USA (Great American Films, Vestron), 100 perc, színes, zenés film

A Filmről

1963 nyarán Frances 'Baby' Houseman (Jennifer Grey) a szüleivel együtt egy üdülőközpontban tölti a vakációját. A szórakozási lehetősége meglehetősen szűkösek egészen odáig, amíg meg nem hallja a személyzet számára fenntartott helyről kiszűrődő vérpezsdítő zenét. Odabent meglehetősen  forró mozdulatokkal táncol a személyzet, közülük is kiemelkedik Johnny Castle (Patrick Swayze), az üdülőközpont tánctanára. Amikor Johnny táncpartnere (Cynthia Rhodes) egy elbaltázott abortusz miatt nem tud részt venni egy fellépésen, Baby felajánlja neki, hogy táncpartnerként kisegíti  fiút, a próbák alatt pedig nagyon közel kerülnek egymáshoz. Ezt azonban a lány apja (Jerry Orbach) nem igazán nézi jó szemmel.

A forgatókönyvíró, Eleanor Bergstein saját gyerekkorából vette a történetet, a liberális zsidó családból származó nőt 22 éves koráig szólították Bébinek, és orvos apjával a hatvanas években gyakran jártak hasonló üdülőhelyekre. Amikor Eleanor Bergstein legelőször leült megbeszélni a film részleteit a producer Linda Gottliebbel, az nem volt különösebben elájulva az alapsztoritól (fiatal lány nyaralni megy a szüleivel), de azért kíváncsian faggatni kezdte, mondjon magáról pár dolgot, hogy jobban megismerhessék egymást. Amikor az írónő ott tartott a történetében, hogy hajadon korában „piszkos táncolt” a nyaraló alagsorában, Linda azonnal lecsapott az ötletre: Dirty Dancing. Fel is kereste az MGM filmstúdiót, ahol rendszeresen készültek musicalek és énekes-táncos filmek. Óriási szerencséjére az igazgató, Frank Yablans imádta az ötletet… ám másnap kirúgták. Oda se neki, Linda turbótempóra kapcsolt, és végiglátogatta az összes kaliforniai fimstúdiót a film ötletével, ám végül negyvenketten utasították vissza.

Ezzel párhuzamosan az 1981-ben alapított Vestron Video, ami egészen addig csak VHS-eket készített, kitalálta, hogy szerencsét próbál, és nekiáll mozifilmeket is csinálni. Mindehhez produkciós vezetőnek felvették Mitchell Cannoldot, aki minden volt, csak nem kifejezetten tapasztalt. Így került elé egy szép szombat este a Dirty Dancing forgatókönyve, az események pedig ennél a pontnál elkezdtek szerencsés irányba fordulni. Cannold ugyanis gyerekkorában szintén a Catskillben töltötte a nyarait, Eleanor történetén keresztül pedig azonnal felidéződött benne életének legszebb időszaka. Elhatározta, hogy ha a fene fenét eszik is, akkor is megcsinálják a filmet, a többi pedig már történelem. Más kérdés, hogy a Vestront ez a sikercsillag önmagában nem tudta megmenteni, a nagy dobás után csupa Zs kategóriás filmet készítettek, majd 1992-ben végleg le is húzták a rolót.

A Dirty Dancinget meglepő módon az 1987-es Cannes-i Filmfesztiválon mutatták be, mert akkor még előfordulhatott, hogy egy táncos-zenés filmet Cannes-ba vigyenek. Patrick Swayze-nek ez a film hozta meg a világhírt, de Jennifer Grey is csak saját magát (vagy az ügynökeit) hibáztathatja, amiért igazán komoly karriert a film után sem tudott befutni, pedig a pletykák szerint 5 perc alatt bebizonyította a castingon, hogy el tudja játszani a nála mellesleg tíz évvel fiatalabb karaktert. A filmbéli gyönyörű szerelmi románcuk ellenére a valóságban Patrick Swayze és Jennifer Grey gyakorlatilag ki nem állhatták egymást – utóbbi részéről legalábbis mindenképpen. Az 1984-es Vörös hajnalban (Red Dawn) ugyanis játszottak már együtt, és a színésznő azóta utálta Swayze-t, akinek nem kevés rábeszélőképességre volt szüksége ahhoz, hogy meggyőzze a lányt a Dirty Dancing-beli szerepvállalásra.  A kezdeti együttműködés aztán hamar újra befelhősödött, a stáb pedig komoly aggodalomba esett, hogy a két főhős személyes kapcsolata tönkreteszi majd a szerelmi jeleneteket. Ezért a rendező, Emile Ardolino és a forgatókönyvíró, Eleanor Bergstein arra kényszerítették őket, hogy megnézzék a próbafelvételeket, mennyire lélegzetelállítóan működik közöttük a „kémia”. Ez végül hatott, így mindenki megnyugvására a két színész megújult energiával és lelkesedéssel tértek vissza a forgatáshoz.

