USA (Paramount), 110 perc, Metrocolor, zenés film

A Filmről

1978. június 13-án volt a díszbemutatója és június 16-án került az amerikai mozikba a tengerentúlon minden idők egyik legsikeresebb musicalje, a Grease. Maguk az alkotók nem reméltek tőle sokat, laza popcorn moziként tervezve szerényke 6 milliós gyártási költségből gazdálkodhattak, ám a film végül nagy meglepetésükre 394 millió dollárig meg sem állt. John Travolta és Olivia Newton-John párosa kétségkívül beírta magát a filmtörténelembe, a film zenei albuma pedig már a bemutató előtt két hónappal 12 hétig vezette a Billboard listáját, a későbbiekben összesen 25 millió példányt adtak el belőle.

Danny Zuko (John Travolta) nyaralás közben megismerkedik a gyönyörű ausztrál lánnyal, Sandy Olsonnal (Olivia Newton-John), majd rövid, de annál romantikusabb kalandba bonyolódik vele. Amikor a Rydell középiskolában újra elkezdődik a tanév, Sandy - aki cserediákként érkezik az Államokba - újra feltűnik a színen. Danny azonban már nem az a romantikus fiú, akivel megismerkedett, ugyanis ő a bőrdzsekis, zselézett hajú, kőkemény tagokból álló T-Birds banda vezére, akinek törődnie kell az évek során megszerzett státuszával. Mindeközben a nyíltszívű és kedves Sandyt a helyi lánybanda, a Pink Ladies sem akarja befogadni, ugyanis vezetőjük, Rizzo (Stockard Channing) vissza szeretné szerezni magának Dannyt. A két fiatalnak meg kell találnia a módját, hogy újra egymáséi lehessenek és a megoldás a legváratlanabb helyről érkezik.

A Grease a giccs egykori nagy klasszikusa, ami a hetvenes évek végén ugyanazt a szerepet töltötte be a tinédzserkorú lányok életében, mint a Star Wars a hasonló korú fiúkéban. A Jim Jacobs és Warren Casey által írt Broadway-musical alapján készült film a jól ismert alaphelyzetet hozza: a helyi menő srác nem akar a jó kislánnyal járni, de rögtön féltékeny lesz, amikor az mással randevúzik, majd természetesen idővel ráébred arra, hogy a szerelem mindennél fontosabb, így végül boldogan élnek, amíg meg nem halnak.... A Grease alapötlete 1970-ben, egy színházi bemutató utáni partin született, ahol az ötvenes évekből való régi hanglemezeket játszottak, felelevenítették az általuk is megélt korszak hangulatát: ekkor javasolta Jacobs, hogy próbáljanak meg egy zenés színdarabot összehozni, mely az ötvenes évek végén, a greaser (zselézett hajú, barkót viselő, bőrdzsekit hordó fiatalok) korszakban játszódik. A musical a Broadwayon egészen 1980-ig volt műsoron, összesen 3388 előadásban. Londonban az akkor még szinte ismeretlen Richard Gere, majd Paul Nicholas énekes alakította Dannyt, Sandy szerepében többek között Elaine Page volt látható. Az 1972-es amerikai és kanadai túra alatt John Travolta alakította Doddy szerepét. 

Allan Carr producer 1974-ben, New Yorkban látta először a musical színpadi változatát, még aznap megtörtént az elhatározás a megfilmesítésről. Másnap felhívta Ken Waissmant, a musical egyik producerét, de az üzlet nem jött létre, mert a megfilmesítés jogát már eladták. Két évvel később, egy Broadway bemutatón Carr személyesen is összefutott a producerrel, aki közölte, véletlenül éppen előző nap mondták le az előző vevők, így a jog ismét eladó, így Carr végül 200 000 dollár összegért megvásárolta a Grease megfilmesítési jogát. Mivel a musical jogának előző megvásárlóival szemben már jelentősebb produceri múltat mondhatott maga mögött, több feltételt is kiköthetett, például a cselekmény jelentős fokú átírása, a karakterek jellemvonásainak megváltoztatása, egyes zeneszámok kihagyása, helyettük újak alkalmazása, majd elindult egy nagy stúdiót keresni a film megvalósításához. A film rendezését az addig csak tévéfilmeket rendező Randal Kleiserre bízták, a koreográfus a Broadway változatban is közreműködő Pat Birch maradt. A szereplők kiválasztása után további kisebb változtatásokat eszközöltek, például a lengyel származású, de született amerikai Sandy Dumbrowski karakterét Olivia Newton-John ausztrál akcentusa miatt változtatták meg az ausztrál Sandy Olssonná.

