USA (ABC, Allied Artists), 124 perc, Technicolor, musical

Rendező: Bob Fosse

Producer: Cy Feuer

Operatőr: Geoffrey Unsworth

Forgatókönyv: Jay Presson Allen, Christopher Isherwood regénye, John Van Drutten színműve és Joe Masteroff musicalje után

Zene: John Kander, Fred Ebb

Szereplők: Liza Minnelli, Michael York, Helmut Griem, Joel Grey, Marisa Berenson, Fritz Wepper, Elisabeth Neumann-Viertel

A Filmről

1931-ben Brian Roberts, a modern nyelvek egyetemi hallgatója (Michael York) a Weimari köztársaság Berlinjébe érkezik angolt tanítani.  A fiatalember a helyi panzióban talál szállást, ahol összetalálkozik a szomszéd szobában lakó amerikai Sally Bowles-zal (Liza Minnelli), aki a helyi varietében dolgozik. Sallynek egyetlen vágya, hogy híres színésznővé váljon és célja elérése érdekében bármire képes. A férfinak Sally szerez tanítványokat, előbb Fritz Wendelt (Fritz Wepper), majd Natalia Landanert (Manisa Berenson), egy gazdag zsidó lányt. Közben Sally megismerkedik egy Maximilian von Heune (Helmut Griem) nevű német arisztokratával, aki gazdagságával és bőkezűségével elkápráztatja a fiatal nőt. Míg az eleinte bizonytalan Fritz egyre komolyabban beleszeret Nataliába, addig Sally, Brian és Maximilian különböző szórakoztatóhelyeken, majd az utóbbi vidéki kastélyában múlatják az időt. Hármójuk között barátság, majd érzelmi és fizikai kapcsolat szövődik, amelyet egyaránt beárnyékol a weimari köztársaság erkölcsi szabadossága és a nácik hatalomra jutása.

Nincs még egy olyan film, amely ennyi Oscar-díjat nyert volna anélkül, hogy a legjobb film díját ne nyerte volna el. Bob Fosse rendező-táncos-koreográfus és Broadway-sztár második filmje nyolc Oscart kapott, többek között a legjobb rendezésért járó díjat is elhozta A Keresztapa elől, igaz nem véletlenül. Ahogy Coppola filmje új korszakot nyitott az amerikai gengszterfilmek történetében, úgy a Liza Minnellit sztárrá emelő Kabaré is megváltoztatta a musicalek világát. A Hitler hatalomra jutásának évében, 1931-ben, Berlinben játszódó film volt az első igazán "felnőtt musical", amely tabuk és happy end nélkül mesél el egy nagyon is valóságos, életszagú történetet, s állítja szembe a varieték gondtalan színpadát a világot felégető történelmi eseményekkel. 

Annak ellenére, hogy az 1930-as években játszódik, az alkotás mindörökké időtlen tudott maradni, tabudöngető témái (abortusz, biszexuális férfi főhős) és önreflexív vonásai miatt lett ünnepelt filmalkotás. A Kabaré eredeti Broadway-produkciója 1966. november 2-án mutatkozott be a Broadhurst Theatre-ben, 1165-ször került műsorra, és 1967-ben elnyerte a legjobb musicalnek járó Tony-díjat. Joel Grey az eredeti musicalben is a ceremóniamestert játszotta, amelyért megkapta a legjobb musicalszínésznek járó Tony-díjat. Később elnyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat is a filmbéli alakításáért, így egyike lett azon kevés színészeknek, akik ugyanazért a szerepért Tony- és Oscar-díjat is elnyertek.

Bob Fosse cinikus kabarészereplő volt, aki burleszkeken nőtt fel és olcsó kis lokálokban érett igazi művésszé. Senki más nem tudta volna így feldolgozni Joe Masteroff, John Kander és Fred Ebb musicaljét, ilyen hideg és éles szemmel láttatni a harmincas évek Berlinjének bűnös és lélektelen világát. Fosse filmjének a zsenialitása éppen abban rejlik, hogy egy zenés/táncos műfajt, a kabarét, sikeresen ötvözte filmjének drámai történetével. A jól eltalált betétdalokkal és a kabaré csillogásával hátborzongatóan váltakozó külvilág izgalmas keretet ad a nácizmus megerősödése idején szövődő szerelem és siker meséjének. A remekül megkomponált zenés-táncos jelenetek egyszerre nyújtanak megérdemelt felüdülést a nézőnek és ugyanakkor jelzik valami szörnyűséges esemény közelgő bekövetkeztét.

