USA, Nagy-Britannia (MGM, Polaris), 141 perc, Metrocolor, sci-fi

Rendező: Stanley Kubrick

A Filmről

Egy monolitot találnak a Hold homokjába temetve, amint kiássák azt, azonnal rádiójelet küld a Jupiter felé. Mivel mindenképpen tudni akarják, mit jelent az üzenet, a Discovery űrhajót és annak legénységét bízzák meg a feladattal, hogy menjenek el a Jupiterhez és derítsék fel a rádiójel célállomását. Az eset kivizsgálására indított expedíciót azonban meghiúsítja az űrhajó öntudatra ébredő számítógépe, HAL9000 (hangja Douglas Rain). A túlélő űrhajós, Bowman (Keir Dullea) azonban kapcsolatot talál a Jupiter egy holdján egy másik monolittal, ami keresztülrepíti egy csillagkapun, időn és téren át.

A film léptékét (az emberi faj eredetétől egészen az evolúció következő lépcsőfokának megjelenéséig tartanak az események) figyelembe véve Kubrick minden bizonnyal maga sem sejtette, mennyire ambiciózus projektbe kezd, amikor megkereste az ismert science fiction írót, Arthur C. Clarke-ot és azt javasolta neki, hogy közös összefogással készítsék el minden idők legjobb, de mindenképp legambiciózusabb sci-fijét. Miután alaposan átrágták magukat az író életművén, egy rövid novellánál kötöttek ki, melynek címe Az őrszem (The Sentinel) és amely végül a film alapját képezte. Clarke azonnal elkezdett a novellájából regényt írni, míg ezzel egy időben Kubrick belefogott a forgatókönyvbe - ezzel a kissé szokatlan módszerrel sikerült elérniük, hogy mind a ketten hatással legyenek egymás munkájára.

Amikor a forgatókönyv elkészült, több szempontból is nehéz feladat elé állította a filmeseket. A hatalmas centrifuga megépítése mellett, a történet alakulása miatt a film első és utolsó fél órájában egyetlen emberi hang sem szólalhatott meg, ráadásul a sztori is mindösszesen három szereplő körül forog, ezek egyike ráadásul egy számítógép - a később hírhedtté vált HAL9000. A minimalista cselekményszövés és a kevés szereplő mind azt segíti elő, hogy a néző figyelme még inkább az alkotók által feltett alapvető létkérdésekre összpontosíthasson:

Merre tartunk és a hol a helyünk a Világegyetemben?

Bár a film elsőre (vagy akár sokadik megtekintésre is) nagyon érthetetlennek és titokzatosnak tűnhet, minél többször nézzük meg, annál érthetőbbé válik a mondanivaló, ha pedig sikerül átlátni a történet összes apró utalását, mindennél teljesebb élménnyel ajándékoz meg minket. A 2001: Űrodüsszeia széles körű hatása ellenére is megmaradt egyedinek: hűvösen tartózkodó, nagyra törő, zavarba ejtő és lebilincselő alkotásnak. 

A sci-fi „keresztapjaként” számon tartott 2001: Űrodüsszeia nem csak témájával és formanyelvével jelölt ki határpontot a filmtörténetben, de a tér-idő élményét is addig nem tapasztalt dimenzióba emelte. Legfontosabb tematikai újítása az volt, hogy első ízben ábrázolta ember és intelligens gépe ambivalens viszonyát, azt a problémát, amely a műfaj későbbi darabjainak kulcsproblémája lett. Formanyelvében pedig – többek között – azzal hozott újat, hogy fő célját, a nézőnek a meditáció és a pszichedelikus élmények territóriumába utaztatását egy komplett absztrakt filmnek a cselekménybe építésével kísérelte meg, ami szabályos istenkísértést jelentett a hollywoodi iparban: a nevezetes Csillagkapu-jelenet az egyetemes filmtörténet egyik legnagyobb hatású szekvenciája lett.

