USA (Chartoff-Winkler, United Artists), 129 perc, ff, életrajzi dráma

Rendező: Martin Scorsese

A Filmről

Jake LaMotta (Robert De Niro) a negyvenes évek második felének profi középsúlyú ökölvívó világbajnoka volt, aki brutális harcmodora miatt kapta a Bronxi Bika nevet. Sikerét, hírnevét azonban beárnyékolta zaklatott magánélete. Az öklét használva egyeduralmat vívott ki magának a ringben, miközben halálosan féltékeny volt a feleségére (Cathy Moriarty) és ez az érzés annyira felemészti őt, hogy ökölvívói karrierjére is rányomta a bélyegét. Félelmeinek ráadásul semmi alapja nincs, így Jake nem támaszkodhat egyébre, mint saját rémképeire, melyeket felhasználhat azoknak az igazságtalan vádaknak és tetteknek az igazolására, melyeket felesége ellen elkövet, így bukása villámgyorsan és kegyetlenül következik be.

Új-Hollywood egyik legnagyobb hatású és legtehetségesebb rendezőegyénisége, Martin Scorsese a hetvenes évek második felében óriási hullámvölgybe került – úgy magánéletét, mind szakmai pályafutását illetően. A válságból végül a korszak legőszintébb hangvételű szerzői filmje jelentette számára a kiutat. A direktor ekkor már túl volt olyan meghatározó munkákon, mint az Aljas utcák (1973) vagy a Taxisofőr (1976), de a New York, New York (1977) volt az első igazi stúdiófilmje. A műfaj megcementesedett szabályait fel-fellazító musical – merész ambíciói dacára – nem talált pozitív fogadtatásra sem a közönség, sem a szakma berkeiben.

Robert De Niro már az 1974-es A keresztapa II. forgatásakor elolvasta Jake LaMotta önéletrajzát, így az ő ötlete volt, hogy filmet készítsenek az egykori középsúlyú bokszbajnok életéből és ő vette rá Martin Scorsesét és Paul Schrader fogatókönyvírót a nehéz és első látásra nem sok babérral kecsegtető vállalkozásra. A rendező négy éven át nem is volt hajlandó kötélnek állni. Végül De Nirónak úgy sikerült rábeszélnie Scorsese-t a dologra, hogy az majdnem túladagolta magát, annyira rá volt szokva a kokainra, a színész pedig bejárt hozzá a kórházba és meggyőzte róla, hogy csak úgy maradhat tiszta, ha megcsinálja ezt a filmet. Egyesek szerint De Niro ezzel a húzással Scorsese életét mentette meg. A minden idők legsikeresebb sportfilmjének számító Rocky-sorozat után, melyben a főszereplő vert helyzetből küzdi fel magát a csúcsra, a Dühöngő bika merészen egy antihőst mutat be, aki makacs természetének köszönhetően mit sem tanul pályafutása során és ezáltal azt sem tudja igazán kiélvezni, amit valójában elért.

Martin Scorsese végül karrierjének egyik csúcsát érte el a bokszoló, Jake LaMotta életét feldolgozó filmjével. Bár a film a felszínen csak egy ökölvívó fordulatos pályafutásának hullámhegyeit és völgyeit bemutató alkotás, valójában sokkal többről van szó. A szívszaggató, de nagyon látványos bokszmeccsek egyszerre kápráztatják és borzasztják el a nézőt, melyet sokkal tovább tartott elkészíteni, mint azt a néző gondolná. Scorsese és De Niro szinte mániákus törekvése az apró részletekig kiterjedő tökéletességre végül meghozta a gyümölcsét, így nem csoda, hogy ebben a filmben láthatók a leglenyűgözőbb verekedések, amelyek valaha mozivászonra kerültek. Több oka is van annak, hogy a Dühöngő bikát fekete-fehérben készítették el. Egyrészt azt akarták, hogy minél jobban különbözzön a nem sokkal korábban bemutatott, 1976-os bokszdrámától, a Rockytól. Másrészt Scorsese nem akart annyi vért a vásznon színesben megmutatni, harmadrészt pedig maga Jake LaMotta is azt írta a memoárjában, hogy amikor visszatekint, valamiért mindig egy régi fekete-fehér filmként látja az életét.

A Scorsese - De Niro páros legnagyobb érdeme, hogy amit alkottak, az teljesen egyedi. A Dühöngő bika anélkül koncentrál egy ember mindenfajta konvenciót vagy társadalmi normát nem szimplán elutasító, hanem hírből sem ismerő életútjára, hogy bármiféle értékítéletet vagy magyarázatot fűzne hozzá. Merész kísérletet tesz egy erőszakos, önkifejezésre képtelen ember életének feltárására anélkül, hogy megbocsátaná hibáit és az egekig magasztalná őt. Kész csoda, hogy Robert De Niro tankönyve illő játékával együttérzést képes ébreszteni LaMotta iránt, akinek féltékenységi jelenetei és a szorítóban kitörő agressziója szörnyű hatással van családjára és önmagára. 

