USA (Columbia, EMI), 135 perc, Metrocolor, sci-fi

A Filmről

1947 szeptemberében az Amerikai Egyesült Államok Légiereje elindította a Project Sign fedőnevű vizsgálatot, aminek elsődleges célja az volt, hogy válaszokat/magyarázatokat adjon az ekkoriban egyre elterjedtebbé váló azonosítatlan repülő csészealj-észlelésekre. A bizottság azonban hamarosan felismerte, hogy szüksége lesz egy csillagászra, aki elő tudja szűrni a beérkező jelentéseket azon az alapon, hogy melyik hátterében állhat valamilyen légköri jelenség. A választásuk pedig J. Allen Hynekre, a Dearborn Obszervatórium igazgatójára, a légierő korábbi tanácsadójára esett, aki hamarosan elő is állt egyfajta UFO-észlelési skálával. A Hynek által felállított rangsorolás szerint egy “első típusú találkozás esetében valaki 500 lábnál közelebbről és részletekbe menően látott egyet, míg a második típusú esetében ehhez kapcsolódóan már történik is valami, például elromlanak az elektronikai eszközök, környékbeli állatok zavarodottan kezdenek viselkedni, az embereken bénultság vesz erőt, esetleg konkrét nyomok maradtak a földön. Egy harmadik típusú találkozás esetében pedig egy mozgó élőlény is jelen van a helyszínen.” 

Roy Neary (Richard Dreyfuss) átlagember, akit egy nap meglátogatnak az idegenek, de senki nem veszi komolyan, mire ő szinte megszállottként kezdi el kutatni, mit is jelenthetnek az élményei. A találkozás eredményeképp szinte kényszeresen próbál megformálni egy alakzatot, ami mélyen beleégett az elméjébe. Felesége (Teri Garr) és gyermekei is elfordulnak tőle, míg talál egy megértő lelket, Jillian (Melinda Dillon) személyében, aki a földön kívüliek által elragadott fiát (Cary Guffey) keresi. Hamarosan kiderül, hogy mindketten a kapcsolattal rendelkező kiváltságosok közé tartoznak. Csakhogy nem ők az egyetlenek, akik rá akarnak jönni, mi folyik körülöttük. Claude Lacombe (Francois Truffaut), egy különleges projekt vezetője is ide tartozik, aki tudományos alapon kutatja az idegenekkel való kapcsolatfelvétel lehetőségét. 

1964-ben a mindössze 18 éves Steven Spielberg 500 dolláros költségvetésből fogatta le saját maga által is első hivatalos alkotásaként aposztrofált Firelight című filmjét. A film ötlete egy a rendező gyerekkorában az apjával átélt éjszakai meteorhullás élményének formába öntése volt, és bár mára a filmből alig pár perc érhető csupán el – a többi elveszett az évek során – végül ez volt az, mely később arra ösztönözte a sci-fihez egyébként is vonzódó fiatalt, hogy megkísérelje elkészíteni minden idők legjobb UFO-tematikára épülő egész estés alkotását. Spielberg valójában már 1973-tól tervezte a film forgatását, nem sokkal a Sugarlandi hajtóvadászat (The Sugarland Express, 1974) munkálatai után legszívesebben neki is látott volna, ám a Columbia nevetségesnek tartotta az ötletet. Közben bemutatták a Cápát, ami világszerte óriási sikert aratott, Spielberg pedig azonnal tárgyalóasztalhoz ült a stúdió fejeseivel, hogy újratárgyalja következő filmjei szerződését, és végül jóval nagyobb szabadságot alkudott ki a maga részére.

A Harmadik típusú találkozásokkal Steven Spielberg elindult a közönségmozi feletti teljes uralom felé vezető úton. Bár két évvel korábban a Cápával már hatalmas sikert aratott, mégis ez volt az első olyan filmje, melyben együtt láthatjuk az összes rá jellemző alkotói vonást. Spielberg életművében gyakran felbukkan ez a téma és jól ismertek a karakterek (magányos kutató, megértő anya, elveszett kisfiú és az álnok hatóságok) és a mindent megváltoztató események is. Ha a látványos effektusokat, a különleges hang- és fényjátékot leszámítjuk, végül egy szívhez szóló történetet kapunk a mindennapok emberéről, aki nem mindennapi helyzetbe kerül. Míg későbbi filmje, az E.T. (1982) talán többet mutat meg a rendező lelkületéből, a Harmadik típusú találkozások meghatározó film a rendező életművében úgy a stílus, miképp a közlendő tekintetében.

