USA (Allied Artists, Corona, Solar), 150 perc, Technicolor, kaland/dráma

Rendező: Franklin J. Schaffner

A Filmről

Pillangó (Steve McQueen) kisstílű tolvaj, ám egy strici meggyilkolásáért életfogytiglanig tartó börtönbüntetésre ítélik. A távoli Francia Guyana egy büntetőkolóniára kerül, amely hírhedt a szörnyű körülményekről és az embertelen kényszermunkáról, ezért a férfi hamarosan úgy dönt, megszökik. Csakhogy a szökéshez – és még inkább ahhoz, hogy utána eljusson egy másik országba – pénz kell, és ekkor jön kapóra egy másik rab, Louis Dega (Dustin Hoffman) segítsége. Mivel Dega sikkasztásért lett elítélve, van pénze, ám szüksége van védelemre, így gyorsan szövetségesek lesznek, ám a szökési kísérletük nem sikerül. A büntetés viszont súlyos, így végül mindkét férfi a lehető legkíméletlenebb helyre kerül, a sziklás, kopár Ördög-szigetre, amely 20 mérföldnyire fekszik a szárazföldtől, és ahonnan nincs menekvés. Ám Pillangó a kényszermunka közben is már a szökésen töri a fejét.

Az egykori francia fegyenc, Henri Charrière Pillangó című könyve a hetvenes évek egyik leghíresebb bestsellerének számított. Franklin J. Schaffner abban a tudatban rendezte meg filmjét, hogy annak minden sora igaz, de a későbbi kutatások során kiderült, Charriére sosem járt az Ördög-szigeten, büntetésének nagy részét kisegítőként töltötte a börtöntelep gyengélkedőjén, és jó eséllyel az itt hallott történeteket használta fel könyvéhez – és még az is lehet, hogy a gyilkosságot, amelyért elítélték, valóban elkövette. A valóság és a film persze nem kell, hogy teljes átfedésben legyen, Schaffner pedig minden idők egyik legjobb és legizgalmasabb börtöndrámáját készítette el, részben Jamaicán forgatva. A film mindent elkövet, hogy hitelesen ábrázolja a valós büntetőtelepet - igazi pokol bugyraként. A sikerhez nagy mértékben járult hozzá Steve McQueen rendkívül intenzív alakítása és Dustin Hoffman szintén szerint remek játéka, és nem utolsósorban kellett Jerry Goldsmith nagyszerű filmzenéje is, amiért a mester egyenesen az Oscar-jelölésig jutott.

A film erényei közé tartozik az egyszerű, de működőképes szimbolika (a pillangó többféle szerepeltetése), az egészen merész epizódok (a homoszexualitás, a mérhetetlen szenvedés meglepően nyílt bemutatása), a kiváló filmzene, legfőképpen pedig a gyönyörű és izgalmas operatőri munka – az álomjelenet emlékezetes 180 fokos fordulata vagy a kamerára fröccsenő vér feldobják a könyörtelen, de valójában pofonegyszerű történetet. Hiszen a Pillangó nem szól másról, minthogy címszereplője újra és újra próbál megszökni a pokoli francia guyanai börtöntelepről – kudarcai viszont csak még szigorúbb büntetésekhez vezetnek, amivel csak a saját sorsát nehezíti meg. Amikor Pillangó utolsó, vakmerő szökési kísérlete után felirat közli velünk, hogy hátralevő éveit szabad emberként élte le, a francia szigetbörtönt pedig felszámolták, megkönnyebbülten állhatunk fel a film után. Igazságérzetünk elégtételt kapott, és sok izgalmas kalandnak, egy drámai megpróbáltatássorozatnak lehettünk szemlélői. 

A forgatási nehézségek ellenére a Pillangó nagy közönségsikert aratott világszerte, szakmai és kritikai fogadtatása azonban meglehetősen vegyes volt. Mindazonáltal a Pillangó az elmúlt ötven évben igazi hollywoodi klasszikussá vált, ennek köszönhetően a filmnek 2017-ben készült egy, az eredetileg jóval véresebb, mégis teljesen érdektelen újrafeldolgozása, szintén Pillangó címmel, Charlie Hunnam és Rami Malek főszereplésével.

