USA (Paramount, Dino De Laurentiis, Artists Entertainment), 130 perc, Technicolor, krimi

Rendező: Sidney Lumet

A Filmről

A fiatal Frank Serpico (Al Pacino) a rendőr akadémia elvégzése után egy New York-i rendőrőrsre kerül, ahol az iskolában tanult elvek szerint akar dolgozni: becsületesen és törvénytisztelő módon. Azonban a hetvenes évek elején működő amerikai bűnüldöző szervekről merőben más kép rajzolódik ki. Serpico mindenhol korrupcióval, kenőpénzzel és a működési szabályzat által megszabott korlátokkal találkozik. Minden szolgálatban töltött napon be kell látnia, hogy a szervezeten belüli bűnözés szálai egyre feljebb nyúlnak. Franket kollégái egyre ellenségesebben kezelik. Serpico kockára teszi az életét, amikor nem törődik bele a helyzetbe, és egyre elszántabban harcolni kezd az alvilággal. Kiderül, hogy halálos ellenségeket nem a bűnözők, hanem a rendőrök között kell keresnie.

A Serpico egy valóságban is létező rendőr életének megtörtént eseményein alapul, egy olyan ember sorsát mutatja be, aki egymaga szállt szembe a rendőrségi korrupcióval. Sidney Lumet szinte dokumentumfilm-szerűen mutatja be a történetet, ami segít nekünk abban, hogy minél hihetőbbnek és valóságosabbnak lássuk az eseményeket. Bár egyértelműen azt szeretné, ha a nézőben kialakulna a szimpátia Serpico iránt, egyáltalán nem lehet szentimentalizmussal vádolni a rendezőt. De hogyan lehet egy ilyen, látszólag egyértelműen pozitív figura ennyire ellentmondásos? Ez kizárólag Al Pacino nagy érdeme. Alakításában Serpico egy megszállott, az őrület határán táncoló figura, egy liberális különc a konzervatív rendőrségen. Lázadó alkat, aki nem illeszkedik se a korszak hippiköreibe, se a hetvenes években még igazi gettóként létező New York korrupt bűnüldözői közé sem. Sorsa így elkerülhetetlenül a magány, az elszigetelődés, amit csak fokoz a kollégák becsmérlése okozta stressz.

A Serpico még véletlenül sem közhelyes zsarufilm, hiszen objektíven szemléli főszereplőjét - egy igaz embert, akiből megkeseredett mártír lesz. A történetet az utcákon és a rendőrség kötelékében dolgozó szereplők tartják össze, a legerősebb kapcsot mégis Al Pacino alakítása jelenti. Szinte minden jelenetben feltűnik és a tőle megszokott tehetséggel mutatja be a fiatal rendőr átalakulását szakállas, hippi kinézetű, civil ruhás zsaruvá. Pacino még akkor is fenntartja érdeklődésünket, amikor a történet folyása nem nevezhető igazán gyorsnak. Olyan elemi erővel, ám ugyanakkor kevés eszközzel alakítja Frank Serpicót, hogy be is gyűjtötte érte a legjobb férfi alakításért járó David di Donatello-, illetve a Golden Globe-díjat, ezek mellett pedig Oscar -, valamint BAFTA-díjra is jelölték. 

A magányos farkas, aki felveszi a harcot a korrupcióval - ma már számtalan filmben és sorozatban találni ilyet. 1973-ban azonban még ritkaságnak számított, amit Sidney Lumet fedezett fel. Összességében a Serpico a bürokráciával szemben megfogalmazott cinikus kritika, és bár a ma emberének ebben már nincs semmi újdonság, ötven évvel ezelőtt a téma minden bizonnyal sokkal jobban megdöbbentette a nézőket. Frank Serpico rekordgyorsasággal vált a hetvenes évek emblematikus mozihősévé. A megingathatatlan igazságérzetű zsaru magányos és keserű harca a rendőrséget behálózó korrupció ellen az évtized hitehagyottságát tükrözte. Al Pacino bozontos szakálla, a hippidivatot követő ruhatára pedig kiemelte Serpicót az őt megelőző tekintélyelvű igazságosztók (Piszkos Harry és társai) halmazából. Pacino az igazságért minden mást feladó, lobbanékony és tragikus krisztusi figurává formálta a korrupt társairól jelentő zsarut, és ezzel az alakítással a valódi Frank Serpico is elégedett volt:  "Al Pacino jobban játszott el engem a filmben, mint én magamat."

