Nagy-Britannia (Python Pictures, Michael White, National Film Trustee), 92 perc, Technicolor, vígjáték

Rendező: Terry Gilliam, Terry Jones

A Filmről

Artúr király (Graham Chapman) útnak indul, és maga mellé gyűjti a kerekasztal lovagjait, a bátor Sir Lancelot-ot (John Cleese), a gyáva Sir Robint (Eric Idle), a felettébb bölcs Sir Bedever-t (Terry Jones) és a szűzies Sir Galahad-et (Michael Palin), akiknek ezután különböző próbatételeken kell átesniük. Útközben Isten szól hozzájuk, hogy meg kell találniuk a Szent Kelyhet, és ezután mindent egy lapra feltéve próbálják megtalálni a titokzatos kincset. Útjukat különféle abszurd akadályok nehezítik, melyek között akadnak szörnyetegek, ádáz lovagok és fenevadnak hitt kisállat is. Egy szétszakadást újabb egymásra találás követ, és Artúrék – különböző messzi és veszélyes vidékeket megjárva, számtalan ártalmas és ártalmatlan ellenfelet legyőzve – elérkeznek a Halál Hídjához, amelyen már megfogyatkozva lépnek át, hogy aztán a maradék csapat a film végén már egyáltalán nem meglepő módon egy rabszállítóban végezze.

Kezdetben volt a Monty Python repülő cirkusza tévésorozat, amelyben verbális és vizuális poénok özönét zúdította a nézőkre öt angol és egy amerikai. A BBC sorozata több-kevesebb rendszerességgel 1969-től 1974-ig futott és a csatorna talán maga is meglepődve tapasztalta, miféle zabolátlan szellemet engedett ki a palackból. A hatalmas sikeren felbuzdulva a tagok úgy döntöttek, belevágnak egy egész estés játékfilmbe is. Mivel egy korábbi jeleneteikre épülő szkeccsfilmjük megbukott a moziban, a stúdiók hallani sem akartak az ötletről, főleg, amikor megtudták, hogy a rendezést a csoport két tagja, Terry Gilliam és Terry Jones akarta magára vállalni. Végül egy nevetségesen kis összeget, 230.000 fontot sikerült összekaparniuk, azt is többnyire olyan zenekaroktól, mint a Pink Floyd, a Jethro Tull, a Genesis és a Led Zeppelin, akik egyaránt a csapat nagy rajongói voltak (és nem mellesleg a pénzt is leírhatták az adójukból).

A forgatást rengeteg nehézség kísérte, elsőként az a rendelkezés, amely megtiltotta, hogy a stáb az állami tulajdonban lévő brit kastélyokban forgasson. Végül egy magántulajdonban lévő várat, a Skóciában található Doune Castle-t bérelték ki a célra, mert a külső és a belső jeleneteknek is maximálisan megfelelt. A főszerepet alakító Graham Chapman épp alkoholizmusa csúcsán járt, és mivel tisztán akarta játszani a királyt, folyamatosan súlyos elvonási tünetekkel küzdött, olyannyira, hogy állandóan elfelejtette a szövegét, és gyakorlott hegymászóként sem bírt a Halálhídon végigmenni. A két rendező egy ideig felváltva irányította a munkálatokat, de a többiek egy idő után megunták a technikai apróságokkal pepecselő Gilliamet, és a színészeket jobban és emberségesebben vezető Joneshoz kezdtek ragaszkodni, ami újabb feszültségeket szült. Végül kínkeserves munkával ugyan, de mégis a mozitörténet egyik legnépszerűbb és legtöbbet idézett vígjátékát hozták össze.

A forgatással nem ért véget a Gyalog galopp kálváriája, az első vágott verzió vetítéséről ugyanis a közönség nagy része kivonult, egy másik tesztvetítésen pedig az első öt percen nevettek a nézők, utána azonban végig síri csend honolt. Összesen 13 előzetes vetítést tartottak a bemutató előtt, és egyik sem sikerült jól, ezért Gilliamék rengetegszer újravágták a filmet, mielőtt 1975 áprilisában megérkezett volna a mozikba. Végül a Monty Python csoport a tévésztárság után a filmsztárságot is megízlelte, ugyanis a film kiugró siker lett a mozikban, és nem csak hazájukban, hanem az Egyesült Államokban, Európában és a világ több más részén is, a filmben elhangzó mondatok pedig ma már mindennapjaink szerves részét képezik. Ha nincs a Gyalog galopp, akkor valószínűleg nincs Airplane, Csupasz pisztoly vagy épp a Picasso kalandjai, hogy az abszurd humor legnagyobbjait említsük. 

