USA, Olaszország (Target, Laurel), 126 perc, Technicolor, horror

Rendező: George A. Romero

A Filmről

Két SWAT kommandós (Scott H. Reiniger és Ken Foree) és két televíziós (David Emge és Gaylen Ross) a zombiapokalipszis elől egy helikopterrel próbál elmenekülni, de a fogyó üzemanyagkészletük miatt kénytelenek leszállni egy bevásárlóközpontnál. Mivel a hely tele van élőhalottakkal, így a csapat úgy dönt, hogy inkább elbarikádozzák magukat. De ami az eleinte még jó ötletnek tűnt, hamarosan a csapdájukká válik, ugyanis nemcsak a helyet elárasztó zombikkal, hanem a környéket fosztogató motoros bandával is meg kell küzdeniük. Ráadásul nagyon hamar kiderül az is, hogy a segítség talán sokkal később érkezik, mint gondolták.

George A. Romero már túl volt a modern horror első zombifilmjén, a hatalmas sikert arató Az élőhalottak éjszakáján, mégis komoly nehézséget okozott a pénzszerzés a folytatásra, pedig a rendező már egy sokkal ambiciózusabb történetben gondolkodott. Szerencsére a film híre eljutott az olasz horrormesterhez, Dario Argentóhoz, aki a nemzetközi forgalmazási jogokért cserébe felajánlotta, hogy finanszírozza az ötletet. Romero a korábbi filmjével ellentétben ezúttal színesben gondolkodott, mivel azt szerette volna, hogy a Holtak hajnala képregényszerűnek tűnjön. Ez az elképzelés némileg meghatározta a zombisminkekért felelős Tom Savini munkáját is, aki kizárólag azért sminkelte a zombikat szürkére (ami a felvételeken inkább kéknek tűnt), mert ezek jobbak illettek a képregényes elképzelésekhez. Romero figyelmét egy barátja hívta fel az akkoriban még igencsak nagynak számító Monroeville bevásárlóközpontra, mivel akkoriban épp ő igazgatta azt és a rendezőnek rögtön beugrott, mennyire tökéletes helyszín lenne a filmjéhez. A pláza azonban nem zárt be egy kis költségvetésű (nagyjából 650 ezer dollárnyi) film forgatása miatt, így a stáb csak éjszaka dolgozhatott, Ugyan a bevásárlóközpont csak reggel 9-kor nyitott, de 7-kor már abba kellett hagyni a munkát, mivel ekkor szólalt meg a plázazene az épületben. A bevásárlóközpontban játszódó jeleneteket szinte mind Monroeville-ben vették fel, kivéve a fegyverboltot (azt egy Pittsburgh belvárosában lévő fegyverüzletben vették fel), valamint a tetőtéri jelenetet.

George A. Romero minden filmesnél jobban érti a horror metaforikus társadalmi hatását. A fogyasztói társadalom nyilvánvaló kritikájával most is megmutatta, hogy a legjobb horrorfilmek nem csupán megrémítik a nézőt, hanem szembesítik a saját gyarlóságával és sebezhetőségével, illetőleg rávilágítanak számos további problémára is. A jelenetek, amelyekben a zombik céltalanul járkálnak a bevásárlóközpontban, sokaknak ismerős lehet, aki egyszer is járt valamilyen szupermarketben vagy plázában, így a mögöttes üzenetet nagyon hatásosan sikerül közvetíteni a nézők felé. Ez az oldal a legtöbb horrorfilmből sajnálatosan hiányzik, pedig régen egyértelmű volt, hogy példának okáért a Sziklák szeme (The Hills Have Eyes, 1977) az atomháborútól való félelmet, a Videodrome (1983) a média jelentőségének elburjánzását, A texasi láncfűrészes mészárlás pedig a Vietnam-szindrómát, míg Romero első filmje, az Élőhalottak éjszakája a hatvanas évek faji kérdéseit próbálta meg megjeleníteni a maga hatásos eszközeivel. A Holtak hajnalának e világi tanulsága pedig még akkor is ott motoszkál a gondolatainkban, amikor a borzongató félelem már elmúlt.

Annak ellenére, hogy a film aprópénzből készült, Amerikában ötmilliós bevételt hozott, de ez még semmi a nemzetközi bevételekhez képest. A film világszerte akkora siker volt, hogy közel 50 millió dollárt hozott össze, amivel máig a rendező legjövedelmezőbb mozija, majd néhány évvel később elkészítette a folytatást is (Holtak napja, 1985) trilógiává alakítva a zombis filmjeit. 2004-ben Zack Snyder rendezésében elkészül a remake is, amit a nézőközönség nagyon szeretett, de maga Romero egyáltalán nem rajongott érte.

Érdekességek

- A stábnak annyira nem volt pénze, hogy kaszkadőröket sem tudtak bérelni. A plázában száguldozó motorosokat egy környékbeli banda tagjai alakították, akik a saját motorjaikat hozták el a forgatásra. Számos kaszkadőrjelenetet a sminkes, Tom Savini oldotta meg egy haverjával, de a túlhajszoltságnak köszönhetően mindketten megsérültek a forgatáson.

- Maga George A. Romero is feltűnik a filmben egy apróbb szerepben, ő alakítja a Tv-állomás rendezőjét.

- Tom Savini unokahúga és unokaöccse is kaptak a filmben egy apróbb szerepet, mint élőholtak.

- A szabadtéri jelenet, ahol a vadászok, a mentőcsapat és a katonák lövöldöznek a zombikra, helyi önkéntesek segítségével készült. Több helyi vadász saját fegyvereivel érkezett a helyszínre, a helyi Nemzeti Gárda teljes felszerelésben jelent meg, és a helyi erők (rendőrség, tűzoltóság és mentők) is jelen voltak, mindannyian teljesen önkéntes alapon.

Vélemény

Nagyon hálás vagyok, hogy végre megnézhettem ezt a filmet és ezennel kipipálhatom a listámról, ugyanis ez a legjobb, amit el tudok mondani erről a kritikán aluli förtelemről. Már Romero előző filmje kapcsán is elmondtam, hogy kifejezetten nem kedvelem a zombis filmeket, így most is alig vártam, hogy túl essek rajta, viszont a végeredmény minden várakozásomat alul múlta. Igénytelen Hupikék törpikéknek festett zombik, amik egyáltalán nem ijesztőek, inkább szánalmasan néznek ki, az effektek iszonyatosan igénytelenek, e mellé kapunk egy gyakorlatilag értékelhetetlen színészi játékot négy igencsak alsópolcos amatőrtől, ráadásul a film borzasztóan hosszú is, telis-tele felesleges és semmitmondó jelenetekkel. 

A Holtak hajnala horrornak igencsak gyengécske, társadalomkritikának (legalábbis számomra) nem elég egyértelmű. Nekem egyetlen esztéta vagy kritikus se magyarázza már meg, hogy azért lett jó film, mert azt akarták vele ábrázolni, hogy az emberek zombiként viselkednek a bevásárlóközpontokban. Vagyis mégis van benne valami igazság, ugyanis leginkább csak azok nézzék, akik a filmhez hasonló módon zombiként élik az életüket és ilyen fokú igénytelen szórakoztatásra vágynak: leülnek a televízió elé és nézik a nagy semmit. Értem én, hogy a Holtak hajnala sokak szerint a zombifilmek alapműve és a rajongók számára megkerülhetetlen klasszikus (a listán is csak ezért kapott helyet). Én azonban minél hamarabb szeretném elfelejteni ezt a minősíthetetlenül gyenge fércművet.

Ítélet: 10/2