USA (Jerome Hellman, Mist Entertainment), 113 perc, színes, dráma

Rendező: John Schlesinger

A Filmről

A texasi mosogatófiú, Joe Buck (Jon Voight) elindul New Yorkba, hogy megcsinálja a szerencséjét. A jóképű, cowboyszerelésű fiatalember úgy gondolja, hogy selyemfiúként minden esélye megvan arra, hogy az idős és gazdag hölgyek fizessenek a szolgálataiért.  A szép remények helyett azonban csak hazugságot és romlottságot talál, így kénytelen szembesülni a ténnyel, hogy a csillogó felszín alatt romlott világ lapul. Mivel nem marad semmije, összeáll a nyomorék és tüdőbajos csavargóval, Ratso Rizzóval (Dustin Hoffman). Ahogy a beteg Rizzo állapota egyre romlik, úgy fantáziál egyre többet Floridáról és az új életről, azonban a kilátástalan helyzetből egyre nehezebb kitörni.

John Schlesinger filmje komor lenyomat két, a nyomorból kitörni vágyó férfiról, és illúzióktól mentes korkép a fogyasztói társadalomról. A film hatásos és átélhető módon ábrázolja a két férfi magányát és elhagyatottságát, és érzékenyen bontja ki a folyamatot, amelynek során az egymásra utalt nyomorultak között bensőséges barátság jön létre – ez pedig nagyban Jon Voight és Dustin Hoffman remek alakításának, illetve John Schlesinger értő színészvezetésének köszönhető. Bár a filmet gyakran vádolják cinizmussal és kiábrándultsággal, Schlesinger szerint a film valójában a remény története. Annak ellenére, hogy a film vizuálisan néha behódol a hatvanas évek divatjának, Schlesinger inkább az emberi viszonyokra összpontosított, semmint a divatstílusra, aminek köszönhetően filmje időtálló és hatásos marad. A film a ’70-es években nagy port kavart főleg tabukat döntögető témái miatt (prostitúció, drogok, homoszexualitás, hajléktalanok), ezeket ugyanis mindenféle finomkodás nélkül tolja az arcunkba, melyek jóllehet kézzelfogható jelenségei voltak az akkori amerikai életnek. Az Éjféli cowboy egy kőkemény társadalmi tabló egy hazug és embertelen világról, csődbe ment álmokról, amelyek a 6th Avenue pöcegödrébe süllyedve érnek véget. 

A nyers és sötét történetet a két színész játéka teszi komor mesterművé. Jon Voight alig múlt 30 éves, ez volt a második filmje és gyakorlatilag aprópénzért vállalta el, csak hogy megkaphassa a szerepet. A gyengén fizetett meló végül egy Oscar-jelölést és egy Golden Globe-ot (az év felfedezettje) hozott neki. A még szintén pályakezdőnek számító Dustin Hoffman pedig - akire főleg a pályája elején bíztak ehhez hasonló briliáns szerepeket - szintén felülmúlta önmagát. Annyi bizonyos, hogy a Filmakadémia igencsak bátran döntött, amikor végül odaítélte a legjobb filmért járó Oscar-díjat. A mai napig az Éjféli cowboy az egyetlen X-kategóriás film, ami Oscar-díjat nyert. Díjazott lett még a rendezés valamint Waldo Saltnak a James Leo Herlihy regényéből írt forgatókönyve is. A kasszasiker azt jelzi, hogy a közönség is kész volt befogadni a film érettségét, őszinte realizmusát és a hiteles színészi alakításokat. 

A filmben a főképp Európából importált expresszív technikák mellett a 60-as évek avantgárdjának bizonyos eljárásai is visszaköszönnek. Egy alkalommal Joe és haverja Andy Warhol egyik bulijába keveredik, ahol a művészgyár bizarr sztárjai közül többen is feltűnnek egy jópofa cameo erejéig, miközben dokumentarista jelenetek és pszichedelikus víziók elegyednek egymással. Mindeközben a a western mitológiája is erőteljes revízió alá kerül, amikor a John Wayne-rajongó Joe döbbenten konstatálja, hogy a vadnyugati hacuka már leginkább a homoszexuálisok kedvelt szerelése lett. John Schlesinger megrázó erejű alkotása egy veszteseket élve temető világról és egy barátság szívszorító diadaláról örök érvényű tanulsággal bír és talán az sem véletlen, hogy az Éjféli cowboy-t több, mint 50 év távlatából is a legjobb amerikai filmek közt jegyzik. Az Amerikai Filmintézet a megtisztelő 36. helyet jelölte ki neki minden idők legjobb filmjei között.

Érdekességek

- Warren Beatty szerette volna eredetileg eljátszani Joe szerepét, de a rendező úgy ítélte meg, hogy ő túl híres a szerephez.

