USA (20th Century Fox, Schine-Moore), 104 perc, színes, neo-noir krimi

Rendező: William Friedkin

A Filmről

Két New York-i rendőr, Jimmy „Popeye” Doyle (Gene Hackman) és Buddy "Cloudy" Russo (Roy Scheider) drogosokra és kisebb kábítószer-kereskedőkre vadászik. Egy fülesnek köszönhetően információt kapnak arról, hogy egy bizonyos „francia kapcsolaton” keresztül nagyobb szállítmány heroin várható Marseille-ből, az akció mozgatója Alain Charnier (Fernando Rey). A szállítmány egy francia tévésztár (Frédéric de Pasquale) autójában érkezik az Egyesült Államokba. A két nyomozó kezéből kiveszik az ügyet, és az FBI ered a kábítószer-kereskedők nyomába, ám Doyle és Russo saját szakállára folytatja a nyomozást.

A Francia kapcsolat még mintegy 50 év után is minden idők egyik legjobb filmjeként szokás emlegetni. Pedig nem sok hiányzott ahhoz, hogy egyáltalán ne készüljön el! A főszereplő kemény öklű New York-i zsarut alakító Gene Hackman ugyanis úgy összeveszett már a forgatás második napján az őt folyamatosan pocskondiázó William Friedkin rendezővel, hogy ki akart szállni a produkcióból. Csak az ügynöke tanácsára dolgozott tovább a direktor mellett, aki folyamatosan azt érzékeltette vele, hogy más szakmát kellene választania. Friedkinnek végül nem lett igaza, ugyanis Hackman Oscar-díjat kapott a film főszerepéért. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy maga Friedkin is Oscart kapott legjobb rendezőként, de Gerald G. Greenberg lett a legjobb vágó, Ernest Tidymannek járt a legjobb adaptált forgatókönyvért járó szobor, és nem mellesleg a Francia kapcsolat elnyerte a legjobb film díját.

A dokumentumfilm-szerű fényképezésnek, valamint annak köszönhetően, hogy két rendőrtiszt valóban megtörtént kalandjait dolgozza fel, A Francia kapcsolatból csak úgy süt az eredetiség és a hitelesség. Akkoriban valóban Franciaország irányából csempészték be a heroin java részét az Egyesült Államokba. A New York-i rendőrség 1961-ben felszámolt egy csempészhálózatot, és 112 font heroint foglalt le - ez a mennyiség akkoriban rekordfogásnak számított. A filmet részben Franciaországban, részben pedig New Yorkban forgatták valódi helyszíneken - utóbbi esetében szándékosan választottak olyan lepusztult és sötét helyszíneket, melyek megmutatják a város rosszabbik oldalát. Látva a hideg téli fényekben lehangoló látványt nyújtó sikátorokat, gyárépületeket, koszos utcákat és az ott mászkáló, várakozó, didergő alakokat a Francia kapcsolat-ról is elmondható, hogy a város egy külön szereplővé lépett elő benne. Mindent elmond a két nyomozó hálátlan szerepéről, amikor átfagyva, átkozódva, pizzát rágcsálva, egy kapualjból figyelik az utca túloldalán lévő luxusétteremben csigát és más különlegességeket fogyasztó francia drogdílert és bizalmi emberét.

William Friedkin filmje iskolapéldaként szolgál arra, hogyan lehet a legkiválóbb színészekkel és türelmes rendezéssel elérni a karakterek bemutatásának legmagasabb szintjét elérni, miközben a megfelelő tempóban, stílussal és feszültséggel meséljünk el egy történetet. A folyamatosan mozgó kamera, a „kocsizások” és a térrészleteket összekapcsoló gyakori zoomhasználat dinamizálja a vizuális szférát, ami az akciójelenetekkel dúsított, feszes és laza sebesség közt váltogató forgatókönyvvel együtt teremti meg a bűnügyi narratívához elengedhetetlen feszültséget. A vágás - melynek darabos energiáját csak növelik a szaggatott átmenetek az egyes jelenetek között - egyfelől érzékelteti a filmbéli szálak kuszaságát, másfelől fáradhatatlanul hajszolja előre a sztorit.

A Francia kapcsolat minden idők egyik legizgalmasabb üldözéses jelenetével is kiszolgálta a publikumot. A híres üldözési jelenetet, amelyben Doyle kocsija egy magasvasutat üldözve a forgalmas sugárútra zuhan, csak azért nem érezzük túlzásnak, mert a jelenet is csak még tovább viszi az addig is robogó tempót. Friedkin és a producer, Philip D’Antoni sokáig csak azt tudta, hogy kell a filmbe egy autós üldözés, de hogy hova és milyen módon, arra nem volt válaszuk. Végül azt találták ki, hogy ezúttal ne két kocsi üldözze egymást, hanem egy autó igyekezzen a New York-i magasvasút után, aminek eredményeképpen megszületett a filmtörténelem egyik legemlékezetesebb autós üldözése.

