2024. feb 15.

157. Kánikulai délután (Dog Day Afternoon) (1975)

írta: mindennapra1film
157. Kánikulai délután (Dog Day Afternoon) (1975)

 mv5bodexzme2zwitytizoc00mzi1ltgyntktmdbhnmfhy2y4otq3xkeyxkfqcgdeqxvynju0otq0oty_v1.jpgUSA (Warner Bros., Artists Entertainment, Complex), 125 perc, Technicolor, dráma

Rendező: Sidney Lumet

Producer: Martin Bregman, Martin Elfand

Operatőr: Victor J. Kemper

Forgatókönyv: Frank Pierson, P. F. Kluge és Thomas Moore cikke nyomán

Szereplők: Al Pacino, John Cazale, James Broderick, Charles Durning, Chris Sarandon, Penelope Allen, Sully Boyar, Susan Peretz, Lance Henriksen

 

A Filmről

Egy forró nyári délutánon Sonny (Al Pacino) és Sal (John Cazale) úgy döntenek, hogy kirabolnak egy bankot, ám ügyetlenkedésüknek köszönhetően az akció hamar félresikerül, ezért kétségbeesésükben úgy döntenek, hogy túszul ejtik a bank alkalmazottait és megpróbálnak tárgyalni. Hamarosan a rendőrség és a helyi média össztüzébe kerülnek és az elkövetkező 12 órában Sonny azon kapja magát, hogy az egyre nagyobb médiafelhajtás kellős közepébe került. A helyszínen összegyűlt tömeg kezdetben hősként ünnepli, amikor azonban kiderül, miért is akarta kirabolni a bankot, lassan mindenki elfordul tőle. 

screenshot_2024-02-14_at_06-14-30_kanikulai_delutan_1975.jpg

A film megtörtént eset alapján készült, P.F. Kluge és Thomas MooreThe Boys in the Bank című újságcikke alapján született, ami a Life magazinban jelent meg és megtörtént esetet írt le: egy Brooklynban lévő bankot akart kirabolni 1972. augusztus 22-én John Wojtowicz és Salvatore Naturile. Akciójukat a városi legendák szerint két dolog ihlette. Egyrészt az, hogy Wojtowicz pénzt akart szerezni férfinak született felesége nemátalakító műtétére, másrészt az, hogy úgy feltüzelte őket, hogy megnézték Francis Ford Coppola A keresztapa című alkotását, hogy el akartak követni egy olyan bűncselekményt, amit még a maffia is megirigyelne. A túszejtő akció során a bankrablók vezére igencsak excentrikusan viselkedett. Miután pizzát rendelt a túszainak, simán kisétált, hogy készpénzzel fizessen a futárnak, máskor pedig elkezdett bankókat szórni a bámészkodók közé. A rendőrség mindezek alapján arra a következtetésre jutott, bár Wojtowiczék tettének voltak ugyan átgondolt részei, de a banda valójában igencsak messze álla a profizmustól.

232_1.jpg

wojtowicz.jpg

Az érzékeny társadalmi kérdéseket is feszegető film szinte teljes cselekménye egy rablók, majd rendőrök által ostrom alá vett bankfiókban és környékén játszódik, az elbeszélés azonban egy percre sem veszít intenzitásából. Bár végig az abszurd dráma és a valódi tragédia határán mozog, a Kánikulai délután valójában inkább az utóbbi felé hajlik, ahogy a született vesztes Sonny az elkerülhetetlen végkifejlet előtt néhány órára a média figyelmének középpontjába kerül. Azt már a Tizenkét dühös ember (1957) óta tudhatjuk, hogy Sidney Lumet rendkívüli találékonysággal épít fel akár egyetlen szűk térben is összetett konfliktusokat. A fent említett alkotáshoz elég volt egy szoba, jelen esetben pedig egy tágasnak semmiképp sem nevezhető bankfiókban zajlanak az események.

A gondosan megírt, de a szükséges pillanatokban rugalmasan kezelt forgatókönyv (ami Oscar-díjat is eredményezett), a jó érzékkel kiválasztott színészek, a kiváló rendezés és a remek operatőri munka egyaránt hozzájárul a feszült hangulathoz. A képi megjelenés (a sárga és arany különböző árnyalatai) miatt a néző szinte maga is érzi azt a végtelen forróságot, ami azon a brooklyni délutánon a bankban uralkodhatott. A Kánikulai délután nem csak a (film)történelem egyik legbizarrabb bankrablásának történetét meséli el, hanem igencsak komoly társadalomkritika is egyben, amely korunk dilemmáit és visszásságait is boncolgatja, mindenkinek lehetőséget adva saját értékrendjének vizsgálatára.

Érdekességek

- Al Pacino kizárólag azért vállalta el a főszerepet, hogy azt ne akkori nagy riválisa, Dustin Hoffman kapja meg.

- Al Pacino nagyon tudatosan viszonyult a szerephez, a forgatás alatt keveset aludt, evett: az akarta, hogy hitelesen alakítsa a kimerült rablót. A dolog annyira jól sikerült, hogy a forgatás idején pár napra kórházba utalták kimerültség miatt.

screenshot_2024-02-14_at_06-18-10_kanikulai_delutan_1975.jpg

- A filmben gyakorlatilag nincsen zene, csak a bevezető képsorokban, ekkor Elton John Amoreena című száma szól, illetve a bankban egy rádióból röviden hallható a Uriah Heep együttes Easy Living című száma.

