USA (Lucasfilm, Paramount), 115 perc, színes, kaland

A Filmről

Indiana Jones (Harrison Ford) régész, professzor és kalandor egy személyben, aki semmilyen veszélytől sem riad vissza, hogy megszerezzen egy műkincset. Ezúttal a nácikkal kell szembe szállnia, akik a szövetség ládáját kutatják, amiben Mózes kőtáblái találhatók a tízparancsolattal. A mítosz szerint ugyanis legyőzhetetlenné válik, aki a ládát birtokolja. A kincs lelőhelyét mutató medalion Indy egykori szerelme, Marion Ravenwood (Karen Allen) birtokában van, ezért a kalandvágyó professzor Egyiptomba utazik, hogy megszerezze azt. Dolgát azonban az is nehezíti, hogy fő riválisa. Belloq (Paul Freeman) is a láda megszerzésén munkálkodik. Szerencséjére azonban segítőre is talál jó barátja, Sallah (John Rhys-Davies) személyében, akit a nácik bérelnek fel, hogy segédkezzen az ásatásokban.

A film létrejöttét rengeteg ismert és kevésbé ismert legenda övezi, Steven Spielberg és George Lucas hawaii nyaralásától kezdve a hasmenése miatt improvizáló Harrison Ford párbaj jelenetén keresztül egészen Tom Selleck Magnum szerződéséig. A keletkezéstörténet legizgalmasabb aspektusai azonban talán mégis inkább Indiana Jones előképeiben keresendőek. Az elveszett frigyláda fosztogatói volt az első alkalom, hogy együtt dolgozott az amerikai filmtörténet kereskedelmileg két legsikeresebb alakja, Steven Spielberg és George Lucas. Bár mindketten úgy jellemezték az alkotást, mint egyfajta tiszteletadás a gyermekkorukban népszerű kalandfilmek irányába, a film leginkább stílusok és műfajok posztmodern keverékeként jellemezhető, melyben egyaránt felfedezhetünk elemeket a western-, illetve horrorfilmekből, a háborús filmekből és a James Bond-filmekből.

Két tényezőt azonban érdemes mindenképp kiemelni, amelyek nagyban meghatározzák Az elveszett frigyláda fosztogatói-t, illetve azok későbbi folytatásait. Az egyik Michael Curtiz kardozós, kalózos filmjei (az ún. swachbucklerek) filmjei, a legerősebb kapcsolódási pontot azonban mégis a Casablanca (1942) kairói díszletei és a fényképezés szolgáltatja. Ebben Douglas Slocombe operatőrnek vannak elévülhetetlen érdemei, aki rendszerint a fekete-fehér film noirra jellemző kemény fényeket használt a jeleneteknél. Laikusként nehéz megmondani, hogy pontosan mitől is néz ki 40 év távlatából is ennyire jól a film, de alighanem ettől az erős kontrasztokkal játszó stilizáltságtól, ami Slocombe sajátjának tekinthető. A másik fontos tényező, hogy Spielberg és Lucas hasonló attrakciós logika alapján építik a történetüket, mint a látványos kaszkadőrmutatványokkal teletűzdelt filléres előképeik, mint például a Zorro-sorozatok.

Az elveszett frigyláda fosztogatóit nehéz nem úgy értelmezni, mint korszakos mesterművet, melynek sodrása hajmeresztő, humora finom, akciójelenetei pedig nem eresztik az embert. Spielberg zsenije abban mutatkozik meg, hogy filmje a számos geg ellenére sem válik vígjátékká vagy önparódiává, a benne megbújó kettősség pedig nem kioltja, hanem inkább erősíti egymást és ezáltal egy egyedi, csak a modern kalandfilmekre jellemző elegyet hoz létre. Spielberg és Lucas valami olyasmire jöttek rá, amire korábban senki más: tudták mit és hogyan kell ábrázolni ahhoz, hogy az elérje a kívánt hatást. Tudták, hogyan kell adagolni az akciót és a humort, hogy azok erősítsék egymást, ne pedig kioltsák, és nem utolsó sorban tudták azt is, hogy hogyan adjanak el a közönségnek egy zseniális főhőst, aki egyáltalán nincs túlgondolva, de mégis örökre bevonult a popkultúra nagyjainak panteonjába.