A Kabaré minden kétséget kizáróan Liza Minnelliről szól, aki a szomorú és mindenáron tetszeni vágyó Sally Bowles karakterét olyan lázas életerővel és színlelt romlottsággal alakítja, ami szeretni valóan gyarlóvá teszi ezt a fenyegető mesterművet. Minnelli egyébként korábban sikertelenül jelentkezett a Broadway-darab főszerepére, akkor tapasztalatlansága miatt utasították vissza – amikor megkapta a filmváltozat főszerepét, teljesen átformálta azt. Liza Minnelli egy igazán egyedi címet is birtokol az aranyszobrocskája mellett, ugyanis ö az egyetlen olyan Oscar-díjas színésznő, akinek édesanyját és édesapját is díjjal tüntette ki az Akadémia. Ugyanakkor korántsem volt könnyű élete, anyja, Judy Garland gyógyszer- és alkoholfüggő lett, míg apja, Vincente Minnelli filmrendező pedig felvállalt biszexualitásával borzolta egy korántsem toleráns kor kedélyeit. Nem csoda, hogy Liza is folyamatosan magánéleti gondokkal (többek között alkohol- és drogproblémákkal) küszködött. Sokan azt feltételezik, a színésznő minden eredményét csak híres szüleinek köszönheti, de sikereit teljesen saját magának köszönheti. Tehetségét az évek során számos díjjal jutalmazták, azon kevesek közé tartozik, akik megkapták az EGOT-ot, amit az Emmy-, Grammy-, Oscar- és Tony-díjjal is rendelkezők nyerhetnek el. 

Érdekességek

- Christopher Isherwood az Isten veled, Berlin női főszereplőjét, Sally Bowles-t egy 19 éves amatőr angol énekesnőről, a jómódú családból származó Jean Rossról mintázta, aki abban a tévhitben élt, hogy igazi világsztár, noha cseppet sem volt az. Ross és Isherwood egyébiránt szomszédok voltak Berlinben, sőt, amikor a nő teherbe esett, akkor Isherwood írta alá "törvényes apaként" Ross abortuszkérelmét. 

- Amikor Liza Minnelli megtudta, hogy Sally Bowles valódi személy, újsághirdetéseket adott fel, hogy kapcsolatba kerülhessen vele, de mindhiába. Merthogy ő azt hitte, hogy ez volt a karakter igazi neve, az újságírók azonban hamar kinyomozták, kiről van szó, és hamar pokollá tették a bemutató után egy évvel elhunyt nő életét.

- Isherwood 1937-es Isten veled, Berlin című novellája később Truman Capote-t ihlette meg arra, hogy megírja 1958-ban megjelent Álom luxuskivitelben című regényét. Azon túl, hogy Holly Golightly karakterét Sally Bowles ihlette meg, a könyvből készült film számos jelenete és párbeszéde is közvetlen egyezik a Kabaré hasonló részeivel.

- Pletykák szerint Liza Minnelli az apja tanácsára csináltatta meg a jellegzetes koromfekete frizuráját, amelyet a filmben is láthatunk, azóta pedig a védjegyévé vált. Liza és apja Sally Bowles vizuális megjelenését a jazzkorszak olyan ikonjairól mintázták, mint Louise Brooks és Colleen Moore. 

- Az eredeti novellában Sally Bowles angol volt, míg Brian Roberts pedig amerikai, de Liza Minnelli amerikai akcentusa miatt cseréltek.

- Egy időre Billy Wilder, Joseph L. Mankiewicz és Gene Kelly neve is felmerült, amikor a film producerei rendezőt kerestek a projekthez, mielőtt kikötöttek volna Bob Fosse-nál. 

- Mielőtt Minnelli megkapta volna Sally szerepét, olyan nagy nevű vetélytársak jöttek szóba a film előkészítésekor, mint Julie Andrews, Barbra Streisand, Faye Dunaway vagy éppen Shirley MacLaine.