A film a szerelmi szállal együtt is mindenekelőtt nosztalgikus és felettébb idealizáló visszapillantás az ötvenes évek Amerikájára, középpontban a gimnáziumi élettel, illetve annak jellegzetes figuráival és kellékeivel – a zselézett hajjal pózoló bőrdzsekis vagányokkal és a rózsaszínben feszítő cicamicákkal. A film lényege azonban nem a történetben rejlik, sokkal inkább a többi hozzávalótól függ és azoktól lesz a végeredmény minden idők egyik legjobb musicalje. Ennek egyik legfontosabb tényezője az volt, hogy ráakadtak az egyik legtökéletesebb párosra. John Travolta épp olyan felvillanyozó hatású, mint a Szombat esti lázban, ám ezúttal azt is bebizonyítja, hogy nem csak táncolni, hanem énekelni is tud, Olivia Newton-John pedig egyformán jól játssza az anyuci jó kislánya és a dögös bombázó szerepét is. Na és persze ott vannak az azóta már világhírűvé vált zenés-táncos jelenetek, melyekre minden néző keze és lába beindul.

Az eredetileg egyszerű, hétköznapi középiskolás filmnek szánt Grease hatalmas sikert ért el a világ számos országában, sikere az alkotókat is megdöbbentette. Los Angeles-i világbemutatója a filmművészet évtizedekkel korábbi aranykorára emlékeztető tömegmegmozdulás lett. A Grease az Egyesül Államokban az év legtöbb nézőt vonzó és legtöbb bevételt hozó filmje lett, A muzsika hangja után minden idők második legnépszerűbb filmmusicalje lett már a bemutató évében, majd később az első helyre tornászta fel magát. A filmet és alkotóit öt kategóriában jelölték Golden Globe-díjra, továbbá két People’s Choice díjat kapott Amerikában. 1982-ben elkészült a film folytatása (teljesen más szereplőgárdával, Michelle Pfeifferrel a főszerepben), azonban a 4 év alatt drámaian megváltozott ízlés és korszellem miatt nem aratott különösebb sikert.

Érdekességek

- Az eredetileg énekesnő Olivia Newton-John minimális színészi gyakorlattal rendelkezett és korábban csak egyetlen, sikertelen mozifilmben szerepelt, melynek bukását karrierje is kis híján megsínylette és félt az újabb kudarctól. 29 éves kora miatt úgy vélte, nem alakíthat hitelesen egy középiskolás lányt. Megnyugtatták, a film összes szereplője idősebb a szerep szerinti koránál, de Olivia inkább próbafelvételt kért és annak eredményétől tette függővé a szerep elvállalását.

- Kenickie szerepére John Travolta ajánlotta Jeff Conawayt, aki a forgatás során ismerte meg későbbi feleségét Rona Newton-Johnt, Olivia nővérét.

- Danny bandájának eredeti neve Burger Palace Boys volt, ezt a filmben az autókra és autóversenyekre jobban utaló T-Birdsre (Thunderbirds) változtatták.

- A készítők eredetileg Elvis Presley-nek ajánlották fel az Örangyal szerepét, de ő visszautasította a felkérést, így azt végül Frankie Avalon kapta meg. A jelenetet 1977. augusztus 16-án vették fel, pontosan az énekes halálának napján.

- A “You’re The One That I Want” című dal felvételeit egy vándorkarneválon rögzítették, ami csak egy napig volt a városban. Másnap, a rendező Randal Kleiser néhány extra közeli jelenetet szeretett volna pluszba felvenni, amikor szembesült vele, hogy a karnevál már tovább robogott. Végül a stáb jobb ötlet hiányában kénytelen volt megépíteni az eszközöket, amiket előző nap használtak. Olivia Newton-John bőrnadrágja olyan pedig szűk volt, hogy minden egyes felvételnél eltört a cipzárja, így végül inkább rávarrták. A problémák itt még nem értek véget, ugyanis a színésznő a felvételek között nem tudott vécére menni, ezért az elképesztő hőségben inni sem mert.

- A  "Look at Me I’m Sandra Dee" című dal utalás az akkoriban népszerű, romlatlan fiatal karaktereket alakító Sandra Dee színésznőre. 

- A film legelső, tengerparti jelenetében egy hullám eláztatja a parti sziklán ücsörgő Sandyt és Dannyt. Ez nem volt betervezve, váratlanul jött a nagyobb hullám, és a szereplők elmondták, hogy a víz meglehetősen hideg volt.

- A buta Tomot alakító Lorenzo Lamas abban az időben Olivia Newton-John egyik legnagyobb rajongója volt. Noha lett volna néhány mondatos szerepe, annyira zavarba jött a színésznő társaságában, hogy képtelen volt a szerepét elmondani. Végül úgy döntöttek, ennek ellenére benne marad a filmben, csak kellően buta képet kell vágnia.

- Sandy csikkeldobós jelenetét számtalanszor kellett felvenni, ugyanis a csikk sosem oda pattant ahová kellett volna. Végül egy kellékes oldotta meg a problémát, aki azt tanácsolta, hogy szúrjanak bele egy hajtűt, így a többletsúly majd megoldja a dolgot.

- A kezdetekben a Coca-Cola szponzorálta a filmet, de miután a forgatásokat követően kiszálltak a filmből (és helyette beszállt a Pepsi), a Grease-ben látható termékmegjelenítéseiket a készítők digitális utómunkával távolították el, ahol pedig nem tudták megoldani, ott kivágták a jelenetet. 