Steven Spielberg sohasem tagadta, hogy a rendezései erősen önéletrajzi ihletésűek, így azon sincs mit csodálkozni, hogy az elvált szülők gyerekeként felnövő rendező alkotásában is fontos szerep jut a családját hátrahagyó apának, valamint a magukra maradt rokonoknak. A spielbergi mércével nézve meglehetősen szikárul megrendezett történet az idegenekkel való kapcsolatfelvételről fantáziál, ennek a lehetőségét járja körbe a lehető legvalószerűbben. A repülő csészealjakat Spielberg játékos szentjánosbogarakként cikázó barátságos lényeknek ábrázolja. A filmet Oscar-díjat érdemlő tehetséggel fényképező Zsigmond Vilmos pedig képes volt az űrhajók fényét egyszerre barátságosnak és fenyegetőnek ábrázolni, a végső nagyjelenetben pedig vakító ellenfénnyel rejtette el a földönkívülieket.

Ebben a nagyszabású sci-fiben az élet értelmét kereső hétköznapi ember hatalmas élményben részesül: az első találkozás a földönkívüliekkel. A film nem sokkal barátja, George Lucas filmje (Star Wars) után került a mozikba és ez is egy csapásra bálványozott alkotássá vált. Az összességében 19,4 millió dolláros költségvetése után 300 milliót hozott a pénztáraknál, amivel ugyan a Cápa sikerét nem tudta megismételni, de nagyságrendet tekintve nem is maradt el tőle sokkal. A filmet nyolc kategóriában jelölték Oscar-díjra, de végül csak a forgatás vége előtt menesztett Zsigmond Vilmos nyerte el az aranyszobrot, ami miatt Spielberg élete végéig neheztelt a magyar származású szakemberre. Az üdvözléshez használt pentaton zenei motívum és a krumplipüréből megformált hegy a populáris kultúra részévé vált, nem beszélve arról a lenyűgöző jelenetről, amikor felbukkan az űrhajó az ámuló tekintetek előtt a hegy mögül, utóbbi újabb bizonyíték Spielberg varázslatos tehetségére. Lehet, hogy a Harmadik típusú találkozások nem tökéletes film, de nagyon érzéketlennek kell lenni a nézőnek ahhoz, hogy ne érintse meg a szívét a film ártatlan bája és a csodák iránti vonzalma.

Érdekességek

- Amikor George Lucas meglátogatta barátját, Steven Spielberget a film forgatásán, a látottak alapján meg volt győződve róla, hogy az sokkal sikeresebb lesz, mint a legelső Star Wars mozi. Egyre csak azt ismételgette, hogy ez lesz minden idők legsikeresebb filmje, majd alkut ajánlott: a Harmadik típusú találkozások bevételeinek két és fél százaléka az Egy új remény bevételeinek két és fél százalékáért cserébe.

- A film eredeti forgatókönyvét Paul Schrader szerezte, de Steven Spielberg annyira átírta, hogy Schrader maga kérte: vegyék le a nevét a stáblistáról. A film viszont nem maradhatott forgatókönyvíró nélkül, így Spielberg a saját nevét írta oda.

-  Egyes beszámolók szerint azért nem tudták magukat tartani a kijelölt munkatervhez, mert a munka végeztével Spielberg kikapcsolódásképp filmeket nézett a kollégáival, amikből aztán rengeteg ihletet merített a másnapi forgatásokra.

- Francois Truffaut alig beszélt angolul, ezért úgy csalta el a jeleneteit, hogy puskákat írt kis papírdarabokra és olyan helyekre tűzdelte, hogy a kamerában ne látsszanak (az egyik jelenetben pl. a vele szemben álló színész mellkasára). Ezt a trükköt ő maga magyarázza el egy színésznőnek az Amerikai éjszaka egyik jelenetében, ahol pont egy forgatást levezénylő rendezőt alakít. 

