USA (Paramount, RSO), 119 perc, színes, zenés film

A Filmről

Talán kevesen tudják, de a diszkó, melyből a '70-es évek közepére világméretű divat és őrület lett, marginális, underground kultúrának indult és a kezdetekben főleg a meleg és a fekete közösség körében volt népszerű. Tömegkultúrává az évtized második felére vált, melyhez nagy mértékben hozzájárult a Szombat esti láz is, melyben a John Travolta által alakított munkásosztálybeli srác, Tony Manero kilátástalan hétköznapjait hétvégenként este a diszkóklub csillogó táncparkettjén próbálta feledni és feledtetni. A diszkó az a hely, ahol mindenki felnéz rá és mindenki szereti, szemben az otthonával, ahol az apja állandó gúnyolódásainak van kitéve és kénytelen bátyja, a papnak állt Frank (Martin Shakar) árnyékában élni. Egyik este a diszkóban összetalálkozik Stephanie Manzatóval (Karen Lynn Gorney), aki szintén kiválóan táncol és hozzá hasonlóan többet akar az élettől. Ehhez az első lépést az jelentheti, ha meg tudják nyerni a hamarosan megrendezésre kerülő diszkótánc-versenyt.

A brooklyni fiatalok alkohollal és drogokkal felpörgetett, tragédiáktól sem mentes diszkótombolását bemutató film alapjául az angol újságíró, Nik Cohn által írt Tribal Rites of the New Saturday Night című, a New York Magazine-ban megjelent újságcikk jelentette, melyben az új diszkó-szubkultúrát dolgozta fel. Noha később bevallotta, hogy riportja részben fiktív elemeket tartalmazott, de igazából mindegy is, a történet igaz-e vagy sem, a film sikere után a fiatalok csapatostul özönlötték el a tánctermeket és a diszkózene a hetvenes éven végének uralkodó stílusává vált. A Szombat esti láz varázsa és energiája túlmutat magán a filmen, John Badham műve arról szól, hogyan menekülnek a reménytelen helyzetben lévő brooklyni fiatalok a mindennapi robot elől hétvégente a helyi diszkóba. A filmben szereplő fiatalok ráadásul nem azok a könnyen megkedvelhető karakterek: szexisták, rasszisták és minden bájtól mentesek. A történetben nagy hangsúlyt kap a társadalmi egyenlőtlenségek kérdése és a kitörési lehetőségek hiánya, a nők elnyomása, tárgyiasítása és a rasszizmus, a főszereplők egytől egyig árnyalt és esendő, sőt bűnös, de elesett karakterek, a cselekményben pedig a nemi erőszak és az öngyilkosság sem tabu. 

A korábban csak kisebb film- és sorozatszerepekben feltűnő John Travolta hímpávás csípőmozgásával, ártatlanul csábító tekintetével egy csapásra megszerettette magát a nézőkkel és az Amerikai Filmakadémiával egyaránt, utóbbi elismeréseként Oscar-díjra jelölték a legjobb férfi főszereplő kategóriájában. A Szombat esti láz nem csupán a mozikban aratott nagy sikert: a Bee Gees közreműködésével készült soundtrack a mai napig az egyik legsikeresebb filmzenei album. Akkora siker lett, hogy 1979-ben, nagyjából 25–27 milliós eladással megdöntötte minden idők legnagyobb példányszámban eladott zenei albumának a rekordját és egészen 6 évig rekorder is maradt, amikor Michael Jackson Thriller-je meg nem előzte. A film azonban nem csupán a nézőket, hanem John Travolta karrierjét is felpörgette. Tony Manero szerepében Travolta megalapozott annak a karakternek, amit később a Grease-ben is hozott, 1983-ban pedig a Szombat esti láz folytatásában, az Életben maradni-ban ismét eljátszotta Tony Manero szerepét.

