Olaszország (Vera Film), 115 perc, Technicolor, krimi

Rendező: Elio Petri

A Filmről

Elio Petri társadalmi szatírájának központjában egy valóban minden gyanú felett álló polgár áll. A rendőrség politikai csoportjának frissen kinevezett vezetője, akit mindenki csak Doktornak hív (Gian Maria Volonté) egy erotikus játék során meggyilkolja a szeretőjét (Florinda Bolkan). Amikor őt magát bízzák meg a gyilkosság felderítésével szinte sportot űz abból, hogy mindenütt nyomokat hagyjon maga után, hogy lássa, mikor jön el az a pillanat, amikor egy minden gyanú felett álló és hatalommal rendelkező embert valóban meg mernek vádolni. Ezzel szemben mindenki falaz neki és eltünteti a nyomokat, hiszen a politikai rendőrség vezetője feddhetetlen.

A film sikere főleg remek dramaturgiájából adódik. Miközben fokozatosan kerülnek elő a bizonyítékok, azt is megtudjuk, hogy milyen fontos ember főhősünk, s a visszaemlékezésekben az indítékaira is fény derül. A Doktor már szinte Istennek képzeli magát, egyenértékűnek hivatásával, akit ha megsértenek, akkor féltékenységből vagy akár csak dacból halálos „bosszút” állhat. Az vágya azonban, hogy megtapasztalja milyen a bűnösség érzése, szertefoszlik. Ugyanis csak a megbizonyosodott bűnösség lenne az, ami a teljhatalmi léttel még együtt jár, hiszen joga van felülírni és megmásítani mindent – még mások pusztulását is.

Petri a törvények fölött álló ember pszichológiai-társadalmi elemzését adja egy csöppet sem titkoltan kafkai világban. A Doktor szerepére a főként Sergio Leone westernjeiből (Egy maréknyi dollárért, Pár dollárral többért) ismerős Gian Maria Volontét kérte fel a rendező, aki ezzel az alakításával emelkedett az olasz (és a világ) filmművészet mainstream színészei közé. A színész sikerrel formálta meg a filmművészet egyik legösszetettebb és legfélelmetesebb pszichopatáját. A színészi alakítás és a rendezés mellett mindenképp kiemelendő Luigi Kuveiller operatőri munkája, amely igazából csak akkor hagyja el a premier plánban mutatott arcokat, ha a környezet realitására vagy álomszerűségére hívja fel a figyelmet. Leginkább a lelki folyamatok, erotikus tartalmak felé közelít és az arcéleken végigfutó érzelmekre koncentrál, amelyet az abszurd nyomok felismerései eredményeznek.

Petri filmje hatalmas kritikai és közönségsikert aratott hazájában. Az 1970-es Cannes-i filmfesztiválon rögtön sikerült bezsebelnie a Zsűri Nagydíját és a FIPRESCI-díjat is. Nem sokkal később pedig az Oscar-díjat is elnyerte a legjobb idegennyelvű film kategóriájában. Az Oscar történetének egy furcsa fintora, hogy az egy évvel későbbi, 1972-es ünnepségen újra szerepelt az alkotás, mégpedig a legjobb forgatókönyv kategóriájában, ám a jelölést ekkor nem sikerült díjra váltania. A Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében a hetvenes évek olasz filmjeinek fontos szereplője, amely Elio Petrivel és Gian Maria Volontéval két olyan sztárt adott az olasz filméletnek, akik az évtized derekáig sikeresen gyártották együtt tovább a mozijaikat.

Érdekességek

- A film Elio Petri "Neurózis-trilógiájának" a része A munkásosztály a paradicsomba megy (La classe operaia va in paradiso, 1971) és a La propriéta non é piú un furto (1973) filmekkel együtt.

- Maga Elio Petri is feltűnik a filmben egy rövid cameo erejéig; ő alakítja a főnök beszéde alatt alvó embert.

- Az 1980-as évek végén a Cannon Group el akarta készíteni a film amerikai remake-jét. A rendező Andrej Koncsalovszkij lett volna, a forgatókönyvíró Paul Schrader, a főszerepet pedig Al Pacino vagy Christopher Walken alakította volna, de a filmből végül nem lett semmi.

