USA (MGM), 114 perc, ff, thriller

Rendező: George Cukor

A Filmről

Gázlángozásnak nevezzük a pszichikai bántalmazásnak azt a formáját, amikor valaki úgy próbálja meg az őrületbe kergetni az áldozatát, hogy rendszeresen kétségbe vonja a másik valóságának (igazának) a hitelességét. A pszichológiában elterjedt kifejezés eredete a Gázláng című, 7 Oscar-díjra jelölt, George Cukor által rendezett pszichothrillerhez köthető, aminek a középpontjában a pszichológiai bántalmazás áll.

Paula Alquistet (Ingrid Bergman) ostrom alatt tartja a vonzó, bár feltűnően erőszakos Gregory Anton (Charles Boyer), akit jobban érdekel Paula londoni háza, mint maga a nő. A házban aztán egyre több megmagyarázhatatlan dolog történik: tárgyak tűnnek el, rejtélyes hangok hallatszanak, a világítás rendszeresen elhalványul. A férj megpróbálja elhitetni az asszonnyal, hogy ez csak az ő képzelődése; ezzel az a célja, hogy feleségét őrületbe kergesse és egyedül maradhasson a házban, hogy kedvére kutathasson a padláson, ahol ott rejtőznek Paula elhunyt nagynénjének értékes hagyatékai. Paula idegösszeomlást kap, de szerencséjére egy Scotland Yard nyomozó Brian Cameron (Joseph Cotten) felfigyel Paulára az utolsó nyilvános szereplésénél és bejut a házba, ahol aztán fordul a kocka.

Noha a Gázláng cselekménye egyáltalán nem tűnik bonyolultnak, George Cukor remek alakításokat hoz ki a színészekből.  Három nagyszerű alakítást láthatunk Ingrid Bergmantól, Charles Boyertól és a pimasz cselédet játszó, akkor még pályakezdő Angela Lansburytől is. Nem csoda, hogy mindhármójukat Oscar-díjra jelölték, és végül Ingrid Bergman el is nyerte az aranyszobrot alakításával. A svéd színésznő számos különböző érzelmet tudott apróságokkal és kifejező szemeivel közvetíteni a néző felé, miközben láthatjuk a lassú és finom átváltozásait a naiv lányból a törékeny paranoid feleséggé. Majd ezután átalakul erős, bosszúálló nővé, aki keresi a bosszú lehetőségét férjén az általa elkövetett mentális kínzásért. 

Az üldöztetés és a paranoia megidézésével a Gázláng a korszak hollywoodi film noir sorozatának elegáns kosztümös párjává lépett elő, amelyet fenyegető atmoszférája és hátborzongató thrillermeséje tesz kiemelkedővé. A film kitűnően megkomponált, árnyékos fényképezés Joseph Ruttenberg operatőr nevéhez fűződik, melyet a legjobb noirok is megirigyelhetnek. A film a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díj mellett begyűjtötte a legjobb fekete-fehér díszletekért (Cedric Gibbons, William Ferrari, Edwin B. Willis, Paul Huldschinsky) járó díjat is, nem érdemtelenül. A Viktória királynő korabeli lakásbelső pazarul lett elkészítve, ezzel is emelve a film színvonalát.

Érdekességek

- Ingrid Bergman hosszabb időt töltött egy elmegyógyintézetben, hogy felkészüljön a szerepre. Ottléte alatt egy idegösszeomlástól szenvedő nőt tanulmányozott.

- Charles Boyer felesége állapotos volt a forgatás ideje alatt, ezért a színész nagyon ideges volt a forgatáson, és ahogy közeledett a várható születés dátuma, folyamatosan a helyszínek között ingázott, hogy megbizonyosodjon felesége és a baba állapotáról. Amikor Boyert tájékoztatták róla, hogy apuka lett, könnyekben tört ki és azonnal elmondta az egész stábnak, hogy fia született. Ennek örömére a készítők egy napra leállították a forgatást és pezsgővel ünnepelték a kis jövevény megszületését. 

- Amikor elkészült ez a verzió, az MGM megsemmisítette az 1940-es Gázláng kópiáit. Habár a művelet nem sikerült maradéktalanul, az megállapítható, hogy a korábbi változatot évtizedekig alig lehetett látni.A film egy-két kópiája is csupán azért élte túl az MGM felszámolási kísérletét, mert tévesen Angel's Street címmel címkézték fel őket, ami a film 1938-as színpadi verziója. 

- Ingrid Bergman és Charles Boyer aznap találkoztak először, amikor azt a jelenetet forgatták, amikor a vonatállomáson találkoznak és szenvedélyesen megcsókolják egymást. 

