USA (Warner Bros., Seven Arts), 126 perc, Technicolor, dráma

Rendező: Stuart Rosenberg

A Filmről

1967 különleges év volt a hollywoodi filmiparban: valami újnak a kezdete, ami aztán gyökeresen és tartósan megváltoztatta a stúdiófilmek arcát. Egy új korszak nyitányaként néhány hónap eltéréssel került a mozikba és aratott nagy sikert a Bonnie és Clyde és a Diploma előtt (The Graduate), a kettő között pedig ott feszít a Bilincs és mosoly. Ezzel elkezdődött a Hollywoodi Reneszánsz, az amerikai film talán legszabadabb és legkísérletezőbb korszaka. Ezzel együtt friss levegő áramlott a rendszerbe, természetesebb figurák és aktuális problémák (generációs konfliktusok, rasszizmus, általános kiábrándultság) jelentek meg vásznon, amelyek a fiatalokat is megszólították. Megkezdődött a tabudöntögetés és a műfaji dekonstrukció, az európai újhullámok hatására pedig néhány évre még a szerzői szemlélet is beférkőzhetett az ipari berendezkedésű stúdiók falai közé.

Luke "Cool Hand" Jackson (Paul Newman) azért kerül börtönbe, mert polgári engedetlenség gyanánt parkolóórákat tett tönkre.  A büntetőtáborban szigorú szabályok uralkodnak és a raboknak útépítéseken kell dolgozniuk. Nem is csoda, hogy Luke lázadozni kezd a még nála is makacsabb szabályok ellen, és ahogy egyre több zavart kelt, úgy lesz egyre több a büntetés is. Emiatt hamar összetűzésbe kerül a régebbi rabok vezérével, Bivallyal (George Kennedy), akivel megverekednek, de végül kivívja az ő és rabtársai rokonszenvét is. Amikor anyja (Jo Van Fleet) meghal, de nem engedik el a temetésére, többször is szökni próbál, de rendre visszahozzák, mígnem a folyamatos fizikai bántalmazások hatására végül meg nem törik.

A film egyrészt a tabudöntögetéssel állt be a Hollywoodi Reneszánsz áramlatába, másrészt azzal, hogy felnőttként kezelte a nézőjét: miközben a felszínen egy könnyen befogadható, akciódús filmről van szó, amely egy mélyebb rétegével a nézői asszociációkra és a történet továbbgondolására támaszkodik. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy a Bilincs és mosoly közegét allegorikusan értelmezzük: a börtön működése, berendezkedése az államénak felel meg, amely tökéletesen rezonált a korszak kiábrándultságával. Amíg mindenki betartja a szabályokat, addig a rendszer gondoskodik róluk, a legkisebb kisiklásnál azonban irány a sötétzárka, a különcöknek pedig nincs bocsánat. Luke érkezésével azonban zavar támad a rendszerben, a rabok pedig Luke példáján keresztül egy másfajta hozzáállást, egyben a büntetés-végrehajtás sötét oldalát is megtapasztalják.

A film középpontjában egyértelműen Paul Newman csöndesen karizmatikus figurája áll, aki ezzel a szerepével megmutathatta színészi tehetségét és ezáltal népszerűsége csúcsára röpítette. Vannak színészek és vannak korszakos csillagok, utóbbira remek példa Paul Newman, aki emblematikus jelenlétével és átható kék szemével még a legjobb anyagon is túlnő. A Bilincs és mosoly saját korabeli csibészsége kicsit ugyan már megkopott, de Newman delejes személyisége olyan súlyt kölcsönöz neki, melynek megtartásáért hősiesen küzd a viszonylag egyszerű történet. Luke sokat sejtető mosolyával magabiztosságot sugároz, nem harangozza be előre minden lépését, néha még az indokait sem árulja el. Olybá tűnik, mintha szándékosan választotta volna a börtönt jelentette kihívást, hogy ezáltal is konfliktust keressen a rendszerrel és kiderüljön győzhet-e. Fogolytársaival ellentétben végig elutasítja a bezártság intézményes rendszerét és folyamatos szökési kísérletei, illetve örökös ellenállása végül tragédiához vezet. A film sikeréhez ugyanúgy hozzájárultak a mellékszereplők is, akik között feltűnik a fiatal Dennis Hopper, Harry Dean Stanton és George Kennedy. Utóbbi a végsőkig naiv kemény fiú megformálásáért elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjat is. 

