USA (20th Century Fox, American Entertainment, Amercent), 126 perc, színes, dráma

A Filmről

A Tőzsdecápák a Wall Street mindennapjaiba enged bepillantást. Belülről ismerhetjük meg ezt a vonzó, de ugyanakkor könyörtelen világot a fiatal, ambiciózus, feltörekvő New York-i tőzsdeügynök, Bud Fox (Charlie Sheen) személyes történetén keresztül. Bud nagyon szeretne gazdag lenni, nagyon sok pénzt keresni és ezért mindent hajlandó is megtenni. Nagy nehezen bejut példaképéhez, Gordon Gekkóhoz (Michael Douglas), a bankvilág legsikeresebb, de talán a leggátlástalanabb üzletemberéhez, és a munkatársa lesz. Gekko kihasználja a fiatal srácot, ráveszi különböző üzleti stiklikre, törvénybe ütköző dolgokra. Bud eleinte nem szívesen lép erre az útra, de a sok pénz elvakítja, és Gekko erős, szuggesztív személyisége magával ragadja. Bud apja (Martin Sheen) azonban pont ellentéte a gátlástalan pénzembernek, így a fiú két tűz közé kerül. Vagy rendes, becsületes úton marad, de akkor nem lesz gazdag soha, vagy a Gekko által kínált gátlástalan, mindenkin átgázoló világot választja, ami rengeteg pénzt, mesés gazdagságot ígér.

Oliver Stone a 80-as évek közepének egyik legnagyobb rendezői csillagává emelkedett, miután A szakasz című filmje felelevenítette az amerikai katonák kíméletlen vietnámi-háborús brutalitását, a koncepció bátorsága, a rendezés feszessége pedig Oscar-díjat hozott a rendezőnek, és további három aranyszobrot a filmnek.  A sikert követően úgy döntött, következő alkotásában elhatárolódik némileg a háborús tematikától, így felkérte korábbi filmiskolai barátját, Stanley Weisert, hogy járjon utána az 1950-es évek kvízműsor botrányainak, mely szerinte kiváló filmes alapanyag lehetne. Weiser azonban nem látott kellő fantáziát az ötletben, így végül egyik megbeszélésükön felmerült, hogy esetleg a Wall Streetről készítsenek filmet. Oliver Stone személyes kötődése révén már jó ideje nagyon szeretett volna filmet készíteni a bankárok és brókerek világáról, mert édesapja már egészen fiatalon befektetési bankárként dolgozott és az 1929-es válság alatt veszítette el az állását. Végül ő és Weiser három teljes hétig járták irodáról-irodára a nagy Wall Street-i brókercégeket, befektetőkkel, ügynökökkel beszélgettek, több száz oldalnyi feljegyzést készítve, hogy amennyire csak lehet, ők maguk is megértsék és átlássák a piac működését, hogy aztán azt érthető formában tálalják majd a nézőknek.

Nagyon nehéz a gazdasági piacot mozgató pénzjátszmákról az átlagember számára is érthetően, és még inkább izgalmasan mesélni. Csupán maroknyi produkció akad, mely mindkét kritériumnak képes megfelelni, a legtöbb filmes portál manapság is Oliver Stone 1987-es filmjére esküszik. Az, hogy a filmnek ekkora sikere lett, a kiváló rendezésnek, a nagyszerű, fordulatos forgatókönyvnek és a páratlan színészi gárdának volt köszönhető. Remek ötlet volt az apa - fiú szerepben a Martin Sheen, Charlie Sheen páros szerepeltetése. Elképesztően hitelesek, de még így sem érnek fel a Gordon Gekko szerepében élete szerepét nyújtó Michael Douglashez, aki teljesen megérdemelten nyerte el az alakításáért az Oscar-szobrot. Gordon Gekko karaktere egyébként Weiser találmánya volt, aki több nagymenő Wall Street-i üzletemberből gyúrta össze alakját, beszédstílusát pedig egy az egyben magától a rendezőtől kölcsönözte. Miután megkapta a szerepet Douglas pénzügyi és tőzsdei szakkönyvekbe, pénzügyi szakemberek életrajzaiba temetkezett, és már a forgatás első napjára úgy érkezett, hogy a teljes forgatókönyv a fejében volt, holott a film legtöbb monológja (melyek gyakran több oldalasak voltak) neki jutott.

