USA (20th Century Fox, Campanile), 110 perc, színes, western

Rendező: George Roy Hill

A Filmről

Az 1900-as évek kezdetén Butch Cassidy (Paul Newman) és a Sundance kölyök (Robert Redford) a hírhedt Wild Bunch banda tagjai, akik bankokat fosztogatnak és vonatokat rabolnak ki. Ám a törvény őrei megunják a garázdálkodást, és fejvadászokkal együtt indulnak levadászni a túlságosan elszemtelenedett rablópárost, ezért úgy döntenek, hogy Bolíviában folytatják bűnözői karrierjüket, ahová a Sundance kölyök szeretője, Etta Place (Katharine Ross) is velük tart. Csakhogy a kétes hírnév idővel ott is ugyanazt eredményezi, a kezdeti félelmet felváltja a szervezkedés az ellentámadásra, és a szeretni való rablópáros egyszer csak az egész bolíviai hadsereggel találja szembe magát. A túlerővel szemben ugyan semmi esélye hőseinknek, de ők megmutatják, hogy Butch Cassidy és a Sundance kölyök az utolsó leheletéig harcol.

A film valós eseményeken alapul, azoknak azonban jócskán túlromantizált változata, mindez azonban végtelenül szórakoztató. Ahelyett, hogy a korszak egyéb banditás filmjeihez hasonlóan tobzódna az erőszakban, inkább a börleszk és a vadnyugati akciók ironikus keverékével adja a megszokott westernklisék újfajta változatát. Mint annyian mások akkoriban, George Roy Hill is a francia újhullámhoz fordult inspirációért. A vadnyugat két legendás hőséről – bankok és vonatok réméről – készült filmjét Truffaut Jules és Jimjével rokonítja a téma, némelyek pedig egyenesen a film paródiáját látják benne. Holott a hatvanas évek végén alig akadt producer Hollywoodban, akit érdekelt volna két, a törvény elől menekülő vadnyugati bankrabló története. A forgatókönyvet jegyző William Goldman több stúdiónál házalt, de vagy azért hajtották el, mert bűnözőkből faragott hősöket, vagy azt kifogásolták, hogy a főszereplők Dél-Amerikába menekülnek. De a legfőbb ok ennél prózaibb volt: a hatvanas évekre az amerikai western aranykorának leáldozott, a legnagyobb stúdiók vezetői leginkább már csak a veszteségre tudtak gondolni, ha a műfaj szóba került.

Pedig ha jobban belegondolunk, a Butch Cassidy és a Sundance kölyök nem hagyományos western. A századforduló idején játszódik, akkor, amikor a civilizáció és a szervezett bűnüldözés rohamtempóban számolta fel a peremvidék vadságát, címszereplő hősei pedig nem makulátlan fegyverforgatók, hanem bankrablók, akik ugyan tartózkodnak a felesleges erőszaktól, de mégis, ha úgy adódik, embert is ölnek, hogy mentsék irhájukat. Paul Newman és Robert Redford (aki ezzel a szereppel lett igazi sztár) egyszerűen tökéletes párt alkot, kettejük ikonná vált kettőse olyan mesés volt ebben a western köntösbe bújtatott  és Conrad L. Hall Oscar-díjas operatőr szépiaszíneiben fürdő rendhagyó jellemtanulmányban, hogy azóta is a haverfilmek (buddy movies) egyik etalonjának számít. 

