USA (Mirisch Company), 109 perc, színes, dráma - krimi

Rendező: Norman Jewison

A Filmről

Hattie McDaniel 1939-ben Oscar-díjat kapott legjobb női mellékszereplő kategóriában az Elfújta a szélben nyújtott alakításáért. Majdnem 30 évnek kellett eltelnie, míg az első fekete színész (nő) után az első feketékkel foglalkozó film is hasonló elismerésben részesülhetett. Norman Jewison alkotása, a Forró éjszakában – az Amerikai Filmakadémia szerint 1967-ben elnyerte a legjobb filmnek járó elismerést, ezzel mintegy üdítő változást hozott a díjkiosztó történetébe, amely a társadalmilag tudatosabb negyvenes éveket követően főszabály szerint a kortárs Amerika problémáiról tudomást sem vevő történelmi/háborús filmeket és musicaleket tüntette ki megkülönböztetett figyelmével.

Miután egy déli kisváros utcáján megtalálják a gazdag gyártulajdonos holttestét, a helyi rendőrök gyorsan lezártnak tekintik az ügyet azzal, hogy letartóztatják Virgil Tibbs-t (Sidney Poitier), a fekete férfit, aki ellen mindössze annyi bizonyítékuk van, hogy a közeli vasútállomáson várakozott. Mikor kiderül, hogy a férfi nagymenő rendőrnyomozó, egyértelművé válik, hogy más a gyilkos. Tibbs kissé vonakodva ugyan, de beleegyezik, hogy segít Gillespie rendőrfőnöknek (Rod Steiger) felgöngyölíteni az ügyet.

A rasszizmus problematikája még alig került filmvászonra akkoriban, amikor Walter Mirisch független producer és Norman Jewison rendező  John Ball azonos című regényét egyenesen Sidney Poitier számára megfilmesítette. Stirling Silliphant adaptációja túlnyomórészt hű marad a regény cselekményéhez, de a helyszínek és a szereplők jelentősen eltérnek a leírtaktól, ami egyértelműen a film javára válik. Az 1960-as évek Amerikájában játszódó film széles körben szerzett elismerést, mert egy nyíltan rasszista déli városba látogató fekete rendőr személyén keresztül hatásosan tanulmányozza a fajgyűlölet kérdését. Jewison fantasztikus tehetségről tesz tanúbizonyságot, ahogy ezt a kriminek álcázott karaktertanulmányt a néző elé tárja. A film dinamikáját elsősorban nem maga a nyomozás adja, hanem mindaz, amit a szereplők és persze elsősorban a két főszereplő felfedez – a másikban és a környezetében.

Rod Steiger megérdemelten vihette haza a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscart a lusta, folyamatosan rágózó, előítéletekkel teli rendőrfőnök megformálásáért, aki végül nagy nehezen megtanulja tisztelni Tibbs-t. A method acting realista ábrázolásmódjának megfelelően a színész hatásosan és hihetően tolmácsolja a rendőrfőnök világát és mindennapjait. Sidney Poitier megszokott méltósága és ellentmondást nem tűrő személyisége csodálatosan ellensúlyozza az alakítását, ezáltal ketten együtt megdöbbentően jó párost alkotnak, így a film központi témájává kettejük kapcsolatának alakítása válik. Ray Charles felejthetetlen, bluesos hangja meggyőzően egészíti ki az egyébként is lenyűgöző filmzenét (Quincy Jones szerzeménye), megteremtve a legsötétebb Dél hangulatát.

A film emlékezetes jelenete, amikor a két rendőr felkeresi Eric Endicottot (Larry Gates) az otthonában, egy nyomot követve. Endicott felháborodásában, hogy Tibbs gyanúba keverte őt, pofonüti, és Tibbs azonnal visszaüt. Ez csupán a filmben volt így, az eredeti regényben Tibbs nem üt vissza. Ezt Sidney Poitier tette hozzá a forgatókönyvhöz, részben, hogy a hitelességét növelje, részben az 1964. évi polgári jogi tüntetések hatására. A pofon történelmi jelentőségűnek bizonyult, ugyanis ez lett az első játékfilm, amelyben egy színes bőrű pofon vágott egy fehér embert.

A Forró éjszakában nem csupán a legjobb filmnek járó Oscar-díjat nyerte el, hanem díjazták a fent említett Rod Steiger mellett a legjobb forgatókönyvért, legjobb hangért, illetőleg a legjobb vágásért. Tekintsük bárminek is, klasszikus kriminek vagy határozott társadalomkritikának,a Forró éjszakában mindenképpen átgondolt és szórakoztató film. Virgil Tibbs felügyelő figurája később még felbukkant két mozifilmben (Mr. Tibbs nyomoz, 1970, ill. Mr. Tibbs és a szervezet, 1971), amelyeknek színvonala azonban nem éri el a sorozatindító darabét. 