- Boyer ugyanolyan magas volt, mint Bergman, ezért annak érdekében, hogy magasabbnak tűnjön, egy dobozra kellett állnia, amibe Bergman véletlenül mindig belerúgott a jelenet forgatása közben, ezért a színésznek folyamatosan kb. 5 cm magas cipőt és csizmát kellett viselnie, amíg a filmet forgatták.

- Brian Cameron karakterét (Joseph Cotten) megváltoztatták a filmben. Az eredetileg makacs és viccesen cinikus idős emberből egy fiatal, jóképű férfit faragtak, hogy ezáltal is jobban elnyerjék a nézők tetszését.

- Angela Lansbury mindössze 17 éves volt, amikor ebben a filmben debütált. Ebben az időszakban épp egy  áruházban dolgozott és amikor közölte, hogy felmond, a főnöke felajánlotta neki, hogy megadja neki azt a fizetést, amit az új helyen kapna, azt feltételezvén, hogy ez a környékbeli keresetet figyelembe véve kb. heti 27 dollár lehet. Amikor Lansbury közölte, hogy a fizetése heti 500 dollár lesz, leesett az álla.

Vélemény

Úgy adódott, hogy hirtelenjében, az elmúlt időszakban két hasonló jellegű, a gótikus thrillert is volt szerencsém megnézni (Rebecca, 1940, Gyanakvó szerelem (Suspicion), 1942). Ezek után rájöttem, hogy kifejezetten kedvelem ezt a műfajt és szerencsére mostani filmünk is jól beleillett a sorba és kellemes szórakozást nyújtott. Nem beszélve arról, hogy kicsit beleuntam már az egyre romló színvonalú screwball komédiák műfajába, így jól esett újfent egy teljesen más hangulatú "ne bízz a férjedben" típusú thrillert megnézni. Nem árulok el vele nagy titkot, így már a bevezetőben is megírtam, hogy a férj valójában egy hidegvérű gyilkos, akinek egyetlen cél lebeg a szeme előtt, hogy megszerezze a padláson elrejtett értékes kincset. A néző valójában végig tudja (vagy legalábbis sejti), hogy Paula valójában nem őrült meg, hanem a férje mesterkedésének áldozata. Ez azonban semmit nem vesz el a film élvezetéből, mivel remekül megkomponált forgatókönyvről beszélünk, melyet a pazar díszletek és a remek színészi alakítások is tovább erősítenek.

Nézzük hát a színészeket és kezdjük rögtön az alakításáért Oscar-díjat elnyerő Ingrid Bergmannal. Lássuk be, hasznos volt a szerepre történő felkészülés gyanánt az elmegyógyintézetben eltöltött idő, melynek segítségével igencsak meggyőzően alakította a bomlott elméjű nőt (akivel valójában minden rendben). Természetesen a svéd színésznőnek a színészi kvalitásai kellettek a szerep tökéletes alakításához. Sokak szerint már a Casablancában (1942) nyújtott alakításáért járt volna neki a díj, de én úgy vélem, ebben a filmben tökéletesedett ki Paula szerepében, így a díj méltán került a legjobb kezekbe.

Charles Boyer is pazar alakítást nyújtott a hátborzongató férj szerepében, már csupán a nézésével és gesztusaival is sikerült meggyőznie. A színésznek egyszerre kellett a feleségéért aggódó törődő férjnek látszania, ugyanakkor érzékeltetnie kellett a karakterben lévő fenyegetést. Ha kell, akkor baljósan hideg és szenvtelen, ha pedig arra volt szükség, akkor végtelenül szenvedélyes, és mindezzel egy időben a feleségével is el kellett hitetnie, hogy megőrült. Itt van továbbá Joseph Cotten, aki mostanában szinte minden filmben feltűnik és számomra most sem okozott csalódást a szerephez tökéletes játékával.

Legvégül pedig ejtsünk néhány szót az akkor még csupán 17 éves Angela Lansburyről. Nekem nem okozott akkora katarzist a játéka, mint sokaknak, Oscar-jelölést pedig végképp nem adtam volna neki, de azért nem nyújtott rossz alakítást szerepében. Ha valaki nem ismerné, ő játszotta az idős regényíró nyomozót, Jessica Fletchert a nálunk is nagy sikerrel futó Gyilkos sorok (Murder, She Wrote) című sorozatban. A színésznő egyébként még mindig él, idén töltötte be 95. életévét.

A könnyen kitalálható végkifejlet ellenére a Gázláng manapság is élvezhető film noir, amit minden pszichológiai thriller rajongónak tudok ajánlani, illetve azoknak, akik szeretik Alfred Hitchcock filmjeit. Ugyan nem az ő keze munkája, hanem a magyar származású George Cukoré, de nekem végig olyan érzésem volt, mintha egy vérbeli Hitchcock filmet néznék, ami valljuk be, nagy dicséretnek számít.

Ítélet: 10/8