USA (EMI, Universal), 184 perc, Technicolor, háborús dráma

Rendező: Michael Cimino

A Filmről

Egy eldugott pennsylvaniai acélvárosban három barát, Mike (Robert De Niro), Nick (Christopher Walken) és Steve (John Savage) együtt jelentkeznek önkéntesnek a vietnami háborúba. Mielőtt még elindulnának, megtartják Steve esküvőjét, ahol a három férfit is elbúcsúztatják, majd részt vesznek egy utolsó, közös szarvasvadászaton. Vietnamban belekeverednek a háború poklába, ami mindörökre megváltoztatja az életüket. Mindhárman hadifogságba esnek, majd a kínzások elől megszöknek, ám mindannyian maradandó testi vagy lelki sérüléseket szenvednek. Steve elveszíti a lábait és tolószékbe kényszerül, Nick ugyan épségben megússza, azonban nem képes túltenni magát az eseményeken és Délkelet-Ázsiában bujkál. Mike ugyan szerencsésen hazatér, de folyamatosan emészti a bűntudat, hogy hagyta barátait ilyen sorsra jutni. Ráadásul beleszeret Lindába (Meryl Streep) is, Nick egykori menyasszonyába, miközben megpróbálja folytatni civil életét.

A történet alapjául Erich Maria Remarque Három bajtárs című regénye szolgált, melyet már 1938-ban filmvászonra vittek. Annak a történetnek a középpontjában három I. világháborús német katona áll, míg A szarvasvadász középpontjában három pennsylvaniai acélmunkás áll, akik részt vesznek a vietnami háborúban. Mindez pedig kiegészül az orosz rulettes elemekkel, melyet Louis Garfinkle és Quinn K. Redeker The Man Who Came to Play c. történetéből vették. Michael Cimino remekműve az 1979-es Oscar-gála egyik kiemelt díjazottja volt: kilenc jelölésből ötöt tudott szoborra váltani (többek között a legjobb film és a legjobb rendező díját is megkapta).

A szarvasvadász volt az első jelentősebb film, amely a vietnami háború témáját dolgozta fel és egyben mind közül ez talán a legellentmondásosabb is. Michael Cimino második rendezése (egyben utolsó nagy sikere is) már bemutatásakor is igencsak megosztotta a közvéleményt. Egyesek mesterműnek, míg mások óriási történelmi csúsztatásokkal manipuláló gyűlöletkeltésnek tartották. A kritikusokat leginkább megosztó jelenetben az amerikai hadifoglyokat az ellenséges katonák arra kényszerítik, hogy orosz rulettet játszanak, ami nem volt nevezhető széles körben alkalmazott gyakorlatnak a vietnami háború idején. Időben eltávolodva a háború akkori megítélésétől, mára már láthatjuk valójában milyen provokatív társadalmi drámával állunk szemben. A szarvasvadász valójában soha nem akart sem háborús propaganda, sem háborúellenes humanista kiáltvány lenni, „csupán” egy film, ami tökéletesen mutat be három, ugyanonnan induló, mégis egészen máshova érkező emberi sorsot. Michael Cimino a három férfi személyes sorsán keresztül bravúrosan ragadja meg a Vietnam-élményt, a tágabb értelemben vett társadalmi kontextus hanyagolása és a történelmi események érintőleges tárgyalása mellett. 

A szarvasvadász központi témája a barátság, illetve a háború egyes emberek személyiségére gyakorolt hatása - mindezekkel a film erőteljes drámai hatást gyakorolt a nézőre és tökéletesen elkapta a kor hangulatát. A három órás alkotás hiteles alakításokkal és emlékezetes képsorokkal van tele, legyen szó az esküvőről, a hadifoglyok orosz rulettjéről vagy épp a vége főcím előtti jelenetről, amikor a szereplők a God Bless Americát éneklik. Cimino az utolsó jelenettel próbálja menteni a szomorú helyzetet, amint Amerikát az elképesztő hősiesség és elvakult ünnepléskényszer országaként próbálja bemutatni. 

