USA (Mirisch), 172 perc, DeLuxe, háborús kaland

Rendező: John Sturges

A Filmről

A II. világháborúban a német parancsnokság a Stalag Luft III hadifogolytáborba gyűjti azokat a brit, amerikai, kanadai és ausztrál hadifoglyokat, akik a legtöbbször próbáltak megszökni és egy külön számukra kialakított körletbe helyezi el őket, ahonnan a szökés lehetősége - látszólag - teljesen ki van zárva. Csakhogy abban a pillanatban, ahogy a foglyok megérkeznek, a lázadó természetű Hilts (Steve McQueen) szökési kísérletbe kezd és a katonák Roger Bartlett (Richard Attenborough) irányításával elkezdenek egy alagútrendszert ásni Danny Velinski (Charles Bronson) vezetésével. Közel 600 rab (akiknek nagy része nem is akar kijutni) csupán azért vesz részt a hatalmas vállalkozásban, mert úgy gondolják, ezzel átmenetileg megzavarhatják a német hadsereg hadműveleti tevékenységét.

A történet valós eseményeken alapul, még ha némileg átdolgozták is az eladhatóság érdekében. A foglyok 1944 márciusában szöktek meg, és végül több, mint hetvenen másztak végig az alagúton, akik közül hármójuknak sikerült kijutni az országból. Ötven szökevényt elfogtak és kivégeztek, a többieket pedig visszavitték a táborba.

A nagy szökés volt minden idők leghosszabb és legnagyobb költségvetésű, ugyanakkor a legnagyobbat kaszáló hadifoglyos alkotása. Bár ugyanarra az alaptémára (ássunk egy alagutat) épült, mint sok más társa, a rendezőnek, John Sturgesnek mégis sikerült némi stílussal, lelkesedéssel és a történetbe vitt eredeti ötletek felhasználásával kiemelni a filmet a többi közül. A Németországban forgatott alkotás könnyed hangvétellel indul, de végül tragikus, ámbár lelkesítő véget ér. A dráma és a nagy izgalmak ellenére a produkciónak könnyed, vidám hangulata van. A feszültséget laza humorral oldja fel a rendező, amiben Steve McQueen karaktere a legszórakoztatóbb, aki akkor sem bújik ki szerepéből, amikor életveszélyes helyzetbe kerül. 

Ez a remek háborús film, csupa-csupa sztárral ma is éppolyan szórakoztató és izgalmas, mint 1963-as bemutatója idején. Szinte mindegyik jelenet klasszikusnak számít és a karakterek is remekül ki lettek találva. Bartlett és McDonald (Gordon Jackson) a két brit fapofa, akik magát a szökést megtervezik; Danny Velinski az alagútásás királya, aki valójában retteg a zárt helyeken; Blythe, a hamisító (Donald Pleasance), akinek annyira elromlik a szeme, hogy segítség nélkül képtelen kijutni a táborból; Hendley (James Garner), aki bármit meg tud szerezni bárkitől, legyen az őr vagy éppen rabtárs és végül Hilts a zárka király, aki több időt tölt magánzárkában, mint a többiekkel.

A kiváló színészi játék és rendezés, a film kellemes humora, és a dráma nagyszerű felvezetése egyaránt hozzájárult A nagy szökés népszerűségéhez és sikeréhez. John Sturges filmje még napjainkban is időt álló és még jó sokáig is az fog maradni.

Érdekességek

- A film több szereplője valóban hadifogoly volt a második világháborúban, többek között Donald Pleasance is, aki a Királyi Légierő pilótája volt, és szintén német hadifogságba került, ahol ráadásul meg is kínozták. A rendező, John Sturges erről mit sem sejtve eleinte visszautasította a színész tanácsait, majd rádöbbenve tudatlanságára a következőkben mindig kikérte a véleményét.

- Steve McQueen csak úgy volt hajlandó elvállalni a szerepet, ha tesznek bele motoros jeleneteket, amiket ő maga végzett el, kaszkadőrök bevonása nélkül. Ez alól egyetlen jelenet jelentett kivételt, amikor a szögesdróton kellett átugratnia a motorral.

- A valódi "Alagútkirály", Wally Floody konzultásként vett részt a produkcióban, és mindezt majd egy éven keresztül, szintet teljes munkaidőben tette.

- Charles Bronson a valóságban is klausztrofóbiában szenvedett, amely akkor alakult ki nála, amikor még szénbányászként dolgozott.

- James Garner a saját személyes élményeiből építkezve alakította ki az általa játszott karaktert, ugyanis a seregben ahol szolgált (Koreai Háború alatt), ott is volt egy nagyon hasonló karakter, aki mindent képes volt beszerezni.

