USA (Paramount), 103 perc, Metrocolor, vígjáték

Rendező: John Hughes

A Filmről

Ferris Bueller (Matthew Broderick) egy napsütéses reggelen úgy dönt, kár lenne ezt a szép időt az iskolára fecsérelni, ezért betegnek tetteti magát és nem megy be. Ezután meggyőzi legjobb barátját, Cameront (Alan Ruck), hogy vegyék kölcsön az apja Ferrariját, majd elmennek az iskolához, hogy felvegyék vele Ferris barátnőjét, Sloane-t (Mia Sara). Eközben az iskola igazgatója (Jeffrey Jones) és Ferris irigy húga (Jennifer Grey) mindent megtesznek azért, hogy elrontsák a bulit, ugyanis mindkettőjüknek elege van abból, hogy Ferris mindig megússza a dolgokat.

A Meglógtam a Ferrarival az egyik legjobb és legviccesebb darabja John Hughesnak a Brat Pack nevű, fiatal színészekből álló csapattal forgatott tinikomédiái közül. A filmben minden fiatal fiú álma valóra válik, hősünk pedig olyan dolgokat tesz meg egy nap leforgása alatt, melyekhez a legtöbb embernek egy egész élet sem lenne elég. Ahogy Hughes előző filmjeiben (Nulladik óra, Tizenhat szál gyertya), a felnőttek itt sem értik meg a tinédzsereket, legyenek akár Ferris szülei, akár az iskola igazgatója. A felnőttek kívülállóak csupán, az igazi főszereplők a fiatalok. Az alapkonfliktus helyzetkomikumokat szül, a humoros pillanatok azonban nem egyszer csapnak át komolyabb hangvételbe, ami bár nem fordítja ki a vígjáték műfaját, mégis több réteget ad ennek az alapvetően egyszerű történetnek.

John Hughes közismert volt arról, hogy rendkívül gyorsan írt forgatókönyvet, elég volt neki egy-két nap és már kész is volt vele. A Meglógtam a Ferrarival sztorijával konkrétan hat nap alatt készült el és a főszereppel kapcsolatban rögtön Matthew Broderick járt a fejében, és végül az akkor még csak 23 éves, csibészes mosolyú színészt sikerült is leszerződtetnie. Sloane szerepére már nem feltétlenül tinédzserkorú embert keresett, mert a karakternek egyszerre sugároznia kellett a stabilitást, a nőiességet és az eleganciát. Ő maga lepődött meg a legjobban, hogy Mia Sara csak 18 éves volt, így ő volt az egyetlen, aki valóban a korához passzoló szerepet kapott. Cameron figuráját viszont a csapat legidősebb színésze, az akkor már 29 éves Alan Ruck játszotta, aki elmondása szerint nem lepődött meg, hogy sokan akkor tinédzsernek nézték, mert végzősként is úgy nézett ki, mint egy 12 éves.

A Meglógtam a Ferrarival sikerének titka egyszerre egyszerű és összetett. John Hughes azzal vitt új színt a tinivígjátékokba, hogy ő komolyan vette főhőseiket. A 80-as évek amerikai mozijai tele volt a szexualitásukat felfedező tinikről szóló filmekkel, Hughes azonban mélyebb érzelmeket és intelligenciát adott nekik, ami sokkal inkább megfelelt a valóságnak. Az ő olvasatában a fiatalok nem állandóan csak a szexre vágynak, hanem a szabadságra és a megértésre. Ez az a két érték, amiről leginkább szólnak filmjei és amiben mostani alkotása egyben karrierje csúcsa is. Matthew Broderick gyakran fordul a kamera felé, és egyenesen hozzánk beszél, áttörve ezzel az ún. negyedik falat. Lezser kiszólásai nemcsak hűen tükrözik a tinédzserek gondolatmenetét, hanem szinte észrevétlenül közölnek cáfolhatatlan igazságokat. Amíg ma a legégetőbb probléma a szüzesség elvesztése, addig a 80-as évek tinivígjátékaiban még inkább a felnőtté válás volt. 