Bár Stone kifejezetten ellene volt, hogy bármelyik filmjéhez is folytatást készítsen, végül 23 évvel az eredeti után mégis mozikba került a Tőzsdecápák: A pénz nem alszik című második rész, melyben a főszerepet Shia Lebouef kapta, de visszatért mellékszerepben Michael Douglas, és még egy cameo erejéig Charlie Sheen is. Egyöntetű vélemények szerint a film nem ért fel az eredetihez, a legtöbb kritikus egyszerűen lelketlen folytatásnak bélyegezte, mely semmit sem tett hozzá mindahhoz, amit Stone az első részben el akart mondani.  A Tőzsdecápáknak valóban nem volt szüksége folytatásra, az első rész eleve lezárt, kerek egész, ami képes volt egy izgalmas drámába foglalni a pénzpiac működési mechanizmusait, és azóta is szinte minden tőzsdével, vagy befektetési piaccal foglalkozó filmes lista első helyén tanyázik.

Érdekességek

- Gordon Gekko szerepére a filmet készítő stúdió eredetileg Warren Beatty-t akarta, Oliver Stone rendező pedig Richard Gere-ben gondolkozott.

- Oliver Stone állítólag megkérdezte Charlie Sheent, hogy kit szeretne inkább látna a filmbéli apja szerepében, Jack Lemmont vagy pedig az igazi édesapját, Martin Sheent. Végül utóbbira esett a választása, mivel úgy vélte, apja jelenléte jó hatással lesz az ő alakítására is.

- A film egy Arany Málnával is gazdagodott, Daryl Hannah-t a legrosszabb női mellékszereplőnek kiáltották ki, ami különös, tekintve, hogy eleve nem is ő lett volna az első számú választás, és csak azért kerülhetett a fedélzetre, mert Charlie Sheen és az eredeti női szereplő, Sean Young egyszerűen nem jöttek ki egymással (utóbbi végül Gekko feleségének szerepét mégis eljátszhatta).

- A forgatás vége felé Oliver Stone már napi 14 órában dolgozott, így sikerült öt nappal a tervezett időpont előtt befejezni a forgatást.

Vélemény

Mivel nem vagyok gazdasági végzettségű szakember és nem igazán vagyok a pénzügyi világ nagy szakértője, a tőzsde világáról pedig végképp kevés ismerettel rendelkezem, így hazudnék ha azt mondanám, hogy a Tőzsdecápáknak teljes mértékben sikerült átadnia a Wall Street igencsak speciális világát. Mivel számos olyan szakzsargon és szófordulat elhangzik a filmben, ami számomra nem volt teljesen világos, így hiába igyekezett Oliver Stone a lehető legegyszerűbben, laikusok számára is közérthető módon átadni a tőzsde világában zajló eseményeket, bennem azért jócskán maradtak kérdések a történettel kapcsolatban, de ez most egyértelműen az én hiányos tudásomból adódott. Emiatt se most, se korábban nem tudtam igazán átadni magam a filmnek, amiért valóban kár, mert tudom, hogy ez a film jóval többet érdemelne.

Ugyanakkor a film alapvető mondanivalója, amit Gordon Gekko képvisel így is átjött, miszerint ebben a kőkemény világban bizony csak akkor maradhatunk talpon, ha átgázolunk mindenen és mindenkin. Ugyanezt próbálta elérni a fiatal és feltörekvő Bud is, Gordonnal ellentétben viszont benne még megvolt az az alapvető emberi vonás, amit főként apjától örökölt, ami példaképéből már teljesen kiveszett. Bukásuk azonban így is előre megjósolható volt, kár, hogy a film utolsó negyed órája kissé összecsapottnak tűnt az addig okosan felépített cselekményvázhoz képest. Michael Douglas valóban parádésan alakítja a mindenre elszánt, bárkin és bármin könyörtelenül átgázoló vérbeli pénzéhes ragadozót, Gordon Gekkot. Mellette Charlie Sheen-re és természetesen az apjára, Martin Sheen-ra sem lehet egyetlen rossz szavunk sem, ugyanakkor a Bud Fox barátnőjét játszó Daryl Hannah alakítása valóban igencsak gyenge volt (az Arany Málna is teljesen joggal lett az övé).

A Tőzsdecápák alapműnek számít a pénz világáról szóló filmek között és nagy valószínűséggel számos olyan későbbi alkotás meg sem születhetett volna, mint a Brókerarcok (Boiler Room, 2000), a Krízispont (Margin Call, 2011), A Wall Street farkasa (The Wolf of Wall Street, 2013) vagy épp A nagy dobás (The Big Short, 2015). Ugyanakkor továbbra is azt mondom, hogy pénzügyi szakemberek és tőzsdei brókerek előnyben.

https://videa.hu/videok/film-animacio/tozsdecapak-1987.mp4-12-even-aluliak-szamara-a-megt-15bZmupbFqddnYsp

Ítélet: 10/7