A sikerhez persze nem csupán a látnoki erejű Scorsese zsenialitása és megalkuvásmentes csökönyössége kellett, hanem Robert De Niro szédületes alakítása is, melyet máig brutális erődemonstrációként, a method acting diadalaként tartanak számon. Akárcsak karrierje során oly sok nehéz szerep esetén, De Niro a Dühöngő bikában is beleadott apait-anyait. Miközben a szerep megformálására készült, sok időt töltött együtt Jake LaMottával és mindent megtett a fizikailag és lelkileg egyaránt megterhelő alakítás hitelessége érdekében. A végeredmény valóban fantasztikus: egyaránt meggyőző a kidolgozott testű, elemi erővel küzdő bokszolóként és a pályafutása végére elhízott figuraként. LaMotta a felkészülés végén rendkívül elégedett volt a színésszel, szerinte ugyanis gyakorlatilag már profi szintre fejlesztette magát. Ráadásul olyan sikeresnek bizonyult az ökölvívás elsajátításában, hogy Brooklynban részt vett három amatőr meccsen, és ezek közül kettőt meg is nyert.

Bár a kritikusok egybehangzó véleménye szerint a Dühöngő bika egy valódi remekmű, Scorsese nem örvendett nagy népszerűségnek az Akadémia körében. Ráadásul négy évvel a film bemutatása előtt, 1977-ben a Rocky három Oscart is nyert, ezért egy újabb bokszolóról szóló sportdráma díjazását túl korainak találták a bizottság tagjai. Nem túl nagy vigasz Scorsese számára, de Robert De Niro és a film vágója, Thelma Schoonmaker végül megkapta az Akadémia aranyszobrát, a további hat jelöléséből azonban nem tudott többet díjra váltani. Az igazi zsenialitást persze nem az aranyszobrok számában mérik, s azóta Scorsese opusza kiállta az idő próbáját. Kemény, dokumentarista stílusban fogant, letaglózó hangulatú portré két személyiségről – LaMottáról és Scorsese-ről -, akik a legmélyebb és legsötétebb szakadékból igyekeztek kikászálódni a fényre. Az egyiknek sikerült, a másiknak nem.

Érdekességek

-  A bokszjelenetekben a becsapódó ütések hangját az effektesek sárgadinnye és paradicsom széttrancsírozásával érték el. A reflektorfények hirtelen lekapcsolásának hangja pedig pisztolylövés volt. A frappáns megoldások miatt Frank E. Warner hangmérnök az eredeti hangsáv szalagjait meg is semmisítette, nehogy valaki újra felhasználja őket. Ezenkívül a bokszjelenetekben – a többi bokszfilmtől eltérően – nem a ringen kívül, hanem a köteleken belül helyezték el a kamerát.

- Joe Pesci már valójában feladta a színészi álmait és egy New York-i olasz éttermet vezetett, amikor Scorsese személyesen felhívta, ő pedig természetesen azonnal igent mondott a felkérésre.

- Hogy igazi testvéri kapcsolat alakuljon ki közöttük, a filmbeli testvéreket játszó Robert De Niro és Joe Pesci összeköltöztek és együtt készültek fel a forgatásra. A két színész igen közeli kapcsolatba került (azóta is nagyon jó barátok), így remélhetőleg Pesci még azt is megbocsátotta De Nirónak, hogy az az egyik jelenetben véletlenül eltörte az egyik bordáját. Abban az improvizált jelenetben, amelyben Jake arra kéri fivérét, a Joe Pesci által játszott Joey-t, hogy sózzon be neki egyet, a két színész valóban megütötték egymást.

- A forgatás egy évet vett igénybe, de három hónapig szüneteltetni kellett a munkálatokat. Ez idő alatt Robert De Niro közel harminc kilót hízott azért, hogy hitelesebben alakíthassa a karrierje után egyre inkább lecsúszott La Mottát. A hízókúra idején a színész bejárta Franciaországot és Olaszországot. A gyors hízás érdekében rengeteg vajat, fagylaltot, sört és tésztát fogyasztott. 

- Vickie szerepére eredetileg pályázott Sharon Stone, Jodie Foster, Michelle Pfeiffer és Beverly D’Angelo is.

- Vickie LaMotta szerepére több száz jelentkezőt hallgattak meg, azonban egyikük sem győzte meg az alkotókat. Egy nap Joe Pesci kiszúrta Cathy Moriartyt egy bárban, aki azonnal megfogta őt. Moriarty egy egyszerű bronxi diák volt, aki korábban soha nem színészkedett. A szereposztó több mint két hétig dolgozott vele, mielőtt bemutatta volna a lányt Scorsesének és De Nirónak, akik teljes mértékben elégedettek voltak vele, így végül számos sztárt utasítva maga mögé övé lett a produkció női főszerepe.