Ez pedig legalább annyira Harrison Ford érdeme is, akinek egyetlen szerep sem állt ennyire jól, mint a régészprofesszor karaktere, aki szabadidejében felveszi az elmaradhatatlan kalapját, felcsatolja az ostorát és elindul, hogy ősi kincsek után kutasson. Mivel hősünk nem Superman, így kalandjai során jó néhány sérülést is szerez, ugyanakkor minden egyes akadályon átverekedi magát és mindent túlél. Legyen szó egy rejtett csapdákkal teli barlangról, kígyóveremről, banditákkal zsúfolt afrikai piactérről vagy épp egy teherautó alvázába kapaszkodva. Spielberg sohasem titkolta, hogy a karakterben A Sierra Madre kincsében látott kalandor (Humphrey Bogart) is legalább annyira benne van, mint James Bond, vagy a képregényhősök (Spy Smasher, Masked Marvel, Commando Cody, Tailspin Tommy). A főhős nevét az egyik legendás western szereplő, a Nevada Smith mintájára alkották meg, Lucas akkori kutyája, egy Indiana nevű alaszkai malamut nevének felhasználásával. A figura eredetileg az Indiana Smith nevet viselte volna és csak a forgatás első napján változtatták Jonesra, mert Spielberg nem szerette a Smith név hangzását.

A különleges effektusokért Lucas stúdiója, az Industrial Light & Magic felelt. Ezek javarészt a film tetőpontján jutnak szerephez, mikor a frigyládát felnyitják és szellemek szállnak ki belőle, akik megtámadják a nácikat. Az elveszett frigyláda fosztogatói kísérőzenéje John Williams szerzeménye, legemlékezetesebb eleme a harsány és ikonikus „The Raiders March” című kompozíció, ami egybeforrt Indiana Jonesszal. Williams két külön szakaszban alkotta meg az indulót, majd amikor Spielberg meghallgatta a végeredményt, mindkettő elnyerte tetszését, így kombinációjukból megszületett a ma jól ismert végső változat. A zeneszerzőt Oscar-díjra jelölték munkájáért, azonban az elismerést abban az évben Vangelis kapta a Tűzszekerek dallamaiért.

A mintegy 20 millió dollárból forgatott produkció hatalmas sikert aratott és az év legnézettebb filmjévé vált több mint 384 millió dolláros bevétellel világszerte, egyúttal a mindenkori listán is előkelő helyet szerezve magának. A filmet nyolc Oscar-díjra jelölték, köztük a legjobb film kategóriájában, s ebből négyet nyert el (legjobb hang, vágás, vizuális effektusok és díszlet). A közönség és a kritikusok körében egyaránt népszerűnek bizonyult tehát, így rövidesen két folytatása is készült, az Indiana Jones és a végzet temploma (1984) és az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag (1989), amiket Az ifjú Indiana Jones kalandjai című tévéfilm sorozat követett. 2008-ban, huszonhét évvel az első alkotás után került a mozikba a negyedik film, amely az Indiana Jones és a kristálykoponya királysága címet viseli, tavaly pedig megjelent az ötödik film, az Indiana Jones és a sors tárcsája.