Érdekességek

- Rendezőként felmerült Roman Polanski, Richard Brooks, Arthur Penn és Terence Young neve is, a szereplők kapcsán pedig Warren Beatty, Alain Delon, Charles Bronson és Jean-Paul Belmondo nevét is emlegették.

- Dustin Hoffman eléggé berágott a kollégájára amiatt, hogy hiába ígértek nekik ugyanakkora gázsit, ő csak 1,25 millió dollárt kapott a filmért, míg Steve McQueen kereken 2 milliót. Amikor a rendező kérte, végig profin eljátszották az országos cimborákat, ám amikor leálltak a kamerák, rögtön megfagyott a levegő a két sztár között, és nem is keresték egymás társaságát a forgatási szünetekben.

- A nem végleges forgatókönyv miatt a jeleneteket kronológiai sorrendben forgatták le. Franklin J. Schaffner mindennap hajnali négykor kelt, és találkozott Dalton Trumbóval, hogy még egyszer átnézzék azt, amit aznap akartak felvenni, majd este újra találkoztak, hogy közösen áttanulmányozzák, Trumbo mit írt a következő napi forgatásra. 

- Dega nejének szerepében Dustin Hoffmann akkori felesége, Anne Byrne Hoffman látható néhány pillanatra a film elején. 

- Dustin Hoffman mókásan kinéző szemüvege igazi volt, nem kellék. Dioptriás szemüveget kapott – ami alá kontaktlencsét kellett betennie, hogy rendesen lásson és egy kókuszdión alapuló, speciális súlycsökkentő diétának vetette alá magát, hogy több mint nyolc kilót leadjon a szerep hiteles megformálásához.

-  A film forgatása mindvégig igen hektikusan folyt – nem is volt például még kész a forgatókönyv, amikor Jamaicán elkezdték a főszereplők a munkát. A nyers felvételeket többször is el kellett küldeni Párizsba, hogy a film szponzorai azok alapján döntsék el a következő időszak feladatait. Emiatt aztán a forgatás is akadozott, egy idő után elfogyott a producerek összes pénze, és le kellett állni a munkálatokkal. Steve McQueen azonban ekkor keményen beolvasott a producereknek, és megmondta, nem folytatja tovább a filmet, amíg ki nem fizetik tisztességesen az összes stábtagot. A sztár ultimátumának hatására mégiscsak lett valahonnan pénz, és három hétnyi kényszerpihenő után folytatódhatott a jamaicai forgatás. 

 - Francia Guyana helyett Jamaicában épült fel az Ördög-sziget. A börtönt tényleg megépítették a díszletesek a forgatáshoz Jamaica szigetének északi partján. Összesen 244 méternyi falat húztak fel, amihez a díszlettervező, Anthony Masters két éven át kereste a megfelelő helyszínt, és sokat tanulmányozta az eredeti börtönt is. A jamaicai forgatás nem volt felhőtlen, a helyi bűnözők ugyanis rendszeresen megdézsmálták a stáb raktárait. Összesen 30.000 dollár értékben tűntek el kellékek a fosztogatással – lába kelt többek között több gépnek, fagerendának és jelmeznek, valamint 600 pár cipőnek is.

- A film emlékezetes fináléjában Pillangó egy kókuszhéjakkal teletömött zsákból készít tutajt, ahhoz azonban, hogy használni is tudja a meneküléshez, le kell vetnie magát a tengerbe egy meredek sziklafalról. Bár Steve McQueen dublőrre is bízhatta volna ezt a halálugrást, bevállalta inkább saját maga.

Vélemény

Henri Charriére regénye fiatal korom egyik kedvenc olvasmánya volt és a film apropóján, mintegy 15 év elteltével újra elővettem. Tegyük félre azt, hogy a regénybeli események valóban az íróval történtek e meg, vagy valójában csak másoktól hallva használta fel azokat, mert a lényeg nem azon van. Maga a regény ugyanis végtelenül szórakoztató és kellő izgalmakat tartogat, ezáltal tökéletes alapanyagot biztosít a filmes adaptációhoz. Ugyanakkor pont ez okozza számomra a filmmel kapcsolatos egyetlen problémámat, miszerint nem adja vissza teljes mértékben az eredeti regényt. Értem én, hogy nem lehet elvárni a mozgóképes műfajtól, hogy mindent visszaadjon, ami egy regényben szerepel, de bennem mégis maradt hiányérzet. Nem beszélve arról, hogy kissé meg is másították az alapműben történteket.