Vizuális értelemben a film tagadhatatlanul félelmetes. Az Oscar-díjas forradalmian új speciális effektusok a képzelet és a tudomány szédítő elegyét adják együtt. A speciális effekteket Kubrick mellett az a Douglas Trumbull készítette, aki később a Szárnyas fejvadászon (Blade Runner, 1982) és a Harmadik típusú találkozásokon (Close Encounters of the Third Kind, 1977) is dolgozott. A film tele van felejthetetlen képekkel és jelenetekkel: ilyen amikor az emberszabású majom által eldobott csontból űrhajó lesz; a Nap és a Hold fenséges együttállása a titokzatos fekete monolit szélén; az űrhajó és a leállítószerkezet keringője vagy éppen a Discovery legénységének lakóhelye (ami a későbbiekben kisebb méretben ugyan, de valósággá vált). A 2001 látványvilága egyértelműen visszaköszön olyan későbbi filmekben, mint a Csillagok háborúja, a Vörös bolygó, a Hold, vagy éppen a Csillagok között.

A zeneválasztásnak köszönhetően pedig emblematikussá vált képsorokat kapunk. Ugyan Alex North írt a filmhez eredeti filmzenét, ezt Kubrick inkább komolyzenei szerzeményekkel helyettesítette. Ennek köszönhetően igencsak gazdag a film hanganyaga is, a kísérletező kórusmuzsikával és klasszikusokkal (Richard Strauss: Imígyen szóla Zarathustra, Johann Strauss: Kék Duna-keringő, Aram Hacsaturjan: Gajane), továbbá a minimális dialógussal, melyek részletei azóta is a legkülönbözőbb tisztelgésekben és kulturális hivatkozásokban köszönnek vissza. Nem utolsósorban a minimális színészi játék is hozzájárul a film egyedi hangulatához. Kubrick szándékosan nagyon kevés instrukciót adott a színészeknek, akik így végtelenül visszafogott játékot mutattak be, ami nagyszerűen illeszkedett a (jó értelemben vett) steril és rejtélyes atmoszférájához. 

A 2001: Űrodüsszeia-val Kubrick elérte a filmkészítés tetőpontját: két és fél órás mozijában szinte minimális a dialógus és mindez olyan színészekkel, akikre a végén alig emlékszünk. A Strauss-keringő dallamára lebegő űrhajók, HAL engedékeny hangja, a mindent betöltő csend, a monolit és vég, amely egyben a kezdet is. Ezek azok a pillanatok, melyek még évek múltán is ugyanannyira jelen vannak, mint a legelső megtekintés során. A filmet értelmezhetjük titokzatos kalandfilmként, istentiszteletként vagy egyfajta látomásként, de tekinthetjük csupán emlékezetes látványosságként. Esetleges hibáiért pedig bőven kárpótol az ember és gép kapcsolatának lenyűgöző ábrázolása, vizuális ereje és mindenekfelett az a csapongó ámulat, mellyel az égre, a Földre és a végtelenre tekint.

Jogos a kérdés, vajon mi teszi annyira kiemelkedővé Kubrick alkotását azon túl, hogy elsőre egy rendkívül lassú, melankolikus, egyesek számára bizonyára unalmas és vontatott történetnek tűnik. A 2001: Űrodüsszeia alapjaiban újította meg a tradicionális mozit a kép, a hang és a zene különleges használatával, valamint minimális mennyiségű szövegével, párbeszédével.  A visszafogottság, az első és az utolsó 20 perc narrációmentessége, a hosszan elnyúló képsorok, ez esetben egyértelműen eszközök a művészi cél érdekében. Kubrick mesterműve valójában nem is egy film, sokkal inkább egy fogalom, egy az emberiség létének értelmét a filmművészet minden létező kreatív eszközével érzékeltető monumentális definíció, mely hiába több, mint ötven éves, semmit sem veszített erejéből. 