John Travolta egyszerre utcai tömegjelenetek okozója lett, miután Tony Manero szerepében felöltötte fehér öltönyét és meghódította a táncparkettet. A Bee Gees 'Stayin' Alive' dalára koreografált nyitójelenetbeli mozdulatait, amint végigsétál az utcán, milliók kezdték el utánozni és az inggallér meg a trapéznadrág szárátmérőjének méretében is az ő jelmezei lettek a mérvadók. Travolta sokáig dolgozott a tánclépéseken, a filmbéli mozdulatok pedig még sokáig visszaköszöntek, a táncparketteken és a filmekben egyaránt. Évtizedekkel később újfent demonstrálhatta elképesztő tánctudását Quentin Tarantino Ponyvaregényének talán leghíresebb jelenetében.

Érdekességek

- John Travolta a karcsú diszkótáncos, Tony Manero szerepe kedvéért napi több mint 3 kilométert futott és minden nap három órát táncolt, hogy jó formában legyen, ennek köszönhetően végül 9 kilótól szabadult meg. Az Annette-et megformáló Donna Pescow ezzel szemben hízott a szerepe miatt, mivel a filmesek eleinte túl csinosnak találták. A színésznő 18 kilót szedett fel, ezenkívül visszaszoktatta magát eredeti brooklyni akcentusához is.

- Amikor Travolta meglátta a You Should Be Dancingre felvett szóló táncjelenetének nyers verzióját, teljesen kiakadt, mivel szinte csak közelikből lett összevágva – miközben ő rengeteget dolgozott a látványos koreográfián. A színész még azzal is fenyegetőzött, hogy otthagyja a produkciót, amennyiben ez a változat kerül be a filmbe. A helyzetet végül Robert Stigwood producer oldotta meg, aki elismerte, hogy Travolta elvárásai jogosak, és engedélyt adott rá, hogy a sztár a vágószobában személyesen felügyelje a jelenet újravágását.

- A filmvégi táncjelenet forgatásakor Travolta két egyforma öltönyt használt, mivel tánc közben annyira átizzadta a ruhadarabot, hogy kellett egy tartalék, amíg az első két felvétel között megszárad. Tony Manero ikonikus fehér öltönyét egyébként később elárverezték: 145 ezer dollárért (42,8 millió foriéntért) kelt el, és egy híres amerikai filmkritikus, Gene Siskel szerezte meg, akinek saját bevallása szerint a Szombat esti láz volt a kedvenc filmje.

- Joey szerepére Ray Liotta és David Caruso is esélyes volt, Stephanie Manganót, a női főszereplőt pedig majdnem Jessica Lange, Kathleen Quinlan, Carrie Fisher vagy Amy Irving formálta meg.

- A Szombat esti lázban feltűnik John Travolta két családtagja is: nővére, Ann a pizzáslányt játssza, édesanyja, Helen pedig a festékboltbeli nőt, akinek Tony az elején a festéket viszi.

- John Travolta először azt akarta, hogy a diszkóban viselt öltönye fekete legyen – egészen addig, amíg fel nem hívták rá a figyelmét, hogy a diszkó sötétjében partnernője ruhájának a vöröse sokkal feltűnőbb lesz, mint az ő háttérbe olvadó fekete öltönye.

- A Szombat esti láz forgatása Brooklynban zajlott, eredeti helyszíneken, és ez nem egyszer okozott gondot a filmeseknek. Feltűnt ugyanis a stáb környékén néhány önjelölt kis helyi maffiózó, akik védelmi pénzt szerettek volna kizsarolni belőlük. Érveiket nyomatékosítandó még egy házi készítésű bombát is robbantottak a forgatás helyszínéül szolgáló diszkóban, de szerencsére nem voltak túl profik, mert sem emberéletben, sem az épületben nem esett kár. De az egyik producer állítása szerint a békesség kedvéért azért a filmesek fizettek egy kis pénzt a helyi menő csávóknak.

- A produkciót ezek után egy még szomorúbb ok miatt kellett egy rövid időre leállítani, hogy John Travolta részt vehessen akkori barátnője, Diana Hyland temetésén, aki mindössze 41 éves korában, mellrákban halt meg. 

