USA (Mirage, Universal), 161 perc, színes, romantikus dráma

Rendező: Sydney Pollack

A Filmről

A dán Karen Dinesen (Meryl Streep) a távoli Kenyába utazik, hogy ott érdekházasságot kössön Bror Blixen-Finecke báróval (Klaus Maria Brandauer) és onnantól kedve Karen Blixenként éli az életét. Együtt kávéültetvényt alapítanak, de amikor kitör az I. világháború, férje beáll a hadseregbe, így kénytelen egyedül tovább vezetni az ültetvényt. Az elhanyagolt asszony egy kalandorhoz, Denys Finch Hattonhoz (Robert Redford) menekül, akivel szenvedélyes viszonyba kezdenek. Románcuk egyre viharosabbá válik, ugyanis Karen mindenképp maga mellett szeretné tartani a férfit, aki viszont semmiképp sem szeretné elkötelezni magát.

A Távol Afrikától valódi epikus mű, amely Karen Blixen Isak Dinesen álnéven megjelent memoárjai alapján (hazánkban Volt egy farmom Afrikában címen jelent meg) készült és a írónő 20. század eleji, gyarmati Afrikában szerzett élményeire épít. Karen Blixen történetét különböző időpontokban számos rendező próbálta megfilmesíteni, köztük Orson Welles, David Lean és Nicolas Roeg, melyet végül Sydney Pollack kapott meg, aki hűen követve forrását végül egy természetfilmbe oltott románcot vitt vászonra, amely azt is példázza, hogy a nyugati világ elbeszélői technikája minden mást alárendel a profitnak és a látványnak. A filmet 1985-ben, az írónő születésének százéves évfordulóján mutatták be, ezzel is emléket állítva a rendíthetetlen nőnek, aki férfiakat megszégyenítő módon, emelt fővel viselt minden csapást, amit az élet rámért.

A filmben igazi sztárparádét láthatunk, az írónőt az akkor már kétszeres Oscar-díjas Meryl Streep játssza, párját pedig a szintén Oscar-díjas, és a rendezővel immár hatodik alkalommal együtt forgató Robert Redford alakítja. A két színész közötti kölcsönhatás szinte tapintható, a filmet azonban leginkább az eredeti helyszíneken felvett tájképek határozzák meg. Az afrikai táj mesésen szép, a légi felvételek pedig egyszerűen lélegzetelállítóak, a hatást pedig csak tovább fokozza John Barry Oscar-díjas filmzenéje. A képek és a hangok még akkor is a nézővel maradnak, amikor a moziban már rég felgyulladtak a lámpák. A Távol Afrikától hatalmas kritikai és közönségsikert aratott, kevés romantikus film dicsekedhet akkora bevétellel, mint amekkorát ennek az alkotásnak sikerült elérnie. Tizenegy Oscar-díjra jelölték, és hét kategóriában nyert is, köztük a legjobb film, a legjobb rendezés és a legjobb eredeti filmzene díját.

Érdekességek

- Karen Blixen szerepét először Audrey Hepburnnek kínálták fel, majd miután visszautasította, Julie Christie neve merült fel. 

- Meryl Streep nagyon határozott szándékkal bírt, hogy eljátssza a szerepet, de a rendező első hallásra nem számolt vele, mivel nem találta elég vonzónak a szerephez. Ám amikor sor került a személyes találkozásra Streep annyira kicsípte magát, és olyan mélyen dekoltált blúzban érkezett, hogy Pollack minden addigi kétsége rögtön el is szállt.

- Meryl Streep teljesen átvette a dán írónő beszédstílusát. A szerepre úgy készült fel, hogy archív felvételeket hallgatott, amiken Blixen a saját műveiből olvasott fel.