Gene Hackmant teljesen megérdemelten jutalmazták Oscarral Popeye Doyle megformálásáért, hiszen megalkotta a mozitörténet egyik legemlékezetesebb karakterét. Doyle nyomozó nem éppen hőstípus: hirtelen haragú, megszállott, alkoholproblémákkal küzd, rasszista és sem a karakter, sem az őt játszó Hackman nem próbál tenni semmit, hogy megkedveltesse a személyét. Ezzel szemben a vele szemben álló, kifinomult Charnier jóval könnyebben ébreszt szimpátiát a nézőben.

A Francia kapcsolat-ról túlzás nélkül állítható, hogy megjelenésekor forradalmi alkotás volt, és ezt az új hangot ráadásul nem értetlenkedve fogadták, hanem özönlöttek rá a nézők. William Friedkin rendező addig sohasem látott durva őszinteséggel és hihetetlenül energikusan mutatta meg a New York-i zsaruk életét, akiknek az a lehetetlen és lélekölő munka jutott, hogy tartsák tisztán a várost a drogoktól. A film jelentőségét jól mutatja, hogy az egy darab hivatalos folytatáson (Francia kapcsolat II., 1975) kívül számtalan utánzója akadt a filmnek, de a mai napig nem sikerült az eredetit túlszárnyalni.

Érdekességek

- A filmben egy-egy aprócska szerepben feltűnik Eddie Egan és Sonny Grosso, az a két New York-i rendőr, akinek történetén a film alapul. Technikai tanácsadóként is segítették a munkát, mivel a filmeseknek sokszor nem volt engedélyük az adott helyszínen forgatni, gyakran léptek közbe, hogy leszereljék azokat a lakókat vagy boltosokat, akik emiatt tiltakoztak.

- Egan a forgatás közben sem tudta függetleníteni magát a munkájától. Mikor a metróban vettek fel jeleneteket, észrevett egy embert, aki ruházatában Fernando Rey francia drogcsempész és hajómágnás karakterére hasonlított. Egan annyit mondott, hogy ez a fickó gyanús, és máris követni kezdte, faképnél hagyva a stábot.

- Nem Gene Hackman volt az első választás Popeye Doyle szerepére. Sokáig versenyben volt Jackie Gleason, aki végül egyeztetési problémák miatt nem tudta elvállalni.

- A film legelején lévő jelenet, amikor Russo és a Mikulás-jelmezbe öltözött Doyle üldöznek egy drogkereskedőt, a  a két eredeti nyomozó, Egan és Grosso által használt valós taktikán alapul. Felfedezték, hogy a kábítószer kereskedők könnyen kiszúrják a civil ruhás rendőröket, és elmenekülnek a helyszínről, mielőtt a rendőrök letartóztathatják őket.

- Egy átlagos hollywoodi produkcióhoz képest a Francia kapcsolat fillérekből készült, alig 2 millió dollárból, díszletre például egyáltalán nem volt pénz, így azt nem is használtak. Nem volt pénz speciális kamerás kocsikra (dolly) sem, így az aktuális operatőr rendszerint egy tolókocsikban ült, valaki pedig a kívánt sebességgel tolta.

- A híres autós üldözést anélkül forgatták, hogy megszerezték volna a várostól a megfelelő engedélyeket. Az NYPD taktikai csapatának tagjai segítették a forgalom irányítását, de a munka nagy részét Friedkin rendezőasszisztensei végezték szolgálaton kívüli rendőrtisztek segítségével, akik közül sokan részt vettek a film alapjául szolgáló ügyben. Sok esetben illegálisan folytatták az üldözést a forgalomirányítás nélküli szakaszokon is, ahol tényleg el kellett kerülniük a valódi forgalmat és a gyalogosokat. A jelenet sok ütközése előre nem tervezett volt, kivéve a babakocsis nő esetében, amit sokszor és gondosan begyakoroltak.

- Bár veszélyes volt az autós hajsza, mindent megtettek, hogy ne legyen baj. Villogó rendőrségi lámpát helyeztek az autó tetejére, hogy figyelmeztessék a járókelőket. Egy kamerát az autó lökhárítójára szereltek, hogy az eseményeket egy száguldó kocsi nézőpontjából is lássuk. Bár maga Gene Hackman is vezetett bizonyos szakaszokon, a rendkívül veszélyes mutatványokat Bill Hickman hajtotta végre, Friedkin pedig a hátsó ülésről forgatott, mert az összes operatőr családos ember volt gyerekekkel, ő viszont nem.

- A film főgonoszát, Alain Charniert játszó Fernando Rey egy fatális véletlennek koöszönheti a szerepét. William Friedkin ugyanis azt a francia színészt akarta a szerepre, aki emlékei szerint Viridiana (1961) című Luis Bunuel filmben látott, és a casting direktornak úgy rémlett, hogy Rey volt az, akit fel is kért a munkára. Csakhogy amikor Friedkin kiment elé a reptérre, rögtön látta, hogy nem erre a színészre gondolt, aztán kiderült, hogy Rey spanyol, és nem is beszél franciául. Rey-t majdnem hazaküldték, de pár gyors telefonból kiderült, hogy Francisco Rabal nem ér rá, és nem is beszél angolul.