Az elveszett frigyláda fosztogatói fordulatos, humoros és látványos film remek alakításokkal megspékelve, melyet követői máig nem tudtak felülmúlni. Robert Zemeckis került hozzá a legközelebb az 1984-es A smaragd románcá-val, de a következő évben bemutatott folytatásban, A Nílus gyöngyé-ben már nem vett részt, és a Michael Douglas és Kathleen Turner párosra építő sorozat nem is folytatódott tovább. Az évtizedet ugyanakkor elárasztották a különféle olcsó másolatok, melyeknek leghíresebb képviselője az Allan Quatermain kalandjai Richard Chamberlainnel és Sharon Stone-nal a főszerepben. Jóval később, 1998-ban következett a Spielberg produceri közreműködésével készült Zorró álarca (Mask of Zorro), majd végül 1999-ben készült el az első olyan kalandfilm, a CGI-effektekkel gazdagon megfűszerezett A múmia, ami talán a legközelebb állt az eredeti film elképzeléseihez.

Érdekességek

-  1977 májusának vége felé George Lucas épp Hawaii-n tartózkodott, hogy elmeneküljön a Csillagok háborúja hatalmas sikerével járó felhajtás elől. Barátja és kollégája, Steven Spielberg szintén ott volt, vakációját töltve. Miközben homokvárat építettek, Spielberg kifejezte érdeklődését egy James Bond-film rendezését illetően. Lucas azonban meggyőzte róla, hogy egy olyan szereplőt talált ki, aki jobb, mint a brit titkosügynök, majd elmagyarázta neki Az elveszett frigyláda fosztogatói koncepcióját.

- Indiana Jones szerepét eredetileg Tom Selleck kapta volna meg, még próbafelvételeket is csináltak vele és a Marionnak kiszemelt Sean Younggal. Végül azonban le kellett mondania a feladatot a Magnum című televíziós sorozathoz fűződő elkötelezettsége miatt. Ezzel kapcsolatban egy további érdekesség, hogy a két klasszikus Disney-szereplő mókus, Chip és Dale egyértelműen a két karakterre hajaz.

- Spielberg először Danny DeVitót kereste meg Sallah szerepével, ám ő nem tudta vállalni egyéb elfoglaltságai miatt, így azt John Rhys-Daviesre osztotta végül.

- A lelkek kútjában a falon a hieroglifák között felfedezhetjük R2-D2-t és C-3PO-t is, míg annak a repülőgépnek az oldalán, mellyel Indy a film elején elmenekül a dzsungelből, az OB - CPO felirat látható. Ez utalás Obi-Wan Kenobira és C-3PO-ra.

- A mintegy 7 méter átmérőjű vándorkövet, ami elől Indianának futnia kell, üveggyapotból készítették el; Spielberget olyannyira lenyűgözte John Reynolds díszlettervező megvalósítása, hogy arra kérte, növelje meg a szikla útját további 15 méterrel.

- A nyitójelenetben valódi óriáspókok szerepelnek: Alfred Molinának tűrnie kellett, ahogy a hátára helyezik őket, de a nyolclábúak csak akkor mozdultak meg, amikor egy nőstény is közéjük került. 

- A filmbéli tengeralattjárót a szintén akkortájt forgott A tengeralattjáró (Das Boot) című Wolfgang Petersen-filmből vették kölcsön. A tengeralattjáró-bunker valódi volt, ami még a II. világháborúból maradt fenn.

- A Lelkek Kútja-jelenethez hétezer kígyóra volt szükség, azonban a forgatáson ezek közül "csak" a kobrák voltak mérgezőek. Felmerült az is, hogy a cél érdekében mechanikus műkígyókat is bevetnek, de erre végül nem került sor, mivel egyáltalán nem tűntek valódinak. Ezzel szemben felhasogatott slagokat bőséggel használtak kígyópótlékként. Ahhoz a jelenethez, amiben Indiana szemtől szembe kerül egy kobrával, egy üveglapot helyeztek Harrison Ford és a kígyó közé, ami részben láthatóvá válik a filmben, amikor a fény egy bizonyos szögből vetül rá.

- A filmmel kapcsolatos egyes elképzelések végül túlzottan grandiózusnak bizonyultak, így ki kellett vágni őket: egy bányabeli üldözés, egy szökés egy hatalmas gong pajzsként történő használásával és egy gumicsónakos kiugrás egy repülőből mind kimaradt, azonban egytől-egyig helyet kapott a folytatásban.