Valójában mind a mai napig senki sem tudja, hogyan lett a Dirty Dancing-ből kultfilm, de legtöbben a zenéjére gyanakodnak, a legjobb eredeti filmdalért (The Time of My Life) Donald Markowitz, John DeNicola és Franke Previte Oscar-díjat is kapott 1988-ban. A mindössze 6 millió dolláros büdzsé világviszonylatban végül 214 millió dollárt eredményezett. Ráadásul a Dirty Dancing az első film, amely átlépte a millió példányos VHS-eladást, a filmzenei CD-je pedig multi-platinua lemez lett. A mozifilmből színpadi változat is született, amelyet sikerrel játszottak Észak-Amerikában, Európában és Ausztráliában is, majd a bemutatót követő évben gyorsan forgattak is belőle egy televíziós sorozatot, de erre már nem véletlenül nem emlékszik senki. Mivel a film ennyire jövedelmezőnek bizonyult és Hollywood sosem hagyja kiaknázatlanul a sikereket, így természetszerűnek tűnt a „folytatás” is, amely végül csupán 17 évvel később valósult meg. Patrick Swayze-nek 6 millió dollárt ígértek, ha újra eljátssza Johnny Castle szerepét, de a színész nem volt a folytatások rajongója, így elutasította a felkérést. Később aztán mégis meggondolta magát, s bár nem főszerepben, de azért feltűnik a Dirty Dancing – Piszkos tánc 2-ben (Dirty Dancing: Havana Nights, 2004)

Érdekességek

- Emile Ardolino rendezőnek nagyon fontos volt, hogy a szereplők valóban képesek legyenek eltáncolni a jeleneteket, ezért kaphatta meg Patrick Swayze Johnny Castle szerepét Billy Zane helyett, aki sajnos nem tudott elég jól táncolni. Swayze ellenben nemcsak táncolni, hanem énekelni is tudott, a "She's like a wind" című klasszikust ráadásul ő énekli, sőt részben ő is írta. 

- Baby szerepére szóba jött Winona Ryder és Sarah Jessica Parker is, ám Linda Gottlieb és Eleanor Bergstein csak és kizárólag Jennifer Greyt tudták elképzelni a szerepre.

- Amikor a főszereplők egymás felé kúsznak a balett teremben, az elvileg nem is volt benne a koreográfiában, csak Swayze és Grey próba közben bohóckodtak, a rendező viszont beleszeretett a jelenetbe és megtartotta azt.

- A stábnak rendesen meg kellett küzdenie az időjárással, a forgatást hol szakadó eső, hol pedig tikkasztó hőség sújtotta. Volt, hogy a külső hőmérséklet 41 Celsius-fokig kúszott, amely a filmezéshez használt eszközöknek és plusz világításnak köszönhetően néha elérte az 50 fokot is. A koreográfus Kenny Ortega szerint volt olyan nap, amikor 25 percnyi forgatás alatt tíz ember is rosszul lett vagy elájult, az egyik idős színésznőt, Paula Trueman-t például be kellett vinni a sürgősségire kiszáradás miatt.

- Annál a résznél, ahol egy kidőlt fa törzsén gyakorolják az egyensúlyozást, Swayze közel 3 méter magasról leesett, és annyira súlyosan megsérült a térde, hogy csöveken kellett leszívni belőle a duzzanatban felgyűlt folyadékot. Jennifer Grey pedig éppen hasmenéssel küszködött, így elég nehéz volt könnyednek és szexinek mutatnia magát.

- Amikor a tónál gyakorolják a táncot, azt a jelenetet Virginiában egy hegyi tónál forgatták októberben. Nincsenek közeli felvételek, mert a színészek annyira fáztak, hogy az ajkuk is elkékült. Patrick Swayze ráadásul amikor az emeléseket gyakorolták a vízben, a kínok kínját élte át a korábbi térdsérülése miatt. Amellett, hogy nagyon hideg volt a forgatáson, még a leveleket is át kellett festeniük zöldre, hogy ne látszódjon, hogy javában ősz van. 

