USA (Warner Bros., Taplin-Perry-Scorsese), 112 perc, Technicolor, krimi

Rendező: Martin Scorsese

A Filmről

Az Aljas utcák a szervezett bűnözés középszintjén mozgó utcai gengszterek világáról és az elhúzódó fiatalság felvillanyozó, ugyanakkor destruktív hatásáról szól, a rendező egész életművén végigvonuló megváltáskereséssel a háttérben. New York olasz negyedében él Charlie (Harvey Keitel), a kisstílű bűnöző, aki nagybátyjának (Cesare Danova) dolgozik. Barátja, Johnny (Robert De Niro) eközben mindent megtesz az önpusztítás érdekében, hatalmas adósságokat halmoz fel és ami a legrosszabb, kihívja maga ellen egy helyi uzsorás (Richard Romanus) haragját is. Charlie-nak minden erejére szüksége van, hogy megóvja barátját a bajtól, miközben azt is titkolnia kell, hogy szerelmes Johnny unokahúgába, Teresába (Amy Robinson).

Első komolyabb rendezésével Martin Scorsese máris bemutatta azt a mélységet és eredetiséget, amely később is filmkészítési stílusának alapja maradt. Az Aljas utcák még közel sem annyira hatásos, mint későbbi filmjei, de ahhoz képest, hogy egy zöldfülű rendezővel van dolgunk a végeredmény mindenképp említésre méltó. A remek forgatókönyv és a szintén jól megírt karakterek megmutatják milyen volt az élet Manhattan sötétebbik oldalán, a Little Italyban élő, első generációs olasz-amerikaiaknak. A film realizmusát csak fokozza a kézi kamera használata, ami által a néző is úgy érezheti, hogy az akciók és az erőszakos jelenetek az ő szeme láttára történnek. A végeredmény egy kőkemény film, amely jókorát merített Scorsese élményeiből és egyben megalapozta Robert De Niro későbbi karrierjét.

Harvey Keitel kiváló a jólelkű kisstílű bűnöző szerepében, a film igazi sztárja azonban Robert De Niro, akinek ez a szerep egyben az áttörést is jelentette, Teljesen meggyőzően alakítja a szinte pszichopata Johnnyt, miközben olyan energiákat és szenvedélyt visz a szerepbe, amelytől a karakter egyszerre válik szerethetővé és visszataszítóvá. A komoly, megfontolt Charlie és a lobbanékony, csapongó Johnny kulcsfigurák a hetvenes évek mozijaiban és egyúttal előképei azoknak a karaktereknek, amelyeket a két sztár formált meg a későbbiekben, legyen szó akár Scorsese, akár mások filmjeiről.

Az Aljas utcák talán a Scorsese-életmű legjátékosabb, s egyúttal legrétegzettebb darabja. Amikor Martin Scorsese jelen filmet készítette, még valódi zsonglőrként viselkedett a filmtörténeti hagyománnyal. A helyét kereső, mégis utazás-fóbiával küzdő Charlie alakjával az európai modernizmus előtt adózik, improvizatív jelenetei Cassavetes-sugallatra utalhatnak, míg cselekményvezetésében a klasszikus gengszterfilmek hatása mutatkozik meg. Mindeközben nagyfokú személyesség mentén igyekezett feldolgozni önnön identitás- és vallási ellentmondásokból fakadó válságát. Akárhogy is, Scorsese egy kordokumentumként is felfogható New York-filmet forgatott, félig-meddig Hollywoodban; de még az éjszakai élet nosztalgikus és fülledt megjelenítése okán sem engedi meg az életmű két jellegzetes alakjának, az önjelölt megváltónak és az öntörvényű különcnek, hogy az olasz-amerikai életmóddal szórakozzanak. 

Érdekességek

- Bár a történet New York Little Italy negyedében játszódik, a jelenetek javát Los Angelesben vették fel, kiegészítve pár jelenettel, melyet a San Gennario Fesztiválon forgattak.