A legjelentősebb eltérés a regényhez képest, hogy Louis Dega valójában nem vett részt Pillangó egyik szökésében sem. Mivel azonban az akkoriban már igen nagy névnek számító Dustin Hoffman is leszerződött a produkcióhoz, aminek a feltétele természetesen az volt, hogy sztárstátuszának megfelelően egy nagyobb szerepet kapjon a filmben  ehhez viszont a figurának a regényhez képest jóval nagyobb súlyt kellett kapnia a forgatókönyvben. Másrészt a film leginkább Pillangó testi-lelki változásainak részletes dokumentálását tűzi ki maga elé, ezáltal kevesebb játékidőt szentel a szökéseknek. A végére aztán megpróbál gyorsítani a tempón, ami így a második szigorított fogság éveinek teljes kihagyásához vezet és az Ördög-szigeten eltöltött időszak  kidolgozatlannak hat, ami végeredményben a ritmus felborulásához vezet, így az utolsó szökési kísérlet kissé előkészítetlennek tűnik.

Ne gondoljuk azonban azt, hogy fenti hiányosságok és különbségek ellenére a Pillangó méltatlanul szerepelne a legjobb filmek között. Franklin J. Schaffner alkotása ugyanis az egyik legjobbnak számít műfajában és a viszonylag hosszabb játékidő ellenére is remek szórakozást nyújt. Mindez pedig leginkább Steve McQueen pazar alakításának köszönhető. Azt kijelenthetjük, hogy a színész igencsak szereti a szökéseket, vagy valami furcsa véletlen folytán mindig ezekkel a szerepekkel találják meg őt. Mostani filmje mellett egy másik klasszikusban, A nagy szökésben is nagyon hasonló karaktert játszik és akkor még nem is beszéltünk A szökés (The Getaway, 1972) vagy a Pokoli torony (The Towering Inferno, 1974) c. filmjeiről. Utóbbi természetesen nem egy klasszikus szökésről szóló történet, de ha úgy vesszük, ott is egy szökésről van szó: egy épületből kell kimenekülni, mielőtt az a lángok martalékává válna.

Steve McQueen kedvenc színészeim egyike, akit nem értek, hogy élete során hogyan jelölhettek mindössze egyetlen alkalommal Oscar-díjra (The Sand Pebbles, 1966). Most is simán megérdemelt volna egyet, annyira nagyot alakított Pillangó szerepében, ám végül "csak" egy Golden Globe jelölés jött össze neki. Mindezt mondom úgy, hogy tisztában vagyok vele, hogy a színész igencsak ellentmondásos figura volt. Karakteres arcberendezése és a belőle áradó hűvös lazaság elég volt ahhoz, hogy hollywoodi sztárstátuszba emelkedjen, ugyanakkor egy rémálom volt vele együtt dolgozni, nőügyeitől volt tele a bulvársajtó, szó szerint habzsolta ez életet és mindkét végén égette a gyertyát, miközben csak egy romantikus találka mentette meg attól, hogy 1969-ben Sharon Tate-tel együtt ne essen a Manson család áldozatául. Ötven évesen hunyt el egy műtétet követő szívrohamban, így örökre a kölyökképű rosszfiúként írta be magát a filmtörténetbe. A Pillangó is legendás filmjei és legendás szerepei közé tartozik.

Összességében elmondhatjuk, hogy a Pillangó azon regények közé tartozik, melyek mindenképpen nagyvászonért kiáltanak. Mindezek mellett az is igaz, hogy Frankljn J. Schaffner alkotásának sem sikerül teljesen visszaadnia az eredeti regény történéseit, de a remek színészek, az egzotikus helyszínek és a kellően izgalmas történet sikeresen elfeledteti a hiányosságokat. azt azonban azért kijelenthetjük, hogy mégiscsak jobb volt olvasni. Ez azonban senkit se tántorítson el a filmtől, pláne azokat nem, akik nem olvasták a regényt.

https://videa.hu/videok/film-animacio/papillon.1973.bdrip.custom.hun.x264-denzo.mkv-1973-papillon-pillango-at3qopn91lnqMiuX

Ítélet: 10/8,5