Érdekességek

- A film túlnyomó részét egy északi állam (Illinois) Sparta nevű kisvárosban forgatták, mert délen szó szoros értelemben életveszélyben lett volna Sidney Poitier. Néhány gyapotültetvényes felvétel miatt a stábnak mégis le kellett utaznia délre (Tennessee-be) ahol Poitier állítólag pisztollyal a párnája alatt mert csak elaludni. 

- A rendező, Norman Jewison kérte Rod Steigertől, hogy folyamatosan rágózzon a filmben. Steiger először ellenállt, aztán egyre jobban megtetszett neki az ötlet, aminek az lett az eredménye, hogy 263 csomag rágó fogyott el a forgatás alatt.

- A Rod Steiger és Sidney Poitier közötti párbeszéd, ami a rendőrfőnök házában zajlik, teljes mértékben improvizáció volt.

- Mivel a történet nyáron játszódik a forró Mississippiben, de a jeleteket ősszel forgatták Illinoisban, ezért a színészek jégkockát tartottak a szájukban (majd közvetlenül a felvétel előtt kiköpték), hogy az éjszakai jelenetek során ne látszódjon a leheletük.

- Az 1968-as Oscar-gálát azért halasztották el két nappal, mert az eredeti dátum előtt négy nappal halálos merényletet követtek el az ismert fekete polgárjogi harcos, Martin Luther King Jr. ellen.

- A filmet 2002-ben az amerikai Kongresszusi Könyvtár beválasztotta a nemzeti filmarchívumba, mint „kulturálisan, történelmileg, vagy esztétikailag jelentős művet”.

- A film egyik emlékezetes mondatát, a They call me Mr. Tibbs, az Amerikai Filmintézet a legfontosabb száz idézet közé választotta.

Vélemény

A Forró éjszakában egy újabb olyan film, ami a maga idejében tabunak számított, míg 2022-ben gyakorlatilag már a csapból is ez folyik. A mostani világrendben a rasszizmus kérdése / problematikája szinte már ugyanúgy mindennapos témának számít, mint a BLM mozgalom jelenléte és a focimeccseken térdeplő focisták látványa. A film készítésének idejében azonban még igencsak más szelek fújtak és az különböző afroamerikai polgárjogi mozgalmak Martin Luther King vezetésével még más célokért küzdöttek, mint napjainkban. Véletlen vagy nem, ugyanabban az évben készült egyébként egy másik szintén híressé vált, nyíltan a rasszizmussal szembeszálló alkotás is: A Találd ki, ki jön vacsorára (Guess Who's Coming to Dinner) szintén Sidney Poitier főszereplésével.

Jelenlegi filmünk lényegét sem az egyébként nem rossz bűnügyi vonal jelenti, hanem az egyértelmű társadalomkritika és a rasszizmus problémájának a kérdésköre, melyet az alkotók nyíltan elítélnek. Norman Jewison filmjében egy izgalmas bűnügyi nyomozás keveredik a hatvanas évek rasszizmusával. Azzal talán nem árulok el nagy titkot, hogy Virgil Tibbs nyomozó végül minden nehézség és fenyegetettség ellenére megtalálja a valódi gyilkost, ahogy az is sejthető már az elején, hogy a bunkó helyi rendőrfőnök a film végére meghasonul. Gillespie ugyanis semmi mást nem tud felhozni felsőbbrendűségi érzése igazolására, mint Tibbs  bőrszínét. Ugyanakkor az is igaz, hogy Tibbs egyetlen percig sem titkolja szakmai és társadalmi fölényét és lépten-nyomon érzékelteti is azt a seriffel. A film legjobb jelenete, amikor Gillespie rendőrfőnök a kihallgatás és dialógus során szembesül azzal, hogy a gyilkossággal meggyanúsított Tibbs valójában rendőrnyomozó, méghozzá a legjobb fajtából.

A film legnagyobb erőssége egyértelműen a színészi alakításokban rejlik. Sidney Poitier az 1960-as években az egyik legfelkapottabb színésznek számított és az ügynökök az első között gondoltak rá, ha fekete színészt kerestek egy-egy komolyabb, drámaibb szerepre. Most sem lehetett rá panasz, meggyőzően formálta meg a nagyvárosi fekete rendőrt, aki folyamatosan egyensúlyoz a fölényesség és az alázat között és folyamatosan vívódik benne egymással a büszke, dacos önérzet és a bölcs konfliktuskerülés. Az viszont egy percig sem kérdéses, hogy a legnagyobbat Rod Steiger alakítja a folyamatosan rágózó, vidéki tahó rendőrfőnök szerepében. A színészt eddig egyetlen fimben láttam korábban, a Doktor Zsivágóban szerepelt (egyébként fel sem ismertem, hogy ugyanarról a színészről van szó), ahol szintén remekül játszott, de ez a szerep volt az igazán testhez álló  számára.

https://videa.hu/videok/film-animacio/forro-ejszakaban-1967.mp4-.-krimi-ZdSnLZq472g8XeRw

Ítélet: 10/7,5