2022. aug 01.

I12. Nyolc és fél (8 1/2) (1963)

írta: mindennapra1film
I12. Nyolc és fél (8 1/2) (1963)

8-1-2-french-poster-marcello-mastroianni-1963_u-l-q1hxlk90.jpgOlaszország, Franciaország (Cineriz, Francinex), 138 perc, ff, dráma

Rendező: Federico Fellini

Producer: Angelo Rizzoli

Operatőr: Gianni Di Venanzo

Forgatókönyv: Federico Fellini, Tullio Pinelli, Ennio Flaiano, Brunello Rondi

Zene: Nino Rota

Szereplők: Marcello Mastroianni, Claudia Cardinale, Anouk Aimée, Sandra Milo, Rossella Falk, Barbara Steele, Guido Alberti, Madeleine Lebeau, Jean Rougeul, Caterina Boratto, Annibale Ninchi, Giuditta Rissone

 

A Filmről

A Fellini pályája csúcsán készült, önreflexív mű középpontjában egy filmrendező áll, aki az alkotói válság szellemi és érzelmi krízisén próbál keresztüljutni. A forgatókönyvét befejezni képtelen rendező, Guido Anselmi (Marcello Mastroianni) elmenekül egy szanatóriumba, de egy idő után mindenki felbukkan ott, akit messziről el szeretne kerülni. A producere (Guido Alberti) éppúgy, mint a felesége (Anouk Aimée) vagy a szeretője (Sandra Milo), és persze azok is üldözőbe veszik, akik munkát szeretnének kapni az új produkcióban. Mindenfelől azzal nyaggatják, hogy mikor vág már bele következő filmjébe, de egyszerűen képtelen ihletet találni és minden gondolatát személyes problémái töltik meg. Ahogy telik az idő, úgy kap mind nagyobb szerepet koncentrációhiányában az álmodozás. Ezeken az álomszerű jeleneteken keresztül ismerhetjük meg a film valódi témáját is. Úgy tűnik Guido csak álmaiban lehet eléggé szabad és csak ott fedezheti fel elméjének sötét vízióit és vágyait.

mv5bntexzjk4m2utm2q2mi00yzgyltljmjatmdzmnzczmdbhytu2l2ltywdll2ltywdlxkeyxkfqcgdeqxvyndaxotexntm_v1.jpg

fellini-7.jpg

A film az alkotói krízis megfogalmazására vállalkozik, hitelessége éppen a reálisan megélt rendezői életérzésben gyökerezik: a film elevensége, kézzelfoghatósága, mint egy igazi terápia, magát Fellinit is kisegítette kilátástalan helyzetéből, sőt, nemsokára élete harmadik Oscar-díja is megerősítette az újrakezdés hitében. Pedig nem sok hiányzott ahhoz, hogy a film végül ne készüljön el. Egy idő után ugyanis úgy érezte, csődöt mondott saját módszere: az előkészületekben való elmélyedés nemhogy eloszlatta, hanem inkább fokozta a kételyeit. Úgy érezte, a tervezett film kezd elillanni, ahogyan az álmok foszlanak szét az idő múlásával. Végül rászánta magát, és leült, hogy levelet írjon Angelo Rizzoli producernek, és bejelentse neki, hogy képtelen leforgatni a filmet, visszalép. Végül egy véletlen esemény folytán, egy születésnapi partin meggondolta magát, ugyanis rájött, hogy a stábtagok mennyire bíznak benne, és egyúttal ráébredt arra is, hogy rengeteg ember megélhetése függ tőle. 

A film a XX. századi filmművészet egyik fő alakjának a hagyatéka, s egyben korának egyik legzseniálisabb, legfantáziadúsabb és legszórakoztatóbb mozgóképe. Ám ez még nem minden, ugyanis Fellini életében is fordulópont a film. A személyes válságából teremtett műalkotást és egyúttal előkészítette az utat olyan későbbi klasszikusok számára, mint az Amarcord, a Satyricon, a Róma vagy éppen a Casanova. Első nyolc filmje után Fellini megkapta mindazt az elismerést, amire rendező csak vágyhatott. A siker mellé díjakat és a kritikusok egybehangzó dicséretét, botrányokat, sőt Az édes életért még az egyház kiközösítését is. Fejet hajtott mesterei (Rossellini, Visconti vagy éppen De Sica) előtt, majd túlszárnyalta őket és sikerült mindössze 43 évesen teljes életművet létrehoznia.