- Hat évvel a film bemutatása után készült Enzo G. Castellari rendezésében az alkotás spanyol-olasz remake-ja A rendőrség megbélyegez, a törvény felment (La policía detiene, la ley juzga/La Polizia incrimina, la Legge assolve, 1977). Érdekesség, hogy a Charnier-t játsszó Fernando Rey ebben a filmben is főszereplő.

- A Francia kapcsolat volt az első R kategóriás film, amely megkapta a legjobb filmnek járó Oscar díjat. (Az Éjféli cowboy 1969-ben X besorolású volt és csak később minősítették át R besorolásúvá)

- Míg Amerikában 1971. október 7-én került mozikba a film, Magyarországra csak évekkel később, 1974 nyarán jutott el, ráadásul - az Oscar esőnek köszönhetően - megemelt helyárakkal.

Vélemény

Figyelem! A következő sorok nyomokban cselekményleírást tartalmazhatnak.

A Piszkos Harry és a San Franciscó-i zsaru (Bullitt, 1968) mellett a Francia kapcsolat az 1970-es évek környékén jelentkező zsarufilmes reneszánsz egyik legjobb példája. Ezek közül kettő a listán is teljes joggal foglalja el az őt megillető helyet. A Piszkos Harry főleg az emlékezetes szövegeinek és a címszereplő karakterének köszönhetően maradt meg az örökkévalóságnak, míg a Francia kapcsolat nem csupán a nézőközönséget, hanem a filmkritikusokat is meghódította, melynek jutalma 5 Oscar-díj lett, közte a legjobb filmért járó. Ugyanakkor én  ahányszor csak megnézem a filmet (olyan sokszor azért nem láttam) minden egyes alkalommal felteszem a kérdést magamnak, hogy mit ettek rajta annyira az emberek. Tény, hogy nem rossz, sőt kifejezetten erős filmmel van dolgunk, de a titokra most sem biztos, hogy választ tudok adni.

Ha mégis meg akarnám fejteni a titkot, akkor talán két dologra tippelnék. Az egyik mindenképp William Friedkin rendező már-már őrült megszállottsága lehet, aki a fáma szerint aztán tényleg mindenkiből kihozta a legjobbat, és ehhez aztán tényleg mindent bevetett. Nem mellesleg saját maga filmezte a híres autós üldözős jelenetet, mert neki volt egyedül vér a pucájában a nem veszélytelen manővereket végrehajtani hozzá. A másik titok pedig talán abban rejtezhet, hogy a korábbiakkal ellentétben nem az addig szinte minden filmben csillogó és villogó New Yorkot akarja bemutatni. Fakó színek, meggyötört utcafrontok, ködbe burkolózó dokkok, lepukkant külvárosi bárok, koszos hátsó udvarok és lepusztult épületek, vagyis a mocsok és bűnözés. Mivel az emberekkel szembejött a kegyetlen valóság, talán ez is hozzájárulhatott a film sikeréhez. 

Ugyanakkor annak is megvan a hátránya, hogy a Francia kapcsolat az eltelt idők során műfajának sokat idézett klasszikusává vált. Aki most látja először, vagy korábban csak felületesen nézte, könnyen arra juthat, hogy a filmben nincsen semmi különös, kemény zsarufilmből van még millió ugyanilyen. Nem mellesleg végig olyan érzése van az embernek, mintha egy dokumentumfilmet nézne a New York-i nyomozók kábítószerellenes munkájáról.

SPOILER kezdete

Cserébe azért a végén szépen megkapjuk az arcunkba a kőkemény valóságot. Ráadásul az alkotók csak tovább fokozzák a zavarodottságunkat azzal, hogy Popeye eltűnik az omladozó gyárépületben, hallunk egy pisztolylövést, majd végül minden további magyarázat nélkül vége szakad a filmnek. Mindenki magára van utalva, hogy elképzelje, mi történhetett a falakon túl. Mivel igaz történetről van szó, a legvégén azért kapunk egy magyarázatot, ami talán még jobban a gyomrunkba vág.

SPOILER vége

Végül pedig egy jó tanács azoknak, akik szeretnék megnézni a filmet. Ha teheti mindenképp eredeti nyelven nézze meg a filmet (annak ellenére, hogy a lenti link a magyar szinkronos verzióra mutat), mert ugyan nagyszerű a magyar szinkron, engem végtelenül idegesített, hogy a magyar fordításban Bagoly volt Doyle beceneve.

https://videa.hu/videok/film-animacio/francia-kapcsolat-1971.mp4-1971-99-perc-XaA5QrfDox8sS3vV

Ítélet: 10/8