- Roy Neary szerepe kapcsán Spielberg először Steve McQueennél kopogtatott, aki azonban arra hivatkozva utasította el a felkérést, hogy nem képes utasításra elsírni magát. Utána felmerült többek közt Gene Hackman neve, aki viszont az ekkoriban épp válságban lévő házassága miatt nem tudta vállalni a több hetes helyszíni forgatásokat, Al Pacinót pedig szimplán csak nem érdekelte a lehetőség. Jack Nicholson arra hivatkozott, hogy a túl sok speciális effektus miatt senkit sem fog érdekelni a színészek teljesítménye.

- John Williams filmzenéje már a vágási munkálatok előtt készen volt, és Spielberg a kész zenére vágta meg a filmet, azaz pont fordítva, mint ahogy szokták.

- A fináléban szereplő földönkívülieket egy spandexbe öltöztetett orangután játszotta volna, akire ráadtak még egy űrlény-maszkot is. A már önmagában is bizarr ötletet Spielberg ráadásul még azzal is megfejelte, hogy a görkorcsolyákat viselő főemlőst gurítsák le egy rámpáról, mert “akkor úgy fog tűnni, mintha lebegne.” Az emberszabású azonban nem volt hajlandó elengedni az idomárja kezét, aminek hatására az egybegyűltek hamar realizálták, hogy ez az ötlet nem működőképes.

- A földönkívülieket végül a forgatás helyszínéül város általános iskolájának egyes diáklányai játszották el oly formán, hogy magukra öltöttek egy speciális, Carlo Rambaldi által tervezett kosztümöt, az operatőr Zsigmond Vilmos pedig túlexponálta a jelenetet, hogy annak minél inkább túlvilági hatása legyen. A Spielberg által csak Pucknak hívott földönkívüli alumíniumból, vasból, valamint üveggyapotból készült és összesen hét ember - köztük maga a direktor - mozgatta.

- Ugyanaz a legendás látványtervező-effektmester, Douglas Trumbull dolgozott a filmen, aki oly sok klasszikus sci-finél segédkezett, mint a 2001: Űrodüsszeia, vagy a Szárnyas fejvadász (Blade Runner, 1982).

- A Barry Guilert alakító Cary Guffey korábban sosem szerepelt filmben, így Spielbergnek különféle módszereket kellett kidolgozni, hogy kiváltsa a kisfiúnál a kívánt hatást. Például abban a jelenetben, amelyben az idegenek űrhajója a Guiler-házhoz közeledik a felhőkön át, a rendező ajándékokat bontott ki a képkivágaton kívül a gyermek szeme láttára. Ezért van, hogy a gyerek mosolyog, és azt mondja: “Játékok! Játékok!”. A kis Guffey azonban olyan jól játszott, hogy minden jelenetét csak egyszer vagy kétszer kellett felvenni. Stanley Kubrickot pedig annyira lenyűgözte a játéka, hogy felkérte a gyermeket a Ragyogás (The Shining, 1980) egyik szerepére.

- J. Allen Hynek tanácsadóként vett részt a forgatáson és ha már ott volt, éltek az alkalommal, hogy a filmben is tiszteletét tegye. Az utolsó jelentek egyikében látható, ő az a kecskeszakállas, kék öltönyös, pipázó alak, aki átfurakodik a tudósokon, hogy jobban szemügyre vehesse az idegeneket.

- A filmet eredetileg 1978 nyarán tervezték bemutatni, addig elég idő lett volna a vágás és az effektek befejezésére. Ám a Columbia Pictures komoly pénzügyi gondokkal küszködött, így ragaszkodtak hozzá, hogy 1977 novemberében legyen a bemutató. Spielberg így kénytelen volt egy olyan verziót kiadni a kezéből, amit nem érzett egészen késznek. Három évvel később viszont lehetőséget adtak neki, hogy elkészítse a saját verzióját, egy kikötéssel: ha belülről is megmutatja az idegenek űrhajóját, ami remek marketing a film újbóli értékesítésére: így készült el a “Special Edition”. Ám Spielberg ezzel a verzióval is elégedetlen volt, és több, hozzátoldott jelenetet eltávolított, és végül ez a verzió jött ki “Collector's Edition” néven.