Hazánkban mintegy három év késéssel mutatták be a Gyalog galoppot. Ahogy a filmet az emberi kultúra csúcsának nevező Galla Miklós is megjegyezte, a szinkronnak számos erénye van, de több félrefordítás is van benne. Vannak jelentéktelen ferdítések, mint például az, hogy a Ni-lovagok díszcserjeágyás helyett magyarul rekettyést kérnek; a boszorkány Cleese karakterét tarajos gőte helyett gyíkká változtatta; vagy a Hídőr Asszíria helyett Sri Lanka fővárosa iránt érdeklődik. Az egyik legnagyobb mellényúlás azonban a film egyik alapgegje, ugyanis a lódobogást nem tökkel, hanem kókuszdióval utánozzák, aminek pont az volt a lényege, hogy Nagy-Britanniában nem őshonos a kókusz. Továbbá viszonylag közismert, de csak részben igaz tény, hogy Arthur király és társai azért gyalog galoppolnak, mert a stábnak nem volt pénze lovakra a forgatáshoz. 

Érdekességek

- Az eredeti tervek szerint Artúr egyaránt kereste volna a Szent Kelyhet a középkori és a modern Londonban. A film a Harrod's áruházban, a Szent Grál-pultnál fejeződött volna be, míg Sir Galahadből ügyvéd lett volna Surreyben.

- Paul McCartney akkora rajongója volt a társulatnak, hogy állítólag mindig félbeszakította a próbákat, amikor kezdődött a Repülő Cirkusz, George Harrison pedig egyenesen a Beatles szellemi örököseinek nevezte a Pythonokat. Utóbbi aztán szerepelt a Monty Python következő filmjében, sőt, azért hozott létre egy filmgyártó céget, hogy elkészülhessen a Brian élete (Monty Python's Life of Brian, 1979).

- A költségvetés csak egy páncélinget engedélyezett, úgyhogy a többiek mind fémnek álcázott gyapjúruhát viseltek, ami a folyamatos esőben átázott, így egy-egy forgatási nap végén a stáb tagjai egymással versenyezve rohantak vissza a szállodába, hátha van még meleg víz.

- Camelot várát (mint ahogy a filmben is elhangzik) makettként húzták fel, de a forgatást többször meg kellett szakítani, mert a furnérlemezből készült építményt elfújta a szél.

- A film egyik legemlékezetesebb jelenete a Fekete Lovag és Arthur király párviadala. Ehhez és a többi kardozós jelenethez sem használtak kaszkadőrt, mert a Pythonok az amúgy viszontagságos forgatás legmókásabb részének tartották az erre való felkészülést. A Fekete Lovag azonban kiverte a biztosítékot a producereknél, akik túl véresnek tartották a jelenetet és ki is akarták vágatni a filmből. 

- A Gyalog galoppban Michael Palin alakítja a legtöbb karaktert, szám szerint 12-t. Ennek ellenére nem ő, hanem Terry Gilliam hal meg a filmben legtöbbször, egészen pontosan 4-szer a 6 általa játszott figurából.

- A film zenéjét szinte teljesen lecserélték. A vígjátékhoz eredetileg a barátjuk, Neil Innes írt zenét, aki Robin lovag kísérőjét is játszotta. Ezek a szerzemények önmagukban is komikusnak hatottak, ám csak kettő maradt meg belőlük a végső változatban: a cameloti lovagok dala, illetve a Robin gyávaságáról szóló ének. A humoros zene viszont aláásta volna a Gyalog galopp komolykodó hangulatát, ezért egy filmzenei gyűjtemény katalógusából választottak helyettük heroikus darabokat, amikkel sokkal jobban működtek a poénok.

- A Monty Python tagjai spóroltak a mellékszereplőkön és a statisztákon is, így ismerősök, barátok és családtagok is beugrottak szerepelni, a boszorkányt például John Cleese felesége, Connie Booth alakította. A Herbert herceg esküvőjén látható statiszták turisták voltak, akiket a producer kért fel a részvételre a filmben, míg az utolsó jelenetben felbukkanó hadsereg a Stirling-egyetem 175 diákjából állt; napidíjuk fejenként két font volt.

- A film 1975-ös első New York-i bemutatóján az első ezer néző kókuszdiót kapott jegye mellé. A cannes-i premiert bombafenyegetés miatt már az elején meg kellett szakítani, a nézők közül többen azt hitték, hogy a mozi kiürítése is része a film vetítésének.

