USA (20th Century Fox, Columbia), 123 perc, Technicolor, zenés film

Rendező: Bob Fosse

Producer: Robert Alan Aurthur

Operatőr: Giuseppe Rotunno

Forgatókönyv: Bob Fosse, Robert Alan Aurthur

Zene: Ralph Burns

Szereplők: Roy Scheider, Jessica Lange, Ann Reinking, Leland Palmer, Cliff Gorman, Ben Vereen, Földi Erzsébet

A Filmről

Joe Gideon (Roy Scheider) megszállottan dolgozik, egyik pillanatban még táncoslányokkal próbál és az új darabja koreográfiáját próbálja, a következőben már egy komikusról szóló filmjét vágja, így nem sok ideje marad ex-feleségére (Leland Palmer), barátnőjére (Ann Reinking) és lányára (Földi Erzsébet) sem. Mindeközben nem hajlandó tudomást venni egyre súlyosbodó szívpanaszairól, mellkasi fájdalmairól és arról sem, hogy egyre gyakrabban látogatja meg a Halál Angyala is egy gyönyörű hölgy képében (Jessica Lange). Hamarosan nincs más választása, elérkezik a szívműtét ideje - de vajon tényleg felkészült a halálra? Élet és halál között lebegve hallucinálni kezd: élete sorsfordító pillanatai, hibás és helyes döntései vad, szürrealista musical-számokként kelnek újra életre.

A Mindhalálig zene pergő ritmusú és élvezetes musical: Bob Fosse, a tehetséges táncos, briliáns koreográfus, többszörös Tony-díjas és Oscar-díjas rendező meglepően őszinte önvallomása. Fosse nemcsak ötletadója, társírója és rendezője a filmnek, de eredetileg a főszerepet is magára osztotta, ám nem sokkal a forgatás kezdete előtt szívrohamot kapott és nyitott szívműtéten esett át, így a nőfaló, gyógyszereken élő, láncdohányos Joe Gideon szerepét végül Roy Scheider játszotta el. Bár Scheider sohasem volt táncos, azért választották a főszerep eljátszására, mert kiváló táncosi testfelépítése volt. A Mindhalálig zene bevezet minket a színfalak mögötti világba és lépésről lépésre láthatjuk, hogyan ölt formát a színpadon egy munkamániás és megszállott művész mindent elsöprő szenvedélye. Nem mellesleg a filmtörténet utóbb valósággá vált: Bob Fosse pontosan úgy végezte, ahogy azt előre megjósolta, egy évtizeddel a bemutató után hirtelen, ám cseppet sem váratlan szívroham  végzett vele, amikor épp befejezte a korábban már egyszer (első rendezésként) óriási sikerre vitt Sweet Charity-t. A filmet gyakran hasonlítják Federico Fellini 8½ című filmjéhez, egy másik, fantasztikus elemekkel tarkított önéletrajzi filmhez.

A Fosse egyedi stílusában előadott fantasztikus koreográfiák és betétdalok kiválóan ellenpontozzák a színházi maximalizmust kiveséző, vallomásszerű jeleneteket. Nem sok mindent hagyott ki a Mindhalálig zenéből - kivéve talán az önuralom gyakorlását. Mindezek ellenére ez a színházhoz és showbusiness-hez szóló szerelmi vallomás inkább tűnik megkapónak és csodálatosnak, mint eltúlzottnak. A merészen felépített Mindhalálig zene négy megérdemelt Oscar-díjat nyert, míg a Cannes-i filmfesztiválon Arany Pálmával jutalmazták, ezáltal méltó utódja lett a Kabarénak. Hatása egyértelműen érezhető a 2003-as Oscar-díj nyertes Chicagón, a musical Bob Fosse hetvenes évekbeli sajátos danse macabre stílusában átdolgozott, sajátos értelmezésében.

Érdekességek

- Ann Reinkinget többször is meghallgatták, mielőtt megkapta volna Kate Jagger szerepét, pedig a karakterét tulajdonképpen ő maga ihlette.

- Eredetileg Richard Dreyfuss kapta volna Joe Gideon szerepét, de még a próbafolyamat alatt távozott a produkcióból, arra hivatkozva, hogy nem bízik a produkció sikerében. Később beismerte, hogy hibát követett el, amikor elszalasztotta a lehetőséget, hogy Bob Fosse-szal dolgozhasson. A szerepre később Jack Lemmon neve is szóba került, de Fosse úgy döntött, hogy túl öreg a szerephez.