- Az egyiptomi jeleneteket és azt, amelyben Indiana egy kanyonban a frigyláda felrobbantásával fenyegetőzik, Tunéziában rögzítették; a helyszínek közül számos köszön vissza a Csillagok háborújából, s a kihelyezett stábból is sokan dolgoztak mindkét filmen. Az itteni forgatás próbára tette a készítőket a nagy meleg és a kórok miatt. Többen is megbetegedtek a színészek és stábtagok közül egyaránt; John Rhys-Davies például ennek következtében az egyik felvétel során a saját jelmezébe székelt.

- A Kairóban játszódó verekedési jelenetek felvétele során már vérhasban szenvedett. Elege lett, nem volt hajlandó egy újabb küzdelemre a karddal rátámadó ellenféllel, s azt kérdezte Spielbergtől, „Miért nem lőjük le egyszerűen a szarházit?” 

- Indy kalapja egy londoni üzletből származik. Miután megvették, szándékosan gyűrögették és ültek rajta, hogy minél viseltesebbnek tűnjön. Ehhez hasonlóan a kosztümös csapatnak Indy bőrdzsekijét (pontosabban dzsekijeit, hiszen a forgatáson összesen tízet használtak) is alá kellett vetnie némi „kezelésnek”. A kalap 2018-ban egy árverésen 393 ezer fontért (148 millió forintért) kelt el.

- Frank Marshall producer játssza a pilótát a repülős verekedős jelentben. A kaszkadőrcsapat megbetegedett, így ő ugrott az eredetileg kijelölt személy helyére. 

- Azt a jelenetet, amelyikben a kis kapucinus majom náci karlendítéssel üdvözli a német kémeket, nagyon nehéz volt felvenni – nem is sikerült a forgatáson, csak az extra felvételekre kiírt utóforgatás során. Hiába volt a kisállat betanítva, a filmesek így is ötvenszer próbálkoztak, mire a majom megtette a megfelelő mozdulatot. A kívánt eredményt végül úgy érték el, hogy ráakasztottak egy horgászbotra egy szőlőt, és odatartották neki, ő meg persze el akarta érni, így a mozdulat végül szakasztott úgy nézett ki, mint egy náci karlendítés.

-  Toht fejének elolvadását úgy oldották meg, hogy Ronald Lacey viaszbábú-mását egy hőlámpához helyezték, míg Dietrich fonnyadó feje egy üreges modell volt, amiből elszívták a levegőt.

- Abban a jelenetben, amelyben Indiana Jones egy páncélököllel fenyegeti a nácikat, tisztán látható, ahogy egy légy bemászik a Paul Freeman által alakított Belloq szájába. Egy népszerű városi legenda szerint a színész lenyelte a rovart – ám ez valójában nem így történt. Freeman évekkel később egy interjúban elmesélte, hogy a légy szinte azonnal kirepült a szájából, de Spielberg nagyon viccesnek találta, hogy úgy vágják meg a képsort, hogy ez a pillanat már ne látszódjon, így tényleg olyan, mintha a karakter megette volna a legyet. Az Empire magazin egyébként egy listáján beválasztotta a jelenetet azok közé, amelyek lejátszása során az emberek a leggyakrabban nyomják meg a „pause” gombot.

- Steven Spielberg és Melissa Mathison forgatókönyvíró (aki vőlegényét, majd későbbi férjét, Harrison Fordot látogatta meg a helyszínen) Az elveszett frigyláda fosztogatói forgatási szüneteiben írták meg közös munkájuk, az E.T. forgatókönyvét.