A film egyaránt tele van idézhető sorokkal és emlékezetes jelenetekkel. Utóbbiak közül a fogadásból történő 50 tojás elfogyasztása, a börtönudvaron történő ökölvívás vagy a kocsimosási jelenet már-már a mozi legendái közé tartoznak. Utóbbi jelenet ugyan nem tartozik szorosan a film történetéhez, mégis több millió férfi pulzusát tolta az egekbe 55 évvel ezelőtt. Attól a bizonyos autómosástól még ma is ugyanúgy tátva marad az ember szája, mint annak idején. A jelenet egyszerre fülledt, kegyetlen, pajkos, játékos és elképesztően szexi, ami elsősorban a lányt játszó Joy Harmon hihetetlenül erotikus kisugárzásának köszönhető. Rosenberg eközben egy olyan egyszerű és kegyetlen trükkhöz folyamodott, ami egy csapásra hitelessé tette a férfi színészek reakcióit. Úgy időzítette a felvételt, hogy azt megelőzően egy hétig minden feleséget és barátnőt kitiltott a forgatás területéről. 

A film mondanivalója látszólag könnyed, ugyanakkor számos kulturális és biblikus jelentéssel bír. Stuart Rosenberg filmjének nagyszerűsége ugyanakkor az, hogy ez a gazdag bibliai jelentésrendszer csupán fűszer az enélkül is értelmezhető, közérthető történeten. A Bilincs és mosoly arról szól, milyen messzire mehet el egy ember a rendszer ellen, ugyanakkor arról is, mi történik akkor, ha a rendszer az ember ellen fordul. Luke humora folyamatosan zárójelbe teszi a drámát, eltereli a figyelmünket a helyzet valódi súlyáról, így csak fokozatosan szorul össze a gyomrunk, ahogyan a többieket szórakoztató, a veréseket, önkínzást és megaláztatást vállaló Luke mosolya egyre halványabbá válik. 

Érdekességek

- Az első jelenetben Luke valóban parkolóórák tetejét szedi le. A város ezután évekig nem tette rendbe a parkolóórákat, úgy álltak ott, ahogy Paul Newman otthagyta őket.

- A főszerepre eredetileg Telly Savalast szemelték ki, de ő ekkor éppen Európában volt, és közismerten halálosan félt a repüléstől. Azonban mire hajóval az USA-ba ért volna, már el kellett kezdeni a forgatást, ezért kapta meg végül Paul Newman Luke szerepét. Más pletykák szerint Luke szerepét eredetileg Jack Lemmon játszotta volna, de a forgatókönyv elolvasása után úgy érezte, a szerep jobban illik Paul Newmanhez.

- Paul Newman kifejezetten a szerep kedvéért tanult meg bendzsón játszani.

- Egy San Joaquin megyei építési vállalkozó azt hitte a díszletekről, hogy valódi munkatáborok, és panaszt is tett a hatóságoknál, hogy nem felelnek meg az előírásoknak.

- Az útépítési jelenet forgatásakor a színészek ténylegesen leburkoltak egy mérföldnyi autóutat.

- A filmben elhangzó “What we’ve got here is failure to communicate” mondat jelenleg a 11.helyen áll a legemlékezetesebb filmes mondatok között az Amerikai Filmintézet listáján.

Vélemény

A mostani kritika mindenképp rendhagyó, ugyanis a korábbiaktól eltérően nem csupán a filmmel kapcsolatos gondolataimról szól, valójában inkább a filmben felbukkanó vallási, bibliai jelentésrendszert fogom kicsit jobban bemutatni. Mielőtt azonban erre rátérnék, néhány mondatot azért mindenképp megosztok a filmről.

