Japán, Franciaország (Herald Nippon, Herald Ace, Greenwich Film), 162 perc, színes, dráma

Rendező: Kuroszava Akira

A Filmről

Hidetora nagyúr (Nakadai Tacuja), az öregedő japán hadvezér arra készül, hogy birodalmát felossza három fiia között. A két idősebb fivér, Taro (Terao Akira) és Dzsiró (Nezu Jinpacsi) elégedett apja döntésével, a legifjabb fiú, Szaburó (Rjú Daiszuke) azonban úgy gondolja, apjuk megháborodott és attól tart, hamarosan háború tör ki bátyjai között. Végül aggodalma igaznak bizonyul, ugyanis Dzsiró végez bátyjával, apja ellen merényletet tervez, és öccsével is szembefordul, aki a revansra vágyó Kaede úrnő (Harada Mieko) vejeként annak vendégszeretetét élvezi. Szaburó nem tudja elkerülni a középső bátyjával szembeni összecsapást, mely az egész egykor hatalmas dinasztia és számos ártatlan ember halálát okozza. 

A film számos, elsősorban európai elismerést kapott az idők folyamán, elismertsége egyre nőtt, és így a 21. század elején műfajában már minden idők egyik legnagyobb filmjének tartják, nem mellesleg Kuroszava Akira életművének lezáró korszakában is kiemelkedő szerepet játszik. Kuroszava már 75 éves volt, amikor a Rant (a szó japánul "káoszt, tébolyt" jelent) bemutatták. Már az 1970-es évek közepétől foglalkozott a Lear király megfilmesítésének a gondolatával, azonban később bevallotta, hogy a film alapötletét egy a valóságban is létezett japán nemes, bizonyos Móri Motomari története adta. A Ran a maga 12 millió dollárnak megfelelő költségvetésével végül minden idők legdrágább Japánban készül filmjének számított. A film forgatása 118 napig tartott, 1400 statiszta vett részt benne. A forgatás során a maximális hitelesség igényével építettek fel egy várat a Fudzsi hegységben, ami közel kétmillió dollárba került, és a forgatókönyv előírásai szerint a tűz martalékává lett.

A film nem tekinthető szorosan a Shakespeare dráma adaptációjának, sokkal inkább egy arról készült tanulmány, hogy miképpen egyeztethető össze a kapzsiság, az árulás és a becstelenség az ember személyes becsületkódexével. Mindehhez a hatalmi küzdelmek gyakran véres csatatéren végbemenő harcai szolgálnak háttérként. Kuroszava már korábban is bizonyította - például A hét szamurájban (1954) és A testőrben (1961) -, hogy mesterien ért a grandiózus harcjelenetek színre viteléhez, a Ran pedig megmutatta, még mindig virtuóz módon tudja a mozdulatokat és a színeket egységes egésszé komponálni, mintha egy véres és erőszakos balettet látnánk, amely mégis fájdalmasan gyönyörű.

A Ran túl későn készült el ahhoz, hogy Cannes-ban benevezzék, így a premierje a Tokiói Nemzetközi Filmfesztiválon volt. Kuroszava azonban kihagyta a film premierjét, ami sokakat feldühített a japán filmiparban, aminek eredményeképpen a filmet nem nevezték az Oscar-díjra a legjobb idegen nyelvű film kategóriában. A film producereként Serge Silberman megpróbálta elérni, hogy francia koprodukcióban nevezzék, de nem sikerült neki. Sidney Lumet amerikai rendező azonban segített megszervezni egy kampányt, hogy Kuroszavát a legjobb rendezőnek jelölték. Így végül a filmet jelölték az Oscar-díjra a művészeti rendezésért, az operatőri munkáért, a jelmeztervezésért (amit végül meg is nyert) és Kuroszavát a legjobb rendezéséért. A Ran két díjat nyert a Brit Film- és Televíziós Művészeti Akadémiától, a legjobb idegen nyelvű film és a legjobb sminkes díját, valamint jelölték a legjobb operatőri munkáért, a legjobb jelmeztervezésért, a legjobb díszlettervezésért és a legjobb adaptált forgatókönyvért is. Annak ellenére, hogy a film a bemutatásakor korlátozott kereskedelmi sikert aratott, az elismerések napjainkra nagymértékben javultak, és ma már Kuroszava egyik mesterműveként tartják nyilván.

Érdekességek

- 1985-ban a francia filmrendező, Chris Marker érdekes, információkban gazdag filmet forgatott a Ran készítéséről.

- Kuroszava felesége épp a film forgatása alatt halt meg 39 éves korában. A rendező mindössze csak egyetlen napra állította le a forgatást, hogy gyászolhasson, mielőtt folytatta volna a munkát.

- Hidetora nagyúr szerepét eredetileg Toshiro Mifune-ra írták, de a szerepvállalásra végül nem került sor, mert a forgatás idején Kuroszava és Mifune igencsak rossz viszonyban voltak egymással.