A film operatőrét Zsigmond Vilmost nem véletlenül jelölték Oscar-díjra ezért a munkájáért, hiszen mind a pennsylvaniai hegyek buja erdőit, mind a vietnami jelenetek hátborzongató hangulatát remekül megjelenítette fényképezésével. Az Oscar-díjas magyar operatőrnek számos kemény kihívással kellett szembenéznie, hogy elkészülhessen A szarvasvadász, amelyet ma már az amerikai film egyik klasszikusaként tartunk számon. Ez volt az első hollywoodi Vietnamról szóló mozifilm, aminek háborús jeleneteit Délkelet-Ázsiában vették fel. Zsigmond Vilmos egy apró lakókocsiban, egy óriási templomban, egy izzasztó acélműben, a távoli dzsungelben vagy épp egy megáradt folyóban nyakig elmerülve egyaránt képes volt arra, hogy örökké emlékezetes képeket alkosson.

Az 1979-es Oscar-díjkiosztó ünnepség nem múlt el botrány nélkül: a legfontosabb kategóriákban A szarvasvadász mellett a hasonló témájú Hazatérés (Coming Home) című film diadalmaskodott. A két főszereplő, Jane Fonda és Jon Voight egyaránt Oscar-díjat kaptak alakításaikért. A díj átvételekor Fonda – aki a vietnámi háború elleni tiltakozás egyik leghíresebb képviselője volt, korábban Vietnamba is elutazott, hogy az amerikai katonák ellen buzdítson, ami miatt igen népszerűtlenné vált az amerikai nép széles rétegeiben – kritikusan beszélt a másik díjazottról, Cimino „rasszista” alkotásáról.

Érdekességek

- Meryl Streep (aki akkoriban épp John Cazale jegyese volt) a szövegének nagy részét improvizálta. 

- John Cazale halálos rákbetegségben szenvedett a forgatás során, ezért a rendező le akarta váltani, ám színésztársai (főként Meryl Streep) kiálltak mellette, sőt kilépéssel fenyegetőztek, így végül eljátszhatta Stan szerepét. Sajnos a forgatás után röviddel elhunyt, így már a premiert sem láthatta. 

- Az esküvői jeleneteket Cleveland-ben vették fel egy orosz ortodox templomban. Állítólag 5 napig forgatták a táncos jeleneteket és a színészeknek nonstop ugrálnia kellett. Van egy jelenet, amikor John Cazale és Robert De Niro elesnek a táncparketten, ez valójában így történt, ugyanis teljesen ki voltak merülve a színészek.

- Robert De Niro és John Savage jeleneteihez nem alkalmaztak kaszkadőröket, a két színész maga játszotta el a veszélyesebb részeket is. A film egyik jelenetében vízbe zuhannak egy helikopterről körülbelül 10 méter magasról. Ezt a jelenetet két napig vették fel, és mintegy 15-ször kellett a vízbe esniük ezalatt.

- Christopher Walken kizárólag banánon és rizsen élt a forgatási munkálatok teljes ideje alatt. Ez segítette őt a karakterével való azonosulásban.

- De Niro annyira komolyan vette az acélgyári melós szerepét, hogy nemcsak a gyárban játszódó jelenetekben, hanem a nap 24 órájában munkásruhát hordott – ideértve a kohászok speciális alsógatyáját is.

- Michael Cimino győzte meg Christopher Walkent, hogy a jelenet forgatása alatt köpje arcon Robert De Niro-t, aki - mint az a reakcióiból is látszik - teljesen ledöbbent ezen. Később annyira felhúzta magát, hogy majdnem otthagyta a forgatást is. 

- Egyes hírek szerint Michael Cimino hazudott a Vietnamban töltött katonai szolgálatával kapcsolatban, hogy jobb hírben és hitelesebbnek tüntesse fel a filmben ábrázolt jeleneteket. Később kiderült, hogy Cimino valóban csatlakozott a hadsereghez 1962-ben, ám mindössze 6 hónapot töltött szolgálatban és soha nem csatlakozott a Különleges Alakulathoz.

- Cimino növelni akarta a film autentikusságát azzal is, hogy orosz bevándorlókkal játszatta a statiszta szerepeket, akiket megkért arra, hogy hozzanak a filmbeli esküvőre olyan dobozokat, amelyeket ők csomagoltak be oly módon, ahogy az esküvői ajándékokat szokták. Aztán később, amikor kicsomagolták a dobozokat, a stáb legnagyobb elképedésére kiderült, hogy valódi ajándékokat tartalmaznak.