- A film forgatása idején a német kisvárosban több stábtagot is elkaptak gyorshajtásért, többek között Steve McQueent is lecsukták. A német rendőr meg is jegyezte neki, hogy bár már sok kollégáját elkapták, övé a fődíj, mert ő hajtott a leggyorsabban. 

- A forgatás alatt ismerkedett meg Charles Bronson Jill Ireland-del, és rögtön beleszeretett. Ő azonban akkor éppen kollégája, David McCallum felesége volt, és viccesen meg is jegyezte neki, hogy el fogja tőle szeretni. 1967-ben Ireland és McCallum végül el is váltak, majd a hölgy egy évvel később hozzáment Charles Bronsonhoz.

-1943-ban már megesett ugyanebben a táborban egy nevezetes szökési kísérlet, amiből később szintén film készült The Wooden Horse (1950) címen.

- A szökés eredeti helyszínén, a mai Lengyelországban található Żagańban megtekinthető az egyik alagút (Harry) emléktáblákkal kirakott nyomvonala. Sőt, kicsivel arrébb felépítették az eredeti tábor pontos mását, amely látogatható is.

Vélemény

A nagy szökés azon (kevés) filmek közé tartozik, amit időről-időre elő szoktam venni, és újra és újra megnézem. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért pont ez a film? Erre többféle választ is adhatok, de ha csak röviden akarom megválaszolni, akkor azért, mert számomra John Sturges alkotása jelenti az igazi film- és moziélményt. A film ugyanis nem akar semmivel sem többnek látszani, mint amiért készült: egyszerűen csak szórakoztatni akar, de azt piszok jól teszi. Ilyenkor csak hátradőlök a fotelban és élvezem a film minden egyes percét, ami olyan gyorsan elrepül, hogy észre sem vesszük, hogy eltelt közel három óra.

Nem véletlen, hogy A nagy szökés mind a mai napig az egyik kedvenc filmem. Sokban emlékeztet ugyanis Sturges korábbi művére, másik nagy kedvencemre, A hét mesterlövészre. Hárman egyébként ugyanúgy szerepelnek a filmben: Steve McQueen, Charles Bronson és James Coburn. Mindez pedig kiegészül olyan remek színészekkel, mint Richard Attenborough, James Garner vagy éppen Donald Pleasance. Nagyon nehéz lenne kiemelnem közülük bármelyikőjüket, ugyanis mindegyikük játékát élvezet nézni. Valószínű ez is hozzájárul ahhoz, hogy a közel három órás játékidő könnyedén elrepül. Ha pedig mindehhez még hozzávesszük Elmer Bernstein fülbemászó zenéjét, a végeredmény nem is lehet kérdéses.

És hogy mi szól még a film mellett? Bármennyire is meglepő, de A nagy szökést minden egyes generáció élvezni fogja. Ugyanis az alkotók megszerettetik velünk a karaktereket, amihez a fent már említett kiváló színészi játék hozzájárul, ezáltal együtt kezdünk el szurkolni a foglyoknak, hogy sikerüljön végrehajtani tervüket. Mivel a szereplők közel állnak hozzánk, így a dráma is jobban ki tud csúcsosodni és úgy érezzük mi is egy rab vagyunk a sok közül, aki a szabadságáért küzd. A történet ugyan nem feltétlenül a meglepő csavarokra próbál építeni (bár van belőlük néhány), hanem a karakterek köré húzza fel az eseményeket, ebből adódóan pedig hőseink mesterkedései sokkal izgalmasabbak tudnak lenni, ezáltal egyetlen pillanatra sem fulladnak ki. Ez a könnyedség pedig nagyon jól áll a filmnek, a főhőseink pedig egytől-egyig továbbviszik ezt a vagány és macsós lendületet.

John Sturges az 50-es és 60-as évek egyik méltatlanul kevéssé elismert rendezője, aki olyan filmeket rakott le az asztalra (a korábban említett A hét mesterlövész mellett), mint a szintén kitünő Rossz nap Black Rocknál (1955), az Újra szól a hatlövetű (Gunfight at the O.K. Corral, 1957) vagy A sas leszállt (The Eagle Has Landed, 1976). A világnak (vagy legalábbis a filmek világának) több John Sturgesre, és hozzá hasonló régimódi rendezőkre és alkotókra lenne szüksége, mert ők mutatják meg valójában azt, amiről a mozinak valójában szólnia kell, a vegytiszta szórakozásról.

https://videa.hu/videok/film-animacio/a-nagy-szokes-1963-teljes-charles-bronson-haborus-R0Abtf06wv6eE3Ek

Ítélet: 10/10