Az MGM joggal kezdett aggódni a film díszbemutatója után, ugyanis a nézők jó része felháborodottan jött ki a teremből, és nem értette, mi ez a sületlenség. Az első hetek üresen kongó termeket hoztak csak, és már épp le akarták venni a filmet a műsorról, amikor egy új szubkultúra fedezte fel magának. Zömmel fekete fiatalok árasztották el a mozitermeket, akik a film előtt jól betéptek, így egyfajta pszichedelikus utazásként élték meg Kubrick alkotását. A film végül ennek köszönhetően visszahozta az árát, de ahhoz viszonylag sok időnek kellett eltelnie, hogy később már a science fiction csúcsteljesítményének kiáltsák ki, és ezen státuszát mind a mai napig sikerült megőriznie, Stanley Kubrick pedig a saját maga által is táplált legenda áldozata lett. Kényszeres ragaszkodása ahhoz, hogy mindig valami különlegeset alkosson, többek között oda vezetett, hogy hosszú évekig tartó előmunkálatai ellenére nem tudta befejezni az A.I. - Mesterséges Intelligencia projektjét, melyet így kénytelen volt átengedni Steven Spielbergnek, aki ebből végül 2001-ben megrendezte a saját változatát.

Érdekességek

- Talán kevesen tudják, de a  regénynek több folytatása is van, a 2010: Második Űrodüsszeia, a 2061: Harmadik Űrodüsszeia és a 3001: Végső Űrodüsszeia. A folytatások közül csak egyet filmesítettek meg, 1984-ben mutatták be a 2010 - A kapcsolat éve (2010: The Year We Made Contact) című filmet.

- A premieren vetített változat eredetileg hosszabb volt, és tartalmazott egy fekete-fehér prológust, melyben valódi tudósok beszélgetnek a földönkívüli élet lehetőségéről.

- A film eleji ősemberes jelenetekhez a színészek sok-sok órán át jártak állatkertbe a majmok mozgását és viselkedését tanulmányozni, és erről felvételeket is készítettek. A legenda szerint az Oscar-szavazók azért A majmok bolygójának, és nem a 2001-nek adták a legjobb smink díját, mivel azt hitték, hogy a filmben valódi majmokkal forgattak.

- Az eredeti ötlet az volt, hogy a fekete monoliton legyen egy képernyő, ami megmutatja az ősembereknek, hogyan használják az eszközöket. azonban Arthur C. Clarke elvetette az ötletet, mondván, hogy „túl naiv”. 

- A filmben összesen 205 speciális effektust láthatunk, amelyek elkészítése mintegy 18 hónapot vett igénybe, és ezek a trükkök a játékidő mintegy felét teszik ki.

- A hiteles űrhajóbelsők megmutatásához építettek szinte egymillió dollárért egy hatalmas hengert, amiben a színész körbe tudott futni úgy, hogy a henger forgása közben mindig legalul volt, a kamera pedig a közepéhez volt rögzítve, így állandó plánban tudta tartani a színészt. A forgatás után egyébként szétzúzták a díszletet, hogy más ne tudja használni. A rendező ráadásul odáig ment, hogy a felvételeket követően minden egyes dobozban maradt jelenetet megsemmisített (végül hosszú évekkel később egy 17 perces nyersanyag került csupán elő egy kansasi sóbányából), ráadásul a díszletek, és jelmezek is a tűz martalékává váltak, ahogy a szövegkönyvek, és egyéb feljegyzések is.

-  Kubrick egyszer azt nyilatkozta, hogy HAL nagyon hosszú utat járt be, míg elnyerte végleges formáját. Volt olyan verzió, amiben női hangja volt, és olyan is, amelyben két lábon járó robot volt. Egy városi legenda szerint ha az IBM minden betűjét eggyel hátrébb rakod az ABC-ben, már ki is jött a HAL szócska, innen ered a szuperszámítógép neve. A HAL jelentése egyébként Arthur C. Clarke regénye alapján Heurisztikus programozású ALgoritmikus számítógép.

- Kubrick és Clarke sokat vitázott azon, hogy a film végén megmutassák-e az idegen faj egy képviselőjét, de mivel a forgatás végén elfogyott a pénzük, nem volt lehetőségük egy ütős terv kidolgozására, így abban maradtak, hogy „Mindenkinek jobb, ha nem látja Isten arcát”.

- A híres lebegő toll effektust úgy sikerült elérni, hogy a közeli felvételen a (egyébként Parker) tollat egy átlátszó kendőre ragasztották, és azt mozgatták a kamera előtt.