- Mivel Nakadai Tacuja évtizedekkel fiatalabb volt az általa eljátszott Hidetoránál, el kellett őt maszkírozni, hogy idősebbnek tűnjön, ami minden nap körülbelül négy órát vett igénybe.

Vélemény

Igen hosszú idő telt el a legutóbbi japán film óta, a legutóbb látott (egyébként szintén Kuroszava által készített) alkotás, A testőr 1961-ben készült, így majdnem egy negyed évszázad telt el azóta. Most ismételten Kuroszava került terítékre és az eltelt időt mi sem bizonyítja jobban, hogy míg előző filmje még fekete-fehérben készült, a Ran ezzel szemben már színesben. A japán filmrendező élete során nagyjából 30 filmet készített, és bár filmjei többsége sikeres volt (főként hazájában), munkássága mégis inkább más rendezőkre gyakorolt hatásán keresztül mutatkozott meg. A mostani vélemény rész is kissé rendhagyó módon inkább egyfajta összefoglaló lesz a japán rendezőről, mintsem magáról a fimről alkotott vélemény.

Kuroszava Akira talán nem olyan közismert név az általános mozinézők körében, mint mondjuk Stanley Kubrick, Quentin Tarantino, Sergio Leone, Steven Spielberg vagy épp George Lucas, mégis megkerülhetetlen hatással volt mindegyikőjükre és nélküle talán mindegyikőjük más lenne. A japán rendező művészi hatása a rendezők új generációjára sok szempontból is hatással volt, melyek közül az egyik legfontosabb mindenképp a vizualitás. Munkássága első felében a fekete-fehérben készült filmjei még nem engedték meg a színekkel való játékot, így a kompozíció és a mozgás szintjén sikerült megvalósítani elképzeléseit. Kuroszavát – elsősorban rendezési stílusa miatt – gyakran emlegették szakmai berkekben Tenno, azaz császár néven. Ez azt jelentette, hogy akaratát az utolsó képkockáig érvényesíteni tudta, mivel mindig a tökéletességre törekedett, nem kímélt időt és energiát arra, hogy pontosan azt lássa viszont a filmvásznon, amit korábban megálmodott.

Az 50-es években Kuroszava sajátos filmfelvételi technikát is kifejlesztett. Meggyőződése volt ugyanis, ha túl közel van a kamera a színészekhez, akkor nem játszanak természetesen, ezért messzebb tette tőlük, és teleobjektívvel szerelte fel őket. Így elérte azt, hogy egy idő után a színészek tökéletesen megfeledkeztek róla és a kameráról. A másik technikai újítása volt, hogy ugyanazt a jelenetet egyszerre több kamerával is felvette, amely ezáltal lehetővé tette, hogy a jelenet összevágásakor akár többféle szemszögből látszódjék ugyanaz a történés. Kuroszava másik legjelentősebb hatása talán a narratív történetmesélésben mutatkozik meg. Az egyik korai filmje A vihar kapujában egy olyan narratív elemet hozott létre, amelyet a mai napig előszeretettel használnak, miszerint a filmben ugyanazt a történetet halljuk más-más szereplő szemszögén keresztül. Ezen kívül tulajdonképpen ő teremtette meg a modern antihős karakterét, vagyis a westernhőst is, amit egyértelműen A hét szamuráj karaktereiről mintázták. Továbbá nagy hangsúlyt kap filmjeiben a mentor–tanítvány viszony, valamint a különféle filmbéli párosok használata, ami napjainkban az ún. buddy cop filmekben köszön vissza. 

Kuroszava előszeretettel nyúlt vissza William Shakespeare műveihez is. Ennek eredményeképp született meg a Véres trón (1957) című filmje, ami a Macbeth történéseit helyezi át japán környezetbe, A gonosz jól alszik (1960) című filmjét a Hamlet inspirálta és természetesen ide tartozik mostani filmünk is, ami a Lear király adaptációja, csak itt a lányok helyett fiúgyermekek szerepelnek a történetben. A Ran lenyűgöző vizualitása Kuroszava mesteri képi világának egyik csúcspontja. A film kompozíciói festményszerűek, melyek a táj monumentalitását és a szereplők kicsinységét hangsúlyozzák. A színeknek különösen fontos szerepük van: az egyes fiúgyermekek ruháinak eltérő színvilága (piros, sárga, kék) vizuálisan is kifejezi a testvérek közötti konfliktust. A csatajelenetek koreográfiája teátrálisan stilizált, a lassított mozgás és a zene nélküli harci képsorok tragikus emelkedettséget sugallnak. A vizualitás végig a film címére való utalásként is magát a káoszt szolgálják, miközben a természet képei – füst, szél, tűz – a pusztulás elkerülhetetlenségét szimbolizálják.

Ítélet: 10/7,5