A Meglógtam a Ferrarival mindezek alapján természetesen hatalmas siker lett, azonban Hughes számára rendezőként ez volt az utolsó alkalom, hogy teljes mértékben fiatalokkal foglalkozzon. Íróként továbbra is kiadott ilyen témájú munkákat, de ezeket már szinte mind Howard Deutch rendezőre bízta. A további négy rendezésében már leginkább a család és a barátság témáját vette szemügyre és ez az elgondolás vezetett végül a Reszkessetek, betörők! (Home Alone, 1990) forgatókönyvéhez is.

Érdekességek

- Cameron szerepét felajánlották Anthony Michael Hall-nak, de ő visszautasította azt, mert nem akart örökre beskatulyázódni.

- Cameron szerepét eredetileg Emilio Esteveznek ajánlották fel, de ő visszautasította. Alan Ruck eredetileg a Nulladik óra Benderjének szerepére jelentkezett, melyet végül Judd Nelson játszott el. John Hughes azonban emlékezett a színészre és meghallgatta őt.

- Molly Ringwald is jelentkezett Sloane szerepére, de elmondása szerint Hughes nem engedte, mondván a szerep nem elég nagy számára.

- Charlie Sheen egy kisebb szerepben egy drogost alakít, aki a hiteles alakítás kedvéért arra is hajlandó volt, hogy a forgatás előtt negyvennyolc óráig le se hunyja a szemét.

- Edie McClurg a titkárnőt játszotta a filmben és a szerep kedvéért egy buborékhoz hasonlatos frizurát készített. A forgatáson Hughes megkérdezte tőle, hogy hány darab ceruza fér a hajába, majd kipróbálták, és a jelenet bekerült a filmbe is, amikor sorban ceruzákat húz ki a hajából.

- A filmben Ferris meggyőzi Cameront, hogy vegyék kölcsön utóbbi apjának az autóját, a ritkaságszámba menő 1961-es Ferrari GT California Spydert. Az inzert felvételeken egy valódi Ferrarit, a nagylátószögű felvételeken pedig valósághű replikát használtak. Mivel ebből a gépkocsiból csak nagyon kevés készült, ezért túl drága lett volna egy ilyet összetörni a film kedvéért. A három utánzatot Mark Goyette gépkocsi-restaurátor készítette. A forgatás ideje alatt az eredeti Ferrari 350 000 dollárt ért, a film bemutatója után az egyik legdrágább autó lett, 2008-ban 10 976 000 dollárért kelt el egy aukción.

- A film egyik legnevezetesebb jelenetében Ferris egy, a parádén felvonuló kocsira ugrik és énekelni kezd. A jelenetet két szombati napon vették fel Chicago belvárosában. Az első szombaton az igazi parádén forgattak, majd következő szombatra a helyi rádióadókon keresztül statisztákat toboroztak, hogy egy John Hughes filmben szerepeljenek. A parádén táncoló építőmunkás és ablakmosó eredetileg nem szerepeltek volna a filmben. Civilek voltak ők a forgatás közelében, akik a dal hallatán táncolni kezdtek. Ez annyira megtetszett a rendezőnek, hogy végül felhasználta a filmben ezeket a felvételeket is.

- Matthew Broderick képtelen volt megtanulni a parádéra szánt koreográfiát, de nem azért, mert ügyetlen lett volna. A film végén látható jelenetben Ferris veszettül rohan, ezt a jelenetet azonban pár nappal korábban vették fel, csakhogy a jelenet forgatása során a színész csúnyán elesett és megsérült a térde, így nem volt képes rendesen táncolni.

- Ferris reggeli zuhanyzós jelenetébe egy véletlen folytán került be a Danke Schön című dal, ugyanis Broderick a parádé jelenetére tanulta meg. A fürdőszobai rész forgatása alatt a színész elkezdte gyakorolni a dalt, mire Hughes megkérte, hogy élesben is adja elő.

- A Beatles felbomlása után 16 évvel a Meglógtam a Ferrarival és a Vissza a suliba (Back to School, 1986) sikere után a Twist and Shout újra felkerült a toplistákra.