- A stúdió leginkább Warren Beatty-t vagy egy kritikusok által is elismert színészt szerettek volna a szerepre. Bob Fosse azonban kitartott végső választása mellett, így végül Roy Scheider kapta a főszerepet.

- A Joe kislányát alakító színészről nagyon kevés infó van, pedig a neve igencsak beszédes: Földi Erzsébet. Nem sokkal a film után megtért egy keresztény gyülekezetben, abbahagyta a filmezést és azóta is náluk táncol.

- Bob Fosse 16 éves lánya, Nicole Fosse is feltűnik táncosnőként egy aprócska jelenetben, amint egy zeneautomata előtt nyújtózkodik, miközben Joe Gideon épp bemutatja új ötletét az Air-otica számhoz.

- Roy Scheider a forgatás során sok szokatlan leckéket kapott Bob Fosse-tól, többek között köhögési leckéket, mivel Joe Gideon láncdohányos volt, aki nagyon erősen köhögött, így Fosse oktatta Scheidert, hogyan kell ezt helyesen csinálni. A kórházban a szívroham jeleneténél Fosse azt is elmondta a színésznek, hogy milyen fájdalmas volt, mintha valaki egy súlyt nyomna a mellkasára. Azután a jelenet forgatása alatt, a kamerán kívül, az első rendezőasszisztens az egyik térdét Scheider mellkasára nyomta, miközben a kamera a fájdalmas arckifejezését rögzítette.

Vélemény

Valamiért más régóta halogattam ennek a filmnek a megnézését, aminek nyilvánvaló oka a zenés filmekkel kapcsolatos nem túl baráti viszonyomnak a következménye. Ebből kifolyólag most sem vártam túl sokat, de most bizony nagyon kellemes meglepetés ért. Annak ellenére, hogy zenés filmről van szó, a zenei betétek száma kellemesen visszafogott, mivel valójában inkább egy táncos filmről van szó, utóbbi elemek pedig - a film életrajzi jellegéből adódóan - egyáltalán nem giccsesek vagy túlzottan habos-babosak, hanem kiválóan megkomponáltak és életszerűek. Ráadásul az Air-otica elnevezésű kissé hosszabb táncbetét kifejezetten tetszett is. a filmben mindösszesen egy dal van, amelynek jelenléte teljesen indokolt, így összességében meglepő módon, de remek filmről beszélünk. Sőt, még azt is ki merem jelenteni, hogy még akár több zene is elfért volna benne. (Sose gondoltam volna, hogy ezt fogom mondani).

Bob Fosse önéletrajzi ihletésű műve alapvetően nem is zenés-táncos film, az csak a hátteret biztosítja egy kizárólag a munkájának élő ember életének a bemutatásához. Mindez azonban nem csupán arról szól, hogy Joe Gideon egészégi állapota hogyan romlik és ezáltal hogyan csúszik le fokozatosan a lejtőn az állandó túlhajszoltság miatt. Joe valójában mindvégig azt a látszatot kelti, hogy őt semmi sem érdekli a munkáján kívül, holott ez csupán egy jól felépített álca. Valójában mindvégig bizonytalan saját magában és kételkedik rendezői, koreográfusi képességeiben is. Ez a belső bizonytalanság hajtja, és emiatt áldozza fel magát, hogy megfeleljen a közönség elvárásainak, és bebizonyítsa, hogy még mindig képes bármit elérni.

Nem hittem, hogy egyszer eljutok ide, de a Mindhalálig zene egy őszinte, sodró lendületű, ezer fokon égő film, amit szívből merek ajánlani. Legfőképpen azoknak, akik hozzám hasonlóan nem feltétlenül rajonganak a zenés-táncos filmekért, mert ez remek lehetőség arra, hogy megszeressék a műfajt. Továbbá, azoknak is, akik kedvelik a műfajt és értékelik a remekül koreografált táncjeleneteket és a fülbemászó zenét. És végül, azoknak, akik egy elgondolkodtató, sallangmentes, értékes filmet keresnek – ebben nem fognak csalódni.

https://videa.hu/videok/film-animacio/bob-fosse-mindhalalig-zene-all-musicaldrama-VrRY7oCVunUdU2TF

Ítélet: 10/8