- Azokban a jelenetekben, amikor Patrick Swayze végigsimította az ujját Jennifer Grey karján és hónalján a színésznő a valóságban is nevetett, ugyanis csiklandós volt. Állítólag többször is újra kellett venni a jelenetet, amivel Grey az őrületbe kergette Swayze-t.

- A Dirty Dancing egyik legemlékezetesebb mondatát, miszerint „Senki sem ültetheti Baby-t a sarokba”, Swayze az istennek nem akarta kimondani, de Ardolino nyomatékosan követelte tőle. Ma pedig ott áll az American Film Institute 100 leghíresebb filmes idézetének listáján.

- Az eredeti változatban Jennifer Greynek volt egy meztelen jelenete, de a tesztvetítésen a közönségnek nem tetszett a pucérkodás, így azt kivágták a filmből, és meg is semmisítették.

- Baby azt mondja Johnnynak, hogy az igazi neve "Frances, az első női kormánytag után." Frances C. Perkins volt az amerikai munkaügyi miniszter 1933-1945 között Franklin D. Roosevelt elnök kormányzása alatt.

Vélemény

Számos olyan egyértelműen B-kategóriás film létezik, ami alacsony költségvetéssel készül, alapvetően B-kategóriás színészekkel, azonban végül akkora sikert arat, ami még maguknak az alkotóknak és a szereplők számára is hatalmas meglepetést okoz. A Dirty Dancing is ebbe a kategóriába tartozik, amely ráadásul nemcsak a mozipénztáraknál és a későbbi egyéb bevételek során jeleskedett, hanem olyan kultstátuszba is emelkedett, hogy az azóta eltelt időszak alatt számos jelenetét idézték meg különböző formákban. Nem beszélve arról, hogy Magyarországon is hatalmas sikert aratott és a mostani negyvenes és ötvenes (főként nőnemű) generáció számára mind a mai napig az egyik legtöbbet emlegetett alkotások egyike. Patrick Swayze képe pedig egy csapásra felkerült a legtöbb tinilány szobájának a falára.

Minden ilyen némileg váratlan siker esetében felmerül a kérdés, mi lehetett a film titka? Hiszen semmi másról nincs szó, mint egy teljesen szimpla történetről egy lányról és egy fiúról, akik egymásba szeretnek egy nyári táborban, mindehhez van két szinte teljesen ismeretlen szereplő és néhány dögös táncjelenet. Mégis olyannyira beletalált a nézők szívébe Baby és Johnny története, hogy máig nem tud feledésbe merülni. Jómagam ugyan nem igazán kedveltem sosem az ilyen jellegű alkotásokat, alapvetően mégsem tudok egy rossz szót sem szólni a filmről. Van egy faék egyszerűségű történet, aminek a végkifejletében sem lehetett egyetlen percig semmilyen kétségünk, valamilyen különös oknál fogva mégsem untam magam halára közben, sőt még néhol kifejezetten élveztem is. Filmtörténeti szempontból, képi világát tekintve vagy épp a színészi teljesítmény szemszögéből természetesen ne várjunk tőle csodákat, egész egyszerűen csak nem maradhatott le a legismertebb és/vagy legjobb filmeket tartalmazó listáról és szerintem ebbe nem is nagyon lehet belekötni.

Amibe viszont jómagam már szívesebben belekötök, az Jennifer Grey játéka, akit én mind a mai napig nem igazán kedvelek. Már a Meglógtam a Ferrarival-ban is hangot adtam nemtetszésemnek és most is újra felhozom, hogy szegény lány egész egyszerűen tehetségtelen. Nem véletlen talán az sem, hogy Patrick Swayze-vel ellentétben ő nem igazán tudta meglovagolni a film hatalmas sikerét, gyakorlatilag semmilyen értékelhető alkotásban nem játszott a későbbiekben. Bár annyit illik hozzátennem, hogy ebben talán szerepet játszhatott az is, hogy megműttette az orrát, aminek következtében szinte senki sem ismerte fel, annyira megváltozott az arca a plasztikai beavatkozástól. Én személy szerint nem bánom, hogy végül eltűnt a süllyesztőben, de lehetséges, hogy akár máshogy is alakulhatott volna a karrierje. 

https://videa.hu/videok/film-animacio/dirty-dancing-teljes-film-romantikus-g6ZH85iJngldxBQU

Ítélet: 10/7