Vélemény

Felettébb érdekes dolognak tartottam mindig is arról a kérdéskörről eszmecserét folytatni, hogy létezik-e a Földön kívül is civilizált életforma. Jómagam egyáltalán nem tartozom a Pataki Attila-féle keményvonalas UFO hívők közé, ugyanakkor egyáltalán nem is tartom ezt kizártnak, állást azonban semmiképp nem foglalnék ebben a kérdésben. Steven Spielbergről azonban egyértelműen megállapítható, melyik oldalon található és a földönkívüliek kérdésében is határozott állást foglal számos filmjében, legyen szó az E.T, a földönkívüliről, a Világok harcáról (2005), az Indiana Jones és a kristálykoponya királyságáról (2008) vagy természetesen mostani filmjéről. A Harmadik típusú találkozások azon kevés filmek egyike, amiket általános iskolás koromban láttam elsőként és mind a mai napig intenzív emlékeim is megmaradtak róla. Ráadásul itt valójában jóval többről is van szó, ugyanis konkrétan féltem a film alatt, ami így utólag visszagondolva kissé furcsa is, mert alapjában véve egyáltalán nem egy ijesztő vagy épp nyomasztó filmmel van dolgunk.

Van azonban valami, amihez Steven Spielberg hihetetlenül értett már akkor is, mégpedig hogyan kell fokozni a feszültséget, így könnyen lehet, hogy ez a mesteri feszültségteremtés lehetett az oka gyermekkori traumámnak.  Már a kezdő képsorokkal magával ragadják a nézőt a képek és az események, ami rögtön előrejelzi, hogy itt nem szokványos eseményeknek leszünk majd szem- és fültanúi. Pedig a filmben Spielberg lényegében nem használ semmilyen narratív fordulatot vagy trükköt, hanem "csupán" megteremt egy utánozhatatlan atmoszférát - na meg a vágyát annak, hogy megtörténjen végre az az egyszerre rémisztő és varázslatos találkozás, aminek az ígérete az egész élményt hajtja.

A Harmadik típusú találkozások másik legnagyobb erőssége, hogy Spielberg szerencsére nem követte el azt a hibát, hogy túlzásokba essen, ezáltal látványos és a maga idejében mindenképp újítónak számító lesz a végeredmény, de mindez nem is válik nem giccsessé. Másrészt most, hogy mintegy 15 év elteltével láttam újra a filmet, még most is bátram ki merem jelenteni, hogy egyáltalán nem avult el. Lehetséges, hogy a film tempója és a feszültség építése a mai sci-fikhez szokott közönség szemében  már kissé lassúnak tűnik, mivel ebben inkább a régi klasszikusokra hasonlít, ezt azonban Steven Spielbergnek sikerült ötvöznie az akkoriban igencsak menőnek számító látványvilággal, aminek eredménye hatalmas szakmai és közönség siker lett 1977-ben. Az effektek sem ütnek már akkorát, mint a bemutató idején és látszik rajtuk az azóta eltelt idő, mégsem illúziórombolóak a képek, annyira jól ki lettek dolgozva a jelenetek, hogy az objektumok és az idegen lények még ma sem hiteltelenek.Nem beszélve arról a jelenetről, amikor a zene (legyünk büszkék rá, hogy Kodály Zoltán neve is elhangzik) segítségével kommunikál egymással a két civilizáció vagy amikor a földönkívüliek elviszik magukkal a csúnya és idegesítő kisgyermeket.

Az érdekességek között már megemlítettem, hogy a "Special Edition" végén volt egy olyan jelenet, amit a későbbi verziókból már kivágtak, mégpedig az, amikor láthatjuk az űrhajó belsejét. A jelenet kivágásának az volt az oka, hogy Spielberg inkább a nézők fantáziájára szerette volna bízni a nagy ismeretlent, és nem akart készen tálalni valamit a számunkra. Így elkészítette a neki jobban tetsző változatot "Collector's Edition” néven. Én most kíváncsiságomat kielégítvén megnéztem mindkét változatot és én is a rendezővel értek egyet, hogy jobb az egészet a nézők fantáziájára bízni, ezáltal megmarad a varázslat és arejtély.

https://videa.hu/videok/film-animacio/harmadik-tipusu-talalkozasok-1977.-137-perc-amerikai-angol-sci-fi-I2XHm7HsePLW0EDL

Ítélet: 10/8,5