USA, Nagy-Britannia (20th Century Fox, Brandywine), 137 perc, színes, sci-fi/akció

A Filmről

A Nostromo legénységének egyetlen túlélője, a rémálmoktól gyötört Ripley hadnagy (Sigourney Weaver) rakodómunkásként próbálja feldolgozni a szörnyekkel történt találkozást. A Társaság emberei őrültnek hiszik és nem értik, miért robbantott fel egy több milliót érő teherhajót. A Weyland törtető gazembere, Burke (Paul Reiser) azonban felajánlja neki, hogy egy csapat katonával menjenek vissza az időközben terraformált LV426-ra, és pusztítsák el az összes idegent. Burke persze az első rész androidjához hasonlóan hazavinne egy Alient, míg a Bishop nevű android (Lance Henriksen), a rangidős Hicks tizedes (Michael Biehn) és a telepen talált kislányt, Newt-ot (Carrie Henn) anyatigrisként védelmező Ripley lángszóróval akarja kifüstölni az Alien-kaptárat. 

James Cameron még első sikerfilmje, a Terminátor elkészülte előtt kezdte el írni az első rész folytatását, és miután a gyilkos xenomorph meglepően nagyot kaszált a moziban, semmi akadálya nem volt annak, hogy rábízzák A bolygó neve: Halál-t. A kanadai direktor másokat is megszégyenítő mohósággal gyúrta össze a kedvenc B-filmjeit Ridley Scott jól ismert sci-fi szörnyével és a legbanálisabb hollywoodi klisékkel. Mivel ez a recept remekül működött, és a Fox stúdió is látta, hogy Cameron mennyivel tehetségesebb, mint a korszak többi slasher horrorjának rendezői, megkérték, hogy csináljon egy igazi Alien-filmet, ami jobb az ócska klónoknál. A rendező pedig nagyon okosan megváltoztatta az eredeti remekmű, A nyolcadik utas: a Halál jellegét, mivel tisztában volt vele, hogy semmi értelme nem lenne újra megvalósítani az első rész finom megoldásait és feszültségeit. Épp ezért úgy döntött, inkább a kőkemény akciót választja és szó szerint elárasztja a filmvásznat harcedzett tengerészgyalogosokkal és temérdek vérszomjas idegennel.

Bár úgy tűnhet, ez a klasszikus filmek folytatásának leginkább közhelyes változata, Cameron ötlete valójában kiválóan működik. A rendező elvitathatatlan érdeme leginkább az, hogy nem másolta le szolgaian Ridley Scott klausztrofób horrorját, hanem inkább átemelte az összes jól bevált kelléket a kegyetlen szörnytől a szűk szervizfolyosókig egy számára sokkal testhezállóbb, akciófilmes sci-fi világába. Ha az első rész olyan volt, mint egy kísértetház az űrben, A bolygó neve: Halál leginkább egy ostromlott erődnek tekinthető, amely telis-tele van vérszomjas szörnyekkel. A Sigourney Weaver által alakított Ripley hadnagy pedig hamar bedühödik, ha anyai ösztönei felszínre törnek, ezáltal minden idők egyik legnagyobb akcióhősnőjévé válik.

A megalomán rendező elődjével, Ridley Scott-tal ellentétben 11 millió dollár helyett már 18,5 millióból forgathatott. A Fox fejesei a biztonság kedvéért íratni akartak vele egy Ripley nélküli alternatív forgatókönyvet is, arra az esetre, ha esetleg Sigourney Weaver mégsem vállalná újra a főszerepet. Cameron viszont ragaszkodott a fő karakterhez, és a színésznőt is sikerült meggyőznie, hogy a lángszóróval gyilkoló, gyereket mentő irányvonal bejön majd a nézőknek. A végeredmény végül a rendezőt igazolta: míg az első rész 104 millió dolláros bevételt produkált és egy Oscar-díjat hozott, addig a folytatás 131 milliót kaszált és két aranyszobrot (a legjobb vizuális- és legjobb hangeffektekért) is kapott.

Az eredeti xenomorphokat készítő H.R. Gigert Cameron nem is hívta meg a produkcióba, hogy még több idegent tervezzen. A rendező szerint erre nem volt szükség, mert egyedül az idegen királynő volt az új elem, de azt végül saját elképzelései szerint alkotta meg. Azt régi barátja, a zseniális maszkmester, Stan Winston készítette el habszivacsból. A Királynő modellje körülbelül 6 méter magas volt és tizenhat ember kellett a mozgatásához. A makettet egy daru tartotta, két bábos a belsejéből mozgatta a karokat, a többi részét hidraulikával, távirányítással és zsinórokkal mozdították meg. Semmilyen kameratrükköt vagy számítógépes animációt nem használtak fel hozzá, vagyis pontosan úgy nézett ki és úgy mozgott, ahogy láthatjuk. 