A Nyolc és fél hatalmas lépés a filmművészetben a modernitás felé, ugyanis magának az alkotói folyamatnak tart görbe tükröt. A történet végtelenül egyszerű és megható: egy filmrendező kínjairól, egy művészről szól, akinek  létre kell hoznia egy művet egy férfiról, akinek kezdenie kell valamit az életében a nőkkel. Egy emberről szól, akinek szembe kell néznie az élettél és halállal. A film ötletes víziók és zavarba ejtő szituációk során át, humorral és rettegéssel, a valóság és az álmok határán egyensúlyozva teszi fel kérdéseit valamennyiünk viszonyáról a világgal, szüleinkhez és gyerekeinkhez, illetve az öregedés, az elveszettség vagy éppen a gyerekkorhoz való visszatérés nehézségeiről.

screenshot_2022-07-19_at_21-39-09_8_es_1_2_1963.jpg

Fellini filmje olyan művészfilm, amelyben szinte nem is történik semmi, mégis mindennél fontosabb emberközi és belső események felé nyitja meg a néző érzékeit és szívét. A film forgatásának ideje alatt a rendezőt erősen foglalkoztatta Jung álomelmélete, és az álmokat mint a tudattalan metaforikus megnyilvánulási formáit kezelte, ezért a Nyolc és ½-et tekinthetjük önismereti filmnek, amely a pszichoanalízis sajátos filmes eszköztárát teremti meg és használja. Nagyszerű fekete-fehér képsoraival, geometrikus és szürrealista képalkotásával, a hang és a kép szuggesztív alkalmazásával nem dolgoz ki tézist a művészet állapotáról és nem bocsátkozik pszichoanalitikus vizsgálódásokba. Ehelyett ablakot nyit valamennyiünk lelkében, legyen művész vagy nem művész, férfi vagy nő, fiatal vagy éppen öreg.

Nyolc és 1/2-et világszerte nagy lelkesedéssel fogadták: a Keleti Blokk a Moszkvai Filmfesztivál nagydíjával ismerte el, a nyugati filmes világ Oscar-díjjal (legjobb idegen nyelvű film) jutalmazta. Persze volt néhány elmarasztaló kritika, sőt a bemutató óta eltelt évtizedek alatt megszaporodtak a filmmel kapcsolatos negatív vélemények is, az viszont nem képezi vita tárgyát, hogy a Nyolc és fél talán az egyetlen Fellini-mű, amelynek széles körű hatása a filmművészetre egyértelműen kimutatható.

screenshot_2022-07-19_at_21-40-19_8_es_1_2_1963.jpg

Az 1980-as évek elején musical készült a filmből, a nem kevésbé egyszerű és titokzatos Nine címmel. Fellini nem ellenezte, sőt megkönnyítette az átdolgozáshoz szükséges jogok eladását, ám kikötötte, hogy a plakátokon nem szerepelhet sem az ő neve, sem az eredeti filmcím. 2008-ban pedig azonos címen elkészült a musical filmváltozata is Rob Marshall rendezésében, Daniel Day-Lewis főszereplésével.

Érdekességek

- A film munkacíme "La Bella Confusione", azaz "A szépséges zűrzavar" volt.

- A forgatás elején Fellini egy cetlit ragasztott a kamera lencséje mellé, amire ezt a feliratot írta: "Ne feledd, ez egy vidám film."

A Nyolc és fél Fellini első olyan filmje, melyet a rendező alapvetően műteremben vett fel, s noha forgatott külső helyszíneken is, állítólag ott is díszleteket emeltetett, semmit nem forgattak eredeti környezetben. 

A vendéglői jelenetben a gondolatolvasó kitalálja Guido gondolatait, a látszólag teljesen értelmetlen Asa Nisi Masa szóösszetételt. A szavak első szótagjai azonban összeolvasva az anima szót adják ki: ez a Fellini által különösen nagyrabecsült Carl Gustav Jung pszichológiájának egyik kulcsfogalma. (Anima = lélek)

asa-nisi-masa_1.jpg

- Fellinitől egy interjúban a riporter azt kérdezte, hogy a film címe arra utal-e, hogy hány évesen élte át első szexuális élményét. A rendező annyira ostobaságnak tartotta a kérdést, hogy viccből igennel válaszolt. Csakhogy a riporter komolyan vette a dolgot és megírta a cikket. Azóta, tévesen ez a leggyakoribb magyarázat a film címére.