- A Dr. Floyd lányát alakító színész nem más, mint Vivian Kubrick, Stanley Kubrick lánya.

- Az űrruhákban hallható erős szuszogás a Stanley Kubrick sajátja.

- Ez volt az utolsó film, ami a Holdraszállás előtt készült. Az összeesküvés-elméletek szerint az űrutazás valójában meg sem történt, az egész filmfelvételt Kubrick rendezte és a filmhez készült díszleteket használták fel hozzá.

Vélemény

Az 1968-as év igencsak erős évnek számított az abban az évben bemutatásra került filmeket vizsgálva. Ekkor jött ki ugyanis három filmtörténeti mérföldkőnek számító alkotás is: a Rosemary gyermeke, a Volt egyszer egy vadnyugat és mostani filmünk, a 2001: Űrodüsszeia is. Ugyanakkor igencsak érdekes és egyben megdöbbentő, hogy ezek egyike sem nyerte el a legjobb film díját az Oscar gálán, sőt még csak nem is jelölték egyiket sem, helyettük a mára már szinte teljesen ismeretlen és jelentéktelen Oliver! nyerte el az aranyszobrot. Stanley Kubrick mindössze ezt az egy sci-fit rendezte egész élete során, egyetlen filmje pedig elég volt ahhoz, hogy a teljes műfajt megváltoztassa.

Mielőtt még az a vád érhetne, hogy én is felültem a sznobizmust szállító vonatra, azaz csak azért vagyok elájulva a filmtől, mert szinte kötelező, rögtön leszögezem, hogy a vádak teljesen alaptalanok. Így az alábbiakban leírt gondolatok és eszmefuttatás mentes mindennemű külső behatástól. Továbbá nem álltam semmilyen pszichedelikus szer hatása alatt sem a film megtekintése közben, mint ahogy azt tette számos fiatal a mozibemutató idején (vagy tette azt talán Kubrick is a készítése során). Annyit azért hozzátennék, ha abban az időben írtam volna a filmről, amikor legutóbb láttam, akkor jóval közelebb állt volna a véleményem Rock Hudsonéhoz, aki a filmpremiert követően kérdezte meg: „valaki nem mondja el, hogy mi a francról szólt ez a film?”. Most azonban már jóval érettebben és számos filmmel a hátam mögött én is kijelenthetem, hogy a 2001: Űrodüsszeia valóban egy korszakos remekmű, egy filmtörténeti mérföldkő és az egyik legnagyobb valaha készült sci-fi klasszikus.

De nézzük is meg, hogy miért állítom én is és rajtam kívül sokan mások, hogy kevés ehhez fogható film létezik. Ha röviden össze szeretném foglalni, akkor pár szóban: a zene, a látvány, a monumentalitás, a titokzatosság, és legfőképpen a hangulat. Mindezek együtt jelentik Kubrick filmjének azt a semmihez sem fogható együttes atmoszféráját, ami miatt egy emberi ésszel szinte felfoghatatlan alkotásról beszélünk. A film végén rájöttem arra, hogy gyakorlatilag egyáltalán nem számít, hogy érted vagy nem érted mit is akartak az alkotók a filmmel. Szinte biztos, hogy nincs olyan ember, aki teljesen tisztában van a film valódi mondanivalójával, mert ha azt gondolnád, hogy érted, akkor baj van. Nem véletlen, hogy maga Arthur C. Clarke is így nyilatkozott a film kapcsán: „Ha valaki teljesen megérti a 2001-et, akkor elbuktunk. Több kérdést akartunk feltenni, mint megválaszolni.” Nyilvánvaló, hogy bennem is maradt számos kérdés a film után, amire nem kaptam választ, de talán ez így is van jól.