- A filmben elhangzott párbeszédek többsége improvizált. A rendező három hétig tartott próbákat, ahol a színészeknek a forgatókönyvhöz igazodva ugyan, de rögtönözniük kellett a szövegüket. Lumet ezen próbák nyomán rakta össze a végleges forgatókönyvet. 

- John Wojtowiczot húsz év börtönre ítélték tettéért, amiből végül csak öt évet töltött le. A Kánikulai délutánt pedig nemcsak levetítették a börtönben, ahol raboskodott, de hősünk a film bevételéből is részesült: 7500 dolláron felül a film bevételének egy százaléka is az övé lett, amiből pénzt adott Ernest Aronnak a nővé operálásra. 

dog-superjumbo.jpg

- Hagyományosan a belső helyszíneket stúdióban szokták felvenni, de mivel a rendező ezt nem akarta, kerestek Brooklynban egy üres épületet, amit bankká alakítottak át. Az eredmény igazán látványos volt: több járókelő is akadt, aki nem vette észre, hogy forgatás zajlik és szeretett volna bemenni az új bankba számlát nyitni.

- Bár a történet augusztusban, egy igen meleg nyári napon játszódik, néhány külső jelenetet annyira hűvös időben vettek fel, hogy a szereplőknek jeget kellett a szájukba venniük, hogy ne látszódjon a leheletük.

A film tömegjeleneteihez 300 statisztát fogadtak fel és fizettek, ám olyan izgalmas volt, hogy egy forgatás zajlik Brooklyn utcáin, hogy egyfolytában nőtt a bámészkodók tömege, spontán alakult a kíváncsiskodók száma, akiket aztán a hivatásos statiszták instruáltak, hogy hogyan viselkedjenek. A közelben lakóknak felajánlották, hogy biztosítanak nekik hotelszobákat a forgatás idejére, hogy ne zavarják őket, ám a többség maradt, így az ablakon kibámuló, érdeklődő környékbelieket „játszhatták” el.

Vélemény

Mindenkinek jár 15 perc hírnév - a sokak által jól ismert mondat 1968-ban hangzott el Andy Warhol szájából és ha valakire igaz a fenti mondás, az minden kétséget kizáróan mostani filmünk főszereplője, John 'Sonny' Wojtowicz. Hősünk és társa ugyan nem csupán 15 percre, hanem mintegy 12 órára kerültek a figyelem központjába, de az is igaz, ha Sidney Lumet nem készített volna filmet a világ egyik legelcseszettebb bankrablásáról, akkor senki nem emlékezne rá. Az viszont most is bebizonyosodott, hogy a legjobb történeteket sok esetben a való világ ihleti, bár azt mindenképp tegyük hozzá, hogy a nem mindennapi sztori magában még kevés lett volna a sikerhez, ahhoz mindenképp kellett a hozzáértő rendezés és a most is kiváló alakítást nyújtó Al Pacino jelenléte.

De azért ne menjünk el egy szó nélkül a valóban nem mindennapi történet mellett, ami megmutatja mi is szükségeltetik egy minden szempontból elbaltázott bankrabláshoz. Már maga a kezdet is parádés, ugyanis a három jómadár közül az egyik rögtön az akció előtt gondolja meg magát, Ezután kiderül, hogy a kasszában alig van valami pénz, mert nem sokkal korábban elvitték szinte a teljes aznapi bevételt és a rendőrség is szinte azonnal a helyszínen terem és lehetetlen a menekülés. Így más megoldás nem marad, mint minden bent lévő alkalmazottat túszul kell ejteniük, miközben odakint elviselhetetlen hőség tombol, és a média képviselői is felbukkannak. Ez a helyzet már magában is annyira bizarr, hogy nem bírjuk megállni röhögés nélkül, így a drámai helyzet ellenére végtelenül jól is szórakozunk a tragikomikus helyzeten. Maga a bankfiók rabul ejtett vezetője is bevallotta később, hogy életében nem nevetett ennyit, mint aznap, amikor a páros kelepcébe szorult – a túszokkal együtt. 

screenshot_2024-02-14_at_06-14-55_kanikulai_delutan_1975.jpg

A film egyik legnagyobb erénye abban rejlik, hogy Lumet zseniálisan teremti meg az egyensúlyt, ugyanis egyszerre képes feszült, drámai hangulatot kelteni, ugyanakkor bátran mer nyúlni a humorhoz is, mert valljuk be, ezt a sztorit nem lehet teljes komolysággal kezelni. A rendező ismét bebizonyította, hogy egyrészt valódi mestere a szűk helyszíneken játszódó kamaradrámáknak (lásd Tizenkét dühös ember, Gyilkosság az Orient expresszen), másrészt kiválóan ért a színészválasztáshoz is. Ma már nem sok értelme van azon vitatkozni, hogy abban az évben Al Pacino vagy Jack Nicholson érdemelte meg jobban a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat, amit végül utóbbi nyert el a Száll a kakukk fészkére (One Flew Over the Cuckoo's Nest) című filmben nyújtott alakításért (ha engem kérdeznek, akkor jó helyre került a díj). Annyi azonban biztos, hogy Al Pacino élete egyik legjobb alakítását nyújtotta a szerencsétlen sorsú Sonny szerepében.

https://videa.hu/videok/film-animacio/kanikulai-delutan-KoL2lUezgd0BvQvg

Ítélet: 10/8

Szólj hozzá

média homoszexualitás bank bankrablás túszejtés igaz történet kamaradráma Al Pacino New York Oscar Sidney Lumet