- A gyermek Guidót alakító Marco Gemini néhány évvel a 8 és ½ forgatása után gyógyíthatatlan betegségben elhunyt.

- Az iskolai visszaemlékezés jeleneteiben a papokat mind öregasszonyok játszották, akiket férfiak szinkronizáltak.

- A film utolsó jelenete eredetileg más lett volna, mint a végleges verzióban. Ebben a jelenetben Guido és felesége egy vonat étteremkocsijában utaznak Róma felé, mikor egyszer csak megjelennek Fellini életének szereplői, arcukon sejtelmes mosollyal. A végleges befejezés eredetileg reklámozás céljából készült, de olyan jól sikerült, hogy végül inkább ezt választották utolsó jelenetnek.

mv5bmte3yjexnmytzgfjys00mwjilwe0ntgtm2e2mdbhmgrizgqzxkeyxkfqcgdeqxvymta2odmzmdu_v1.jpg

- A Nyolc és fél volt a Mester utolsó fekete-fehér filmje, a későbbiekben már kizárólag színes filmeket készített.

Vélemény

Kezdjük is rögtön azzal, mi is az a 8 és ½? Ezt megelőzően Federico Fellini nyolc filmet készített, plusz egy vígjátékot, ahol társrendező volt, így jön ki a matek és egyben megkapjuk a választ, hogy mire is utal a film címe.

Fellinit gyakran félreértik, az elvontságával indokolják, hogy a mindennapi mozilátogató nem tartja filmjeit könnyen emészthetőnek, pedig a gondot valójában az okozza, hogy történeteinek non-lineáris szerkezete rákényszeríti a nézőket arra, hogy a maguk módján értelmezzék az alkotásainak mondanivalóját. Ezzel az olasz rendező ugyan nem könnyíti meg a nézők dolgát, viszont filmjein keresztül sokkal teljesebb élményt nyújt. Eddigi filmjeinél sikerült is többé-kevésbé ráhangolódnom az olasz rendező által képviselt stílusra. Éppen ezért kissé csalódottan vettem tudomásul, hogy pont azon film esetében, amely gyakorlatilag az életéről, az általa képviselt értékekről, a gondolatairól és lelki világáról szól, akkor kellett pont egy nagyot csalódnom.

Kár ezért a filmért, ugyanis számos olyan alkotóelem megtalálható benne, ami egy jó filmhez szükségeltetik. Van egy kiváló rendezőnk, egy kitűnő szereplőgárda, megspékelve egy remek Marcello Mastroinannival, az operatőri munka és a zene (Nino Rotának köszönhetően) szintén pazar, az egész azonban sajnos mégsem áll össze. Ez azonban legkevésbé a film hibája, a felsoroltaké pedig végképp nem. Egész egyszerűen csak arról van szó, hogy én személy szerint nem igazán tudtam befogadni a filmet. Sosem jöttek be igazán az ilyen jellegű filmek (és könyvek), túlságosan is realisztikus vagy földhöz ragadt vagyok én az ilyen szürreális és elvont dolgokhoz. Ugyanez igaz jelen alkotásunkra is, ahol a valóságos képek keverednek álomszerű, szürreális jelenetekkel, és ezzel egy olyan furcsa alkotás jön létre, mely legjobban talán az alvás és ébredés közötti állapothoz hasonlítható. Nem is mindig egyértelmű, hogy mikor állunk a valóság talaján, és mikor lépünk át az álomvilágba.

Mindezekkel azonban egyáltalán nem célom, hogy bárkit is elriasszak a film megtekintésétől. Az ugyanis vitathatatlan, hogy egy fontos alkotásról beszélünk mind Fellini életében, mind az általános filmtörténeti szerepét tekintve. Aki pedig nyitott vagy befogadó az ilyen témájú filmekkel kapcsolatban, az semmiképp se hagyja ki.

https://videa.hu/videok/film-animacio/nyolc-es-fel-XhWPCxvoYUSKMOiL

Ítélet: 10/8,5 helyett 10/5.5

Szólj hozzá

olasz álom remake életrajz pszichológia rendezés modernizmus Olaszország Oscar Fellini Mastroianni