A valóságban Robert LeRoy Parker alias Butch Cassidy" és Harry Alonzo Longabaugh, azaz a Sundance Kölyök korántsem voltak olyan vajszívűek, mint Goldman forgatókönyvében. Sőt, a két hétpróbás gazember nem is ápolt igazán szoros barátságot, de történetesen valóban együtt haltak meg San Vicentében, amikor 1908 novemberében rajtuk ütött a bolíviai hadsereg, nem sokkal az után, hogy a banditák kirabolták az egyik ezüstbánya munkásainak bérét szállító vonatot. A Wild Bunch nevű bandájukkal kezdetben még csak egyszerűbb bűncselekményeket követtek el, onnan fejlődtek fel a vonat- és bankrablásokig. A csapat azzal szerzett magának hírnevet, hogy nagyon alaposan előkészítették az akciókat. Többször, személyesen is felmérték a terepet a támadás előtt, de a menekülést sem bízták a véletlenre: a tervezett útvonal mentén ellátmányt és friss lovakat hagytak. Butch Cassidy pláne híres volt arról, hogy ha nem volt muszáj, nem alkalmazott erőszakot, és amikor épp nem rablótámadásban vett részt, szerény, csendes, rendes, kifejezetten kedves emberként éldegélt.

Azon rinyálsz, hogy nem tudsz úszni? Úgyis belehalsz a zuhanásba!

A Butch Cassidy és a Sundance kölyök lefegyverző kombinációja az okos és eredeti forgatókönyvnek, a hatásos vizualitásnak és a sztárok vonzerejének. William Goldman Oscar-díjas forgatókönyve izgalmas, szellemes és romantikus, amely kigúnyolja, de ugyanakkor szeretettel is fordul a legenda felé. A film minden tréfa és számos humoros fordulat ellenére is leginkább a rendkívül jól ábrázolt, két ellentétes karakteren alapszik. Butch Cassidy egy független, eredeti és intelligens figura, aki ugyanúgy nem kedveli a törvényt, mint ahogy a hatalmat és a hatalmon lévőket. A Kölyök ezzel szemben sokkal forrófejűbb, aki közben szégyelli a legkisebb gyengeségét is, ám legbelül sötét, szenvtelen és ironikus.

A Butch Cassidy és a Sundance kölyök négy Oscar-díjával (forgatókönyv, operatőr, zene, betétdal) és 6 millió dolláros költségvetését közel meghúszszorozó bevételével az 1969-es hollywoodi filmtermés legsikeresebb darabja lett – mára pedig az amerikai filmtörténet megkerülhetetlen alkotása.

Érdekességek

- Darryl F. Zanuck executive producer 400.000 dollárt fizetett a forgatókönyvért William Goldman-nak , ami akkoriban rekord összegnek számított egy eredeti forgatókönyvért.

- A filmhez eredetileg a két főszereplőnek Paul Newmant és Steve McQueen-t szerették volna. A két színész azonban nem tudott megegyezni gázsijukról a producerekkel, kivel mindketten úgy gondolták, hogy ők a fontosabbak. A vita vége az lett, hogy Steve McQueen kilépett a produkcióból és felcserélték a film címében a két nevet is. Először ugyanis The Sundance Kid and Butch Cassidy lett volna a címe.

- Robert Redford saját maga akarta csinálni a kaszkadőrjeleneteit. Paul Newman-nek ez nem tetszett, főleg az, amikor Redford a mozgó vonat tetején akart szaladgálni.

- Robert Redford a filmes karakterére utalva nevezte el a Sundance Filmintézetet és a Filmfesztivált.

- A produkcióban részt vett a 84 éves Lula Parker Betenson, Butch Cassidy utolsó élő testvére, aki rengeteg hasznos ötlettel és tanáccsal látta el a film alkotóit.

- Katharine Ross első nap kiment a forgatásra, és konstatálta, hogy az öt kamerához mindössze négy segédoperatőr van. Conrad L. Hall vezető operatőr odarakta az ötödik kamerához és megmutatta, hogyan kell kezelni. George Roy Hill csak magában füstölgött aznap, de másnaptól kitiltotta Rosst a forgatásról – kivéve természetesen azokat a napokat, amikor színészként kellett ott lennie. Ross végül úgy emlékezett vissza, hogy a legjobban azokat a napokat élvezte, amikor nem a rendezővel, hanem a second unittal forgathatott.