A legelső gondolat, ami a filmmel kapcsolatban megfogalmazódott bennem, hogy a Bilincs és mosoly minden idők egyik legkülönösebb hangulatú börtönfilmje. Gondolok itt arra, hogy számomra már az is furcsa volt, hogy Luke-ot egyáltalán börtönbüntetésre ítélték a tette miatt. Nem értek ugyan a büntetőjoghoz, de számomra kicsit furán hat, hogy garázdaságért több évnyi börtönbüntetés jár. Másrészt más börtönfilmekkel összehasonlítva a rabok itt mintha kissé szabadabban élhetnek, mint máshol, illetőleg az ilyenkor megszokottaktól eltérően a film hangulata is talán mintha vidámabb lenne. Persze ez ne tévesszen meg senkit, mert a felszín alatt azért komoly drámák zajlanak.

A Bilincs és mosoly tulajdonképpen egy One Man-show. Paul Newman azzal a semmivel sem összetéveszthető hamiskás mosollyal a száján játssza végig a filmet (most kivételesen kifejezetten találó lett a magyar cím) és nagyrészt az ő értő játékán múlik, hogy a Bilincs és mosoly ennyire szabad, vagány, mégis mély tartalommal rendelkező film lett. Tökéletes választás volt az örökké lázadó, némi identitás zavarral küszködő rab szerepére, Oscar-díjat érő alakítást nyújtott, más kérdés, hogy azt végül Rod Steiger végül elhappolta előle (hogy jogosan vagy nem, az igen nehéz kérdés). Mellette még mindenképp kiemelendő George Kennedy, aki szintén bravúros alakítást nyújtott Bivaly (eredetiben Dragline) szerepében. 

És akkor térjünk rá a felvezetésben emlegetett bibliai utalásokra és vallási jelképekre, melyek egy része elég egyértelmű, míg mások talán kissé el vannak rejtve a sorok és képkockák között. Stuart Rosenberg már a főszereplőnk nevével sem rejtette véka alá, hogy mire is utal. Luke (azaz Lukács) egy krisztusi karakter, Krisztus példáját követi a filmben, aki társai szórakoztatásáért, a szemük felnyitásáért mintegy feláldozza magát. A börtön vezetése nem tud mit kezdeni ezzel a belső ellenállással, ami ugyan sok más börtönfilmben megjelenik, a Bilincs és mosoly viszont kevésbé nyilvánvaló példákon keresztül, transzcendensebb módon ábrázolja ezt és számos bibliai motívummal erősít rá a Luke és Jézus közötti párhuzamra.

- Luke a 27-es rabszámot viseli: Lukács evangéliumában a 37. vers alatt pedig ez olvasható: „Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.” 

- 50 fegyenc található a javítóintézetben és Luke pontosan 50 tojást eszik meg a fogadás során, ezáltal egyenként megváltva mindegyikőjük bűnét, majd krisztusi pózban terül el végkimerültségében az asztalon.

- Luke maga ássa meg a gödrét (vagy sírját) magának, miképpen Jézus is egymaga cipelte a keresztjét az utolsó útján. 

- Amikor Luke helyzete már tarthatatlanná válik, az utolsó vacsorájánál a társai beleesznek az ételébe, a végső megaláztatásai során pedig megtagadják őt. 

- Ha pedig mindeddig nem jöttünk volna rá az összefüggésekre, a film záróképén Luke kereszt alakban széttépett, majd összeragasztott, mosolygó fényképét látjuk.

A kiváló színészi játék és a népszerű téma ellenére nekem valahogy mégsem nyújtotta azt a film, amit előzetesen vártam, ami nem jelenti azt, hogy a Bilincs és mosoly rossz film lenne, sőt. A képkockák között megbújó mögöttes tartalom, a kreatív kép megoldások és már csak Paul Newman miatt is mindenképp érdemes rá időt szánni. A későbbiekben én is mindenképp teszek vele majd egy próbát, lehet akkor jobban el fog találni.

https://videa.hu/videok/film-animacio/bilincs-es-mosoly-1967.-jQgvDBaGc1r9eVNK

Ítélet: 10/7