USA (Silver Screen, Touchstone), 121 perc, színes, háborús vígjáték

A Filmről

Adrian Cronauer (Robin Williams) a légierő egyik rádiós lemezlovasa, akit azért irányítanak át Krétáról Saigonba, hogy szórakoztassa a Vietnámban állomásozó amerikai csapatokat. Reggeli rádiós műsora felháborító viccek, ellentmondásos politikai humor és hangos rockzene csodálatos keveréke. Stílusáért rajonganak az amerikai katonák, Cronauer közvetlen feletteseit - egy humortalan hadnagyot (Bruno Kirby) és egy karót nyelt törzsőrmestert (J.T. Walsh) - azonban dühíti a lemezlovas szokatlan és kiszámíthatatlan viselkedése. Ezalatt Adrian szinte megszállottan hajszol egy szép vietnámi lányt (Chuntara Sukapatana) és eközben barátságot köt a lány öccsével (Tung Thanh Tran), hatalmas bajba sodorja magát azok miatt, akik szerint az összes vietnámi halálos ellenség.

Az Egyesült Államok fegyveres erőinek egyik aktájában szereplő adatokon alapuló Jó reggelt, Vietnam! az egyetlen olyan vígjáték, amely a vietnámi háborúról szól és abból a szempontból is különlegesnek számít, hogy a vietnámiakat hús-vér emberként kezeli, nem pedig likvidálandó ellenségként. Cronauer szembemegy a szabályokkal, szabad szájúsága révén nem fél odaszólni még a katonatiszteknek sem. Humoros, szenvedélyes alak, igencsak érzelmes és őszinte ember. Egyenessége viszont nem válik az előnyére, olykor szakmai hibákat követ el: megfeledkezik arról, hogy nem olvashat vagy mondhat be bármilyen hírt a rádióban csupán azért, mert ő azt fontosnak ítéli. Önfejűsége végül egy időre még állásától is megfosztja, amikor közöl egy hírt, miszerint robbanás történt az egyik helyi étteremnél, ahol a szórakozni vágyó amerikai katonák is megfordulnak.

A forgatókönyv első változatát egyébként maga Adrian Cronauer írta még 1979-ben, és először még tévésorozatnak képzelte el. Később, amikor Robin Williamshez került, rögvest lecsapott rá, mert úgy vélte, hogy ez a sztori tökéletes az ő stílusához - jócskán magához is igazította a karaktert. Robin Williams emlékezetes alakítása miatt Oscar-díjra jelölték a legjobb férfi főszereplő kategóriában. Bár végül nem nyerte meg a díjat, ez az egyik legemlékezetesebb alakítása, ami megalapozta a további sikeres karrierjét a filmiparban. Pedig alakítása valójában nem más, mint a tőle megszokott virtuóz komédiázás, egyfajta stand up comedy. Épp ezért a filmből is az emberek többsége is ezekre a jórészt improvizált részekre emlékszik, bár ezek is hatásosan közvetítik az egyre erősödő feszültséget és értelmetlenséget, amely az egész háborút övezte. A filmet Williams komikus hírnevének köszönhetően háborús paródiaként reklámozták, de valójában egy sötét humorú reflexió a vietnami háborúra, amely traumatikus élmény volt mind a katonák, mind a civilek számára.

Érdekességek

- Barry Levinson, a film rendezője nem engedte, hogy Adrian Cronauer és Robin Williams találkozzon egymással, mert attól tartott, hogy ha nem is tudatosan, de Williams nem engedi szabadjára magát, hanem a rádióst fogja utánozni. A színész és Cronauer végül a film díszbemutatóján találkoztak először.

- A filmet nagyrészt a thaiföldi Bangkokban forgatták, és akkoriban a bangkoki Nemzetközi (Amerikai) Iskola (ISB) több száz férfi diákját toborozták statisztának, hogy a filmben szerepeljenek. Cserébe Robin Williams eljött az iskolába, és a tanulóknak tartott egy stand up előadást.

- A jelenet, amelyben Cronauer egy kamionnyi katonát szórakoztat a forgalmi dugó alatt, a forgatás alatt íródott. Levinson rájött, hogy szükség van egy olyan jelenetre, ahol Cronauer szemtől szemben kapcsolatba kerül a katonákkal. A jelenetben az amerikai katonákat alakító statiszták közül sokan nem is beszéltek angolul. Robin Williams lelkes fizikai komédiája azonban még így is megnevettette őket.

- Tervben volt egy folytatás is, amit a Twin Peaks társalkotója, Mart Frost írt, Jó reggelt, Chicago címmel, ami három évvel később, 1968-ban játszódott volna, ám Levinsonnak és Williamsnek elég más elképzeléseik voltak, mint a gyártó Disney-nek, így a filmből nem lett semmi.

Vélemény

Az 1980-as évek végére jutott el addig az amerikai társadalom, hogy addigra képes volt szembenézni a vietnámi háború valódi jelenetőségével, hogy valójában egyáltalán nem az volt, mint amikor a maga idejében gondolták. Elérkezettnek látták, hogy szembenézzenek saját bűnükkel és mintegy vezeklésképpen a mozgóképes művészetet is arra használták fel, hogy kimondják végre, amit már korábban is meg kellett volna tenniük. Sorra készültek az olyan vietnámi témájú háborús filmek, mint A szakasz, az Acéllövedék (Full Metal Jacket, 1987), A háború áldozatai (A Casualties of War, 1989) vagy épp a Született Július 4-én (1989). Ebbe a sorba illik bele mostani filmünk is, annak ellenére is, hogy a többivel ellentétben jóval könnyedebb, ugyanakkor mégis megmutat egy másfajta képet a vietnámi háború értelmetlenségéről.

Ha csak magáról a filmről kell pár gondolatot összeszednem, abban az esetben rögtön azzal kezdeném, hogy én személy szerint nem tudok annyira lelkesedni a filmért, mint azt sokan teszik. Alapvetően bírom Robin Williams-et, ugyanakkor sajnos a Jó reggelt Vietnam! nálam mindössze egy erős közepessel ér fel. Hogy miért? Mert sem a filmben bemutatott Adrian Cronauer élete (vagyis annak egy rövidke szakasza), sem az általa (vagy épp Robin Williams által) képviselt humor nem igazán tudta megütni az ingerküszöbömet. Sajnos mind a film felett, mind a filmben elhangzó poénok felett is igencsak elszállt az idő és még maga Williams sem menti meg a filmet arős középszerűségtől, pedig ő aztán tényleg mindent belead, főként amikor minden reggel belekiáltja a mikrofonba, hogy Jó reggelt, Vietnam!

https://videa.hu/videok/film-animacio/jo-reggelt-vietnam-1987.-fhd-vigjatek-XXwybbqdLdMZ4om2

Ítélet: 10/6