Vélemény

Minden gyermeknek megvan a maga filmbéli hőse, akire szeretett volna hasonlítani gyermekkorában. A mostani generációnak valamelyik szuperhős a Marvel vagy DC-univerzumból, egy fantasy-karakter vagy épp egy szereplő a Harry Potter sorozatból, a régebbieknek egy párbajhős cowboy vagy egy képregényhős, nekem pedig egyértelműen Indiana Jones volt az. Épp ezért már a vélemény rovat legelején világossá válik, hogy az alábbiakban olvasható minden egyes további mondat kizárólagosan csak a film méltatásáról fog szólni. Az Indiana Jones-filmek legelső és egyben legjobb darabja, Az elveszett frigyláda fosztogatói nálam minden idők legjobb filmjei közé tartozik. Ha valaki ezzel nem ért egyet, annak is mindössze annyit tudok kompromisszumos megoldásként felajánlani, hogy a világ legjobb kalandfilmje. 

Steven Spielberg és George Lucas egy olyan örök és időtlen klasszikust hoztak össze, amit akárhányszor nézek meg (pedig láttam már sokszor), minden egyes alkalommal ugyanúgy magával ragad, mint a legelső alkalommal. Már a minden idők legjobb nyitójelenet címére is pályázható kezdet is tökéletesen megágyaz annak az epikus hullámvasútnak, amely az egész film során végigkísér minket. Az elveszett frigyláda fosztogatóiban egyetlen egy felesleges perc vagy épp jelenet sincs, minden tökéletesen van kimérve, melynek eredményeképpen egy olyan gyöngyszem született meg, ami 1981-ben abszolút újszerű és úttörő volt és amely egy komplett nemzedékeket inspirált. Biztos vagyok benne, hogy rajtam kívül több millió csillogó szemű gyermek szeretett volna valamilyen módon belebújni Indy bőrébe: elvenni a dzsekit, felrakni a kalapot, felcsatolni az ostort és elindulni vele egy közös kalandra.

Indiana Jones, a neves régészprofesszor, mikor éppen nem a diákjait oktatja, veszélyesebbnél veszélyesebb kalandokba keveredik, hogy a történelem során elveszett, vagy annak hitt ereklyéket szerezzen meg a múzeum számára, legyen az egy azték bálvány, vagy épp maga a címadó frigyláda. Aki nélkül viszont ez egész nem valósulhatott volna meg, az természetesen nem más, mint Harrison Ford. Ma már el sem tudnánk mást képzelni a szerepben, pedig nem sokon múlott, hogy végül ne őt lássuk a mára már legendássá vált mozihős szerepében. Harrison Ford mára gyakorlatilag eggyé vált Indiana Jones-szal, ő maga lett Indiana Jones. Ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy nem sokkal korábban már eljátszott egy másik szintén emlékezetes karaktert, egy talán még híresebb filmes sorozatban. Nekem azonban mégis sokkal inkább lesz Indy, mint Han Solo, annak ellenére is, hogy a Star Wars szériából is ő volt a kedvenc szereplőm.

Amikor azt mondom, hogy a kalandfilmeket tekintve mind a mai napig semelyik alkotás sem tudta felülmúlni, de még megközelíteni sem (leszámítva a folytatásokat, de erről majd később egy külön posztban), azt tényleg szó szerint értem, napjainkban pedig végképp siralmas a helyzet. Hogy miért tűntek el az ehhez hasonló kalandfilmek a mozikból, az számomra rejtély, mert igény szerintem volna rá. Ha néhanapján mégis születik egy-egy alkotás, azok legtöbbje említésre sem méltó, egy-két üde kivételtől eltekintve. Lucas és Spielberg tényleg egy varázslatot hoztak létre, aminek legfőbb oka, hogy szívüket és lelküket beletették. A film tele van jobbnál jobb ötletekkel, kreativitással, humorral, remekül megírt dialógusokkal és látványos akciókkal földön, vízen és levegőben. Na és ott vannak még a jól megválasztott színészek és John Williams remekbe szabott filmzenéje. Az elveszett frigyláda fosztogatói egy igazi, felülmúlhatatlan mozi-klasszikus, amin egyáltalán nem fogott az idő vasfoga, amit az azóta elkészült folytatások és az egekbe szökő bevételi adatok is alátámasztanak.

Ítélet: 10/10