhez mérhető. A jelenet a különböző klisék elkerülése végett született meg, Hitchcock ugyanis nem akarta a filmekben megszokott közhelyes képsorok egyikét alkalmazni, melyben a főhős egy olyan ismeretlen helyre megy, mint egy sötét utca, ahol esik az eső, ahol egy telefonfülke vagy egy kiégő lámpa alatt várja a megbeszélt találkozót. Így lett a helyszín egy szántóföld a semmi közepén, ahol nincs a menekülésre vagy az elrejtőzésre lehetőség. A film kevésbé idézett jelenete a pozitív végkifejletű lezárás, amely egyben egy lenyűgöző átúszó vágás. A nő a szakadék szélén kapaszkodik, a férfi húzza felfelé, majd hirtelen egy vasúti kupé emeletes ágyára rántja, immár újdonsült feleségeként, majd végül a szerelmes párral utazó vonat behajt egy alagútba. 

A történet annyira fordulatos, hogy Cary Grant állítólag a forgatás harmada tájékán nehezményezte, hogy neki még fogalma sincs, hogy hova akar kilyukadni ez az egész. Nem köntörfalazott, hatalmas bukást előlegezett a filmnek. Valószínűleg igen meglepődhetett, hogy nem lett igaza, hiszen az évad legsikeresebb filmjeinek egyikévé vált. Mindent egybevetve, az Észak-északnyugat Hitchcock egyik legkönnyedebb hangulatú filmje, pedig a Psycho félelmetes, emberközeli rettegésétől mindössze egyetlen év választja el. Utóbbi filmmel kezdődött meg egyébként a rendező fekete-fehér filmes korszaka, melynek mérföldköve a Psycho volt.

Érdekességek

- Alfred Hitchcocknak az MGM-el is komoly vitája volt a film kapcsán, ugyanis a stúdió túl hosszúnak ítélte a 2 óra 16 perces játékidőt. Ő azonban nem volt hajlandó megcsonkítani a művét és a szerződése egyik záradékára hivatkozott, amely szerint a rendező dönt a film művészi kivitelezéséről, hosszáról és költségeiről is.

- A film eredetileg több munkacímen is futott, többek között a The Man in Lincoln's Nose címen, utalva ezzel a Rushmore-hegyre, ahol a film egyik ikonikus üldözési jelenete játszódik.

- Hitchcock azt szerette volna, ha a Mount Rushmore-nál játszódó jelenetben Cary Grant lecsúszik Lincoln elnök orrán, és az orrlyuk alatt elbújva tüsszögőrohamot kap - így megvalósulhatott volna a díszlet funkcionalitása. Ez azonban számos olyan szervnek is szúrta a szemét, amely a film jóváhagyásáért volt felelős, olyannyira, hogy még vissza is vonták a forgatási jogokat azzal az indokkal, hogy a történet a helyszín nyilvánvaló megszentségtelenítése. Hitchcock végül mégis leforgathatta a híres jelenetét, de maketteket kellett alkalmaznia hozzá.

- A híressé vált repülőgépes üldözési jelenetet számtalanszor feldolgozták, bizonyítva annak nagyszerűségét.
Feltűnik többek között az Oroszországból szeretettel (1963) című James Bond-moziban, és az Arizonai álmodozókban (1993), de viccesen utalnak rá a Dokik, a Simpson család és a Family Guy sorozatokban is.

- Eredetileg James Stewart kapta volna a férfi főszerepet, de mivel a rendező őt okolta a Szédülés bukásáért, így végül Cary Grantre esett a választás.

- Az MGM Cyd Charisse-t ajánlotta a női főszerepre, de Hitchcock választása Eva Maria Saint-re esett.

- Az a szürke öltöny, amit Cary Grant a filmben visel, mára ikonikussá vált. A zakó sohasem volt ráncos, a nadrágot pedig öv nélkül viselte a főszereplő és mindehhez világos cipőt hordott.

- A Rushmore-hegynél játszódó jelenetek forgatása során Eva Marie Saint rajtakapta Cary Grantet, amint 15 centet kért egy-egy autogramért a rajongóktól. Ez mintegy mellékes jövedelemként szolgált a színésznek.

- Cary Grant nagyon gyakorlatias volt, csak akkor utazott el a forgatási helyszínre, amikor az első csekket megkapta.

- A filmben megkérdezik a főszereplőtől, Roger O. Thornhilltől, hogy mit jelent a nevében az "O" betű, mire csak annyi válasz érkezik, hogy "Semmit". Ez valójában egy vicces fricska a rendező részéről korábbi producerének, David O. Selznicknek, akinek szintén nem volt középső neve és csak a jobb hangzás miatt vette fel azt a bizonyos "O"-t.