- Maga a rendező, Martin Scorsese is feltűnik egy villanásnyi jelenetben, ő alakítja a bérgyilkost.

- A film utolsó jelenetében a rendező édesanyját, Catherine-t láthatjuk, amint lehúzza redőnyt.

- A filmbéli színes bőrű táncoslány Jean Bell, aki a Playboy magazin történetének első fekete címlaplánya volt.

- A filmben két filmből tűnnek fel képkockák. Az egyik John Ford western klasszikusa, Az üldözők (1956), a másik pedig a Ligeia sírboltja (The Tomb of Ligeia, 1964) című film.

- A kocsmában részegen lelőtt férfit David Carradine alakítja, aki pedig lelövi őt az nem más, mint a saját testvére, Robert Carradine.

- A filmben felhangzó betétdalok szerző jogai tették ki a film költségeinek nagyjából a felét.

Vélemény

Vannak azok a rendezők, akiknek a neve egyet jelent a minőséggel, akiknek még egy-egy talán "gyengébbre" sikerült alkotása is bőven az általam elvárt szint vagy az általános filmes átlag felett van. Nálam egyértelműen ebbe a kategóriába tartozik Martin Scorsese is, és teljes mellszélességgel támogatom azon törekvését, amit - néhány társával egyetemben - próbál tenni a valódi mozifilmek megmentéséért. Mindezt csak azért mondtam el, mert az Aljas utcák biztosan nem tartozik a direktor legjobban sikerült filmjei közé, messze nem olyan úttörő és kiváló mű, mint későbbi alkotásai, ugyanakkor, mint karrierjének egyik kezdeti darabja, már remekül mutatja Scorsese tehetségét.

Sosem kedveltem igazán Scorsese ezen filmjét és ez a véleményem az újbóli megtekintés után sem sokat változott. Tisztában vagyok vele, hogy nem lehet ugyanazt a minőséget elvárni egy akkor még gyakorlatilag elsőfilmes rendezőtől, mint amit a későbbiekben letett az asztalra, de kicsit mégis fanyalogtam a végén. A legfőbb gondom a filmmel az volt, hogy az Aljas utcáknak sokkal inkább van történése, mint valódi cselekménye, így pont az a rész maradt ki belőle, ami a későbbi alkotásait jellemezte. Emellett végig olyan érzésem volt, mintha egy vizsgafilmet néznék, nem pedig egy gengsztermozit. Mindezek mellett azért azt el kell ismerni, hogy a vérbeli scorsesés elemek már jelen vannak a filmben. Ezek egyike a sajátos operatőri munka, mint például az a kreatív megoldás, amikor Harvey Keitel részegen bóklászik a bárban, amit a fejéhez erősített kamerával oldottak meg, vagy a vágás fiatalos lendülete, nem beszélve a rendező késői filmjeit idéző befejezésről.

Amire viszont nekem sem lehetett egyetlen szavam sem, az a két főszereplő játéka. Mind Harvey Keitel, mind Robert De Niro egyaránt maximálisan odatette magát. Alakításuk olyannyira elnyerte Martin Scorsese tetszését is, hogy a későbbiekben mindkettőjükkel gyümölcsöző munkakapcsolatot alakítottak ki. A De Niro - Scorsese együttműködés kilenc további filmet, míg a Keitellel történő közös munka összességében 6 közös mozit eredményezett, nem beszélve arról, hogy mindhárman Hollywood megkerülhetetlen sztárjaivá váltak. Az Aljas utcák ugyan egyértelműen nem ér fel Scorsese legjobb filmjeinek szintjéhez, de mindenképp fontos darab a rendező életében, így egy megtekintést mindenképp megérdemel.

https://videa.hu/videok/film-animacio/aljas-utcak-1973-fhd-www.hdmozi.hu-ohDSXaoEpAmZESCj

Ítélet: 10/6,5