- Az autóverseny helyszíne a Los Angeles folyó kibetonozott és többnyire szinte kiszáradt medrében volt. Pontosan ezen a helyen forgatták sok más film mellett a Terminátor 2. - Az ítélet napja filmjének üldözéses jeleneteit is.

-  A rágógumi is elengedhetetlen kellék volt a forgatáson, így a teljes stáb egy életre elegendő, mintegy 100 ezer darab rágógumit rágcsált e a forgatás során.

- A film londoni bemutatójára több ezren gyűltek össze. Kétszáz rendőrt is a mozihoz vezényeltek, ennek ellenére tömeghisztéria tört ki, a rajongók a kocsi tetején ugrálva gyakorlatilag megostromolták John Travolta és Olivia Newton-John érkező autóját. A chicagói bemutatón szintén tömeghisztéria tört ki, a rendőrök nem tudták az érkező autót megvédeni az összegyűlt háromezer rajongótól, Olivia Newton-John bordatörést szenvedett a tumultusban.

- Magyarországon a filmet a maga idejében nem vetítették a mozikban, de a film ismertebb dalait a rádióban már 1978 nyarán bemutatták. A kor szokása szerint a rádióadásokban minden külföldi dal címét magyarra lefordítva konferálták be, a film címadó dala, a Grease így kapta a már akkoriban is régies és nem használatos Pomádé elnevezést, ezáltal a filmet is egy időben ezen a néven említették, de később visszatértek az eredeti elnevezéshez, mára pedig ez az általánosan ismert és elfogadott.

Vélemény

Nincs olyan ember, aki legalább egyszer ne látta volna a mai napig kiemelt státusznak örvendő egynyári kalandból kibontakozó szerelem történetét. Az idősebb generáció (azon belül is főként a hölgyek) számára megunhatatlan klasszikus, a filmben felcsendülő dalok pedig még inkább beleégtek mindenki memóriájába, melyeket akárhányszor meghallunk, mindig tudjuk melyik filmből is származik. A musical rajongók számára mind a mai napig elsődleges hivatkozási alap és végül, de nem utolsósorban nincs az a mozirajongó, aki a két főszereplőt játszó színészről, John Travoltáról és Olivia Newton-Johnról nem ez a film ugrik be legelőször. Mindezek miatt egy percig sem lehet kétségünk afelől, hogy a Grease (szándékosan nem használom én sem a Pomádé elnevezést) megérdemelten szerepel a legismertebb filmek között, pedig ha jobban belegondolunk a filmnek jóval több a hibája, mint az erénye, de valamiért mégis szeretjük.

A szereplők valójában egysíkúak és teljes mértékben sablonosak, de egyáltalán nem tudunk haragudni rájuk. Egy pillanat alatt megkedveljük őket és erősen drukkolunk, hogy minden "rémisztően komoly" problémán túl tudjanak lépni és végül Danny és Sandy is egymásra találjanak. Az is mindvégig megmosolyogtató, hogy kora harmincas éveikben járó színészek próbálnak – igen csekély meggyőző erővel – végzős gimnazistának látszani, de természetesen ezt is meg tudjuk nekik bocsátani. Nem beszélve arról a tényről, hogy - bár musicalről beszélünk, megint sikerült teljesen indokolatlanul dalra fakadni mindenkinek. Én finoman szólva sem igazán vagyok a giccs híve, de a filmből olyannyira naiv báj és olyan megfoghatatlan vonzerő árad, hogy még én sem tudok haragudni rá. A Grease ugyan a giccsfilmek legtökéletesebb mintapéldánya. mindezek ellenére - bár végig borotvaélen egyensúlyoz - mégsem válik önmaga paródiájává. A film elején lévő animációs jelenetsor a szereplők és a történet bemutatására akár önmagában is megállná a helyét, annyira jól sikerült.

Zárásképpen pedig a legújabb, mostanában igencsak divatossá vált hollywoodi őrület. Számos idióta kritikus úgy gondolja, hogy a film hemzseg a rasszista, erőszakoskodó, szexista és homofób megjegyzésektől, ezért be kellene tiltani. További fontos érv a tiltakozók részéről, hogy egyetlen színes bőrű szereplő sincs benne. Sajnos a mai filmes világ és felhozatal nagyon rossz irányba halad, gyakorlatilag egyre kevesebb az olyan alkotás, amit ne környékeztek volna meg a nagyszájú aktivisták, hogy indokolatlanul telepakolják színes bőrű vagy meleg karakterekkel vagy pont amiatt ne helyezhessenek el benne olyan jeleneteket, melyek valami hülye és megmagyarázhatatlan okból sértik a jogaikat. A Grease jól van így, ahogy van, az égvilágon semmi probléma nincs vele, ha nem számítjuk azt, hogy túlzottan is áramlik belőle a jókedv és a boldogság.

https://videa.hu/videok/film-animacio/grease-1978-film-4v3E4UbA2DzpZHwP

Ítélet: 10/7,5