Azonban bennem is kialakult egy kép arról, hogy (talán) miről is szólhat a film? Mi lehet az üzenete? Ehhez a kulcsot egyértelműen a filmben három alkalommal is felbukkanó monolit jelenti. Ráadásul felbukkanásával mindhárom esetben az egész emberiséget megváltoztató eseményeket vált ki. Először gondolkodó és eszközhasználó emberré fejleszti a majmokat, majd másodjára (több millió évvel később) a Holdon talált monolit hatására képes lesz megalkotni a mesterséges intelligenciát, harmadszorra pedig egy teljesen új dimenzióba emeli az emberi fajt. Ez a monolit testesíti meg az evolúció elindítóját, vagy másképp megközelítve az isteni közbeavatkozás kézzelfogható alakját. Így rögtön felmerülhet a kérdés, hogy a monolit maga az Isten vagy egy Isten által küldött jel? Ez a nem mindennapi tárgy ugyanis megjelenése után szinte azonnal magasabb szintre emeli a majmok gondolkodását, akik ezáltal megtanulják használni a csontot, mégpedig nemcsak vadászatra és önvédelemre, hanem támadásra (és gyilkolásra) is. Kubrick és Clarke nem próbálja meg egyik - a világban két élesen szemben álló és elkülönülő elmélet mellett sem letenni a voksát, hanem éppen ellenkezőleg: azt sugalmazza, hogy a kettő együtt működik.

A 2001: Űrodüsszeia még egy másik szempontból is unikálisnak számított (és számít ma is) a maga korában, mégpedig úgy jósolta meg a jövőt, hogy valójában nem is volt ilyen célja. Gondoljunk csak a filmben felbukkanó videohívásra, az űrkapszulákra, a "tabletre" és legfőképpen a mesterséges intelligenciára. Ezek közül mindenképp kiemelendő a mesterséges intelligencia, azaz HAL alakja, aki egy az egyben testesíti meg a jelenkorra jellemző, a technika roppant előretörése és esetleges hatalomátvétele kapcsán kialakult félelmeinket. Nem véletlen az sem, hogy a színészválasztás során egyáltalán nem az volt a szempont, hogy neves színészek alkossák a stábot, ugyanis az ő filmbéli szerepük teljesen másodlagos, ellenben HAL nem véletlen válhatott  minden idők egyik legikonikusabb, és legellentmondásosabb filmes karakterévé.

Tény, hogy kell valami egészen sajátos hangulat ahhoz, hogy a filmet élvezni tudjuk, mert nagyon lassú, és itt most a szó legszorosabb értelmében is nagyon-nagyon, de nagyon lassú. Arról nem is beszélve, hogy a közel két és fél óra során mindösszesen kb. 20 percnyi párbeszéd hangzik el. Ráadásul a mozi első és utolsó 20 percében egyáltalán nincs is dialógus. Mindezt azonban olyan vizuális orgiaként tálalja Kubrick és operatőre, Geoffrey Unsworth, hogy minden lassúsága ellenére még közel ötven év távlatából is letaglóz. Szeretem az űrben játszódó filmeket, itt azonban máshogy jelenik meg, mint azt megszokhattuk. A végtelen világűr itt egyszerre csodálatos és fenyegető, nincsenek nagy robbanások és az úrhajónak sincs hangja, mivel ebben a közegben éppen az az ijesztő, hogy csönd van. Mindehhez pedig társul a nem mindennapi zeneválasztás is, aminek segítségével már-már tapinthatóvá válik az űrben leledző feszültség és nem mellesleg engem lenyűgözött az a látvány, ahogyan az űrhajók Strauss zenéjére keringőznek a végtelen semmi közepén.

Ha létezik megosztó film, akkor a 2001: Űrodüsszeia mindenképp az, ugyanis vagy gyűlölni fogjátok, amiért két és fél órát elvett az életetekből, vagy imádni, amiért olyan tájakra kalauzolta el az elméteket, amiknek talán még a közelében sem jártatok soha. Annyi viszont biztos, hogy aki még valamiért nem látta, az mindenképp pótolja ezen lemaradását, mert egy olyan filmről van szó, amit egyszer tényleg mindenkinek látnia kell.

https://videa.hu/videok/film-animacio/2001-urodusszeia-1964.mp4-12-even-aluliak-szamara-a-megt-leUURnQNhyDLjWQi

Ítélet: 10/10