A moziváltozat megtekintése után Sigourney Weaver azzal fenyegetőzött, hogy nem fog több Alien-filmet elvállalni, ha nem kerül a közönség elé a rendezői verzió is. A mintegy 17 perccel bővebb változat elején látható egy jelenet, amely az LV-426-on játszódik, az idegen lények támadása előtt. Láthatjuk Newtot, a testvérét és a szüleit, amint az ismeretlen űrhajó felderítésére indulnak, majd az apát a polipszerű lénnyel az arcán hozza vissza a felesége, aki kétségbeesetten kér segítséget rádión. Továbbá megtudhatjuk, hogy Ripley-nek volt egy lánya is, aki meghalt, miközben az anyja évtizedekig sodródott a világűrben. Ennek a jelenetnek köszönhetően már sokkal érthetőbb, hogy miért küzd Ripley annyira a kis Newt-ért, az LV-426 egyetlen túlélőjéért. 

Érdekességek

- Hicks szerepét James Remar játszotta volna, de néhány nap után lecserélték Michael Biehnre.. A hivatalos indok a Remar és James Cameron közötti „művészi nézeteltérések” voltak. A vele készült képsorok némelyikét azonban felhasználták a végső változatban, ahol a figura távolról és/vagy hátulról látható.

- Carrie Henn mindenféle színészi tapasztalat nélkül kapta meg Newt szerepét, és más filmben azóta sem játszott. Filmbéli bátyját igazi bátyja, Christopher játszotta, de a kisfiú jelenetei csak a rendezői változatban szerepelnek.

- A tengerészgyalogosokat játszó színészek kéthetes felkészítésen vettek részt az S. A. S. (a brit antiterrorista kommandó) egységében, valamint el kellett olvasniuk Robert A. Heinlein Csillagközi invázió című regényét is. A kéthetes felkészítésen Sigourney Weaver,  Paul Reiser és William Hope sem vett részt. Cameron ugyanis úgy gondolta, hogy az általuk játszott szereplőknek a kommandósoktól való elkülönülése ezáltal is jobban kifejezésre jut.

- A rendező a színészek öltözékét személyes jellegű feliratokkal látta el. Bill Paxton páncélján például a Louise felirat volt olvasható, mivel ez a színész feleségének keresztneve. Cynthia Dale Scott sisakján a Blue Angel felirat szerepelt. A színésznő által játszott figurát ugyanis Dietrich-nek hívták, A kék angyal pedig a világhírű Marlene Dietrich híres szerepe volt. 

- Az Apone őrmestert játszó Al Matthews volt a valóságban az első fekete tengerészgyalogos, akit őrmesterré léptettek elő a vietnámi harctéren teljesített szolgálatáért.

- A bolygó neve: Halál jeleneteit nem időrendben vették fel. A realitás érdekében Cameron utolsónak forgatta le azt a képsort, melyben először látjuk a tengerészgyalogosokat. A színészek ekkor már hónapokat töltöttek együtt, s így köztük is kialakult az a bajtársiasság, amelyet ebben a jelenetben érzékeltetni kellett.

- James Cameron több díszlettervezővel konzultált arról, hogyan nézzen ki az a hajó, amellyel a kommandósok a Sulacóról a bolygóra érkeznek. Számos sikertelen terv után végül egy ún. Apache helikoptermodell és más alkatrészelemek felhasználásával saját maga készített egy modellt a tervezett díszlethez. 

- A késes jelenetet a forgatókönyv nem tartalmazta, azt Lance Henriksen találta ki. Mindenkivel megbeszélte, kivéve Bill Paxtont.

- Ray Lovejoy vágó munkája nem tetszett a rendezőnek, ezért ki akarta rúgni és a Terminátor vágóját, Mark Goldblattot akarta megbízni a munkával. Lovejoy erről értesülvén annyira megijedt, hogy bezárkózott a vágószobába és újravágta az egészet, amivel visszanyerte Cameron bizalmát.