- Terry Gilliamnek még a legjámborabb és legkedvesebb Python hírében álló kollégáját is sikerült kiborítania akkor, amikor Michael Palin egy „sárevőt” játszott. A ’Hozzátok a halottakat’ jelenetben ő csak a háttérben falatozott, de minden újabb felvétel során kötelességtudóan eljátszotta a szerepét. Aztán amikor Gilliam a nyolcadik alkalommal is újra akarta venni a jelenetet, a színész sem bírta tovább, kikelt magából és hisztérikusan ütni kezdte a talajt.

- A Gyalog galopp díszbemutatóján egy újságíró megkérdezte Eric Idle-től, hogy milyen filmet terveznek csinálni következőnek. Hirtelen ötlettől vezérelve a színész úgy felelt, hogy a címe ‘Jézus Krisztus dicsvágya’ lesz. Végül mégsem a Messiásról forgattak filmet, hanem az egyik kortársáról, aki egy nagyon haszontalan fiú volt, de ahogy mondani szokás, az már egy másik történet.

- Mark Forstater, a film producere 2012-ben a bírósághoz fordult annak érdekében, hogy részesüljön a Spamalot musical bevételeiből, és a meghallgatásán azt állította, hogy a Gyalog galopp eredeti forgatókönyve egyáltalán nem volt annyira vicces, mint a végső változat, és a végeredmény neki köszönhető. A hátsó padokban ülő Eric Idle mindezt a beszámolók szerint hangos hahotázással fogadta.

Vélemény

A Gyalog galopp vagy csak általánosságban a Monty Python csoport alkotásai mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Nincs olyan ember ugyanis, aki ne lenne ilyen vagy olyan véleménnyel az öt angol (és egy amerikai) komplett agymenéséről: vagy imádod őket vagy utálod őket. Az általuk képviselt abszurd humor ugyanis eléggé rétegstílus, valakinek vagy bejön, vagy nem, köztes állapot nem létezik. Jómagam az előbbi csoportba tartozom, így most is nagy élvezettel néztem és röhögtem végig a filmet. Az angol humor legjelesebb képviselői túlzás nélkül történelmet írtak a saját műfajukban. A csapat mindent elért, amit csak a televízióban el lehet, és mivel nem voltak szívbajosak, gondolták, meghódítják a filmipart is. Első kísérletük ugyan csúfos bukás lett, de őket nem olyan fából faragták, hogy ilyen könnyen feladják és végül létrehozták az abszurd humor egyik alaptézisét.

Az eszement fickók valójában most sem csináltak mást, mint egymás mellé pakoltak néhány hosszabb és rövidebb jelenetet, mindez pedig a végén összeállt egy teljes filmmé. A Gyalog galopp valójában nem más, mint másfél órányi tömény vizuális és (főként) verbális gegek egyvelege, amely néhol fergeteges, néhol simán kacagtató, néhol pedig már kifejezetten fárasztó, azonban összességében mégis parádés. A film legnagyobb erőssége, hogy még ennyi év után és számtalan újranézés (ötnél egész biztosan többször láttam már) után is milyen remekül működik a humora. A filmben elhangzó mondatok mind a mai napig rengeteg esetben előkerülnek, jómagam is számos alkalommal szoktam belőle idézni.  Mint azt a filmről szóló részben is említettem, ugyan vannak benne fordítási hibák az eredeti szöveghez képest, azonban ez mit sem von le film élvezeti értékéből és valljuk be, nincs olyan ember, aki a Gyalog galoppot eredeti nyelven nézné. A filmben elhangzó poénok ugyanis annyira hozzátartoznak már az egyetemes popkulturához, hogy a fordítás esetleges hibáinak ellenére is ragaszkodunk hozzá.

A film sikerét mi sem bizonyítja jobban, minthogy musical változat is készült belőle Spamalot címen és hatalmas sikernek örvend világszerte. Hazánkban is évek óta a színpadon van, de nekem még sajnos nem sikerült megtekintenem, de ezen hiányosságomat minél hamarabb szeretném pótolni. A Gyalog galopp sikerén felbuzdulva a csapat néhány évvel később elkészítette újabb egész estés produkcióját, a Brian életét, ami talán még jobban sikerült. Ha viszont más felől közelítjük meg a dolgot, akkor az első nagy siker mindig értékesebb, így a film egyik nagy klasszikusát idézve egyezünk ki döntetlenben. A filmet jelenleg épp újra műsorra tűzték a hazai filmszínházak is, ezúttal a jubileumi 50-1 éves kiadás kapcsán, így ott is el lehet csípni, vagy akár az alábbi linken is megtudhatjuk mennyi egy töketlen fecske maximális repülési sebessége és mi rejtőzik a nyúlon túl?

https://videa.hu/videok/film-animacio/monty-python-gyalog-galopp-1975-tel-szinkronizalt-vigjatek-us7211FaxBLd84tT

Ítélet: 10/10