- Dustin Hoffman tartott tőle, hogy a túlságosan jól ápolt külseje miatt nem kapja meg a szerepet, ezért arra kérte a film menedzserét, találkozzanak egy manhattani utcán. A színész kéregetőnek öltözve jelent meg, és a menedzser sokáig észre sem vette őt, mígnem egy ponton odasétált hozzá és felfedte valódi kilétét.

- Dustin Hoffman végig egy kavicsot tartott a cipőjében, hogy a bicegése egyenletes legyen, illetőleg annyira erősen imitálta Ratso köhögését, hogy egy alkalommal hánynia is kellett emiatt.

- Az Éjféli cowboy nagyon kevés pénzből készült. Nem jutott arra sem pénz, hogy lezárhassák az utcai forgalmat a forgatás idejére. ezért kénytelenek voltak rejtett kamerával dolgozni. Amikor az egyik jelenetben egy autó majdnem elcsapja Dustin Hoffmant, és csupán a szerencsén múlt, hogy nem lett belőle nagyobb baj.

- A film a bemutatásakor a Motion Picture Association of America (MPAA) besorolása alapján "Restricted" ("R") jelzést kapott. Később a United Artists kénytelen volt elfogadni, hogy a filmet "X" jelzéssel vetítsék, a benne látható homoszexuális utalásokért. Az MPAA később módosította az "R" besorolás követelményeit és az engedélyezett életkort 16-ról 17-re emelte. A film így 1971-ben végül "R" besorolást kapott, bár a tartalmán nem változtattak (és manapság is "R" besorolású).- 

- A filmben említésre kerül a western-színész John Wayne is. 1969-ben Dustin Hoffman-t és Jon Voight-ot egyaránt jelölték a legjobb férfi főszereplő Oscar-díjára (ami szinte példátlan eset), ám a szobrot végül pont a filmben is említett John Wayne kapta meg A félszemű sheriffben (True Grit) nyújtott alakításáért.

Vélemény

A filmes listán előrehaladva egyre több az olyan film, amelyet már láttam korábban és ahogy haladunk tovább, ez egyre csak több lesz. Most azonban ismét egy olyan filmhez érkeztünk, amit most láttam csak először. Számos helyen olvasható a film kapcsán, hogy mennyire megrázó és mennyire nyomasztó filmmel van dolgunk. Én azért annyira ezt nem éreztem a film alatt, de az biztos, hogy egy kőkemény drámával van dolgunk, ami kegyetlenül számol le az amerikai álommal. Azzal az amerikai álommal amely szerint bárkiből lehet valaki. Az Éjféli cowboy azonban megmutatja, hogy a posványból semmi esélyed sincs kitörni és csinálhatsz bármit is, a végén ugyanúgy a pöcegödör szélén fogod magad találni.

A két főszereplő valóban a teljes kilátástalanságot testesíti meg. Joe Buck azért hagyta ott mosogatófiúi állását egy texasi porfészekben, hogy elinduljon a meggazdagodás útján New Yorkban. Az álomból azonban semmi nem valósult meg, mert hiába hiszi azt, hogy majd bomlani fognak utána az idős, pénzes asszonyok és ezáltal degeszre keresi magát, még azzal sincs igazán tisztában, hogy ő maga csupán karikatúrája a hajdani cowboyoknak és ruhája csak jelmez, ami tényleg csak egy rakás meleg férfira van nagy hatással. Valójában egy elveszett lélek, aki hiába jóképű, mert igazából nem ért semmihez. Sorsában csak a talán még nála is nyomorultabb Rizzóval osztozhat, aki piti tolvajként próbál meg életben maradni, akinek szánalmas életében az egyetlen reményt a Florida iránti vágyakozás jelenti. Valójában mindketten csak próbálnak túlélni, s közben egy furcsa, nagyon abszurd kötődés, barátság alakul ki kettejük közt.

A megrázó történet mellett a két főszereplő remek és egyben megrázó játéka mindenképp kiemelendő (némileg furcsa módon végül egyikük sem kapta meg az Oscart). A legtöbbek számára csak az Angelina Jolie apjaként ismert Jon Voight mindenképp figyelmet érdemel és valljuk be, kettejük színészi teljesítményét kár is lenne összehasonlítani, de sajnos manapság már előbbi nevét jóval többen ismerik, mint az édesapjáét. Dustin Hoffmannt pedig nem véletlenül tartották generációjának egyik legjobb egyik legnagyobb színészének. A tüdőbeteg, sántikáló, állandóan izzadó és köhögő Ratso Rizzo megformálása is a legjobb szerepei közé tartozik. Az Éjféli cowboy nem könnyű film, talán nem is tartozik a legjobbak közé, de mindenképp jelentős alkotás és a két színész alakítása miatt mindenképp érdemes megnézni.

https://videa.hu/videok/film-animacio/ejfeli-cowboy-1969.-ejfel-2D3Td4rkhXgZhDD2

Ítélet: 10/7,5