- James Horner zeneszerző azt nyilatkozta, hogy James Cameron rendkívül kevés időt adott neki a filmzene megírására. A produkció utómunkálatai során annyira kiéleződtek köztük az ellentétek, hogy Horner elhatározta, soha többé nem fog Cameronnal dolgozni. A rendezőnek viszont annyira tetszett A rettenthetetlen (Braveheart, 1995) zenéje, hogy felkérte a Titanic (1997) zenéjének megkomponálására is.

- A legideálisabb forgatási helyszínnek egy leszerelt széntüzelésű erőmű bizonyult Nyugat-Londonban, de tele volt azbeszttel, így meg kellett tisztítani a területet. Ez olyan jól sikerült, hogy a levegő szennyezettsége jobb értékeket mutatott, mint a Pinewood Stúdióban.

- James Cameron és  film producere, Gale Anne Hurd 1985 és 1989 között házasok voltak. Kapcsolatuk még a Terminátor forgatása során kezdődött.

Vélemény

A szokásosnál jóval nehezebben akart megszületni ez a blogbejegyzés, ami leginkább akkor szokott velem előfordulni, ha olyan filmet látok, amiről nehéz írni. Most azonban nem erről van szó, egész egyszerűen nem volt rá időm, hogy foglalkozzak vele, pedig már lassan 3 hét is eltelt azóta, hogy a filmet (újfent) megnéztem. Ilyenkor alapesetben nehéz is lenne anélkül leírni a gondolatokat, hogy újra meg ne nézzem a filmet, szerencsére az Alien sorozat második részét már annyi alkalommal láttam, hogy talán nem okoz gondot anélkül sem a bejegyzés megírása.

Minden filmrajongó (pláne ha Alien-fanatikusokról van szó) körében napjainkban is örök vitatéma, hogy A bolygó neve: Halál vagy a Nyolcadik utas: a Halál a jobb film a két alkotás közül. Ebben sosem lesz egyetértés, egy dolog azonban biztos, hogy a második résznek ott a helye a valaha készült legjobb folytatások között. Jómagam egy hajszálnyival jobbnak tartom az első epizódot, egész egyszerűen csak azért, mert abban még megvan az ismeretlennel való szembenézés varázsa, míg a második epizódban azért már némileg felkészülten várjuk, mi is jön majd velünk szembe. Amíg az első rész plakátja úgy hirdette a filmet, hogy "Az űrben senki nem hallja a sikolyod", addig a mostani filmünk már ezzel sem igazán köntörfalaz, hanem egyértelműen kijelenti, hogy "This Time It's War". Amíg a Nyolcadik utas: a Halál egy vérbeli horror, addig itt már egyértelműen az akciójelenetetekre helyeződik a hangsúly, még akkor is, ha az ellenség megsokszorozódott és nem tudhatod épp honnan törnek rá hőseinkre. És akkor még nem beszéltünk a film egyik főszereplőjéről, a kedves kis xenomorphok még kedvesebb anyukájáról.

Az nem kérdés, hogy jobb emberhez nem is kerülhetett volna a film, mint James Cameron. Ha valaki, ő tényleg ért ahhoz, hogyan is tegyünk egy alapvetően bejáratott formulát a lehető leglátványosabbá és annak ellenére is úgy üljük (vagy épp izguljuk) végig a filmet, hogy már az elejétől fogva tudjuk, hogy nagyjából mire is számíthatunk. Bármelyik mostanában készült akciófilm példát vehetne a filmről, ugyanis az nem is kérdés, hogy akármelyik több száz millió dollárból készült Marvel-filmmel felveszi a versenyt a látvány szempontjából. A bolygó neve: Halál ilyen szempontból nézve egy tökéletes film, kategóriájának egyik legjobbja. Az pedig külön érdeme, hogy megmutatja, hogyan is kell kinéznie egy tökéletes folytatásnak. Ilyenkor sajnáljuk igazán, hogy később már nem igazán sikerült ugyanezt a színvonalat elérni és igazán meg sem tudták közelíteni. Sem a közvetlen folytatások, sem a jóval később készült előzménytörténetek (még talán a Prometheus (2012) állt ehhez a legközelebb), az Alien vs. Predator-féle spin-offokról pedig jobb nem is beszélni.

Végül álljon itt maga a film, amiből én is inkább a bővített, rendezői változatot ajánlom, hogy még teljesebb legyen az élmény.

https://videa.hu/videok/film-animacio/alien-2-a-bolygo-neve-137-perc-amerikai-angol-sci-fi-akciofil-GmwIgXVe0X3gTNR5

Ítélet: 10/9