- A Berlini filmfesztiválon a Szovjetunió kezdeményezésére az akkori szocialista országok küldöttei felálltak, és tüntetően kivonultak a vetítésről, majd a későbbiekben a film tiltólistára is került. A hivatalos indoklás szerint a film igazságtalanul ábrázolja a hősies vietkong ellenállókat és sérti a vietnámi nép méltóságát.

- A filmet Olaszországban A vadász (Il cacciatore) címmel forgalmazták, és részben ennek hatására készült el 1980-ban Az utolsó vadász (Cacciatore 2), Antonio Margheriti rendezésében.

Vélemény

A nyári szabadságolások idején, a kislányom vakációjának közepén és a foci EB mellett most kevesebb idő jutott a filmekre, de azért sikerült besuvasztani egy igen komoly és igencsak nagy lélegzetvételnyi alkotást is. Michael Cimino háborúellenes remekművét, A szarvasvadászt egyetemista koromban láttam először és mind a mai napig emlékszem rá. Ugyan nem az egész filmre, hanem - mint talán a legtöbben - én is az orosz rulettes jelenetekre, azon belül is leginkább a záróképekre emlékszem a leginkább. Nem véletlen, hogy szinte mindenkinek ez a jelenetsor marad meg a film megtekintése után az emlékezetében, ugyanis a filmtörténelem egyik legerőteljesebb és leghatásosabb férfi barátságot bemutató képeiről beszélünk.

A film amellett, hogy bemutatja a vietnami háborút és annak hatásait, leginkább a férfiak közötti barátságról és a bajtársiasságról szól. Az izzasztó gyári munka, a vadászat vagy épp a közös sörözés egytől egyig a férfiakra jellemző tevékenység és hiába próbálnak egy kis szerelmi szálat belecsempészni a filmbe az alkotók, annak jelentősége elenyésző a háborús trauma és a férfibarátság témája mellett. A három főszereplő különböző módon ugyan, de egyaránt a háború áldozatai. A szarvasvadász kíméletlen őszinteséggel mutatja be, hogy a háború mennyire megöli a testet és a lelket. Bár a filmben szinte nincs is háborús jelenet, ennek ellenére végig ott lebeg a halál érzete a fejünk felett és folyamatosan gyomorgörcsünk van, ugyanis a filmben fizikailag nem látható, de annál jobban éreztetett lelki folyamatok az igazán fontosak. Mindehhez pedig Zsigmond Vilmos pazar képei, illetve a színészek néhol már eszköztelennek tűnő, ugyanakkor mégis erőteljes játéka társul. Robert De Niro és Christopher Walken egyaránt kiválóak, de a mellékszerepekben feltűnő Meryl Streep és John Cazale játékára sem lehet egyetlen rossz szavunk.

A film egyetlen problémája a hosszában rejlik. Michael Cimino alkotása három jól elkülöníthető részre tagolható, azonban a legelső rész, amiben az esküvő foglal el egy jelentős hányadot, sokak számára érdektelen és unalmas lehet, így a nézők egy részét itt bizony el lehet veszíteni. Mindenképp érdemes azonban valahogy túltenni magunkat ezen a részen, ugyanis innentől kezdve már egy rossz szavunk sem lehet a hátralévő részekre. A vietnami epizód minden szempontból megrendítő, nem csak a főszereplőknek, de nekünk nézőknek is. Ez egy igen erőteljes váltás, ugyanis addigi gondtalan életük után hirtelen a földi pokolba csöppennek, és velük együtt mi, nézők is. A harmadik szakasz pedig a film lényegi része, hogy ők hárman mihez is kezdenek a háborús tapasztalataikkal és "élményeikkel" a civil életben. 

Érdekes tény, hogy ugyanabban az évben jelent meg egy másik, szintén a vietnami háború hatásaival foglalkozó alkotás (Hazatérés), ami ugyanúgy komoly elismeréseket gyűjtött be a kritikusok körében, az utókor és a közönség azonban egyértelmű ítéletet hozott a két film között. A szarvasvadászt mind a mai napig az egyik legjobb filmként emlegetik, míg a másik alkotásra nem sokan emlékeznek. 

https://videa.hu/videok/film-animacio/a-szarvasvadasz-teljes-film-amerikai-filmdrama-haborus-GTc2Rpu8NHf1Xkzo

Ítélet: 10/8,5