Érdekességek

- Al Pacino a forgatás előtt rengeteg időt töltött az igazi Frank Serpicoval, hogy minél közelebb kerülhessen az általa megformált karakterhez.

- A filmet fordított sorrendben forgatták. Al Pacino hosszú hajjal és szakállal kezdte a forgatást, majd a jelenetek előrehaladtával fokozatosan egyre jobban megnyírták.

- A filmet először Paul Newman és Robert Redford párosára tervezték volna, meglovagolva a Butch Cassidy és a Sundance kölyök (1969) sikerét. Redford játszotta volna Frank Serpicót, Newman pedig ügyvéd barátját, David Durkot (a karaktert a végső változatban Bob Blair-re keresztelték át és Tony Roberts alakítja).

- Al Pacino életében először ment el az Oscar-díj átadóra és mivel korábban még tv-ben sem látta egyiket sem, így azt gondolta nagyjából egy órás lesz az egész. A mellette ülő Jeff Bridges-től azonban megtudta, hogy több, mint háromórás a műsor, amitől ideges lett. Egyre több és több valiumot szedett be, a végén nem bírt menni, így már csak azon imádkozott, hogy ne őt szólítsák a színpadra. (Bal)Szerencséjére végül nem ő, hanem Jack Lemmon vihette haza az Oscart.

Vélemény

Meglehetősen furcsa a viszonyom a Serpicoval. Nem most láttam először, de már korábban sem tartozott és most sem tartozik azon filmek közé, amit bármikor szívesen újranézek. Ezt nem azért mondom, mert rossz film lenne vagy esetleg olyan megrázó lenne, mert alapvetően semmi probléma nincs vele, de valahogy sosem éreztem hozzám közel állónak. Pedig jól indul a film, de utána azt éreztem, hogy ez a kezdeti hangulat fokozatosan alább hagy és a film végi katarzis is hiányzik. Ha nem Al Pacino lenne a címszereplő és nem játszana ilyen kiválóan, akkor lehet korábban meg sem néztem volna. Ugyanis a film valójában kizárólag róla szól, minden egyéb csupán a körítés. Legyen szó akár történetről, ami azért mai szemmel nézve már nem igazán emeli meg az átlag mozinéző ingerküszöbét, legyen szó a mellékszereplőkről, akiket becsukott szemmel benyúlva egy kalapba gyakorlatilag bárkire lecserélhetnénk és számomra a képi világ sem volt túlzottan látványos.

Azt nem vitatom, hogy jelentős alkotásról van szó, de csak hogy Al Pacinonál maradjunk, neki sem ez a legjobb filmje, annak ellenére sem, hogy a legtöbb kritikus szerint ebben alakít a legnagyobbat. Én ugyanakkor sokkal többre tartom a Kánikulai délutánt vagy a Sebhelyesarcút, mind filmként, mind Pacino alakítása szempontjából. Viszont igazi kuriózum egyetlen filmben egyszerre látni a színészt különféle bajusszal és szakállal, fülbevalóval vagy éppen szemüveges hippiként.

Amiért azonban mégsem lehet szó nélkül elmenni a film mellett, az egyrészt Al Pacino valóban lenyűgöző alakítása a rendőri korrupció és hivatali bürokrácia ellen elkeseredetten küzdő rendőr szerepében, másrészt pedig a film erkölcsi mondanivalója. A Serpico valójában egy tanmese, amelyet szívből ajánlok minden rendvédelmi szervnél dolgozónak, de még náluk is jobban minden olyan felső vezetésben vagy közhatalomban helyet foglaló egyénnek, akik magukra ismernek a történetből. Mindezt még akkor is, ha tökéletesen tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy kutyából nem lesz szalonna. 

https://videa.hu/videok/film-animacio/serpico-1973-sidney-lumet-al-pacino-barbara-eda-young-8O7CagwKvh9sqx7p

Ítélet:10/7