- Az első felvételek során főként Stevie Wonder és Boz Scaggs zenéjére táncoltak a szereplők, csak amikor az énekesek nem egyeztek bele dalaiknak a filmben való szerepeltetésébe, akkor keresték meg a filmesek az utolsó utáni pillanatban a Bee Gees-t, amelynek tagjai éppen Észak-Franciaországban vettek fel egy lemezt.

- A film egyik jelenetében jól azonosíthatóan feltűnik egy Trojan márkájú óvszer, ezért John Badham rendező a cégtől egy életre elegendő gumit kapott. Ő azonban olyan jószívű volt, hogy az egész adagot elajándékozta.

- A film reklámkampányát Allan Carr tervezte. Ez annyira jól sikerült, hogy Robert Stigwood megkérte, hogy a következő filmjében, a Grease-ben (1978) is dolgozzanak együtt.

Vélemény

Lehet, hogy nem sokan fognak kedvelni a véleményem miatt, de a Szombat esti lázzal két alapvető probléma is van. A kisebbik problémát az okozza, hogy bármennyire is számított évtizedeken keresztül igazi kultuszfilmnek, mára bizony már végtelenül elavult. Ennél jóval nagyobb gondot okoz az a tény, hogy a film valójában nem több, mint egy nagy adag kliséhalmaz, ami minden olyan tényezőt tartalmaz, ami a hetvenes évekbeli fiatalokat jellemezte, vagy hogy stílszerű legyek, az akkori generációt lázba hozta. Bár az is igaz, hogy a film sem azért szerepel a listán, mert egy baromi izgalmas történettel, tanulságos mondanivalóval, drámai jelenetekkel vagy épp lehengerlő színészi játékkal lepte volna meg a nézőket, a sokszor maratoni hosszúságú táncjelenetei és fülbemászó zenéi miatt mégis sokáig megmaradt a - főleg női - közönség emlékezetében.

A zene és a tánc persze egy dolog, ennyitől még valószínűleg nem lett volna ekkora hatással a világra a Szombat esti láz – de hát a helyzet az, hogy a film olyan stílusosan mutatta be a diszkóhoz kapcsolódó kultúrát a táncmozdulatoktól kezdve a frizurákon át a ruhákig, hogy amellett nem lehetett elmenni. John Travolta gondosan fésült frizurája és fehér öltönye önmagában is ikonikus, de igazából egyetlen hajat vagy ruhát sem lehetne mondani ebből a két órából, amelyik ne lenne tökéletes, és bár sok közülük inkább a történetmesélést szolgálja amolyan beszédes kellékként, az az összkép, amit együtt kialakítottak, hosszú időre hatással volt az aktuális divatirányzatra.

Bár a film kapcsán számos kritikában szokták megjegyezni, hogy John Badham filmje valójában egy véresen komoly társadalmi dráma, számomra mégis inkább egy életérzés megtestesítője. Mivel én sosem voltam az a vérbeli diszkókba és bulikba járó fiatal, ugyanúgy nem tudott a film igazán megérinteni, mint korábban ugyanezen oknál fogva a Szelíd motorosok sem, mert a motorozás és a drogok által nyújtott életérzést sem éltem meg sosem. Az alkotók célja nyilvánvalóan az volt, hogy az akkori fiatalság és a társadalom problémáit bemutassa, de én mégis úgy érzem, hogy mindezt mintha csak egymás mellé dobálták volna mindenféle koncepció nélkül, ráadásul a legkiszámíthatóbb fordulatokkal és egysíkú karakterekkel. Tony Manero és barátai élete teljesen kiszámítható és egysíkú: hétköznap megterhelő munka, majd szombat este drog, tánc, szex, valamint olyan egyéb szórakozási formák, mint például részegen egy hídról üvöltözés. Majd másnap kezdődik újra és újra az egész, mindenféle kilátás vagy különösebb életcél nélkül.

Ítélet: 10/6