-  Michael York előtt olyan színészek voltak esélyesek Brian szerepére, mint Tim Curry, Jeremy Irons, Malcolm McDowell, David Hemmings és a későbbi James Bond-színész, Timothy Dalton.

- A "Tomorrow Belongs to Me" című számot John Kander és Fred Ebb írta egy hagyományos német dal stílusában. A dal annyira hatásosra sikerült, hogy gyakran hiszik azt, hogy egy valódi náci induló, ami odáig vezetett, hogy a dalszerzőket antiszemitizmussal vádolták, annak ellenére, hogy mindketten zsidók voltak.

- A filmet 1995-ben az amerikai Kongresszusi Könyvtár Filmmegőrzési Bizottsága beválasztotta az amerikai nemzeti filmregiszterbe „mint kulturális, történelmi vagy esztétikai értéke miatt örök időkre megőrzésre érdemes alkotást”.

- A film eredeti kameranegatívja régóta elveszett, és valószínűleg soha nem fogják megtalálni. Ennél fogva a VHS, DVD, digitális és egyéb modern formátumok filmrestaurálásának jó részét képkockánként kellett elvégezni.

Vélemény

Míg az 1960-as években szinte évről évre születtek és értek el hangos közönségsikert és kritikai elismerést a zenés darabok, addig a Kabaré volt a '70-es évek egyetlen igazán sikeres musicalje. Sokan úgy vélték, hogy szinte megoldhatatlan feladat filmvászonra adaptálni, hiszen ki szeretne egy musicalben nácikat látni. Ezzel a felvetéssel én is így voltam, mármint én sem feltétlen szeretnék nácikat látni, abból elég volt már egyszer A muzsika hangjában. Ennek ellenére egyrészt sikerült megoldani a feladatot, másrészt maradt is bennem hiányérzet.

A filmben szereplő dalok (egyetlen kivételtől eltekintve) a Kit-Kat Club színpadán kerülnek bemutatásra és egy kabaréműsor különböző számait alkotják, ami abból a szempontból mindenképp pozitívum, hogy sikerül elkerülni a számos musicalben felbukkanó indokolatlan dalra fakadást, amitől én egyenesen rosszul vagyok. Ami még talán kissé különlegessé teszi Bob Fosse filmjét, hogy a legtöbb musicaltől eltérően nem a habos-babos vidámság jellemzi, hanem jóval komorabb és sötétebb képet fest. Mondjuk ennek az oka érthető, hiszen a történeti háttér alapján ez nem meglepő. Ha már a történetnél tartunk, véleményem szerint ez a film leggyengébb pontja, nem egy nagy durranás, még annak ellenére sem, hogy van itt abortusz, fasizmus, biszexuális kapcsolatok és szerelem is.

Végül én sem mehetek el szó nélkül a film kisebb Oscar-esője mellett. A technikai díjakról nem igazán tudok nyilatkozni, és abban sincs semmi meglepő, hogy a legjobb eredeti filmzene díja ide került. Liza Minnelli teljesítményében sem találni semmi kivetni valót, nem is kérdéses, hogy az Akadémia itt is jól döntött. Ezzel szemben a legjobb rendezésért járó díj már igencsak vitatható, amit Francis Ford Coppola elől sikerült elhappolnia Bob Fosse-nak. Ezt azonban még könnyebben megemésztem, mint azt, hogy a legjobb férfi mellékszereplőnek járó díjat Joel Grey nyerte el. Amellett, hogy nekem egyáltalán nem jött be a porondmester szerepében nyújtott ripacskodása, arra már kevésbé találok magyarázatot, hogyan nyerhette el a díjat Al Pacino elől, aki ikonikusat alakított Michael Corleone szerepében (nem beszélve arról, hogy akár Robert Duvall, akár James Caan is jobban megérdemelte volna, mint Grey).

https://videa.hu/videok/film-animacio/kabare-1972.-minnelli-york-mGeX4KyZPoPyTAj1

És a legvégére egy kis érdekesség. A Fritz szerepében feltűnő Fritz Wepper nem más, mint a hazánkban igencsak nagy népszerűségnek örvendő Derrick című sorozat Harry Klein felügyelője. 1974 és és 1998 között 281 epizódban alakította Derrick felügyelő hű társát a szériában.

Ítélet: 10/7