- Sugar Ray Robinson a világbajnoki címmeccsen voltaképpen kivégezte riválisát, melyet a film rendezője a lehető legvalósághűbben akart filmre vinni. Scorsese saját bevallása szerint Hitchcock Psychojának legendás zuhanyjelenetét vette alapul a gyors vágásokhoz. A végeredmény valóban horrorisztikusra sikeredett, melyhez hasonlót sportfilmben korábban még nem láthatott a közönség.

Vélemény

Ürömapám (About My Father, 2023), Megváltó lövés (Savage Salvation, 2022), Nagypapa hadművelet (The War with Grandpa, 2020), Nagyfater elszabadul (Dirty Grandpa, 2016) és Halálos csomag (The Bag Man, 2014). Néhány filmcím az utóbbi pár évből. Nem ismerős senkinek? Pedig van valami közös bennük, azon kívül, hogy mindegyik szemétre való, ami nem más, minthogy mindegyiknek Robert De Niro a főszereplője. Egyszerűen a mai napig nem bírom felfogni, hogy egy 2 Oscar-díjjal rendelkező, egyébként igencsak pazar színész hogyan süllyedhetett addig, hogy ezekhez a filmekhez adta a nevét? Nem gondolnám, hogy egy olyan kaliberű színésznek, aki egykoron olyan kiváló alkotásokat vitt sikerre, mint például mostani filmünk, mindenféle szemetet el kellene vállalnia bármekkora pénzről is legyen szó.

Ezzel szemben pont az ellentétes életutat járta be filmbéli partnere és a magánéletben is jó barátja, a Scorsese filmek állandó szereplője, Joe Pesci. A mindössze 163 cm magas színész jóval kevesebb filmben játszott szerepet, mint kollégája, de ő inkább a kevesebb, néha több alapelvet követve szinte csak minőségi filmekben fordult meg, ahol általában emlékezeteset is alkotott. Gondoljunk csak Tommy DeVito, Nicky Santoro vagy épp Leo Getz alakjára. Egyébiránt ez volt Bob De Niro és Joe Pesci első közös filmje, majd a későbbiekben további hat alkalommal játszottak együtt: a Volt egyszer egy Amerikában, a Nagymenőkben, a Bronxi mesében, a Casinóban, Az ügynökségben és legutóbb Az írben. A Dühöngő bikában még egyértelműen De Niro viszi a pálmát kettejük játékát összevetve, de a későbbi filmekben nálam egyértelműen Joe Pesci lesz a favorit.

Rátérve magára a filmre, sokan a mai napig a Scorsese alkotását hozzák fel tipikus példaként, amikor egyértelműen rossz döntést hozott az Akadémia a legjobb filmnek járó elismerés kiosztásakor. Abban az évben ugyanis sokak meglepetésére nem a Dühöngő bika, hanem az Átlagemberek (Ordinary People) hozta el a díjat. Jómagam sem értek egyet a döntéssel, pláne úgy, hogy láttam is Robert Redford alkotását, ami ugyan jó film, de nem ér fel Scorsese mozijával. (Én személy szerint Az elefántembernek adtam volna, de ez mit sem számít). Ami viszont vitathatatlan, az nem más, mint Robert De Niro elsöprő alakítása Jake LaMotta-ként, aki tényleg mindent beleadott és gyakorlatilag eggyé vált az általa játszott szereppel, nem mellesleg igencsak kipattintotta magát a szerep kedvéért, hogy aztán felszedjen jó pár kilót a karrierje után igencsak elhízott bokszoló eljátszása miatt. A színészi játék mellett mindenképp kiemelendőek a bokszjelenetek, amiken tényleg meglátszik a belefektetett idő és a szakértelem. A Rockyban (ami hatásvadászat ide vagy oda, nekem egy kicsivel még mindig jobban bejön, mint a Dühöngő bika) pont ezzel volt szinte az egyetlen bajom, most azonban egy rossz szavam sem lehetett.

Jake LaMotta élete nem feltétlen akkora sztori, hogy feltétlen filmre kívánkozott volna, de ha már így alakult, sikerült a maximumot kihozni belőle. Az 1940-es évek egyik legjobb bokszolójának nem is igazán a sportolói karrierje az érdekes, hanem inkább a ringen kívüli élete.Természetesen nem Scorseséről lenne szó, ha valamilyen módon a maffiát nem keveri bele a történetbe, és jó szokásához híven a család sem maradhatott ki a filmből. Mindez azonban most csak háttérként szolgál, az igazi hangsúly LaMotta egyéniségén van, aki a ringben egy isten volt, beteges féltékenysége és robbanékony természete miatt az élet azonban maga volt a földi pokol volt a hozzá közelállók számára.

https://videa.hu/videok/film-animacio/duhongo-bika-teljes-film-1080p-joe-pesci-robert-de-niro-dui1K9auy3NztAG4

Ítélet: 10/8,5