- Robert Redfordnak sem volt egyszerű dolga, mivel Denys angol arisztokrata, így az eredendően kaliforniai akcentusát félretéve alaposan fel kellett készülnie klasszikus angolból. Azonban a felvételeket visszanézve Sydney Pollack úgy döntött, hogy mégsem kellene az arisztokratikus angolt erőltetnie, mert ezzel csak összezavarná a nézőket. Így végül Redfordnak újra kellett szinkronizálnia saját magát, ezért beszél teljesen hétköznapi amerikai nyelvezet szerint a filmben.

-  A film egyik leghíresebb jelenete, amikor Denys a vízparton megmossa Karen haját. A férfi eközben egy Samuel Taylor Coleridge verset szaval. Azokat a sorokat is elmondja, amelyek a valóságban is felkerültek Denys Finch Hatton sírkövére: „He prayeth well, who loveth well both man and bird and beast”.

-  A film több jelenetében is fontos szerepet játszanak az oroszlánok, amiket Kaliforniából szállítottak át a forgatásra és természetesen idomítottak voltak. Az idomárjuk pedig a magyar származású Hubert Géza Wells volt. 

- Amikor Karen táborát egy éjszaka meglepik az oroszlánok, ő ostorral kergeti el őket. A felvétel előtt biztosították arról Meryl Streepet, hogy az állat egyik hátsó lábán egy kötél lesz, ami miatt nem tud majd egy bizonyos távolságnál közelebb menni hozzá. Azonban ahogy a kamerák elkezdtek forogni, a színésznő észrevette, hogy semmi sincs az oroszlán lábán és túllépte azt a bizonyos határt. Az a riadalom, amit a filmben is látunk az arcán, teljesen valódi érzés volt.

Vélemény

Azzal valószínűleg mindenki tisztában van, hogy az Oscar-díj nem mindig a minőség garanciája, a győztes kihirdetése után elég gyakran fellángolnak a viták. Véleményem szerint ilyen volt az idei év is, de a korábbi évekből is számtalan példát fel lehetne sorolni. A Miss Daisy sofőrje (1989) a Szerelmes Shakespeare (1998), vagy épp a Zöld könyv (2018) egyértelműen ide tartozik, de én ide sorolnám mostani filmünket is, aminek még a minden idők legjobb filmjeit tartalmazó listámon való létjogosultsága is kérdéses, vagy legalábbis igencsak határeset. 

Az összességében hét elhódított Oscar-díj közül én csupán John Barry valóban remekül sikerült filmzenéjét és az operatőri munkát (David Watkin) díjaztam volna, a többi elnyert díj nyilvánvaló túlzás, legfőképpen a legjobb film és a legjobb adaptált forgatókönyv díja, ugyanis a film leggyengébb része éppen a szétfolyó dramaturgia. Az elnyert elismerések ellenére azért a kritika sem volt egyöntetűen lelkes, főként a hosszú játékidőt és Robert Redford alakítását kritizálták, akit partnere, Meryl Streep teljesen elhomályosított. Emellett én még mindenképp kitérnék az egyébként remek színészi kvalitásokkal megáldott Klaus Maria Brandauerre is, akit számomra érthetetlen módon jelölték a legjobb férfi mellékszereplő díjára, holott Pollack szinte már tanítandó (vagyis épp elrettentő) példaként mutatta meg, hogyan tékozoljunk el egy tehetséges színészt egy fölöttébb rosszul megírt szereppel.

A Távol Afrikától egyértelműen legemlékezetesebb momentumai sem a színészekhez vagy épp dramaturgiához köthetőek, hanem az afrikai szafari látványa egy dupla fedeles repülőből, a közeli képek a természetes közegükben felbukkanó vadállatokról vagy épp a már előbb említett John Barry pazar filmzenéje. Hiába azonban mindezek, nálam a film még így sem lett sokkal több egy jó iparosmunkánál, ez pedig egy többszörösen díjazott film esetében bizony édeskevés.

https://videa.hu/videok/film-animacio/tavol-afrikatol-1985-caAZe78mCGZmUkxv

Ítélet: 10/6,5