- A Ferris szüleit játszó Lyman Ward és Cindy Pickett a film forgatásán találkoztak először, azonban hamarosan a való életben is összeházasodtak (bár később elváltak). Nem sokkal a forgatás befejezése után pedig Matthew Broderick is eljegyezte Jennifer Grey-t.

- John Hughes a gyerekkori példaképe, Gordie Howe jégkorongozó előtt is tiszteleg azzal, hogy Cameron a Detroit Red Wings mezében szerepel a filmben. A mezt maga Howe küldte a forgatásra.

- Az NBC 1990-ben Ferris Bueller címmel kezdte el sugározni sorozatát, melyben Ferris szerepét Charlie Schlatter, Jeanie-ét Jennifer Aniston és Sloane-ét Ami Dolenz játszotta. Az első 13 rész után azonban beszüntették a sorozat gyártását.

Vélemény

A 2000-es évek elején, amikor én voltam tinédzser abban az időben hatalmas népszerűségnek örvendtek a fiatalok körében az olyan jellegű alkotások, mint az Amerikai pite, a Cool túra vagy éppen a Sulihuligánok. Akkortájt még nagyon jókat szórakoztam az ilyen jellegű filmeken, amikben a poénok legnagyobb része altesti jellegű volt és a szexualitással függött össze. Ma már igen messzire elkerülöm ezeket a filmeket és igyekszem jóval minőségibb szórakozást keresni. Ezzel szemben a 80-as években még törekedtek arra, hogy egy tini-vígjáték ne merüljön ki csupán a szex, buli, haverok és féktelen orgiák által nyújtott poénforrásokban, hanem annál jóval többet nyújtson. Ennek az egyik legismertebb képviselője a magyar keresztség során Meglógtam a Ferrarival címet kapott alkotás, amit a tinédzserek útkeresési problémáinak legnagyobb ismerője, John Hughes hozott tető alá.

A film hazánkban sem akkor, sem napjainkban nem tartozott a legismertebb alkotások közé, ezzel szemben az Államokban mind a mai napig kultstátusznak örvend. A Meglógtam a Ferrarival a felszínen egy szimpla tinifilmnek tűnhet, de valójában nagyon is fontos dolgokról beszél szórakoztató formában: felnőtté válás, barátság, és nem utolsósorban kőkemény társadalomkritika, mellyel a 80-as évek amerikai középosztályáról mutat nem túl hízelgő képet. Amikor középiskolába jártunk, ki az aki nem lógott el az iskolából legalább egyszer életében (én is megtettem), vagy legalább ne gondolt volna arra, hogy egy napsütéses nyári napon sokkal jobban is eltölthetné az idejét a haverokkal, mint a suliban ül. Néha ugyanis ki kell venni egy szabadnapot, és felhőtlenül élvezni kell az életet, hátrahagyva minden problémát és gondot. 

Ezt megelőzően igencsak régen láttam a filmet, azonban még számomra is meglepő módon meglepő módon egészen jót szórakoztam rajta. Voltak benne egész jó poénok, amiken jókat lehetett nevetni, ugyanakkor nem csupán arról szólt. Amivel kapcsolatban viszont egyértelmű kritikával illetném, az a színészi játék. Ugyan a szemtelenül fiatalnak tűnő, de már 23 éves Matthew Broderick és az igazgatót alakító Jeffrey Jones egyaránt remek alakítást nyújt, Mia Sara már szimplán felejthető. A legnagyobb problémám az igencsak irritáló Jennifer Grey-jel és a szimplán csak rossz Alan Ruck-al volt, bár előbbi mentségére szóljon, hogy neki a megírt szerepe is hozzájárult teljesítményéhez. Összességében elmondható, hogy a Meglógtam a Ferrarival kategóriájának egyik legjobbja, ami még napjainkban is kellemes szórakozást tud nyújtani.

https://videa.hu/videok/film-animacio/meglogtam_a_ferrarival_-_1986.-film-animacio-dypR5URJ3juBG6bw

Ítélet: 10/7,5