Vélemény

A blogbejegyzések írása során mindig igyekszem magam minél távolabb tartani mindennemű politikai megnyilvánulástól és igyekszem valóban csak a filmre koncentrálni. Ehhez most is próbáltam magam tartani, azonban a film témája nagyon adta magát, így ez esetben megkerülhetetlenné vált, hogy mindennemű politikai felhang nélkül írjak Elio Petri filmjéről. Bárki, aki (mostanában) látta már a filmet, annak bizonyosan a legelső gondolata ugyanaz volt, sőt még az sem kizárt, hogy példát is tudna mondani a saját életéből vagy csak az általános mindennapokból, aki a film főszereplőjéhez hasonlóan gyakorlatilag érinthetetlennek bizonyult. Anélkül, hogy a jelenlegi vezetést kritizálnám, nyilvánvalóan sokaknak szúrja a szemét, hogy vannak olyan országok, rezsimek, hogy a diktatúrákról már ne is beszéljek, ahol gyakorlatilag bármit meg lehet tenni mindenféle retorzió nélkül. De nem is kell olyan magasra (vagy éppen messzire) mennünk, mert a velem egykorúak bizonyára találkoztak már a munkahelyükön is olyan, a hatalomhoz vagy a vezetéshez közel álló egyénekkel, akik szinte bármit megtehettek anélkül, hogy bármiféle számonkérés is történt volna. Mindezt természetesen úgy, hogy erről gyakorlatilag mindenki tudott, legyen az vezető vagy csupán beosztott.

A végtelenül hosszú címmel rendelkező filmünk esetében is gyakorlatilag ugyanez történik, a helyszín a politikai rendőrség, míg az elkövetett bűn jelen esetben egy gyilkosság. A helyzetet némileg bonyolítja, hogy az elkövető  - a normál élethelyzettől eltérő módon - minden megtesz azért, hogy bűnösségét bizonyítja. Az már csak egy plusz töltetet ad a dolognak, hogy a gyilkossági ügy felderítésére éppen magát a gyilkost rendelik ki. Azt a rendőri vezetőt vagy éppen gyilkost, akit Gian Maia Volonté játszik, mégpedig briliánsan. Kiválóan jeleníti meg az az egyik pillanatban még fennhéjázó és mindenkit egyaránt lekezelő uralkodó típust, aki a másik pillanatban egy infantilis, a saját érzéseivel is hadilábon álló, bizonytalan lelki roncs. Érdekes volt látni az olasz színészt a korábbi western szerepeitől teljesen eltérő karakterként, ráadásul mindezt egy jóval hétköznapibb fizimiskával.

A film egyrészt remekül mutatja be a mindenkori hatalmi rendszerek felépítését, az alkalmazottak között szigorú alá és-fölérendeltségi viszonyt, a felfelé nyaló és lefelé rúgó mentalitást, a beosztottak feletti lekezelő önkényt, amit azonban a beosztottak is igényelnek, hiszen ettől működik ez a hatalmi gépezet. Másrészt egy fontos kérdést is felvet, hogy mi is lehetett a gyilkosság valódi kiváltó oka. Csupán annyi, hogy a Doktor bemutathassa a mindenkori rendszer gyengeségeit és hibáit, ezáltal igazolva önmagát vagy a valódi ok a pozíciójában nagy hatalommal bíró, de a valóságban csekély férfierővel bíró polgár mély frusztrációja lehetett, amit szeretőjének (szerelmének?) vibráló nőiessége, és az abból adódó érzelmi és szellemi fölénye még tovább súlyosbított. Nem mellesleg itt jegyezném meg az is, hogy Volonté mellett Florinda Bolkan személyében is sikerült megtalálni a legmegfelelőbb személyt a szerepre. a színésznőből ugyanis szinte sugárzik a szexuális vonzerő, ami igencsak fontos tényező volt a szerep eljátszásához.

Elio Petri filmje egyszerre tekinthető izgalmas kriminek, kőkemény drámának és mindenekelőtt erős társadalomkritikának. A film legnagyobb ereje pedig abban rejlik, hogy gyakorlatilag mindegy mikor készült vagy éppen melyik korban és melyik országban játszódik, az itt bemutatott események és mondanivaló örök érvényű. A minden gyanú felett álló, feddhetetlen polgár gondolatai ugyanis a mai napig minden egyes élethelyzetben visszaköszönnek, főként ha egy totalitárius diktatúra elkezd bimbózni bárhol a világban, legyen az bármilyen ideológia ötlettől táplált.

https://videa.hu/videok/film-animacio/vizsgalat-egy-minden-gyanu-felett-G3y2eH5oCSE3v7jG

Ítélet: 10/9