- A készítők azt szerették volna, hogy Bob Dylan énekelje el Burt Bacharach betétdalát (Raindrops Keep Falling on My Head) a filmhez, ami egyébként csak a nyersvágás elkészülte után íródott. Végül B. J. Thomas énekelte el a híressé vált betétdalt.

- A híres montázsjelenethez használt "korhű" fotókat a Hello, Dolly! díszleteiben fényképezték, melyet párhuzamosan forgattak Hill filmjével.

- A film ugyanabban az évben került bemutatásra, mint Sam Peckinpah filmje, a Vad banda (Wild Bunch). A Foxnál nem akartak zavarodást, így a filmben Cassidy bandájának egy másik nevét, a Hole-in-the-Wall Gang-et használták az eredeti Wild Bunch helyett.

- San Vicente város határában álló emlékmű büszkén hirdeti, hogy ez az a város, ahol a bolíviai hadsereg egy osztaga végül lelőtte Butch Cassidyt és a Sundance Kölyköt, miután azok kirabolták a helyi bányászok bérét szállító vonatot. 

Vélemény

A 60-as évek végére a western műfaja jelentős átalakuláson ment át. A klasszikus John Wayne-féle filmeknek és a korábban megszokott Vadnyugatnak a szelleme már leáldozott, ebből kifolyólag Hollywodnak is haladnia kellett a korral. Egy olyan felütés, mint ami a Butch Cassidy és a Sundance kölyökben megjelenik, miszerint a korábbi pisztolyhősök már menekülni kénytelenek, ilyen még véletlen sem fordulhatott elő a klasszikus westernekben. Másrészt itt már jól látható, ahogy szépen lassan leszámolnak a klasszikus western kellékekkel, ahogyan fokozatosan veszi át a lovak szerepét a kerékpár, a vasút és majd a későbbiekben az autók, illetőleg a hatlövetűt is felváltja a gépkarabély (ez utóbbi még jobban előjön majd a következő blogbejegyzés témája, a Vad banda során).

Mindez azonban sem a nézők (így nekem sem), sem a kritikusok számára nem jelent problémát, és egyáltalán nem jelenti azt, hogy a későbbiekben nem lennének jó westernfilmek, egyszerűen egy természetes megújulásról van szó, ami talán rá is fért a műfajra. Érdekes, hogy a film kezdő képsorai az egyik legősibb westernt, Edwin S. Porter 1903-as némafilmjét, A nagy vonatrablás-t (The Great Train Robbery) idézik, míg maga a film már talán nem is mondható westernfilmek a szó legszorosabb értelmében, maga a vadnyugati környezet sem igazán jellemzi, ezért én is inkább egy kalandfilm és akciófilm elegyének titulálnám, némi vígjátékos beütéssel, mely nyomokban westernt is tartalmaz.

A legtöbbeknek a film híres betétdala, az Oscar-díjas Raindrops Keep Falling on My Head (ami alatt Paul Newman és Katharine Ross bicikliznek és mutatványokat mutatnak be a kerékpáron) ugrik be az embereknek, ami valóban egy kedves és fülbemászó dallam, ugyanakkor véleményem szerint nem igazán illett a filmhez, annak ellenére sem, hogy maga a film hangulata könnyed és vicces, mint ahogy a dal maga is.

Az összkép viszont egyértelműen pozitív, kisebb hibái ellenére az alkotóknak végső soron sikerült egy jó kis filmet összedobni, ami pontosan eléri a célját, azaz kellemes szórakozást nyújt. Az akció, a dráma és a humorosabb jelenetek (kedvencem a spanyol nyelvű félre sikerült bankrablás) tökéletes egyensúlyban voltak, a karakterek jól fel lettek építve, a két színész pedig mesterfokon űzi a szórakoztatást. A Butch Cassidy és a Sundance kölyök egy nosztalgikus, szívet melengető és szórakoztató alkotás, ami mindenkinek kellemes perceket fog okozni.

https://videa.hu/videok/film-animacio/butch-cassidy-es-a-sundance-western-Bb5zUrgQ7tq2HIOp

Ítélet: 10/8,5