- Mivel Hitchcock nem kapott engedélyt, hogy az ENSZ épületben forgasson, egy szőnyegtisztító vállalat teherautójából rejtett kamerával, titokban filmezte le a jelenetet, ahogy a főhős bemegy az ENSZ épületébe. A jeleneten láthatóak az ENSZ biztonsági őrei is, amint nézik a teherautót.

- A repülős üldözés jelenet ugyanazon az útszakaszon játszódik, ahol James Dean 1955-ben életét vesztette egy autóbalesetben.

Vélemény

Itt is lennénk, ezennel elérkeztünk az egyik kedvenc Hitchcock-filmemhez (a másik még nem volt, de lassan nem lesz nehéz kitalálni melyik az, ugyanis nem sok lehetőség maradt). Nem feltétlen ez az angol rendező legjobb filmje, még talán a legjobb 3 filmje közé sem tartozik, viszont minden olyan összetevő megtalálható benne, ami számomra egyet jelent a vérprofi szórakoztatással és filmélménnyel.

Alfred Hitchcock zsenijét nem lehet elégszer dicsérni, ugyanis nem sokan képesek arra, hogy az akció-thriller műfaját oly módon tudja keverni a vígjátéki elemekkel, hogy azok nemcsak hogy nem rontják a film élvezeti értéket, hanem egyenesen erősítik is azt. Mivel hibátlanul elegyíti filmjében a humort és a feszültséget, így a vérbeli Hitchcock rajongók mellett a könnyedebb szórakozásra vágyók is megtalálják benne a számításukat. És ha még ez nem lenne elég, még a szerelmi szálat is megkapjuk. Én ugyan meglettem volna nélküle, de ha már belekerült, akkor azt így kell elkészíteni. Szerencsére van annyi izgalom és romantika a Cary Grant és Eva Marie Saint által játszott karakterek között, ami fenntartja az érdeklődést és az izgalmat. 

És ha már a két főszereplőnél járunk, mindenképp ki kell emelni, hogy Cary Grant szerepeltetése telitalálatnak bizonyult. Nem sok olyan színész létezett a világon, mint Grant, aki annyira tökéletesen lazán és természetesen, és emellett sármosan viselkedett szerepeiben, mint ő. Játéka többek között azért is annyira vicces, mert bármilyen őrült és veszélyes szituációkba is keveredik, ő mindig rendíthetetlen marad. Megfelelően karizmatikus és titokzatos volt Thornhillként is, ráadásul nagyszerű komikus színész is volt, és ezek egyvelege tökéletes főszereplővé tették ebben a filmben.

Az Észak-északnyugat egy vérbeli, nagyszabású akció/kém thriller. Adott egy intelligens és sármos fickó, aki egyik veszélyes szituációból a másikba keveredik. Ellenfele egy veszélyes nemzetközi kém, aki meg akarja ölni, és persze itt van a femme fatale is, akivel főhősünk romantikus kapcsolatba keveredik, ugyanakkor nem tudjuk biztosan, hogy valójában kinek az oldalán áll.  Ugye ismerős a helyzet? Nem véletlenül tekintik sokan gyakorlatilag egy nulladik James Bond-filmnek, és mondjuk ki, a 007-es ügynök filmjei közül is messze a legjobbak közé tartozna.

Én sem mehetek el szó nélkül a híres permetezőgépes jelenet mellett, amiről még talán az is hallott, aki sosem látta még a filmet. Pazar és parádésan megkomponált jelenet, vitathatatlanul a filmtörténelem legemlékezetesebb jelenetei között a helye. Na de miben is rejlik a permetezőgépes jelenet zsenialitása? Hősünk a buszról leszállva a végtelen sivatagban találja magát. Itt nézőként elgondolkodunk, hogy honnan is fog majd jönni az ellenség? A legkézenfekvőbb dolog egy arra elhajtó autó lenne, vagy még inkább a férfi, aki megjelenik a semmi közepén. A megoldás azonban a legváratlanabb helyről (vagyis járműből) érkezik. 

Végül pedig eddigiekhez méltóan, következzen a jól megszokott Hitchcock cameo, hiszen jó szokásához híven, pocakos zsenink ebben a filmben is feltűnik: a nyitó képsorokban egy buszt próbál elérni, de az ajtó pont előtte csukódik be, így a busz otthagyja a megállóban.

https://videa.hu/videok/film-animacio/eszak-eszaknyugat-teljes-film-dUrmv18uTAc1lH87

Ítélet: 10/10